Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-29 / 1834. szám

1954. május 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ELSZABADULT FRANKENSTEIN A kapitalizmus elvakultságá­­ba, a profitrendszer védelmébe, nagyon gyakran nyúl olyan esz­közökhöz, olyan erőkhöz, ame­lyekkel azután magának gyűlik meg a baja. Emlékezhetünk Hitlerre, er­re tudatlan nagyszájú senkire, akiből a nemzetközi nagytőke épitett fel egy olyan szörnyet, amely felett azután elvesztette a kontrolt és az a hatalomtól megszédülve, saját gazdáiba ha­rapott bele. Hitlernek a vörösök és zsidók elleni szájalása, amellyel elterel­te a figyelmet a kapitalizmus nyavajájairól, a nagytőke előtt nagyon alkalmasnak látszott ar­ra, hogy rajta keresztül felépít­senek egy olyan német hadigé­pezetet, amely azután leverje az orosz nép és rajta keresztül a világ dolgozóinak a forradalmát a kapitalista társadalmi rend­szer ellen. A német és a nemzetközi tő­ke pénzelte, reklamirozta ezt az ismeretlen senkit. Felépítette, hatalomra sgitette s amikor ha­talomra jutott megtörte a szét­húzó, egymás ellen harcoló né­met proletáriátust és készítet­ték, biztatták a népet a szovjet elleni hadjáratra. De a felépített szörnyeteg a hatalomtól megrészegedve, elő­ször az uraiba, a pénzelőibe ha­rapott bele. Hadigépezetével vé­gig száguldott Európán, már vi­láguralomra törekett, mig az orosz proletáriátusban emberé­re nem talált, mely megtörte és a szövetséges tőkés államok se­gítségével letörte a szörnyeteg hatalmát. A szövetséges tőkés államok rövidesen nagyon sajnálták, hogy ilyen nagyon, ilyen alapo­san le lett verve a nemzetközi fasizmus, mert a második világ­háború után a kapitalizmus uj­­« ra szembetalálta magát a sok­szorosan megerősödött proletá­­riátus forradalmi akaratával, amely kész és képes volt árra, hogy megdöntse az egész vilá­gon a magát túlélt, hivatását már betölteni nem képes kapita­lista termelési rendszert és he­lyébe állítsa a kollektív terme­lési rendszeren felépült társa­dalmat. A kapitalizmus most uj fas­izmust igyekszik kiépíteni úgy nemzetközileg, mint országon­ként. így került sor a levert fa­siszta országok újra való fel­fegyverzésére, a kapitalista or­szágok nemzetközi hadi szövet­ségére, amelyet az amerikai tő­ke épit és fegyverez fel. De igy igyekszenek az orszá­gokon belül is felépíteni egy megfejelt fasizmust, amely a munkásosztály letörésének az élharcosa lenne, igy jött létre Amerikában is a McCarthyiz­­mus is. Ebből a nagyszájú, de tudat­lan senkiből az amerikai nagy­tőke a parlamentjén, a sajtóján, rádión, televízión keresztül a vö­rösök elleni Szent György lova­got épitett fel. Nap nap után az egész propa­ganda szervezet ezt a durva, embertelen, nagyszájú alakot hirdette. Valóságos réme lett a szabadabban gondolkodó embe­reknek. Amerika legkiválóbb gondolkodóit, Íróit, tanárait, mű­vészeit, munkásvezetőit, tette földönfutóvá, juttatta börtönbe. A tőkés propaganda tapsolt, még fokozottabban építette a ször­nyeteget. Valóságos rémural­mat teremtett ebben az ország­ban, senki sem érezte biztonság­ban magát McCarthy kopói előtt. Egy kis csoport bátor em­beren kívül, mindenki belekap­csolódott a szabad gondolat el­leni hajszába. Politikusaink, egy­házak, társadalmi szervezetek, a szakszervezetek vezetői sorakoz­tak fel és üvöltöttek feszítsd meg-et minden szabádgondolko­­dó ellen. Az elnök, a kormány is szíve­sen nézte, segítette ezt az ame­rikai sütetü, nagyszájú Hitlert. Hiszen az ő vörös veszedelem­ről való bömbölése nagyon elő­segítette azt, hogy meglehessen