Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-10 / 1827. szám

1954. április 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal Készül az uj háború DULLES KÜLÜGYMINISZTER UJ “RENDŐR AKCIÓT” SÜR­GET INDO-KIN ÁB AN. — BEISMERI AZ UJ HÁBORÚ NAGY VESZÉLYÉT. — KÉPZELT VESZÉLLYEL RÉMÍTI A NÉPET. NEW YORK — Az Egyesült Államok külügyminisztere John Foster Dulles, az Overseas Press Club részére tartott, de a rádión is továbbított beszédében azt hangoztatta, hogy dacára a NAGY KOCKÁZATNAK, az Egyesült Nemzeteknek bele kell avatkozni az indo-kinai háborúba. Miután Dulles kijelentette, hogy erről a dologról tartott be­szédét megelőzőleg tanácskozott ----------------------------------­Eisenhower elnökkel is, nyil­vánvaló, hogy az Eisenhower adminisztráció egy újabb “ren­dőrakciót” készít elő Indo-Kiná­­ban, hogy azzal a franciák gyarmati uralmát megerősítse, noha már maguk a franciák hajlandók volnának egyezséget kötni a szabadságukért harcoló Vietnam néppel. Dulles azzal rémitgeti a világ­­de különösen az amedikai népet, hogy ha a Vietnam nép vissza­kapja függetlenségét, akkor kommunista uralom alá kerül egész Délázsia, Ausztrália, New Zealand, sőt még a Fülöp szige­­• tek is. Ezt pedig Amerika nem fogja megengedni, — mondotta Dulles. De azért mégsem akar­ják úgy feltüntetni a dolgot, mintha Amerika önhatalmúlag avatkozna bele az indokinai há­borúba, hanem az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt akar­nak intézkedni, noha úgy a fegy­vereket mint a pénzügyi segélyt is tisztán csak az Egyesült Ál­lamok szolgáltatja. Dulles már azt is bejelentette, hogy az április 26-ára tervezett genfi tanácskozáson semmi szin alatt sem fogják elismerni a Kí­nai Népköztársaságot s az ame­rikai népnek nem kell “appeas­­ment”-től (engedékenység) tar­tania. Dulles ezen beszéde a há­­horus feszültséget visszaállítot­ta arra a magas fokra, ahol állt a koreai fegyverszünet előtt. Mint emlékezetes, hat héttel ezelőtt Eisenhower elnök beje­lentette, hogy ha a depresszió még márciusban sem ér véget, akkor tenni fognak valamit. A depresszió nem hogy esett, de inkább emelkedett márciusban. És miután 1948-ban a koreai rendőrakcióval vetettek véget a fenyegető pangásnak, ugylát­­szik, hogy most egy kis indokí­nai háborúval akarják letompi­­tani az egyre nagyobb mérvű munkanélküliséget. MINDENNEK VAN HATÁRA NEW YORK — Szenátor Monroney (D. Alá.) kijelentet­te, hogy hamarosan törvényja­vaslatot nyújt be, amely, ha el­fogadják, végetvet annak, hogy egy emberből álló kongresszusi bizottság tartson kihallgatáso­kat, mert az ilyenek visszaélés­re adnak alkalmat. Monroney természetesen McCarthyra cél­zott. uj McCarthy jelszó SAUK CITY, WIS. — A Joe McCarthy, demagóg szenátor visszahívását célzó mozgalom gyorsan növekszik. Ezt a moz­galmat csak pár nappal ezelőtt indította meg a “Sauk Prärie Star” hetilap szerkesztője, Le- Roy Gore s a visszahívását kér­vényező iveket máris 125,000 ember irta alá. Ha 404,000 alá­! A vészjelző Pearson (Vi.) A tőkés rendszer védnö­kei között, talán leghatásosabb az olyan liberális, szemforgató, demokrácia leple alatt működő ügynök, mint Drew Pearson is. Ez az alak Oroszország és min­den más szocialista útra tért or­szágot agyon akarna éheztetni és ha kell atombombával rájuk kényszeríteni a tőkés rendszert, melyet ő hamisan “demokráciá­nak” nevez állandóan. Mostan agyon van ijedve, hogy Indokínában a vörösök, a benszülöttek nyerik meg a har­cot és a franciáknak és az azo­kat védő szemeten összeszedett csőcseléknek, a “Francia Légió­nak” kötéllel összeszedett mo­­rokkai, algeria és más afrikai csapatoknak és azokat felruhá­zó, segítő amerikaiaknak mene­külni kell onnan. így sir ez a vénasszony: “Itt van némely nagyon fontos diplo­máciai kábel jelentés, amely na­gyon mélyen hat minden ameri­kaira.” (Figyelem: Nem a francia hadvezetőség színezett, vagy az amerikai hírügynökség rózsás jelentései, a közelgő francia győ­zelemről, hanem diplomáciai, tehát titkos, a néppel nem ismer­tetett jelentések során.) v “Saigonból az amerikai nagy­­követség jelenti, hogy egész In­dokínában vereségi érzés vett erőt. Fontos benszülött vezérek, akik eddig a középen álltak, ug­rálnak a kommunisták oldalára, mert a győztesek oldalán akar­nak lenni. “Washingtonban a