Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-13 / 1819. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 13. csak a munkaerő hiányában és a vegyi iparnak a nehéz ipar részére való felhasználásával, nem tudta a kormányzat megfelelő ütemben pótolni, nem volt elegendő műtrágya és a lassan növekedő állatállomány nem tudta azt istáló trágyával pótolni, igy a föld termelőképessége lassan növekedett. Végül ugyancsak az eltúlzott nehézipar nagyon sok ipari növény termelését tette szükségessé, amelynek a termelési nagyon sok munkaerőt igényelt. Ipari növények termelése csak a kenyérgabona rovására történhetett meg. Ezeket a nehézségeket úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban, nem lehetett tovább tűrni és szükségessé vált az egész ipari és mezőgazdasági tervek átszervezése, amelyet nem csak a kényszer tett lehetővé, hanem a beállott változások a nemzetközi helyzetben is és nem kis mértékben az a tény, hogy Sztálin halálával a Kommunista Párt vezetésében is alapos változás történt, az egyéni vezetéssel szemben a kollektív vezetés érvényesül, amely lehetővé tette a nyílt bírálat, a tervek megtárgyalását és helyesbítését. A HIDROGÉN BOMBA Az a tény, hogy a Szovjet is birtokában van nem csak az atom, hanem a hidrogénbombának is. Ha nem is szüntette meg a nemzetközi ellentéteket, sőt talán nem is enyhítette, minden esetre észretiéritette azokat a kormányokat, amelyek az amerikai nagytőke zsoldjában állnak. Nem merik vállalni a felelőséget azért, hogy háború esetén a szovjet pár óra alatt kiüsse az egész iparukat, elpusztítsa a városaikat, de nem csak az európai országok kormányait zavarta meg ez az esemény, hanem az amerikai kormány is, hogy úgy mondjuk ideges lett. Úgy viselkedett mint egy idegbeteg, az egyik pillanatban békéről szónokol, ugyan akkor uj bázisokat épit, fenyegetőzik. Háborút nem kezdhet, félve a katasztrófától, békét nem teremthet, mert a fegyverkezés megszüntetésével a dolgozók millió kerülnének ki az iparból. Olyan egyenlő féllel mint a szovjet és olyan szövetségesekkel mint Anglia, Franciaország és Olaszország, nem lehet se háborút üzenni, se békét kötni, csak a kettő közöt lehet vacilálni. Minden esetre úgy néznek ki a dolgok, hogy a háború közvetlen veszélye elmúlt a fejünk fölül. Éhez jön még a koreai fegyverszünet, amelyből nehezen lesz békekötés, de nem kevésbé nehezen fejlődhet újra háborúba a U.N. égisze alatt. Ez a nemzetközi helyet, amelyet fent vázoltunk, tette lehetővé, hogy a Szovjet és szövetségesei átcsoportosítsák a terveiket anélkül, hogy ezzel meggyengitenék a védelmi rendszerüket. MIT JELENT AZ ÁTCSOPORTOSÍTÁS ? A magyar lapok — központi irányításra — már hetek óta arról Írnak, hogy Magyarországon munkanélküliség van, az egész tervgazdálkodás csődbe jutott, az ipari munkásokat, miután az iparban nem tudják foglalkoztatni, mezőgazdasági munkára kényszerítik. Természetesen ez az egész mese átlátszóan ostoba hazugság, mert sem a szovjetben, sem a Népi Demokráciákban, egyetlen olyan ember sincs munkanélkül aki dolgozni akar. Ma is munkaerő hiány van, talán még inkább, mint a múltban. Az átcsoportosítással kapcsolatban a következők történtek: Megváltozott a befektetések aránya, a nehéziparban csökkentették a befektetéseket, az igy felszabadult befektetéseket a könynyüipari, szociális, megzőgazdasági tervek növelésére fordították. Miután a nehézipar magához vonta a legjobb szakmunkásokat, miután a szükségletének az előnybe helyezésével a kisipar, amely főleg vidéken létezett, nem jutott nyersanyaghoz és igy a kisipar majdnem teljesen megszűnt és a benne dolgozókat felszívta a nehézipar. Ennek a következménye volt az, hogy vidéken nem volt aki javítsa a mezőgazdasági szerszámokat, közszükségleti cikkeket, a gépállomásoknak nem jutott elég szakember az állandóan szükséges gépjavítások elvégzésére. És mert a gépeket nem tartották karban, mintegy 20 százaléka állandóan kiesett a termelésből. Az uj terv felszólította a volt kisiparosokat, hogy térjenek vissza a volt munkahelyükre, a kormány nem csak a nyersanyag szükségletét biztosította, hanem olcsó kölcsönt is felajánlott. Sok száz kisiparos élt az alkalommal és visszaért régi munkakörébe. A párt és a kormány erős propanadát indított a legjobb és legöntudatosabb szakemberek között, hogy vállaljanak munkát a gépállomásokon, javítóműhelyekben. A szakmunkások nagy tömegekben tettek eleget a felhívásnak és helyezkedtek el a gépállomások üzemeiben. Kényszerű hiba volt az is, hogy a falu legjobb elemeit elvonták a termelő munkától és a járási, megyei hivatalokba helyezték el, most ezek közül is sok száz tért vissza termelésbe, főleg a termelőszövetkezetek élére. A helyüket az uj generáció foglalta el, amelyek mint képzett agronómusok kerültek ki a mezőgazdasági fősikolákból. Itt nem ipari munka hiányáról van szó, hanem a meglévő munkaerők észszerű beosztásáról, amely nagy mértékben segítette elő, hogy a falvak élete megváltozzon, több áruhoz jusson a falusi dolgozó, ugyan akkor a gépállomások megfelelő szakemberek bavonásával a javítóműhelyek felszerelésével, a gépek kihasználási lehetősége nagy mértékben növekedett. Más intézkedések is történtek ezzel kapcsolatban. Leszállították a falusi dolgozók adóját, csökkentették a beadási kötelezettséget, erősen felemelték különösen az ipari növények beváltása árát, azzal a kimondott céllal, hogy a falu és a város közötti kereseti külömbséget csökkentsék. Hogy ezek az intézkedések milyen eredményt értek el, az átcsoportosítás óta, eltelt rövid hat hónap alatt, arról a jövő lapszámunkba számolunk be. A Bricker módositvány BRICKER SZENÁTOR ALKOTMÁNY-MÓDOSÍTÓ JAVASLATA AZ EGYESÜLT NEMZETEK ELLEN IRÁNYUL. — MINDKÉT PÁRT REAKCIÓS SZENÁTORAI TÁMOGATJÁK. WASHINGTON — Az amerikai sajtot heteken at foglalkoztatta az a parlamenti vita, amit a szenátusban felidézett John Bricker (R. O.) szenátor azon javaslata, amellyel az alkotmányt úgy akarja módosítani, hogy az elnöknek kevesebb joga legyen a külföldéi kötött egyezségeknél vagy békeszerződéseknél. Maga a javaslat szövege, amit Bricker a szenátus elé terjesztett igen zavaros, annyira zavaros, hogy még az újságok “szakértői” sem tudták úgy megmagyarázni, hogy az átlagos ember megértené, miről is van szó. És dacára a javaslat ily zavaros szövegének, mindkét párt reakciós szenátorai magukévá tették dacára annak, hogy Eisenhower elnök többször is kijelentette, hogy ellenzi a javaslatot. Bricker maga is a republikánus párthoz tartozik, sőt arról nevezetes, hogy nagyon is korlátolt tehetségével a pártpolitikus tipikus példányát mutatta és ime, most mégis, szövetkezve a többi reakciós szenátorral, saját pártjának vezére ellen fordult. Ez tehát úgyis magyarázható, hogy ennek a csoportnak még Eisenhower is túlzóan liberális és azért korlátozni akarják a hatalmát. Ezt persze nem mondják meg nyíltan, hanem ravaszul összeállított szövegű törvényjavaslatba foglalták. A javaslat legfőbb Már az első hat hónap is nagy eredményeket hozott, de az ez évre előirt tervek, ha azok végre hajtását nem gátolja meg egy háborús katasztrófa, úgy a magyar dolgozók életnívója óriásit fog emelkedni anélkül, hogy az iparosítási folyamatot megállították volna, csak lassabb ütemben haladnak előre úgy, hogy az ne gátolja az életnívó emelkedését, de Sztálingrád jó része megkezdi az üzemét még ez évben, ugyan úgy más nagy alkotások is, igy a Tiszai Vízmüvek 20 ezer hold földet fog már öntözni ez év nyarán. Uj villanytelepek indulnak és a mai nehézipari telepek részben mezőgazdasági gépeket és háztartási cikkeket fognak gyártani. Ezen nem változtat az a nagy lárma, hepciáskodás, háborús uszítás, ami most folyik az amerikai lapokba, amelyek ma ismét atomőrületbe szenvednek. Nagy szájjal hirdetik, hogy miként fogják szétbombázni az ellenséges országokat. Egyszerűen elfelejtkeznek arról, hogy az “ellenségnek” is megvan a maga módja, hogy ugyanazt csinálja és még ezek sem akarják azt, hogy Chicago, New York, Detroit, Pittsburgh, stb. nem is beszélve az európai nagy ipari városokról, arra a sorsra jussanak, amelyet ők Moszkvának, Leningrádnak, Pekingnek stb. szántak. Ezek a nagydobosok, nem háborút akarnak, mert az ma nagyon kétséges valami, hanem egyrészt a hadi profit mai formájának a fentartását, másrészt elterelni az amerikai nép figyelmét a fenyegető gazdasági válságról, amelynek előjelei mind erősebben jelentkeznek az egész országban. pontja az, hogy az elnök által kötött külföldi szerződések itt, a “belföldön”, csak akkor lépnek életbe, ha azt “legislative” utón helybenhagyják. A “legislative” szónak azt az értelmét adták, hogy az ily szerződéseket helyben kell hagyni az egyes államok törvényhozó testületéinek (Legislature). Ez a javaslat tehát a szó szoros értelmében minden egyes államnak szoverén jogot adna a külföldi ügyekben. Midőn a reakciós szenátorok látták, hogy ezt a módositványt nem tudják keresztülerőszakolni, a “legislature” szót kicserélték az “Act of Congress” kifejezéssel, vagyis a kongresszus teljes hozzájárulását követelik, noha a külföldi békeszerződéseket az alkotmány értelmében a szenátusnak úgyis jóvá kell hagyni. A vita hevében, — amely ezen sorok írásának idején még mindig folyamatban van, — Everett M. Dirksen (R. 111.) szenátor, a reakciós csoport egyik tagja, végre kimondotta, hogy ezen javaslat célja megakadályozni olyan egyezségeket, mint Roosevelt kötött Yaltában, vagyis elejét akarják venni annak, hogy az oroszoknak az Eisenhower adminisztráció engedményeket adjon. Ez a javaslat tehát az eddigi “No appeasement” jelszó alatt folytatott háborús uszítást célozza. A javaslatot ellenző Alexander Wiley (R. Wis.) szenátor azt állítja, hogy a javaslat valójában az Egyesült Nemzetek ellen irányul, de az indítványozók “félrevezető állításokkal álcázzák az igazi czlt.” Itt a cél, elejét venni annak, hogy az Egyesült Nemzetekben hozott határozatok végrehajtás alá kerüljenek azon amerikai államokban, amelyekben ellenzik az ily törvényeket. Ilyen határozatok azok, amelyek az emberi jogok kiterjesztését célozzák. Ha például az Egyesült Nemzetek elfogadja, hogy a csatlakozott összes országokban meg kell adni az általános és egyenlő választó jogot, akkor azt a Bricker javaslat értelmében a déli államoké ban nem kellene végrehajtani, hanem továbbra is megfoszthatnák szavazati joguktól a 10- 12 millió negró polgárt. Ilyen törvény lehet például a szegregáció megszüntetése is, amit a déli államokban, dacára minden alkotmánynak és demokráciát hirdető frázisnak, nem akarják foganatosítani. Csakis az ily magyarázat után érthető, hogy miért okozott ily nagy vitát a Bricker javaslat, amelynek hívei képesek volnának az országot feldarabolni, mintsem a haladó szellemű emberi jogokat érvényesülni hagyják.
