Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-01 / 1830. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year .........................$3 00 Félévre ................................ 1.50 Six Months ........................ 1.60 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy _____________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders __________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ............................................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Próba léggömb A berlini konferencia befejezése után azonnal látható lett, hogy az amerikai háborús profitolóknak és az őket kiszolgáló politikusoknak minden törekvésük arra irányul, hogy a genfi konferenciát elgáncsolják, illetőleg megakadályozzák, hogy ott a béke érdekében bármüyen érdemleges erdményeket is érjenek el. John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere azért utazott Londonba, majd Párisba a genfi konferenciát megelőzőleg, hogy az amerikai álláspontot ráerőszakolja erre a két nagyhatalomra s igy együttesen már nem TANÁCSKOZNI mennek Génibe, hanem csak azért, hogy az általuk elfogadott pontokat az oroszok elé terjesszék: “írd alá, mert máskülönben! . . Hogy mennyire igy áll a dolog, mutatta az, hogy az amerikai sajtó előállt egy magát megnevezni nem akaró de IGEN MAGASRANGÚ kormánytisztviselő azon kijelentésével, hogy “ha Franciaország kivonul Indokinából, AKKOR AMERIKA BEKÜLDI ODA A KATONASÁGÁT, mert “nem fogjuk megengedni, hogy a kommunizmus ott győzelemre jusson. Pár napon át az egész országban, jobban mondva az egész világon nagy szenzációt képezett ez a nyilatkozat s találgatták, hogy kitől is eredhetett, amig végre nyilvánosságra került, hogy Richard Nixon alelnöktől származik. Ez a kijelentés természetesen azt jelentette, hogy ha a franciák megelégelték az indokinai háborút, akkor az Egyesült Államok készen áll egy újabb koreai háború felidézésére. A szenátusban persze nagy ribilliót keltett ez a kijelentés, mert feltehető volt, hogy azt Nixon csakis az Eisenhowerrel való tanácskozás után tette meg. Sőt feltehető volt az is, hogy Nixon csak Eisenhower utasítását követte, hiszen őt helyettesítette az ujságkonferencián, miután az elnöknek golfozni kellett menni. Számos szenátor igen erősen tiltakozott az újabb háború ily megindítása ellen, amennyiben a háború elrendelése a kongresszus hatáskörébe tartozik. De nagy szenzációt okozott Nixon kijelentése már csak azért is, mert alig pár nappal azelőtt Eisenhower rádió beszédében biztosította az ország népét, hogy az indokínai háborúba nem fogunk beleavatkozni, csupán csak technikai segítséget és fegyvereket adunk s ime, most már bombázó osztagok meg gyalogság odarendeléséről tanácskoznak. Az újságírók véleménye szerint az Egyesült Államok külügyi politikáját teljesen a nagytőkével szoros kapcsolatot fentartó Dulles külügyminiszter, a katonai politikáját pedig Redford admirális irányítják. Közismert dolog, hogy mindkettő az ERŐ-POLITIKA hive, vagyis nem tárgyalásokkal, hanem militarista taktikával, fenyegetéssel és ha az nem elég, akkor az atom- meg a hidrogénbombákkal akarnak érvényt szerezni álláspontjuknak. Felmerült tehát a kérdés, hogy miként lehetne VISSZ ASZIVNI az elnök azon kijelentését, hogy nem fogunk katonákat küldeni Indokinába? Erre szolgált a Nixon kijelentése olyanformán, hogy ha azt az ország népe nagyobb felháborodás nélkül tudomásul veszi, akkor az elnök is indorszálja, ellenben ha a felháborodás igen nagy lesz, akkor azt mondják, hogy az csak az aleínök PRIVÁT VÉLEMÉNYE VOLT. Ezt a politikai trükköt “próba léggömb felbocsájtása” néven ismerik. Nos, ezt a próba ballont felbocsájtották s miután a sajtó teljesen a tőkések kezében van, a háborútól való nagy rémületet itt nem jelezték teljes mértékben. A külföldről jövő hírek azonban mutatják, hogy az egész világon milyen nagy rémületet okozott az újabb “koreai rendőrakció” gondolata, amelyből nagyon könnyen eljuthatunk a civilizációt is elpusztítással fenyegető hidrogén meg kobalt bombák dobálásához is. Erő-politika eredménye Az amerikai külpolitikát már jó néhány év óta az a vezérelv vezeti, hogy az oroszokkal nem érdemes semmiféle tárgyalásokat kezdeni, mert azok a szép szóra nem adnak semmit, csupán csak az összeszoritott kemény öklöt veszik figyelembe, — szóval csak a katonai hatalmat respektálják. Ezt a politikát ugyan még a Truman adminisztráció kezdte el, de akkor is a “két-párti” külpolitika alapján abban döntő befolyást gyakorolt Dulles, aki most, mint külügyminiszter, teljes mértékben alkalmazza. Ez a politika általában véve a militaristák politikája, akik a háború idején nagy hírnevet és gyors előmenetelt szereznek. És mégis most az amerikai hadsereg egyik legnagyobb tekintélye, Mathew B. Ridgway, a NATO haderő főparancsnoka, kénytelen volt beismerni, hogy ezzel a politikával az Egyesült Államok elidegenítette magától a külföldi népeket, nem csak a “vasfüggöny” túlsó oldalán lakókat, hanem azokat is, akik a képzeletbeli függöny ezen oldalán laknak. Ridgway a képviselőház költségvetési bizottságának ülésén tette ezt a kijelentést, midőn a hadsereg kiadásainak tárgyalásánál a bizottság egyik tagja megkérdezte tőle, hogy az európai népek miként vélekednek az ott elhelyezett nagy amerikai bázisokról, amelyek az ERŐ-POLITIKA ÚTJELZŐI? Ridgway egy kicsit habozott, majd azt mondotta, hogy semmi szin alatt sem akarja kritizálni Dulles külügyi politikáját, igy csak a saját véleményét mondja: “Én úgy vélem” — mondotta Ridgway, — “hogy a külföldi népek igen nagy tömegeinél igen nagymérvű félelemet és ellenszenvet keltettünk fel a külföldre elhelyezett csapatainkkal. És ez vonatkozik azon országokra is, amelyek szövetségben állnak velünk”. íme ezt érte el a hírhedt erő-politika; nem az oroszokat, hanem inkább A SZÖVETSÉGESEKET RÉMÍTETTE MEG. Ezzel aztán eldicsekedhetik Dulles külügyminiszter! Történelmi lecke Még jól emlékszünk az elnökségért korteskodó Eisenhower azon kijelentésére, hogy megválasztása esetén hajlandó lesz elmenni Moszkvába, hogy az orosz nép vezéreivel tanácskozzon a világbéke létrehozásán. A választás után azonban, mint több más fontosabb Ígéretéről, úgy erről is megfeledkezett. Az utóbbi kijelentései pedig egyenest azt mutatják, hogy teljesen magáévá tette a Dulles külügyminiszter által hirdetett ERŐ-POLITIKA elvét, vagyis azt, hogy az oroszokhoz csak kardcsörtetéssel, fenyegető módon lehet beszélni. Legalább ezt mutatja a legutóbbi rádió és televízió beszédében, amikor a pár nappal előbb kipróbált hidrogén bombára célozva fenyegette meg az oroszokat. “Ugylátszik, hogy a Kremlin urai nem tanulnak a történelemből”, — mondotta az elnök, — “már elfelejtették Hitlert, már nem tudnak semmit Napóleonról.” Nem gondolnánk, hogy a Kremlinben elfelejtették volna már Hitlert, avagy nem tudnák azt, hogy Napoleon éppen úgy, mint Hitler abba bukott bele, hogy el akarta foglalni Moszkvát. Mind a két hóditó nagy hadsereggel tört be Oroszországba, de ezen seregek ott vesztek és Napoleon meg Hitler is gyászos végre kerültek. Ennek a két történelmi ténynek az a tanulsága, hogy a hódítók eddig még mindig belevesztek az Oroszországot meghódítani akaró kísérleteikbe. Miért felejtették volna el ezt a rájuk igen fontos dolgot az oroszok? Igazán nagyon naiv Eisenhower elnök azon feltevése, hogy az oroszok ezt elfelejtették. Az elnöknek meg az amerikai tábornokok és admirálisok Oroszország felé irányuló kardcsörtetése azt a látszatot kelti, hogy a történelem ezen nagyon ismert tanulságát csupán csak a Pentagonban felejtették el. Jellemtelen emberek Egyre többen adnak hitelt azon véleménynek, hogy a demagóg McCarthy szenátor csak azért elevenítette fel a Dr.' J. Robert Oppenheimer fizikus elleni azon vádat, hogy az a Kommunista Párt tagja volt és a kommunistákkal való szimpátiája következtében 18 hónapon át megakadályozta a hidrogénbomba készítését, mert ezzel el akarta terelni a figyelmet arról, hogy ő és Roy Cohen nevű segítője az Armytól erőszakoskodással akartak spéciális előnyöket kicsikarni Schine, a túlbuzgó antikommunista vizsla kutya részére. Most már nyilvánosságra került, hogy McCarthynak az adatokat bizonyos Paul Crouch nevii egyén és a felesége szolgáltatták, akik azt állítják, hogy egyidejűleg tagjai voltak a Kommunista Pártnak, de most már jóideje a titkosrendőrség felfogadott ügynökei, besúgói és hamistanui. Crouchnak az FBI napi 25 dollár fizetést ad, amiért olyan tanúvallomásokat nyújt, amilyeneket éppen kívánnak tőle. Az Alsop testvérek leleplezése szerint ezen professzionális besúgó házaspár adatai alapján fogták pörbe 1952-ben Dr. Joseph Weinberger vegyészt is, miután azt állitották, hogy 1945 julius 23-án kommunista gyűlést tartottak Oppenheimer lakásán. Weinberger azonban tanukkal tudta igazolni, hogy 1945 junius közepétől kezdve nyolc hetet beteg felesége mellett töltött Banning városban, 500 mérföldnyire Oppenheimer lakásától. De ugyanakkor Oppenheimer is bizonyította, hogy julius 4-én elutazott New Mexicoba és csak augusztus első hetében tért haza, tehát a jelzett időben nem tarthatott gyűlést az otthonában. Midőn ezen adatokat a tárgyalásnál elnöklő Holtzoff nevű biró átvizsgálta és igazaknak találta, Dr. Weinbergert felmentette és a tárgyalást ezen szavakkal zárta be: “Végtelenül csodálkozom, hogy a Department of Justice ilyen embereket alkalmaz, mint ez a házaspár!” Joe McCarthyt is csak ilyen jellemtelen emberek segítik, persze még azok is csak pénzért.
