Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-16 / 1815. szám
1954. január 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal HUSZADIK SZAZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF m. TÚLNÉPESEDÉS Azt hiszem, nem képezheti vita tárgyát, hogy jelen századunk eddig lepergett 53 évének legfontosabb eseményei a világháborúk voltak. De sem ezek, sem az egyéb fontosabb események okait nem lehet tisztán megmagyarázni a már előbb említett ipari forradalmakkal, illetőleg az azok által megindított imperialista törekvésekkel, így tehát még egy fontos tényre kell rávilágítanunk, mielőtt a fontosabb események kronologikus felsorolásához, azok mérlegeléséhez és az azokból .levonható konklúziók ismertetéséhez fognánk. Ennek a dolognak, amiről most szólni akarok, az angol irodalom a “population pressure” nevet adta, magyarul a “túlnépesedés problémája” cím alatt szoktunk vele foglalkozni. Mert az utosó száz év alatt a világ népe valóban igen gyorsan szaporodott. Az amerikai forradalom (1766) idején a világ összlakosságát 900 millióra becsülték, ma közel van a két és fél billióhoz, — tehát majdnem háromszorosára emelkedett. És ez az emelkedés halad egyre gyorsulóbb ütemben. A Nanking (Kina) Egyetem adatai szerint Kínában 108 B.C. (a mai időszámítás előtt) évtől 1911-ig 1828 éhség járvány volt, tehát csaknem minden évben egy. Kína, India, Bengál és még más országoknak is a szaporodását a gyakori éhínség levágta egyharmadára. Ha nem is ily méretekben, de Európa is alaposan korlátozta a népesség szaporodását az élelmiszerek hiánya, kolera, pestis és egyéb járványok. A HATÁRVONAL A fejlődő transzportáció lehetővé tette az élelmiszerek tömeges és gyors szállítását, az orvostudomány pedig leküzdötte a nagy járványokat. Ezzel egyszerre nagyot szökött a népesség arányának emelkedése, minek következtében számos országban a lakosság száma túllépte azt a határt, amelyet azon ország el tud tartani. Ilyen országok voltak Anglia (a mai Írországgal egyetemben), Németország, Olaszország és Japán. Ezen országok tehát élelmiszerek behozatalára szorultak, amelyekért csakis ipari termelvényekkel fizethettek. Ezért fejlesztették iparaikat gyorsabban, mint a földművelésre alkalmasabb talajjal rendelkező országok. De miután még igy sem tudták biztosítani az összes élelmet, megindult a kivándorlás, amelyet ahol lehetett a már előbb elfoglalt gyarmatok felé irányítottak. Más népek földjeinek elfoglalása nem volt uj dolog az európaiak előtt. Hiszen II. Urban pápa már 1095-ben ezen szavakkal buzdította a keresztes háborúra gyülekező csapatokat: “Netartson vissza benneteket családi kötelék, avagy szülőföldetek szeretete, hiszen azt elborítják a terméketlen nagy hegyek, egyre növekvő számaitokkal nem tudtok megélni rajta, nem tartalmaz elég "vagyont mindnyájatok részére. Azért ölitek egymást, azért harcoltok egymás ellen addig, míg elpusztultok egymás csapásaitól. Hagyjátok abba ezt a harcot, menjetek a Szentföldre, amelyet Isten Izráel fiaiank ajándékozott, amely föld, mint a Szentirás mondja tej jel-mézzel folyó. Foglaljátok el, öljétek ki az ott élő bűnös népeket s ott alapítsatok otthont magatoknak!” ANGLIA PÉLDÁJA Az imperialisták, — katolikusok, protestánsok és shinto vallásuak egyaránt — Urban pápa tanácsát követték 800 évvel később, hogy a túlnépesedés okozta nagy nyomáson valamit enyhítsenek. De a gyarmatosítás is csak bizonyos időre hozott enyhülést. Nézzük csak Angliát: Első volt az iparosodás és a gyarmatosítás terén. Az angol textil, bőr és gépáruk vezető helyen álltak az egész világon és a nagy versenyben mégis elbukott. Elbukott, mert bizonyos idő múltán a gyarmatok is iparosodnak és ipari termelvények helyett megmunkáló gépeket rendelnek, amivel maguk készítik a textil, a bőr és egyéb úgynevezett “könnyű” használati dolgokat. Anglia árlevágással próbálta fentartani helyét a versenyben, aminek következménye természetesen az angol munkásság életszínvonalának a leszállítása lett. És még igy is a világ iparából Angliának 1939-ben már csak 9.2 százalék jutott, holott 1870-ben az összes iparok egyharmadát az angolok szolgáltatták. Angliában ma 2600 ember esik minden megművelhető négyzetmérföld területre. Ez a darab föld még az elképzelhető legjobb módszerek mellett is csak a felét, ha el tudja tartam ennek a tömegnek. Anglia tehát ma, a három ipari forradalom után ott áll, mint állt a 17. század elején, amikor éhínségtől kellett tartania. ÍRORSZÁG PÉLDÁJA ' Ugyanezt a dolgot el lehet mondani Japánról is. Itt 3000 ember esik minden megművelhető négyzetmérföldre, amit természetesen nem tud eltartani dacára annak sem, hogy a japán nép sokkal kisebb igényű az angolnál. De enni ott is csak kell és a “population pressure” itt is éppen olyan nagy, mint Angliában. Többé-kevésbé ugyanezt el lehet mondani Németországról, Olaszországról és Belgiumról is. így volt ez Írországgal is, amelynek 50 évvel ezelőtt hat millió lakossága volt, de a legutóbbi (1951-es) népszámlálás csak 2,958,878-at mutatott ki. Hogy hová lett a külömbözet? Kivándrolot leginkább az Egyesült Államokba, azután meg önkényesen korlátozták a születések számát. Ma az egykor nagyon is koldus-szegény Írországban könnyebben és magasabb életszínvonalon élnek az emberek, mint a legtöbb európai országban. Írországot említve eljutottunk a 20. század egy másik igen nagyfontosságu eseményéhez, amit a KIVÁNDORLÁS név alatt kell említenünk. A túlzsúfolt európai és ázsiai országokból megindult a kivándorlás. Egyre nagyobb tömegek jöttek át az Egyesült Államokba, Kanadába, Argentina, Brazília, Cuba és más latin-amerikai országokba, ahol a fejlődő iparok fel tudták szívni őket. Jöttek aztán a nagy tömegek nem csak a már fejlődött ipari országokból, hanem az iparilag még elmaradt kelet-európai országokból is, amig egyszer csak itt is ki nem tették a “megtelt” táblát és a kivándorlást szigorítani kezdték, majd csaknem beszüntették. A 20. század eddigi történetét nem lehetne megérteni a kivándorlás hatásának figyelembe vétele nélkül. A BOXER LÁZADÁS A 20. század hajnalán legnagyobb világszenzációja a kinai Boxer lázadás volt. Az “Open door” elvet Kínára erőszakoló európai hatalmak egymásután foglalták el a legjobb kinai kikötőket: — a németek Kaiochow, az oroszok Port Arthur, az angolok Waithaowei, a franciák pedig Kwang-chow kikötőket kerítették hatalmukba és ezzel Kina teljes külkereskedelme a kezeikbe került amit a kinai nép kifosztására használtak fel. Ezért kinában egyre magasabb fokra hágott az idegenek elleni gyűlölt, ami érthető is volt. Végre 1898-ban megalakult a “boxer” (magyarul: hazafias öklök) titkos társulat, amely 1900-ban nyílt lázadásba kezdett, majd ugyanaz év júniusában megölték a német nagykövetet. A lázadást titokban a Manchu dinasztiához tartozó császárnő is támogatta, csak azért is, hogy a nép haragját magáról elhárítsa. A lázadás leverésére 9 európai, amerikai és japán 18.000 főből álló hadsereget és erős hajórajt küldtek Kínába. Ez az erő 1901 szeptember havában leverte a lázadókat, véres boszszut állt és 333 millió dollár büntetést szabott ki rájuk, a császárnő pedig elmenekült. Még ma is élénken emlékszem a Kínából jövő rémhírekre, amelyek úgy írták le a kínaiakat, mint a valóságos “vad embereket”, akik nagy élvezetet találnak abban, hogy kiszúrják a fehér emberek szemeit, felkoncolják a gyomraikat, vagy kivágják a nyelveiket. Akkor persze még nem tudtam, hogy az ilyen rémhírek megrendelésre készülnek az uralkodó osztály érdekeinek megfelelőleg. Most megsimétlődött ez a dolog. Megint ilyen rettenetes kegyetlenségek hírét terjesztették a kínaiakról, még az Egyesült Nemzetek Tanácsa elé is beterjesztették, holott közismert dolog, hogy az ily kegyetlenkedések merőben ellentétesek a kínai ember természetével. Azért most utólag megint csak bocsánatot kell kérnem a kínaiaktól, hogy elhittem a rémmeséket és másokkal együtt én is sok rosszat kívántam nekik. Ha még nem késő, most ezen kívánságokat is éppen az ellenkezőkre változtatom. (Folytatjuk) A TUDOMÁNY HÁZÁBÓL MI A RADAR-KÉSZÜLÉK? A Radar név a Radio Detecting and Ranging Apparatus első betűinek összevonásából származik (Rádiós földerítő és mérő készülék.) Azon alapszik, hogy 1 mm körüli és még rövidebb hullámhosszú rádióhullámokat (mikrohullámokat) jól lehet irányítani és meghatározott terjedési sebességük (másodpercenként 300.000 km) van. A készüléknek két lényeges része van: bikrohullámu adó- és vevőberendezés. Az adó másodpercenként néhányezer igen rövid (milliomod másodperc) ideig tartó jelt ad. Ezeket antennája tetszőleges, de jól meghatározott irányban sugározza ki. A gyakorlatban az antenna mozgatható és igy az egész égbolt “letapogatható”. Ha a jel egy repülőgépbe ütközik, arról — mint egy tükörről — visszaverődik. A viszszavert hullámot a vevő antennája fogja föl. — Lényeges alkatrésze a készüléknek a katódsugárcső. Ennek fluoreszkáló ernyőjén a kisugárzott és a felfogott jel egy-egy éles vonal alakjában egymás mellett jelenik meg. A két vonal távolsága azzal az idővel arányos, ami a jel kibocsátást és visszaérkezése közt telt el. Ebből könnyű kiszámítani, milyen messze van a repülő a Radartól. Ha például egy ezredmásodperc idő telt el, akkor a gép 150 kilométerre van, mert a jel a repülőig és onnan a készülékig 300 kilométer utat futott meg. A repülő irányát az adó és vevő atennáinak irányításából lehet megtudni. — Radarral annál kisebb testeket lehet észrevenni, minél rövidebb hullámhosszat alkalmaznak. így meg lehet találni a buvárhajónak a viz szinére kinyúló periszkópját is. Különböző anyagok különbözőképpen verik vissza a mikrohullámot. Ezért más-más anyagról visszaérkező jelek erőssége is különböző. Ezen az alapon oly készüléket is építenek, amelynek adóantennájával nagy területet “letapogatva”, a fluoreszkáló ernyőn a terület “Radartérképe” jelenik meg. így tökéletes sötétségben vagy ködben is tájékozódhat a repülő. Radarral a Holdról visszavert jeleket is felfognak.
