Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-06 / 1822. szám
1954. március 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A JUTALOM Nem csak a clevelandi, de az egész amerikai munkásmozgalom történetében példátlan volt az az eset, amit egy clevelandi biró, Judge Connell elkövetett 1948-ban egy sztrájkkal kapcsolatban. A Fawick Airflex Co. CIO-hoz tartozó munkásai bérharcba léptek, nem volt ez különb semmi más bérharctól. A munkások éppen úgy picketeltek mint más hasonló sztrájknál. A hetekig tartó sztrájknál, nem akadt egyetlen sztrájktörő, a dolgozók a harcos vezetőik irányításával' kitartottak a picketvonalon. Semmi zavar, összeütközés nem volt. De a compánia el volt tökélve, hogy megtöri a szervezetet, amelyhez megtette a szükséges lépéseket. Az első volt, hogy az AFL konkurens szervezettel egyezett meg, hogy a kezükre játsza a gyár munkásait, ha azok hajlandók segíteni nekik a sztrájk letörésében. Természetes, hogy az AFL basái vállalkoztak az aljas szerepre, de a sztrájktörőket nem tudták keresztülvinni a picketvonalon. A compánia második lépése az volt, hogy bírói tütóparancsot kért és kapott Connell bírótól, amelyben 2-2 picketet engedélyezett a két gyár kapuihoz. A munkások természetesen nemrespektálták a parancsot és tömeg picketelést tartottak, mire Judge Connell lépett akcióba, elrendelte a local union 12 vezetőjének a letartóztatását, a bírói parancs megszegéséért és olyan vétségért, amelyért 3-6 napi fogház jár, 10-15-20 ezer dollár bond alá helyezte a vezetőket személyenként. A bondokat később a felsőbb bíróság természetesen leszállította pár száz dollára, de a cél el volt érve, a sztrájk vezetők nélkül maradt és ez alatt sikerült az AFL-nek egy csomó sztrájktörőt bevinni. A tárgyalásán Judge Connell azután meghozta az Ítéletet, minden egyes picketelésért a vezetőket vonta felelőségre és igy 10-12 vétség alapján 60-80 napra és 5000 dolláros pénzbírságra ítélte a vádlottakat és elrendelte a rögtöni végrehajtását az ítéletnek. A tiltakozó ügyvédeket is megbüntette, ugyan úgy letartóztatta és megbüntette a tiltakozó dolgozókat is. Mire a felsőbb bíróság újra intézkedett, a vezetők szabadlábra kerültek, a sztrájk meg volt törve és még egy csomó picketelő elfogatása után, a sztrájk elbukott. A napokban ugyan annak a unionnak, ugyan az a lokálja, egy másik gyárban sztrájkolt. A kitűnő Judge Connell újra a gyár segítségére sietett, nem csak tiltóparancsai, hanem úgy, hogy egy szkeb panaszt tett, hogy a sztrájk két vezetője megverte őt, de tanúja nem volt, de a vádlottak egy csomó tanút jelentettek be, akik eskü alatt valloták, hogy a kérdéses időben a vádlottak máshol voltak, tehát nem verhették meg a patkányt. Judge Connell nem fogadta el bizonyítéknak a tanuk vallomását, elítélte a két sztrájk vezetőt, sőt a tanuk ellen rendelt el vizsgálatot, mert neki az a gyanúja, hogy hamisan esküdtek. A kiváló szolgálatokért most jött meg az elismerés. Mint a lapok jelezték Judge Connell, a közeli napokban ki lesz nevezve U.S. bíróvá, egész életére, jó fizetéssel. A tőkések nem feledkeznek meg a hűséges emberekről, jól tudják, hogy Judge Connel ott is megvédi a szent profitot és jaj lesz annak a radikális munkásnak, aki a bíróságára kerül. EREDMÉNYEK Már több Ízben tárgyaltuk e rovatban azt az uj gazdasági politikát, amely a múlt év julius elsejétől kezdődik a kapitalista rendszerről letért országokban, nevezetesen a Szovjetekben és a Népi Demokráciákban. Az uj gazdasági politika