Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-20 / 1820. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 20. Szovjet atom-ágyuk MOSZKVÁBÓL JÖVŐ JELENTÉS SZERINT AZ OROSZOK IS KIPRÓBÁLTÁK MÄR AZ ATOMLÖVEGÜ ÁGYUKAT. WASHINGTON — Washingtoni katonai körökben és a poli­tikusok között is nagy izgalmat okozott az Associated Press moszkvai levelezőjének az a jelentése, amit állítólag “megbízható forrásból kapott,” — hogy az orosz tüzérség nemrégiben olyan gyakorlatot tartott az európai orosz területen, amelynél ATOM­LÖVEGÜ ÁGYUKAT PRÓBÁLTAK KI. pásával. Körülbelül a termelő­szövetkezeti tagság 10 százalé­ka élt az uj rendelettel, de ezek jórésze már visszalépett az uj tagokkal együtt ma már fe­lülmúlja a kilépettek számát. Pedig most a hangsúly nem a termelő szövetkezetek növelésén, hanem a meglévők megerősíté­sén van, amelyet nem csak az amlitett intézkedések, de kép­zett mezőgazdasági szakembe­reknek a termelőszövetkezetek­be való beosztása is nagyban előfogja segíteni, mert ezer vagy többezer holdas termelőszövet­kezetek nem nélkülözhetik a szakemberek segítségét. EGYÉB VÁLTOZÁSOK A gazdasági változásokkal egyidőben, más nagyon nagy je­lentőségű változások is történ­tek a Népi Demokráciákban. El­sősorban megszüntették azt a rendszert, amely az egész or­szág irányítását egy ember ke­zébe juttatta, amely vezető va­lósággal felsőbbrendü emberré lépett elő, aki mindenttudó, csal­hatatlan volt. Ennek a vezető­nek a szava szentirás volt, kit valósággal imádat vett körül. Nekünk, akik már évtizedek óta távol voltunk Magyarországtól, érthetetlen és ellenszenves^ volt az a rajongás, amilyet a máskü­lönben nagytudásu, bátor, áldo­zatkész forradalmárt, Rákosi Mátyást körülvette. Minden sza­va, tette a legjobb volt. Minden eredmény az ő javára volt írva. Bármily érthetetlen volt is ez, mégis azt hittük, hogy erre a Népi Demokráciákban bizonyá­ra szükség van, csak mi innen távolból nem látjuk meg az oko­kat, amely ezt szükségessé teszi. Sztálin halála után ez az egy ember vezetés, az egy embernek feltétlen döntő szava minden kérdésben, megszűnt és nagy demokratikus folyamat történt, amely szerint mindenütt, kezdve a legalsóbb szervtől a legfelső fórumig, a kollektiv vezetés ér­vényesül. Vagyis megszűnt az, hogy minden szervben, legyen az a párt, vagy az állami hivatal, egy ember, a párt-titkár, falusi, megyei tanács elnökének legyen döntő szava. Az irányítást mindenütt a dol­gozók által választott vezetőség végzi. Nagy átnevelési kampány folyt le az elmúlt hat hónapban, hogy megértessék a dolgozó tö­megekkel, hogy joguk van a ve­zetőik megválasztására, joguk van azok tevékenységének a bí­rálására. Különösen erősen lett az kihangsúlyozva, hogy ez nem csak jog, hanem kötelesség is. Ez a változás lassan érvényre is jut. A most lefolyt pártszer­vezeti választásoknál már meg­mutatkozott az eredmény is. Az egyéni diktátorkodó vezetők ki­buktak a gyűléseken. A lapok­ban alapos bírálatok hangzanak el a dolgozók részéről, a hanyag, hatalmukkal visszaélő vezetők ellen, legyenek azok párt, állam­hivatali, vagy üzemi vezetők. Mi­után a dolgozók tapasztalták, hogy a kritika jogot tényleg ko­molyan érvényesíthetik, mind több és több bírálat hangzik el,, amely egészséges folyamat ahoz, hogy az összes szervekben a le­hető legjobb irányítás érvénye­süljön és teljesen megszűnjön az egyéni diktátorság, a bürok­rácia, a hatalommal való vissza­élés. Komoly változások történtek a dolgozók jogainak, szabadsá­gának a munkahelyen való kibő­vítésére is, valamint arra is, hogy a törvényesség, az egyéni szabadság, biztonság megerő­södjön. Csak a bíróság hozhat Ítéletet, amely minden esetben megfellebbezhető. Megszüntet­ték a rendőrhatóságoknak az in­­ternálási és kitelepitési jogát, aki vét az állam törvényei ellen, az az illetékes bíróság elé kerül és az ítélkezik felette. Ezeket az intézkedéseket a gyűlölködő sajtó elferdíti, úgy állítja be, mintha az a rendszer gyengeségét jelentené, mintha a gazdasági rendszer összeomlás előtt állna. Valójában ezek a ne­künk különösen tetsző válto­zások, éppen az ellenkezőjét, a rendszer megerősödését jelenti. Jelenti azt, hogy a dolgozók élet­színvonala gyorsabb ütemben emelkedik, hogy nincs szükség rendkívüli intézkedésekre az ál­lam biztonságát illetőleg, amely olyan erős, hogy nem hogy szű­kítené, hanem alaposan kibőví­ti a nép jogait. Az elmúlt évben a gazdasági tervet az egész vonalon túltelje­sítették, jelentősen többet ter­meltek minden iparban, mint 1952-ben. A nemzetközi kereske­delem kifejlődése lehetővé teszi az eddig nélkülözött cikkek be­szerzését és a termelés zavarta­lan kibővítését is. Egész Európában veszedelme­sen emelkedik a munkanélküli­ség. A dolgozók Olasz, Francia és Németországban erős harco­kat folytatnak a gyárak bezárá­sa ellen, addig a Népi Demokrá­ciákban egyetlen olyan ember sincsen, aki ha dolgozni akarna, ne kapna képességeinek megfe­lelő munkát. A Népi Demokráci­ákban ingyenes társadalmi biz­tosításiba részesül minden dol­gozó, amely felöleli a betegség esetére az orvosi, gyógyszer és korházi szükséleteket is. Bizto­sítja a megélhetését, biztosítja a munkaképtelenség és öregség esetre, de nincs munkanélküli segély, mert ezekben az orszá­gokban elképzelhetetlen a mun­kanélküliség. Ott nincs túlter­melés, mert ott nem profitra, hanem szükségletre termelnek, és még nagyon soká vetődik fel az a probléma, hogy miután a szükségletet kielégítették, mit csináljanak á felesleges munka­erővel, amely soha sem lesz fe­lesleges, mert annyi időt dolgoz­nak, amennyi szükséges a nép igényeinek kielégítésére. Hiába csahol, üvölt a reakció minden propaganda szerve, a hat hónappal ezelőtt bevezetett változások csak megerősítették a Népi Demokráciákat, csak nö­velik a dolgozók jólétét, szabad­ságát és biztonságát. NEM AKAR ÚJABB KOREÁT WASHINGTON — Charles E. Wilson honvédelmi miniszter azt mondotta az újságíróknak, hogy véleménye szerint Indo-Kinából nem csinálnak egy újabb Kore­át. Wüson elismerte ugyan, hogy az amerikai kormány már odaküldött 200 technikai tanács­adót, akik az amerikai repülőgé­peket jókarban fogják tartani, de “repülők átküldése egyenlőre nincs tervbevéve,” — mondotta Wilson. Az Atomic Energy Comittee nem adott ki nyilatkozatot. — de nem is tagadja, hogy a mű­szereik atombomba robbanáso­kat jeleztek-e mostanában. A múlt év augusztus havában azonnal nyilvánosságra hozták, hogy a Szovjetunión területén hidrogénbombát robbantottak fel, később pedig a kisebbszerü atomrobbanások egész soroza­tát mutatták a nagyon érzékeny készülékek, amiből arra követ­keztettek, hogy a Szovjetunión is éppen olyanféle kísérleteket végzett, mint végeztek itt a múlt tavasszal Nevada államban. Nem régiben nagy publicitást adtak annak a hírnek, hogy az Egyesült Államok átküldött Nyugatnémetországba két olyan tüzérosztagot, amelyek óriási ágyúikból atomlövegeket is ki lehet lőni. A képekkel illusztrált cikkek célja a Szovjetunión felé (Vi.) Amint Mark Twain mondta, mindenki az időjárás­ról beszél, de senki sem tesz el­lene semmit. Most legalább poli­tikai okoból a demokrata párt támadólag, a republikánus párt meg védekezőleg sokat beszél­nek a munkanélküliségről. Mr. Wilson a G.M. volt elnöke — vagy még talán most is az — azt a kijelentést tette, hogy nin­csen az üzleti - világban semmi baj. Ezt a munkanélküliséggel kapcsolatosan tette, azaz ő is másról beszélt, mint Bodóné. A tények szerint, melyet nem lehet körültáncolni, négy millió munkanélküli van és ezek állan­dóan szaporodnak. Az acélgyá­rakban csökkentik a termelést, például itten a Great Lakes Steel Co.-nál, lefizettek 1.800 embert csak az üzemből. Ezt most teszik, amikor az autó­gyárak egész évre kiszokták ad­ni az acél és lemez megrendelé­seiket. Ezen gyár majdnem ki­zárólag az autógyárak részére dolgozott. Az is tény, hogy az üzleti in­dex 8 százalékkal alacsonyabb, mint tavaly ugyanezen időben. Ámbár az autó termelés most több mint tavaly ilyenkor, de kevesebb munkással termelik ki. A NAGY KUTYÁK CSAHOLNAK Wilson mellett, minden nagy­tőkés megszólalt és ők nem lát­ják rossznak a helyzetet. Tehát a haszon még a munkanélküliség következtében is lehet oly nagy mint a múlt évben, amint az autótermelés mutatja. így be­széltek Rockefeller, Sloan, sőt még William Green az AFL volt basája 1929-ben. Green kijelen­tette, hogy “Egy néhány hónap irányuló kardcsörtetés volt, de ugyanakkor bátorítani akarták a NATO országokat, hogy ne féljenek a fegyverkezéstől, mert mögöttük lesznek az atom­ágyuk. Most persze nagyon kelletle­nül jön az a hir, hogy a Szovjet­­unionnak is van atom-ágyuja, mert ez azt jelenti, hogy ha eset­leg használják a Nyugateurópá­­ba átvitt amerikai atom-ágyu­kat, akkor azokra ugyanolyan választ kapnak a Szovjetunion­­tól is. így a NATO országok né­pei alkalmat nyernek arra, hogy saját magukon kipróbálhatják az atom-ágyú hatását. A washingtoni riadalom oka az, hogy a NATO országok né­pei nem lelkesednek azért a ki­tűnő alkalomért, hogy kísérleti nyúl gyanánt magukon kipró­bálhassák az atom-ágyukat. múlva, megint visszamegyünk a normális üzleti és gazdasági ál­lapotokba.” Hoovemak is minden sarkon ácsorgott a prosperitás. Most megakarják tiltani még azt is, hogy beszégessenek róla. Azt gondolják, sőt állítják, hogy csak bele akarják az országot beszélni a depresszióba. Tehát aki Wilsonnal megegyezik az jó hazafia, aki meg azt meri állí­tani, hogy nem prosperitás, ha­nem depresszió van a sarkon, az árulója a tőkés rendszernek. Kommunista vagy kommunista rokonszenvező. Mi ilyen union vezetőség ural­ma alatt nem tehetünk többet, mint az időjárás meghatározá­sáról beszélünk. Mi nem Hoo­­vert, Ikeot, hanem a rendszert okoljuk. SE VAJ, SE KÁVÉ WASHINGTON — Az Egye­sült Államok kormányának két nagy problémája van. Az egyik, hogy igen sok a vaj, a másik, hogy kevés a kávé. Az átlagos munkásnép azonban azt pana­szolja, hogy se vajat, se kávét nem tud venni, mert mind a ket­tő igen drága. A kávét állítólag a spekulán­sok összevásárolják és kivonják a piacról, igy mesterségesen úgy megdrágítják, hogy a fogyasztó nem tudja megfizetni. A vajat a kormány vásárolja össze, ami­nek ugyancsak az lett az ered­ménye, hogy amig a rengeteg vaj elromlik a raktárakban, az amerikai nép kénytelen vaju­tánzatot, margarint használni. A kávé összevásárlóit minden­ki szidja; a vaj összevásárlóit di­csérik. Mindenki a munkanélküliségről beszél

Next

/
Oldalképek
Tartalom