szavaztatni a rengeteg billiókat a hadi felszerelésre, amelyből a kormányférfiakhoz közel álló vállalatoknak, hatalmas profit­juk lett. • De miként Hitler, úgy ez a nagyszájú senki is megszédült a hatalomtól és most már maga­sabbra tört, diktátora, ura, el­nöke akart lenni ennek az or­szágnak és beleharapot a gazdá­iba, a felépítőibe. A hadsereget, államtitkárokat kezdett ki, már kezdték feleregetni a hirballono­­kat, hogy 1956-ban McCarthy lesz a republikánus elnökjelölt. Már meg volt szervezve az anya­gi támogatás is, az “uj gazda­gok”, a texasi olaj milliomosok áltak volna mögéje, szórták vol­na a könnyen szerzett milliókat, hogy azután a “régi” ipari és bank tőke helyett ők kerül­jenek az ország élére. A hatalom mai urainak is kezdett veszedelmes lenni a mc­­carthyizmus és le kellett törni mielőtt még olyan erős lenne, hogy képtelenek lesznek vele megbirkózni. Ezért folyik hetek óta a washingtoni cirkusz, mely élesen rávilágít az amerikai po­litikai és társadalmi élet rohadt­­ságára. Az egész világ gondol­kodó emberisége undorral nézi ezt a marakodást a hatalomért és megdöbbenve látják, hogy egy 150 milliós nép nyakára mi­ként telepedett rá a McCarthy- Cohn-Shine háromszög. A két “szép fiú” és a vad, szadista sze­nátor miként lett réme Amerika haladó embereinek. Miként nyert döntő erőt nem csak Amerika bel- hanem a külpolitikájában is. Nem vagyok olyan naiv, hogy elhigyjem azt, hogy Amerika népére oly veszedelmes uralko­dó osztály és az uralomra törő McCarthyizmus felfalja egymást a hatalomért való marakodás­ban. Valószínűbb az, hogy ki­egyeznek, megosztoznak a ha­talmon. Egy beteg, rothadt tár­sadalmi rendszer fekélyeinek a felfakadása ez a cirkusz, ahol kapzsi tőkések, szadista embe­rek uralkodnak egy tunya, ma­gával tehetetlen népen, veszé­lyeztetve nem csak az amerikai nép szabadságát, jólétét, de a világ békéjét is. A washingtoni jelentés sze­rint, több száz hivatalnokot bo­­csájtottak el a külügyi és hadü* gyi minisztériumokból, “bizton-, sági” okokból. Ezek a nem meg­bízható elemek nem kommunis­ták voltak mint azt igyekeztek elhitetni, hanem részeges és fő­leg homoszekszuális, beteg, zül­lött emberek. Medöbbentő, hogy egy ország legfontosabb hivatalaiba százár val vannak ilyen beteg, meghib­bant agyú emberek. De ha a washingtoni cirkuszt nézzük, úgy arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy. a tisztogatás nem volt teljes, hogy nem csak Mc- Carthynak van meg a maga Dá­­vidkája és Cohnja, hanem az or­szág, a világ veszedelmére ma is azok intézik az ügyeket, akiket mint a közre veszedelmes embe­reknek nem az ország élén, ha­nem gyógyintézetekben volna a helyük. Emberek, akik ki akarják robbantani az atom és hidrogén­­bombás vüágháborut, azok ve­szedelmesebbek a közre, mint a rablók, a gyújtogatok és itt nincs külömbség a két marako­dó fél között. Az uralmon levők és az uralomra törekedők, itt teljesen egyetértenek, egyfor­mán világveszedelmet jelente­nek. Dulles, Stevens, McCarthy-val együtt a mai társadalmi rend­szer gyümölcse és rothadt fa, csak ilyen gyümölcsöket termel­het. INDOKÍNA A genfi tárgyalásokon állan­dóan indokinai társ-államokról esik szó, amely társ-államokat a francia gyarmatosítók alakítot­tak ki már a háboiru után. Mert a háborút megelőzőleg Indokina 5 országrészből állt. A mai Vi­etnam három részre volt szakít­va, Észak, Közép és Dél-Viet­­namra és Laosz és Kombodzsa gyarmatokra, francia protekto­rátus alatt. A japán megszállás idején erős függetlenségi mozgalom alakult ki, amely erős ellentál­­lást