lényege, amint tudjuk az, hogy megváltoztassa az egész eddigi irányzatot, amely szerint a nemzeti jövedelem túlnyomó részét uj iparok, nevezetesen a nehézipar fejlesztésébe fektette be és csak az igy felmaradó részt fordította a közszükségleteket ellátó iparba, a mezőgazdaságba, egyszóval mindabba, amely a nép jólétét emeli. Az indokokat is ismerjük, nevezetesen a szocialista társadalom alapja a lehető legtökéletesebb ipar felépítése, amely képes kell hogy legyen a termelés oly fokra való felemelésére, hogy nem csak kielégítse a nép a bankárok, az iparbárók és a nagy üzletemberek. Dehogy mégis mondjon valamit a szakszervezeteknek is> hát azt mondotta, hogy ha a munkanélküliség még márciusban is emelkedni fog, akkor majd csinálnak valamit. De mit? Hogyis szól a falusi mese ? Már igen hosszú ideje esett az eső, mire a falusi kupaktanács összeült, hogy valami intézkedést tegyen az eső ellen. Sokáig eredménytelenül tanakodtak, mikor végre megszólalt a törvénytáré: “Hát én má’ a’mondó vagyok, tisztelt tanács, hogy várjunk még hónapig, őzt ha még hónap is esik, akkor várjunk még hónaputánig. Őzt ha még hónapután is esik, akozt az már had essen, a fene essen bele!” Talán az Eisenhower adminisztráció is igy gondolkozik. Várjunk, hogy mi lesz februárban? Ha még mindig emelkedik a munkanélküliség, várjunk még márciusig. És ha még akkor is emelkedik, akkor hadd jöjjön a depresszió, aminek nem tudják útját állni. teljes szükségletét, hanem képes legyen arra is, hogy nagy tartalékokat halmozzon fel olyan esetekre, amikor a termelés nem kielégítő vagy megakad. Az iparosítás alapja a szerszámgépek — amelyekkel a termelés folyik — bőséges gyártása, amely viszont csak a nehézipar, az alapiparok, a bányászat, a vas és acélgyártás, a közlekedés kiépítése után lehetséges. Ezen a téren azután nagy eltulzások történtek. Olyan ütemben indult meg a nehézipar fejlesztése, hogy az meggátolta a közszükségleti ipar fejlődését, vonatkozik ez nem csak a lakosság ellátását szolgáló —-. ruházat, bútor, lakás — gyártására, hanem a mezőgazdaságra, tehát az élelmiszer termelésre is. A mezőgazdaság nem kapott elegendő gépeket és kézi szerszámokat. Nem volt elegendő műtrágya, amelynek a fokozása annál is fontosabb volt, mert az állatállomány háborús elpusztulása, nagy hiányt eredményezett az istáló trágyában is. így a föld termelő képességét nem voltak képesek emelni. A másik nagy hiány a mezőgazdasági gépek karban tartás és javítása munkaerő hiányában mutatkozott meg úgy, hogy a meglevő gépek egy része állandóan javításra várt és igy nem lehetett azt üzemben tartani. Ugyan igy a falusi kovácsok, bognárok is hiányoztak, akik azelőtt a kocsikat, kézi szerszámokat javították, lovakat patkolták, ezeket is felszívta a nehézipar, a még meglevők pedig nyersanyag hiány miatt nem tudtak eleget termelni. Be nem vallott, de nagyon súlyos tényező volt a nehézipar fejlesztésénél és a közszükségleti cikkek gyártásának a visszamaradásánál az is, hogy az imperialista kapitalizmus, Amerika irányítása és pénzelése mellett, nagyarányú katonai támadásra készült, amely arra késztette a Szovjetet és a Népi De-1 mokráciákat, hogy megfelelő védekezésről gondoskodjanak, felkészüljenek egy ilyen támadás kivédésére. Jól tudjuk, hogy Amerika a kormányzat hatalmas bevételének 70-75 százalékát fordítsa hadi célokra, amely ezt a gazdag országot is súlyos gazdasági helyzetbe juttatja. Az európai országokat pedig csak az amerikai segély mentette meg a teljes gazdasági csődtől. Menynyivel súlyosabban esett latba a hadikészülődés, a viszonylagosan szegény, a háború által leromlott és lerombolt országokban a haszontalanul a közszükségletektől elvont termelés. Az uj gazdasági politikai Sztálin halála után kezdődött és fejlődött ki. Ezzel egyidőben alapos változás történt a politikai vonalon is. Megszűnt az egyéni vezetés, az egyéni diktatúra, helyette a kollektiv vezetés, a kritika és kezdeményezés felszabadítása következett be, amelynek az eredményeiről már beszámoltunk, most amennyire ez hat hónap alatt lehetséges, arról számolunk be, hogy milyen eredményeket értek el ezek az országok az alatt az iránylag rövid idő alatt. Főleg a Szovjetekről és a Magyar Népköztársaságról áll kimutatás rendelkezésünkre, amelyeknek a tanulmányozása nagyon biztató arra, hogy az 1954-es év nagy fejlődést fog kimutatni a népjólét emelésében, amely különösen jelentős most, amikor a kapitalista országokban a nagy gazdasági válság jelei mutatkoznak, amikor a vezető kapitalista országban, Amerikában is hivatalosan 4 millió munkanélkülit mutatnak ki. A SZOVJET KIMUTATÁSA A Szovjet központi statisztikai hivatala 1953 év eredményeiről készített jelentésből vesszük az alábbi adatokat: 1953 évre kidolgozott évi tervet 101 százalékban valósította meg, amely 12 százalékkal nagyobb, mint az 1952-es termelés. Az iparok közül a kohó, a szén, építőipar, nehéz és faipar nem teljesítette a tervét teljes mértékben, fél százaléktól hét százalékig maradt hátra, de kivétel nélkül minden ipar 3-tól 260 százalékkal többet termelt mint 1952-ben. Itt mutatkozik meg az uj gazdasági politika abban, hogy amig az egész ipar teremlése 12 százalékkal növekedett, addig a közszükségleti cikkek emelkedése ezen belül sokkal nagyobb, igy a gyapjúszövet gyártás 78, a müselyem 65, model cipők 44, selyemszövet 280, kerékpár 22, rádiókészülékek 62, jégszekrény 80, fémágy 65, húskonzerv 29, terkonzerv 21, sütemény 28, cukor 44 százalékkal emelkedtek. Az élelmiszer, fogyasztás 1952- hez képest a kimutatás szerint igy emelkedett: hús és húskonzervek 38, hal 6, állati zsiradék 36, növényi zsiradék 19, sajt 28, tojás 16 édesipar 12, tea 16, gyümölcs 43, zöldség 25 százalékkal növekedett. Bútor 38, varrógép 34, porszívó 230, televízió 64, motorkerékpár 55 százalékkal több került eladásra, mint 1952-ben. Nagy mértékben javult az áruk minősége és változatossága is. Az összes közszükségleti cikkek eladása 21 százalékkal volt nagyobb, mint 1952-ben, de 1953 második felében 26 százalékkal volt nagyobb, mint 1952 második felében. 1952-ben 24 milliárd rubelt tett ki az árleszállítás, mig 1953- ban több mint 50 milliárdot, igy a béremeléssel és az árleszállítással az orosz nép jövedelme 12 százalékkal emelkedett. Éhez kell még hozzáadni a szociális szükségletek emelkedését is, mint egészségügyi, üdülési, társadalombiztosítási, lakásépítési emelkedéseket is. Az 1954-es terv mindezeket messze felülmúlja és igy a nép jólétének emelkedése nagyobb lesz, mint az elmúlt 3-5 év ideje alatt történt. Az iparban foglalkoztatottak száma állandóan emelkedik, 1953 végén majdnem 45 mülióra emelkedett. 1953-ban mintegy 70Ű uj tipusu modern gépek építését kezdték el, amelyek nagyban emelték a gyártás technikai fejlettséget, különösen a textü, bőr és ruházati iparban. Az élelmiszer iparban ujtipusu, automatikus, palackozó, csomagoló, adagoló, szántó, konzerváló gépeket állítottak be. Nagy mértékben emelkedett a bánya és más nehéz munkák gépesítése.
