Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-30 / 1817. szám
1954. január 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal Lfjabb ítélet az IWO ellen NEM ENGEDTÉK MEG A SZERVEZET TISZTVISELŐINEK A VÉDEKEZÉST ÉS ELÍTÉLTÉK A SZERVEZETET, MERT A TISZTVISELŐI NEM VÉDTÉK. WASHINGTON — Az Associated Press jelentése szerint a Subversive Activities Control Board (SACB) elrendelte, hogy a több mint százezer taggal rendelkező International Workers Order, Inc. (I.W.O.) betegsegélyző szervezet köteles bejegyeztetni magát a Justice Department hivatalában mint kommunista front organizáció. Maga az Associated Press igy •-----------------------------------------ismerteti ezen eseményt: Az 1700 lokállal rendelkező betegsegélyző charterjét Henry Clay Greenburg new yorki biró megvonta s miután rendeletét az állami Supreme Court jóváhagyta, a biró a szervezetet a New York State Superintendent of Insurance kezébe helyezte. Ez a superintendent, Alfred J. Boehlinger, elmozdította állásaikból a szervezet tisztviselőit qs átvette a szervezet ügyeinek intézését azzal a végcéllal, hogy azt magán biztositó társulatok kezére fogja juttatni. Közben működésbe lépett az 1950-ben hozott Internal Security Act (törvény) alapján létesített Subversive Activities Control Board (SACB) is, amelynek hatáskörébe esik meghatározása annak, hogy mely szervezeteknek, vagy egyéneknek kell regisztrálni az igazságügyi hivatalokban. Az SACB kihallgatásra megidézte tehát az IWO vezetőségét, de ugyanakkor Boehlinger nem engedte meg, hogy ez a vezetőség képviselje a szervezetet. Erre aztán az SACB kimondotta, hogy miután az IWO nem képviseltette magát a kihallgatáson, ezzel elismerte a bűnösségét és elrendelte annak regisztrálását. A TISZTVISELŐK NYILATKOZATA Ennél különösebb igazságszolgáltatással még nem találkoztunk az Egyesült Államokban. Ez az eljárás oly durván sértette az igazságszolgáltatást, hogy még az AP tudósítójának is feltűnt és kérdést intézett, hogy miért nem engedték meg a védekezést a betegsegélyző szervezet részéről ? A válasz — az AP tudósitó szerint — igy hangzik: “Jelenleg csak a Boehlinger ügyvédei képviselhették volna törvényesen a szervezetet, de Boehlinger nem kívánt élni a véde- I lemmel”. Az IWO elmozdított vezetősége is adott ki nyilatkozatot, amelyben az SACB azon döntését, hogy ez a szervezet csak “kommunista front”, merő hazugságon alapuló ítéletnek nevezik. “Először is”, —v mondja a nyilatkozat, — ‘‘a New York Biztosítási Superintendent nem engedte meg a szervezet vezetőink, hogy védkezzenek az Attorney General hamis vádai ellen azon alapon, hogy az IWW már megszűnt, de ugyanakkor a SACB az állítólag már megszűnt (dead) szervezetet kommunista frontnak nyilvánította minden kihallgatás nélkül”. A Rockwell Kent, elnök; Rubin Saltzman, alelnök; Dave Green, jegyző-titkár és Peter Shipka, ügyvezető titkár aláírásokat mutató nyilatkozat azzal végződik, hogy az SACB ezen hallatlanul igazságtalan eljárást mutató döntését bíróság elé viszik. AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkÁsoHzUUy és a munkáltain osztály között s*mml közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szee treToté* épitittk a ’•éeri társadalom kentein halit I. A MUNKAFRONT HÍREI Washington — A Department of Labor nyüatkozata szerint egyenlőre nem sikerült megállapodásra jutni a mexikói kormánnyal az onnan importált idény munkásokra vonatkozólag. A 12 évvel ezelőtt kötött egyezség január 15-én lejárt anélkül, hogy uj szerződést kötöttek volna. A Department of Labor állítása szerint Mexikóból évenként több mint egy millió napszámos munkás jön át az Egyesült Államokba az úgynevezett “stoope” (görnyedő) munkák végzésére. Ilyen munkák a kapálás, gyomlálás, a termés felszedése a nagy zöldségtermelő farmokon, a gyümölcsszedés, pakolás és hasonló nehéz munka, amiket az amerikai munkások nem szívesen végeznek. De dacára a nehéz munkának, a munkáltatók nagyon kizsákmányolják ezen munkásokat és azért a mexikói kormány most a minimális órabér megszabását, továbbá a transzportációt és minimális ellátást követel a munkások részére, amit azonban a délnyugati nagy farmerok nem akarnak megadni. Ezért az újabb szerződés megkötéséig az amerikai kormány hivatalnokai ideiglenes bevándorlási engedélyt adnak a néhány határállomáson jelentkező munkásoknak, akiket aztán minden védelem nélkül szolgáltatnak ki a munkáltatók kényekedvének. London — Angliában a munkások nyugtalansága egyre női. A munkáltatók kijelentették, hogy az angol ipar nem bir el semmiféle béremelést, mert akkor nem tudnának exportálni árukat. Az exportnál ugyanis számításba kell venni a külföldi versenyt, viszont béremelés nélkül a munkások életszínvonala esik oly alacsonyra, amit nem tűrhetnek sokáig. A vasúti munkások újévre tervezett nagy sztrájkját ugyan sikerült elodázni úgy, hogy a munkásoknak heti 56 cent béremelést adtak. Most a bányászok, a villanyipar munkásai, a hajóépítők és más munkások terjesztettek be bérköveteléseket, amelyek már a parlamentben is szóbakerültek. Amarillo, Texas —. Az állami kerületi törvényszék előtt megindult egy pör, amely azt fogja eldönteni, hogy vájjon az 1951- es Federal Railway Labor Act törvény értelmében a vasúttársaságoknak dolgozó munkások mindegyike a “union shop” értelmében köteles-e belépni a vasúti munkások szervezetébe? A port az AFL szervezethez tartozó 14 munkás indította, akik azt mondják, hogy ők már unionisták s semmi szükség sincsen rara, hogy két unionhoz is tartozzanak s fizessék a tagsági dijat. — Az AFL áll a 14 munkás mögött s a pör lényege harc a szakszervezeti forma fentartásáért. Washington — A United Auto Workers (CIO) vezetősége átiratot intézett a Labor Departmenthez, amelyben arra ösztökéli Mitchell munkaügyi minisztert, hogy a jelenlegi 75 centes minimális órabért emelje fel egy dollár 25 centre. Reuther szerint a Labor Departmentnek joga van erre minden külön törvényhozás nélkül is. Reutherék még azt is követelik, hogy a jövedelmi adó fizetése csak az 1000 dolláron felüli jövedelemnél kezdődjön. Los Angeles — George Wiekes, aki mint festő már 40 éve dolgozik a Southern Pacific Railroad társulatnál, pár évvel ezelőtt áttért a “Plymouth Brethren” nevű vallásra, amely, — Wicks állítása szerint, — megtiltja tagjainak, hogy bármilyen unionhoz is tartozzanak. Igen ám, de a union, amelyhez előbb Wicks is tartozott, — “union shop” szerződéssel bir és azért követelte a Wicks elbocsájtását. Az elbocsájtás után Wicks a bírósághoz fordult és a “vallás szabadság jogának megsértése” címen kéri állásába való visszahelyezését. — Ez az első eset, amelynél vallási alapon akarják megtörni a szervezkedést. IMÁDKOZNI AKARNÁK URANIA, LA. — Mrs. H. B. Wilson, akinek a fia és Mrs. Otto G. Bell, akinek a férje, azon 21 amerikai fogolycsoportban vannak, akik nem akarnak viszszajönni az Egyesült Államokba, rá akarják venni Eisenhower elnököt, hogy rendeljen el “országos méretű imádkozást” azért, hogy ezen 21 fiú “észre térjen és feladja a kommunizmust”. Ezen sorok Írásának idején Eisenhower még nem döntött, hogy elrendeli-e az országos imádkozást. De ha az ilyen imádkozás használ, nem-e lett volna jobb imádkozni a háború kitörése előtt, hogy ne legyen háború? Avagy lehetséges talán, hogy ennek a két asszonynak nem fájna az, ha a fiaiak elestek volna? Talán csak a “leikeiket” akarják megmenteni és azért a háború megszüntetésére, amelyben a test is elvész, nem is gondolnak. Rochester, Minn. — Dr. Charles W. Mayo orvos, aki a United Nation előtt jelentést tett a kínai és északkoreai hadsereg állítólagos atrocitásairól, amivel bizonyságot tett, hogy jobb politikus, mint orvos, kijelentette, hogy az őszi választásoknál nem fog szenátor-jelölt lenni. Dr. Mayo nyilatkozata szerint President Eisenhower a telefonon keresztül sajnálatának adott kifejezést, hogy Dr. Mayo nem pályázik a szenátori állásra. — nyilvánvaló tehát, hogy ezt az orvost az Eisenhower adminisztráció meg akarta jutalmazni a “politikai szolgálataiért”. DRÁGA KÉJUTAZAS WASHINGTON — Karl M. Lecompte (R. la.) képviselő jelenti, hogy a kongresszus alsóházának tagjai a múlt évben 300,000 dollárt költöttek tanulmányútra (junket), amik valójában kéj utazások voltak. i