fejtett ki a japán megszál­lókkal szemben. Ennek ellensú­lyozására látszat függetlenséget adtak az indokinai államoknak és Bao Dai-t tették meg császár­nak. Ez a fogás nem sikerült. Indo­kina népe mind erősebb szerve­zetbe tömörült és a japán impe­rializmus bukása után a japá­nok ellen, küzdő Vietminh hadse­reg elkergette a japánok báb­kormányát és 1945 szeptember 2-án kikiáltották Indokina füg­getlenségét és Ho Si Minh-et vá­lasztották meg elnöknek. A francia gyarmatosítók meg­próbálták a belföldi reakciós erőkkel elgáncsolni a független­ségi mozgalmat, de miután ez nem sikerült, 1946 március 6-án egyezményt Írtak alá, amelyben elismerték Vietnam Demokrati­kus Köztársaságát, melynek sa­ját kormánya, parlamentje, had­serege és pénzügye van és ré­sze az indokinai államszövetség­nek és a francia uniónak. De már 1946 nyarán a francia gyarmatosítók, miután megfele­lő hadsereget, főleg Idegen Lé­giós csapatokat szállítottak In­dokinába, fölrúgták a megegye­zést és fegyveres támadást in­téztek a fiatal köztársaság ellen és 1946 decemberébe teljesen kirobbantották a háborút a Viet­nam köztársaság ellen. Vietnamot, Laost és Kambod­zsát a franciák “alkotmányos királyságnak” nyilvánították és újra császárrá tették Bao Dait-t. Látszat kormányokat alakítot­tak, de a nép ezeket a kormányo­kat a császárral együtt csak bá­boknak tartotta a francia gyar­matosítók kezébe és még a meg­szállt területeken sem ismerte azokat el. A genfi tárgyalások megkez­dése idején a legnagyobb társ­állam Vietnamnak — amelynek 22 millió lakosa van — a terüle­téből már csak 10 százaléka volt a gyarmatosítók megszállása alatt. De mind kisebb területre szo­rulnak a gyarmatosítók. A társ­államokban is, igy Laosban a felszabadított terület több mint 100 ezer négyzet kilométer, ami majdnem fele az országnak, mig Kambodzsának már egy-harma­­da szabadult fel. Ezeknek a társországoknak is már 1950-ben megalakult a fel­szabadító hadserege és kormá­nya, amelyek harcolnak az or­száguk függetlenségéért. A francia békeajánlat viszont azt követeli, hogy Vietnam-nak majdnem az egész területét ad­ják fel, csak a terméketlen hegyi területet hagynák meg a Viet­minh Köztársaságnak, mig La­os és Kambodzsa egész terüle­tét kívánják maguknak. Természetes, hogy a győztes felszabadítók ezt az ajánlatot visszautasították és teljes füg­getlenséget követelnek az indo­kínai államok szövetségének 3, francia unionon belül és népsza­vazást, külföldi ellenőrzés alatt a kormányformát ületőleg. Amerika mind a két formát ellenzi és főleg a népszavazást. Ellenben azt követeli, hogy a francia kormány adjon teljes függetlenséget a mai báb-kor­mányoknak, jogot arra, hogy kiváljanak a francia unionból és amerikai szövetséget akar, hogy amerikai haderővel verhesség le Indokina népének szabadság­­harcát. Anglia kopromisszumra tö­rekszik. Egyenlőre legalább is ellenzi a beavatkozást, támogat egy olyan megegyezést, hogy az indokinai nép olyan függetlensé­get kapjon a francia union belül, mint amilyen Indiának van, az angol birodalom keretein belül. Ha a francia és az amerikai kor­mány ellentállását meg lehetne törni, akkor az angol javaslat alapján lehetséges lenne az in­dokínai nyolcadik éve folyó há­ború befejezése. GUATEMALA Hosszú hónapokkal ezelőtt már megírtuk, hogy ez a kis la­tin-amerikai ország magára ha­ragította a nagy Egyesült Álla­mokat és csak idő kérdése, hogy mikor és miként fog ellene fel­lépni. A haragot azzal érdemelte ki, hogy a népe megunta azt, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom