Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-22 / 1833. szám

1954. május 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal Szent Januáris vére A KATOLIKUS EGYHÁZ SZÖRNYŰ BABONÁS HIEDELMEK­KEL BÓDITJA HÍVŐIT. — SZENT JANUÁRIS VÉRE JELZI A SZERENCSÉTLENSÉGET. — NÁPOLY NÉPE IJEDELME. NÁPOLY, OLASZORSZÁG — Az Associated Press jelenti, hogy Nápoly város buzgó katolikus népét rettenetes nagy félelem fogta el arra a hirre, hogy ez évben Szent Januáris vére, amit már 1350 éve tartanak két kis ezüst urnában a Nápolyi Katedrálisban, nem lett vizenyős a papok által előre megszabott időre. Arra a hirre, — mondja a jelentés, — hogy a szent vér még mindig szilárd állapotban van, “-------------------------------­óriási tömeg gyűlt össze a Ka­­tedrális templomban s kétségbe­esett imához fogtak. A tömeg egyre nőtt a szombaton 11 óra tájban már vagy 10,000 ember szorongott a templomban, egy­más mellé térdelve oly zsúfol­tan, ahogy csak összeszorulhat­tak. Giuseppe Cattano kanonok odament az oltárhoz, megtekin­tette az urnákat s szomorúan je­lentette: “Még mindig nem ol­vadt fel”. A 'térdeplők még na­gyobb kétségbeeséssel fogtak az imához, könyörögve istenhez, hogy olvassza fel a szent vért. Mert ha a szent vér felolva­dása csak egy napot is késik, már valami rettenetes nagy sze­rencsétlenséget hoz a városra, vagy az országra. Lám, 1940- ben is késett, mire Mussolini be­leavatkozott az országra olyan nagy katasztrófát hozó második világháborúba; 1944-ben pedig, mikor a vér felolvadása szintén késett, kitört a Vesuv tűzhányó. És igy volt ez régen is, 1527-ben a fekete-halál járványt, 1884- ben pedig a kolera járványt eredményezett a szent vér felol­vadásának késése. A “HIVATALOS” BABONA A Katolikus Egyház “hivata­los” adatai szerint Szent Januá­­rist, Benevento püspökét 305- ben lefejezték a Nápoly melletti Pozzuoly faluban. Testét a ná­polyi katedrálisban temették el, véréből pedig egy keveset a két ezüst urnában tartanak már 1650 éve. Ez a szent vér minden május hó első szombatjáknak 10 órájára megolvad, vizenyős lesz. Ha valamit késik, akkor nagy szerencsétlenséget hoz a város, vagy az ország népére. Ez évben május első szombat­ja éppen május elsejére esett és amikor reggel 10 órakor Mar­cello Minimi kardinális érsek megtekintette a szent vért, hogy imádkozzon a hires szenthez, megrémülve vette észre, hogy a vér még mindig fagyott állapot­ban volt. A kardinális érsek rög­tön tudatta Nápoly népével jöj­jenek és imádkozzanak, kérjék az istent a nagy szerencsétlen­ség elhárítására. A felhívásnak aztán meg is lett az eredménye, hamarosan ezer meg ezer ember térdelt a katedrális kövezetén, akik nem fértek be, a templom környékén estek térdre és imádkoztak. Imádkoztak egész nap, egész éjjel, sőt még másnap is, amikor ugylátszik, az isten meggondol­ta a dolgot, elállt a nagy szeren­csétlenség küldésétől és a vért megolvasztotta. ŐSRÉGI POGÁNY RITUS Eddig szól az AP jelentés. Aki azonban ezt a borzalmas babo­nát a teljes valóságában akarja látni, olvassa el Sir James Fra­ser “The Golden Baugh” cimü munkájában a Janus istenre vo­natkozó részletet. Megtudjuk ab­ból, hogy az ősrómaiaknál a gö­rög Diana istenből Juno, majd Jana s még később Janus isten lett. A Tiber folyó menti váro­sokban (a mai Róma vidéke) Janus a templomok ajtóőr-iste­­ne volt. Latinul ajtó “janua”, őrtálló — “foris”, vagyis ajtón­álló “janua-foris”, amelyből ké­sőbb Januaris lett. Ennek az istennek a hatáskö­rébe tartozott a híradás, a jö­vendölés. Hozzájárultak tehát a hívek a jövőre vonatkozó jóhi­­rekért, amit némi áldozatokkal (ajándékokkal) tetőzött imád­kozással igyekeztek a saját ja­vukra kedvezővé tenni. A kato­likusok egyszerűen átvették ezt a pogány kultuszt, egy kicsit változtattak rajta és manapság ezt az őskori babonát tartják fenn a pápa meg a kardinálisok közbejátszásával. DULLES BUKÁSÁT JÓSOLJA WASHINGTON —. A két po­litikai párt elnökeinek és^ vezető szenátorainak televízión leadott vitáján Stephen A. Mitchell, a demokrata párt országos elnöke azt a jövendölést tette, hogy még ez év bezárta előtt Dullés külügyminiszter el fogja hagy­ni tisztségét, vagyis megbukik. Leonard Hall, a republikánus országos elnök persze tagadta azt, hogy Dulles a legutóbbi he­tekben katasztrofális vereséget szenvedett. AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^nuni közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell loiynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulósa a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL:” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer* öerero* éídtltik a régi társadalom keretein beüli A michigani inkvizíció (Vi.) A gyárból, ahol dolgo­zom, 1937 óta állandóan megvá­lasztott és nagyon hűségesen a union érdekében dolgozó bi­zottsági tagot is berendeltek ezen inkvizicióra. Május harma­dikára, születés napjára volt be­rendelve, mi vicceltünk vele, hogy születésnapi szórakozást akarnak a részére rendezni. De mivel először a tanárokat akar­ták megszorítani, igy Mickire nem került a sor. A gyárban nagyon sokan kér­dezik, hogy miért nem válaszol­nak ezen berendelt egyének a kérdésekre? Mert itten Michi­­ganban, most Lansingben folyik a kihallgatás, holnap meg Flin­ten. Egyetlen egy berendelt sze­mély sem volt hajlandó válaszol­ni a kérdésekre. A múltak ta­pasztalatain tanulva, tudják, hogy ha nem veszik igénybe az Jókai megtréfálja a Bach-kormányt A Bach-korszakban, amikor a szabad magyar sajtót guzsba­­fojtották s a császári cenzúra figyelte a lapok minden sorát, a ma­gyar Írók és ujságirók előszeretettel mesterkedtek azon, hogyan járjanak túl a cenzúra eszén. Jókan Mór, az “Üstökös” cimü élclapban, amelynek hosszú időn keresztül a szerkesztője volt, egy alkalommal, amikor felsőbb parancsra Jellasichról és Windisehgraetzről kellett megemlékezni, a következő verset jelentette meg: Éljen egész világszerte Hires magyar dicsőség Jellasichnek hires tette, Legyen gúny és nevetség! Az istennek bő áldása Szálljon magyarok rátok! Kamarillát látogassa, Szégyen, gyalázat, átok! Örvendezzen nagy hírnévnek A magyarok nemzete, A sárga-fekete színnek Vesszen emlékezete! S Windischgreatznek hősisége Ássa sírját magának, Éljen vitéz harci népe, Magyarok táborának! A vers rendkívül tetszett a cenzornak, sietve le is forditatta németre, had lássák Bécsben, mennyire megváltozott már a han­gulat a “rebellis” Magyarországon. A nagy iró elmosolyodott: — Jó vers ez — mondotta — nincs benne semmi hiba, csak olvasni kell tudni! — Hát hogyan kell ovsani? — Nem úgy ahogyan írva vagyon . . . Nem felülről lefelé, ha­nem keresztbe, egybeolvasva a két szakasz által különválasztott verssorokat . . . alaptörvények által nyújtott vé­delmet, akkor arra tudják őket kényszeríteni, hogy testvéreik, barátaik ellen kémkedjenek, ta­núskodjanak. Ugyanis, ha válaszolnak a fel­tett kérdésekre, melyek között a legfontosabb, hogy “Voltál-e, vagy tagja-e a Kommunista Pártnak?” De ezt megelőzi sok más, kevésbé fontos kérdés, ha ezen kevésbé fontos kérdésekbe beszorított döntő kérdésekre a választ megadja, akkor feladja az alaptörvények 5-ik pontjában foglalt jogokat. _ Ahogy ilyen csapdába becsal­ják az illetőt, akkor már azt is meg kell neki mondani, hogy kikkel barátkozott, kikkel vett részt gyűléseken, kik olvasnak radikális lapokat és kik rokon­szenveznek a kommunistákkal vagy szocialistákkal ? Hogy ezek között sokszor testvérét, közeli barátját, rokonát is meg kell ne­vezni, azt nem veszik számítás­ba. És ha már egyszer feladta az alaptörvények 5-ik pontja által biztosított jogait, akkor ha nem válaszol, nem hajlandó a besúgó szerepét vállalni, akkor 1-5 évig terjedő börtönre ítélhe­tő. Azt még a polgári lapok is megírják, hogy ezen berendelt egyének nincsenek bűncselek­ménnyel vádolva. Minden igye­kezet odairányul, hogy egymás elleni kémkedésre, tanúvallomá­sokra, besugásokra kényszerit­­hessék őket. így minden tanárt, tanítót, vagy állami munkákon dolgozó egyént azonnal elcsap­tak állásaikból, ezt előre meg­mondták nekik, még sem vol­tak hajlandók besúgó szerepre. Vannak mégis hülyék, akik eli­télik őket, hogy miért nem vá­laszolnak a kérdésekre. KÉRJÜK clevelandi olvasóin­kat, akik 1-2 éjszakára szállást tudnak adni az értekezletre jövő vidékieknek, azt jelentsék be a Bérmunkás irodájában, 8618 Buckeye Road.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom