Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-15 / 1823. szám
í oldal BÉRMUNKÁS 1954. március 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............ $3.00 One Year ............................$3-00 Félévre ............................... 1.50 Six Months ........................ 1.50 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ________________________ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 fizető állásokba és talán még valami érdemjelet is kellene nekik adni. És csodák csodája, hamarosan jelentkezett is Hilling (R. Cal.) képivselő az idevágó törvényjavaslattal, amelyet ha elfoganak, aranyéletük lesz a kollektív termelő országokból ideszökő összes renegátoknak. Javaslatának támogatására Hilling azt mondja, hogy ezen szökevények (a) rendkívül értékes információkat hoznak magukkal, (b) rémületet, káoszt és engedetlenséget keltenek a vasfüggöny mögötti országokban, amiért minden jutalmat megérdemelnek. íme igy fejlesztik napról-napra a háborús uszító üzletet. És csakis ez az üzlet az, amelyben renegátokat, hazaárulókat, élősdieket és hasonló, az emberiségre káros rovarokat megbecsülnek és jutalmaznak. Amerikai Führer Háborús uszító üzlet Pár hónappal ezelőtt az amerikai sajtó rendkívül nagy szenzációval jelentette, hogy Igor Gouzenko, volt orosz követségi hivatalnok, aki a kanadai orosz követségről ellopot okmányokkal megindította a nagy kémhajszát, még nagyon sok, eddig el nem mondott információval rendelkezik. Ezt az állítólag EL NEM MONDOTT információkat McCarthy és más hasonló politikusok alaposan felhasználták HÁBORUS-USZITÓ ÜZLETÜK fejlesztésére. Mert a háborús uszítás az utóbbi pár év alatt igazi nagy “business” lett, ezer és ezer embernek ad foglalkozást és megélhetést. Persze, mint minden nagy üzletben, úgy itt is vannak olyanok, akiknek nagyobb gazdasági sikert hoz, amig mások éppen csakhogy megélnek belőle. És végre, mint minden más “bussinessben’’, úgy itt is vannak olyanok, akik azt tartják, hogy az erkölcsi és gazdasági jutalmat itt sem az érdem szerint osztják ki. Ez a Gouzenko például úgy tartja, hogy ő sokkal nagyobb s alapvetőbb szolgálatot nyújtott a hideg háború felélesztéséhez, mint például Louis Budenz, aki a tanúskodásaiért egyetemi tanszéket kapott a jezsuita egyetemen s azonkívül hosszú időn át a kormány fizetési listáján volt, majd igen nagy összeget keresett a “könyvével” is, amit a “vörösök leleplezéséről” irt. Ugyancsak ilyen nagy összeget — állítólag 600,000 dolláron felül, — keresett Whittaker Chambers is, aki azzal lett világhírűvé, hogy egy mezei tökbe dugott valamilyen iratokat. Nem igazság ez, — mondotta Gouzenko az őt meglátogató Drew Pearson, neves kolumnistának, aki azt akarta tudni, hogy a két hírhedt reakciós szenátor, Pat McCarran és William E. Jenner, miért hallgatnak, mint a dinnye a fűben, azzal az információval, amit állítólag Gouzenkótól kaptak, amikor nagy hü-hó után meglátogatták s nagy titokban kihallgatták ezt a nagy “kémszakértőt”. • A Bérmunkás olvasói még emlékezhetnek rá, hogy az ősszel azzal a heccel kapcsolatban, amit Brownell igazságügyminiszter kezdett a már elhunyt Harry Dexter újabb “leleplezésével”, McCarthy meg az említett két szenátor mindenáron ki akarták hallgatni Gouzenkót, mert azt remélték, hogy attól újabb adatokat nyerhetnek politikai posványuk további elbüzösitésére. A lapok szenzációs cikkeiből megtudtuk, hogy Gouzenko a kanadai kormánytól egy kis birtokot s szerény életjáradékot kapott s most álnév alatt él valahol, mert mindig attól tart, hogy a Kremlin ügynökei halálra keresik és meggyilkolják, ha rátalálnak. Azonban hamarosan kiderült, hogy az élelmes Gouzenkó hajlandó minden újságírónak intervjut adni, — de persze csak megfelelő díjazásért. Végre is nem járja, hogy mások, — nálánál jelentéktelenebb kémvadászok, — olyan sokat keresnek, neki pedig csak egy kis birtok és szerény életjáradék jutott a hidegháborút elmélyítő kitűnő szolgálataiért. Drew Pearson immár második intervjujából kitűnik, hogy McCarran és Jenner szenátorok azért hallgatnak oly inélyen a Gouzenkótól kapott információkkal, mert az SEMMIFÉLE UJ ADATOT SEM TUDOTT ADNI NEKIK. Kitűnt ugyanis, hogy ez a Gouzenko soha hírét sem hallotta Dexter Whitenak, igy annak állítólagos kémkedéséről mitsem mondhatott. Ehelyett azonban folyton arról panaszkodott, hogy őt nem díjazták eléggé és az ő szomorú példája riasztja el az oroszok ezreit attól, hogy átjöjjenek az amerikaiakhoz fontos információkkal. Pearson szerint Gouzenko ezt mondotta: Amikor egy potenciális menekülő (escape) a szökés tervein gondolkozik, gondol a jövőre is, Mi lesz vele az idegen országban? Befogadják-e a szabad világ társadalmába, vagy sem? Biztosítani kell tehát őket jóelőre, hogy befogják fogadni őket előítélet nélkül és lesz jó megélhetésük. És gondolni kell az emberi méltóságra is. Sokan (a potenciális szökevények) közül generálisok vagy valamilyen magas állást töltenek be. Ezek tartanak attól, hogy New Yorkban majd “janitor” munkára kényszerülnek, vagy pedig esti klubbok elé állítják őket portásnak. Gousenkó meg Pearson tehát azt javasolják, hogy az amerikai kormány legyen bőkezűbb ezen szökevényekhez, adjon nekik nagyobb birtokát mint a kanadai kormány, be kell ültetni őket jól Megírtuk már a Bérmunkásban, hogy a demagóg Joe McCarthy szenátor handabandázására az Amerikai Információs Iroda külföldi könyvtáraiból kivonták s részben megsemmisítették nemcsak a kommunisták és liberális szerzők munkáit, de legutóbb már Thomas Pain, Thomas Jefferson, Mark Twain és más nagyhírű amerikai irók munkái is “purgatóriumra” kerültek. Lehet, hogy talán már az Egyesült Államok alkotmányát is eltávolították ezen könyvtárakból, hiszen tudvalevő, hogy abban belefoglalták a Joe által annyire gyűlölt “Bill of Rights” szabadságjogokat is. De nem kell megijedni, a könyvtárak azért nem fognak hiányt szenvedni. McCarthy gondoskodott róla, hogy azon külföldiek, akik ezen információs irodák könyvtáraiból akarják megismerni az Egyesült Államokat, kellő irodalmat kapjanak. Ezért a nagylelkű szenátor teljesen ingyen elküldte ezen könyvtáraknak most megjelent könyve 60 példányát. Mint az egyik hírszolgáltató vállalat leírja, ennek a könyvnek a címe: “McCarthyism, — The Fight for America”. Mint a cim is mutatja, ez a könyv McCarthy “Mein Kampf”-je. A nagyszájú szenátor fullajtárjai állították össze a politikai gyűléseken elmondott beszédeiből, tehát tele van alaptalan rágalmazással, jellemgyalázással és főleg handbandázással, mint amilyet eddig már eleget hallott tőle Amerika népe. És még vannak olyanok, akik nem veszik komolyan azt a megállapítást, hogy. ez a demagóg szenátor mindenben utánozza ideálját, Adolf Hitlert. Valószínűleg úgy véli, hogy okosabb lesz Hitlernél és nem jut ahoz az irigylésre nem méltó véghez, mint hírhedt előde. De ha még oda is jut, nem nyújt vigasztalást ez az igazságszolgáltatás, ha oly sok vagyon és emberélet elpusztulásába fog kerülni, mint Hitlernek a sorsa. Jól lesz tehát addig észretérni, amig túl nagy hatalom nem lesz ennek az amerikai führernek a kezében. Depressziós levelek Nem tudjuk, hogy a közeljövőben lesz-e depresszió, vagy sem. De ha tudnánk, kérdés, hogy mernénk-e róla Írni, mert tudvalevő, hogy aki a közelgő ipari pangás lehetőségét nem cáfolja, az áruló, vagy legalább is szubverziv, aki Brownell igazságügyminiszter listájára kerül. így mi csak továbbítjuk Wayne Morse (I. Ore.) szenátor azon kijelentését, hogy Portland, Oregon városban már eddig 600 személy kér és kap naponként ingyen-levest, a mindenkori depreszsziók jellegzetes könyöradományát. Morse szenátor a televízión át tette ezt a jelentést, megemlítve a részletes adatokat is. Előbb csak 300-an, majd a gyerekekkel együtt naponként 600-an jelentkeztek az eseténkint kiadott sovány vacsorára. Azt mondják, hogy egy fecske még nem csinál tavaszt. így egy város ingyen-leves konyhája sem jelent még depressziót. így mi, — akárcsak az Eisenhower adminisztráció, — tétlenül várjuk a többi fecske, — illetőleg a többi városok hasonló jelentéseit, mielőtt kimernénk mondani az árulással határos végzetes szót, — hogy megjött a depresszió! Döntő ütközetre készülnek Az amerikai fasizmus gyors növekedésére mi sem világit rá tisztábban, mint az, hogy az amerikai szabadságjogok végleges eltiprását célzó Fergusson-Smith törvényjavaslatot éppen az a Mrs. Margaret Chase Smith (R. Main) szenátor szerkesztette és nyújtotta be, aki eddig a szenátorok között a legliberálisabbak közé tartozott. Hogyan történhetett ez? — kérdezték a Mrs. Smith ismerősei. Most egyszerre csak megkaptuk a választ egészen váratlan helyről. Ez a válasz rémitő képet fest a jövőről, mert lényegében azt mondja, hogy az előretörő fasizmussal egyetlen amerikai politikus sem mer szembeszállni. Az amerikai lapok hírei szerint Potter (R. Mich.) szenátor, aki tagja a McCarthy által vezetett vizsgáló bizottságnak, valami Robert L. Jones, Maine államba való politikust bízott meg, hogy ideiglenesen helyettesítse őt a bizottság ülésein, de csak mint “figyelő”. Ez a Jones azonban McCarthy egyik hadnagya s azért vezérét utánozva Ralph W. Zwicker generálist gyalázó nyüatkozatot adott közre, miért is Potter azonnal elcsapta. Zwicker generális és Joe McCarthy összecsapását már múlt-
