Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-06-05 / 1835. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1954. junius 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ...............,............... 1.50 Six Months _____________ LÖ0 Egyes szám ára --------- 5c Single Copy _____________ 5c Csom&gos rendelésnél 3c Bundle Orders __________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ........................................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «•£»*> 42 A fajgyűlölet hirdetői Amíg az ország minden jóérzésü és tisztességes gondolkozása polgára örömmel fogadta a Supreme Court azon döntését, hogy az Egyesült Államokban véget kell vetni az iskolás gyermekek fajok szerinti elkülönítésnek, egyes déli államok vezető politikusai, akik a fajgyűlölet hirdetésével tartják hatalmon magukat, erősen fogadkoznak, hogy meg fogják akadályozni ezen határozat gyakorlati megvalósítását. 1 Egyik ilyen politikus, Georgia állam kormányzója, Herman Talmadge, a “fehér faj felsőbbrendüségi eszméjének apostola”, kijelentette, hogy Georgia s pár szomszédos államban még akkor sem engedelmeskednek ezen határozatnak, ha minden iskola elé szövetségi katonákat állítanak is fel. Sőt, még az “elszakadás” szót is említette, jelezve, hogy a déli államok már egyszer készen álltak az elszakadásra ebből az ügyből kifolyólag. Talmadge fenyegetőzéseit persze senki sem veszi komolyan. Azonban mutatja azt, hogy a fejgyülölettel mennyire el lehet bolonditani igen nagy naptömegeket, amelyek ragaszkodnak ezen embertelen eszméhez gyakran még saját gazdasági érdekeik kárára is, mert a színes népek munkabéreinek és életszínvonalának a leverése a fehér munkások munkaviszonyainak és életnívójának leszállítását is eredményezik. Talmadge és társai jól látják, hogy ez a supreme courti döntés, — ha keresztülviszik a gyakorlatban is, — halálos csapást mér a fajgyűlöletre, mert azt éppen azzal plántálják a zsenge gyermeki lélekbe, hogy már az iskolákban elkülönítik őket s a fehéreknek már akkor bebeszélik, hogy ők a magasabbrangu fajhoz tartoznak. A déli politikusoknak azon kijelentései, hogy nem fognak engedelmeskedni az alkotmány 14-ik függelékének még a Supreme Court jelen döntése után sem, sokkal nagyobb mértékben szubverziv, mint amit eddig kommunistákról, anarchistákról, vagy bármilyen más szélsőséges elemektől hallottunk. És ime, senki sem mondja, hogy ezen államokat a Department of Justice szubverziv tisztájára kellene tenni. A fajgyűlölet ugyanis a tőkés termelő rendszer egyik védő szerszáma. így biztosra vehető, hogy mintahogyan addig kijátszottak a Polgárháború végén, 1865-ben hozott, a színes népek egyenjogositását biztositó alkotmány módosítást, a fagyülölet hirdetői módot fognak találni arra, hogy amig a tőkés rendszer tartja magát, a fajgyűlöletet is hirdetni és gyakorolni fogják valamilyen formában. Kormányzás besúgókkal ja, hányszor esküdött már hamisan ez a Paul Crouch? Az újságok adatai szerint Paul Crouch volt az egyik koronatanú számos kommunista ellenes, úgynevezett “Smith Act” pörökben. Crouch azt állítja magáról, hogy hosszabb időn át tagja volt a kommunista pártnak és ott fontos szerepet töltött be, ennél fogva ismeri a párt összes aktívabb tagjait, a párt céljait, stb. stb. Az FBI ezt a Crouchot használta egyik tanúnak a Harry Bridges elleni pörben már 1949-ben is. Bridges ügyvédei próbára akarták tenni ezt a tanút, hogy mennyire ismeri a kommunistákat és azért kérdezték tőle, hogy ismeri-e David Davis, Samuel Don és egyéb Young Communist League vezetőket. Crouche eskü alatt vallva négyszer is kijelentette, hogy David Davis nevét soha sem hallotta. * Philadelphia városban tartott kommunista ellenes pörben, amit alig pár hete fejeztek be, szintén ez a Paul Crouch volt a koronatanú és a vádlottak között üli David Davis is. Ezen tárgyalás alkalmával Crouch eskü alatt vallotta, hogy Davist igen régen ismeri, együtt működtek a kommunista pártban és 29 speciális esetet sorolt fel, amikor Davistől ezt vagy azt a szubverziv kijelentést hallotta. A tárgyalást már befejezték, a vádlottakat elitélték, amikor valakinek eszébe jutott Crouchnak a Bridges tárgyaláson tett vallomása. Nyilvánvaló, hogy Crouch vagy akkor, vagy most, esetleg mindkét esetben hamisan vallott és esküdött. Oly nyilvánvaló ez a dolog, hogy a Department of Justice nem tud kitérni előle és hajlandónak mutatkozik a hamis esküre is képes tanú ELBOCSÄJTÄSÄRA. Brownell úgy tesz, mintha ezzel közmegelégedésre elintézné a Crouch ügyet. Arról szó sem lehet, hogy KI TANÍTJA BE EZEN HAMIS TANUKAT? Ki készíti elő őket , ki fizet a hamis vallomásokért? Mert ez sokkal fontosabb ezen egyetlen horogra került hamistanu kidobásánál. Valóban itt nem arról van szó, hogy egy alávaló ember hamis esküvel kereste a kenyerét, hanem arról, hogy a kormány igazságszolgáltató közege ilyen hamis tanukat alkalmaz. A lényeg az, hogy az amerikai demokratikus kormányzást félredobva eljutottunk a besúgókkal való kormányzáshoz. Nem elég a leleplezett hamis tanuk kidobása. Véget kell vetni a besúgókkal való kormányzásnak! A merev hajszál Az amerikai sajtó most már kezdi beismerni, hogy a múlt hó közepe táján majdnem beavatkoztunk az indokínai polgárháborúba. Csupán egy hajszálon múlt az egész, — Írja most számos jól beavatott újságíró. Mint mikor valami nagy autó összeütközésből az ép bőrrel menekülő utas, zsebkendőjével izzadó homlokát törülgetve mondja: “No ezt megúsztam!” — úgy írnak arról a hajszál véletlenről, amivel elkerültük az indokínai háborút, — vagy indokínai rendőrakciót, — ha igy jobban hangzik. Nem véletlen volt William F. Knowland szenátor azon kijelentése, hogy az Egyesült Államok nem térhet ki Indokína védelme elől. Ennek a nézetnek adott kifejezést Nixon alelnök is, valószínűleg Dulles és Eisenhower tudtával. Mint most jelentik, akkor minden készen állt a beavatkozásra, az egyetlen ismeretlen tényező csupán az volt, hogy mit szólnak hozzá a szövetségesek, ezek között is első sorban Anglia? A tényleges beavatkozás elmaradt, mert Angliát megijesztette az újabb nagy háború eshetősége, hiszen tudvalevő, hogy ily háború esetén az orosz bombák első sorban is az angol-amerikai bázisukat tennék tönkre, ami közönséges nyelven szólva az angol városok elpusztítását jelenti. így nem csoda, hogy Anglia nem lelkesedett az u j nagy háborúért és semmi szin alatt sem adta beleegyezését a genfi konfrerencia befejezése előtt. Ez a konferencia jelen sorok Írása idején a befejezés előtt áll s állítólag mindn érdemleges eredmény nélkül, gy az Eisnhower adminisztráció megint alkalmazza a háborús feszültség erősbitését. És mint az amerikai sajtó mondja, ez a háború most már nem is nyulékony gumi zsinóron, hanem csak a meglehetős merev íajszálon függ. Meddig lehet egy ilyen hajszálat nyújtani?! Herbert Brownell igazságügyminiszter a hosszas unszolásra végre ígéretet tett, hogy vizsgálatot indít Paul Crouch, hivatásos “besúgó” ellen, akit többszörös hamis esküvel vádolnak. Mióta megindult a kommunisták elleni hajsza, amit az FBI szövetségi titkosrendőrség által alkalmazott “hivatásos besúgók” vallomásaival támogatnak, az igazságra hajlékony emberek ezreitől jött a figyelmeztetés, hogy ezen professzionális besúgók pár dollárért megesküsznek mindenre, ha betanítják őket. Nem csak a liberálisok, hanem máskülönben politikailag konzervatív egyházak vezetői is felszólaltak a hamistanuk alkalmazása ellen. Detroit városban a presbiteriánus egyházak nevében beszélt Dr. John Alexander Mackay, a Princeton Seminarium elnöke, midőn ezt mondotta: “Amerika történetében ez az első eset, hogy karaktergyalázó egyének bemocskolhatnak egyéneket, tönkre tehetik azok életpályáját, amig maguk, mint besúgók, a sötét háttérben titokban maradnak. Az igazság ellen vétőket nem lehet menteni azon kifogással, hogy hazafias célból hazudtak.” Uniontown, Pa. városban a zsidó rabbinusok egyesülete gyűlésén is elitélték, hogy a kormány ilyen besúgókat alkalmaz s azoknak besugásai alapján megfosztanak embereket állásaiktól, kenyérkereseti lehetőségektől s jóhirnevüktől. “A szubverzivek utáni erőszakos kutatásban feladták azt a régi tradíciót, hogy senki sem bűnös addig, amig a vádat rá nem bizonyítják. Ezen elv felrúgását nem lehet igazolni azzal, hogy milyen célból csinálják”, __mondja a rabbinusok határozata. Ilyen határozatok késztették Brownellt arra, hogy kivizsgálA kiabáló tolvaj Közismert az az eset, amikor a tolvaj “fogjátok meg” kiabálással szalad, hogy elterelje magáról a figyelmet. Joe McCarthy, a diktátorságra törekvő demagóg szenátor most javított egyet ezen a régi cselfogáson. Joe McCarthyról már számosán megírták és nyilvános beszédben mondották, hogy milyen grafteléseket végzett; letagadta az adóját, gemblirozott más célra rábízott pénzekkel és hogy szenátorsága rövid pár éve alatt nagy vagyont halmozott fel, sőt mi több, családja tagjait és közvetlen bizalmasait is gazdag emberekké tette. Tekintélyes állással és vagyonnal bíró emberek mondották ezen vádakat és sürgették Joet, hogy pörölje be őket becsületsértésért. Joe azonban csak legyintett egyet: “Ti csak kommunisták vagytok, senki sem hiszi el, amit rólam mondotok.” Joe most összekoccant Stevens Army miniszterrel, sőt magával Eisenhower elnökkel is. Nagy beszédet mondott tehát Ft Atkinson, Wis. városban, amely beszédben azt mondotta, hogy az Eisenhower adminisztráció olyan lopásra készül, amelyhez a Tea-
