Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-16 / 1815. szám

1954. január 16.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

NINCS SZERENCSÉJE

Már mint Geréb munkástársnak, ki hosszú évek óta két dolgot ambicionált. Az egyik, hogy a következő évben jobb Naptárt adjon mint az előző évben, ez a törekvése mindig sikerrel jár, de annál inkább sikertelen a másik célkitűzése, hogy a vásárt a napján tartsuk meg, illetve, hogy a Naptár már karácsony előtt az olvasó kezében legyen. Itt minden törekvése csődött mond “közbejött” akadályok miatt. Ez a közbejött valami legtöbbször a mi derék, nehezen dolgozó nyomdászainkon múlt, mert minden előfeszitésük dacára is, betegség, más sürgős munka miatt “elúsztak”, az az elkéstek.

Ez évben ők is megfogadták, hogy: “Rajtunk nem múlik”, hát rajtuk nem is múlt, hanem a könyvkötőkön, ők voltak az okai, hogy csak újév után került kézbe a Naptár.

Én valójában azt hiszem, hogy csak Geréb mérgelődik minden évben ezen és ha egy-1 szer idejében kerülne el a Naptárunk, azt hiszem hogy hiányozna neki ez a már megszokott mérgelődés.

Mi, az olvasók nem mérgelődünk, hiszen a mi Naptárunknak csak a neve “Naptár”, valójában egy szórakoztató, nevelő könyv, amelyben ha nem volna Naptár rész, úgy az év bármely napján megjelenhetne, mert akkor is kedves, tanulságos könyv lenne, amely reméljük, hogy még jó ideig meg fog jelenni és egyszer csak Geréb is eléri a célját és a Naptárt még a karácsonyi ebédnél lapozgathatja.

Mást mit Írjak erről a nekünk minden évben fontos eseményről? A Bérmunkás olvasói ez évben velem egy időben kapták meg a Naptárt és igy elkéstem “kóstolót” adni belőle és igy az olvasókkal együtt csak megállapíthatom, hogy az idén is jobb mint a múlt évben és ez nem frázis, mert tényleg az. Minden egyes cikke kifogástalanul jó és meg van az arányos elosztás, megfelelően helyet kapott benne a munkásmozgalom, a természet és társadalomtudomány éppen úgy, mint a szépirodalom. A hajszálhasogatók most nem kifogásolhatják hogy az egyik vagy másik túlságosan van a Naptárban, kiszorítva egyik a másikat.

Nekem különösen tetszik az, hogy ez alkalommal alapos ismertetést ad a magyar munkás szépirodalomról, nem csak József Attila életrajzával és müveinek bőséges ismertetésével, de a mai magyar költők verseinek leközlésével megismertette az olvasót egy uj irányzattal, amely az életet, a munkát, az ebből fakadó jövőt énekli meg.

Összegezve: Megint egy kitűnő Naptárral jöttünk ki, amely tartalmával messze felülmúlja az itt kiadott kalendáriumok bármelyikét és ezért az érdem 100 százalékban Geréb munkástársé. Ez nem csak az én véleményem, de amint a beérkező levelek mutatják, ez az olvasók nézete is, kik nagy elismeréssel írnak a Naptár tartalmáról és köszöntik érte Geréb munkástársat.

Nem csak dicsérik, hanem sietve beküldik a Naptár árát is, legtöbbször megtoldva egy kis felülfizetéssel, jól tudva azt, hogy a Naptárunkat ki is kell fizetni az előállító nyomdászoknak. Erre a dologra itt hívjuk fel az olvasóink figyelmét, kérve, hogy a Naptár árát beküldeni szíveskedjenek, ha azt még ezideig nem tették meg.

AZ ATOM KÉRDÉS

Egy legutóbbi jelentés szerint Eisenhower elnök december 8- án az Egyesült Nemzetek Szövetsége előtt tartott beszédének — amelyben javaslatot tesz az atomenergia békés felhasználására — ama részére amelyben felhívja a Szovjet kormányt ebben a kérdésben való bizalmas tárgyalásra, megbeszélés folyik Amerika moszkvai követe és Molotov szovjet külügyminiszter között. A hírek szerint a washingtoni szovjet nagykövet és Dulles amerikai külügyminiszter tárgyalják meg a további megbeszélések helyét és idejét.

Ez a jelentés azt mutatja, hogy a tárgyalások a két atomfegyverrel rendelkező nagyhatalom között megindultak, amely tárgyalások sikeres befejezését az egész világon a népek túlnyomó többsége őszintén kívánja.

Természetes, hogy ez az óhaj magában még nem elegendő, mert nem az óhaj, hanem a tömegek határozott követelése volt az, amely a nyugati kormányokat arra kényszeritette, hogy befolyásolják az amerikai kormányt az atom kérdésbe való kezdeményező lépésekre.

Kétségtelen az is, hogy az emberiség sokkal messzebbmenő lépéseket kíván mint ameddig Eisenhower elnök javaslata terjed, amelynek a lényege az, hogy az atom anyagok termelésének’

egy meg nem határozott hányadát kell különválasztani és azt békés célokra felhasználni; amely felett egy bizottság rendelkezne, amelyet a Nemzetek Szövetsége alkotna meg. 1

Bármily fontos és nagyjelentőségű volna is az, hogy az atom anyaggal rendelkező országok a termelt anyag egy részét békés termelés részére rendelkezésre bocsátják, valójában nem megoldja, csak megkerüli az atomenergiával kapcsolatos legfontosabb kérdést, az atom- és hidrogénbomba hadászati felhasználását. Már pedig ez az a kérdés, amelynek a megoldása égetően fontos az egész emberi kultúrára.

Bizonyos volt, hogy a szovjet kormány nem lesz megelégedve az elnök javaslatával, miután tudott dolog az, hogy a szovjet megbízottak ismételten javasolták azt, hogy az atom- és hidrogénbomba és más tömeggyilkos fegyver gyártásának és felhasználásának a feltétlen eltiltását és a tilalom biztosítására készséggel fogadják el a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzést. A szovjetnek ez a javaslata mind nagyobb tömegeket hódit meg szerte a világon, amely megnyilatkozik a Nemzetek Szövetségében is. Ez a testület pár évvel ezelőtt a szovjet és szövetségesei kivételével egységesen utasította vissza a szovjet javaslatot, mig ma már Amerika csak a mindig szolgálatra kész 20 délamerikai ország delegátus szavazatával tud többséget elérni. Amerikának az atombomba eltiltásával ellenkező javaslata, érthetetlen a népek előtt és nem kis mértékben járult hozzá ahoz, hogy ma Amerikát mindenütt mint agresszor, imperialista hatalmat jelölik meg, amely szolgálatába kényszerit országokat, amely a világuralmi törekvésével veszélyezteti a békét és bármely pillanatban az emberiségre zúdíthatja a világtörténelem legborzalmasabb katasztrófáját, a harmadik világháborút.

A SZOVJET VÁLASZ

Mint már irtuk, a Szovjet és szövetségeseinek a lapjai teljes egészében leközölték az elnök beszédét, sőt közölték idézetekkel, hogy miként fogadták azt a vüág polgári lapjai. Az elnök beszédében hangsúlyozta, hogy milyen nagy fontosságú, hogy a Szovjet elfogadja a tárgyalásra való meghívását, ezt a nagykövet utján is ismételten tudtára adta a szovjet kormánynak, igy várható volt, hogy a szovjet válaszát Amerika elnökéhez, az amerikai nép tudomására hozzák annál is inkább, mert azt az összes világlapok is leközölték és kommentálták, de ez nem történt meg. A lapok túlnyomó része csak kikapott idézeteket közölt le. a válaszból és azt is olyan rosszakaratú, durva sértésekkel kommentálta, dacára annak, hogy a Szovjet készséggel elfogadta, hogy a kérdésről tárgyalásokba bocsátkozzon.

Amikor a szovjet kormány elküldte a jegyzékét, nem csak belegyezését jelentette be, hanem megtette a maga észrevételeit is. Hivatkozott arra, hogy az elnök a beszédében rámutatott arra,

hogy milyen veszély fenyegeti az emberiséget az atomfegyver használatával, pláne most, amikor mind a két hatalom rendelkezik hidrogénbombával és más titkos tömeggyilkoló fegyverrel és csodálkozásának ad kifejezést hogy ennek dacára az elnök javaslata nem tartalmazza annak eltiltását. Hivatkozik arra, hogy az első világháború idején nagy mértékben használtak fojtó és mérges gázokat, amelyek rettenetes pusztítást okoztak. Ezért 1925-ben Genf városban 49 állam kormánya elfogadott egy határozatot amely eltiltja a gáz és egyéb vegyi, valamint baktérium fegyver használatát. Ezt a határozatot a második világháborúba — annak minden borzalmassága dacára — minden hadviselő fél betartotta, igy valószínű, hogy ha az atomfegyver használatát eltiltanák, minden állam betartaná annál is inkább, mert annak a gyártását nemzetközi bizottság ellenőrizné és a megszegőjét, nemzetközi megtorlás fenyegetné.

Hangsúlyozza a válasz jegyzék, hogy mindaddig, amig az atom fegyver eltiltva nincs, lehetetlen a nemzetközi feszültség enyhítéséről beszélni.

Hivatkozik a szovjet válasz arra, hogy a szovjet szándékai békések, nem alakit hadi szövetségeket, nem teremt magának idegen országban hadibázisokat, hive a békés termelésnek és az országok egymásközötti gazdasági és kulturális kapcsalatoknak.

Kifejezi azt a nézetét, hogy az elnök javaslata nem jelent megoldást, mert az atom termelés csak egy kis hányadát helyezné nemzetközi ellenőrzés alá, mig a nagyobbik részt továbbra is hadi célokra használhatnák fel az ezzel rendelkező hatalmak.

Befejezésül bejelenti, hogy elfogadja a tárgyalásra való meghívást és annak a reményének ad kifejezést, hogy a tárgyalások folyamán megvizsgálják a szovjet kormány következő indítványát.

“A megegyezésben résztvevő államok a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvéstől áthatva, ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállalnak, hogy nem alkalmaznak atomhidrogén és más tömegpusztításra alkalmas fegyvert.”

Ez a javaslat nem megy olyan messze mint az előző szovjet javaslatok, nem az atomfegyver gyártásának az eltiltását követeli, hanem mint első lépést, csak ünnepélyes Ígéretet arra, hogy a megegyezésben résztvevő hatalmak nem fognak használni atomfegyvert. Ebben az esetben meg volna a mód, hogy az atombombával rendelkező hatalmak megtorlással élhessenek, ha ezt a tilalmat valamely ország esetleg megszegné.

Ennek a javaslatnak még az az előnye is meg van, hogy megadja az alkalmat Amerikának arra, hogy meggyőződjön arról, hogy a Szovjet tényleg hozzájárul-e a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéshez, mint azt is ismételten kihangsúlyozta anélkül, hogy Amerikának meg kellene semmisíteni a készleteit, vagy akár beszüntetni a tömegirtó eszközök gyártását.

híveit, mert nem POLITIKAI tárcák betöltéséről van szó, hanem inkább az iparok KÖZPONTI IRÁNYÍTÁSÁRA MUTATNAK.

Ezen hir szerint uj minisztériumot kapott a villamos áram fejlesztés, a fémkohászat, a könnyű gyáripar és a “közepes” gé,pek. Ez utóbbi alatt állítólag az atomenergiát értik. Ezen minisztériumok felállítása azt mutatja, hogy a Szovjetunionban egyre fontosabb szerepet kapnak azok, akik az iparokat irányítják. Ha a háborús veszély elmúlik, ezeknek a szerepe még fontosabb lesz, vagyis a POLITIKAI ÁLLAM KERETEIN BELÜL ÉPÜL AZ IPARI ÄLLAM.