haditanács annyira aggódik Indokina miatt, hogy a franciáknak, még az amerikai csapatok Koreából va­ló hazaszállítása helyett is, el­sőbbséget adtak. “Párisban Bidault külügymi­niszter sorozatos gyűléseket tar­tott, az amerikai nagykövettel, Dillonnal, figyelmeztette, hogy a Laniel kormány megbukik ha nem tud, vagy nem akar fegy­verszünetet kötni Indokínában. Laniel után meg ‘Mendes-Fran­­ce’ a semleges kormánnyal jön­ne, amely megakadályozná az ország csatlakozását az Atlan­tic Szövetséghez. Ez a legfonto­sabb ügy, amely Dullest foglal­koztatja.” Hát bizony nagy bajban van ez az atombombás demokrácia, melyet olyan csőcselékkel kell megvédeni, mint a Francia Lé­gió, meg Chiang Kai-shek ban­dája. írást sikerül öszeszedni május 17-ig, akkor az előválasztások­nál automatikusan szavazás alá kerül Joe visszahívása. Wisconsin államban minden­felé McCarthy ellenes klubbok alakulnak az aláírások gyűjtésé­re. A klubbok tagjai “Joe Must Go!” feliratú jelvénygombokat viselnek. Ezen kampány irányí­tására már nagyobb bizottság alakult, amelynek vezetőségében nyolc helyi lap szerkesztője és a republikánus párt egyik megyei elnöke vesznek részt. — McCar­thy természetesen az összes el­lenzőit kommunistáknak nevezi. Caracas, Venezuela — Minden fontosabb eredmény nélkül ért véget a 10-ik Amerika-közi ta­nácskozás, amelyen 20 állam képviseltette magát és amelyen Dulles amerikai külügyminiszter keresztül erőszakolta a kommu­nista ellenes határozatát. A konferencia utolsó szóno­kai, akik a 3 hetes tárgyalás eredményeit összegezték, kije­lentették, hogy semmi fontosabb eredményt sem értek el, noha az antikommunista határozat mel­lett határozatot fogadtak el a gyarmatosítás ellen is, valamint az emberi és a szabadságjogok védelmét is kihangsúlyozták. A realitással számoló delegátusok azonban jól látták, hogy az ily határozatnak nem sok gyakor­lati értéke van akkor, midőn a valóságban úgyis minden úgy történik, amint azt az őket ura­ló egyetlen nagyhatalom, az Egyesült Államok akarja. A TUDOMÁNY HÁZÁBÓL A sárgarépa (Daucus carota) kg.-ja átlagosan 868 gramm vi­zet, 90 gramm szénhidrátot, 12 gramm nitrogénvegyületet, 3 gramm zsírt, 10 gramm ásványi anyagot és 17 gramm rostot tar­talmaz, vagyis szénhidrátban elég gazdag, s ezért is szoktak belőle bort készíteni, bár külön­leges zamatanyagait nem min­denki kedveli. Festékanyaga, a karotin, tulajdonképpen pro­vitamin, amit a máj alakit át A- vitaminná. A sok A-vitaminon kívül a sárgarépában elegendő D-vitamin, továbbá B-l, B-2 és az újabb vizsgálatok szerint C- vitamin is található, tehát a zöldségfélék között kitűnő minő­sítése van a gyermekek részére különösen ajánlott sárgarépá­nak. Fentiek alapján a sárgaré­pából készült “borban” többféle vitamin van, mint a csipkebogyó­ban s főként a növekedést előse­gítő, lesoványodást, csontlágyu­lást és száraz szemgyulladást megakadályozó A-vitaminban gazdag. Az egyszerűség végett sokan tolmácsgépnek nevezik azt a be­rendezést, mely lehetővé teszi, hogy bármilyen nyelven hallgat­hassák a szónokot, aki például éppen magyarul beszél. Mindjárt előrebocsájtjuk, hogy a beszé­dek tolmácsolását emberek vég­zik és a hallgatóság telefonon, fejhallgatón át követi a szónok több nyelvre lefordított szavait. A többnyelvű tolmácsolás tehát elektromos berendezés segítsé­gével történik. Az egyik megoldás az, hogy a hallgatók előtt asztalokon kap­csolók vannak. A kapcsolókon felírások jelzik, hogy áramkö­rük milyen nyelvű fordítást köz­vetít. Aki például oroszul kíván­ja hallgatni a spanyol szónok szavait, az “OROSZ * feliratú kapcsolót kapcsolja be. Maguk a tolmácsok üvegfalú fülkében végzik munkájukat. A fülkék üvegfala tökéletes hang­­szigetelést biztosit, s nemcsak az ülésterem zajait tartja távol, hanem a szomszédos tolmácsfül­kében hangzó beszédet is. Ha a tolmácsolás öt nyelven törté­nik, öt fülkét kapcsolnak be. Minden fülkében egyszerre két-három tolmács tartózkodik, hogy folytonosan válthassák egymást nehéz munkájukban. Hiszen “kapásból” és a lehető legnagyobb pontossággal kell forditaniok. Szószerinti fordításról termé­szetesen nem lehet szó. A kü­lönböző nyelvek mondatszerke­zetei, kifejezés, szóképei stb. ugyanis nem mindig iiltethetők át szolgai hűséggel más nyelvek­re, anélkül, hogy ne torzulna tu­lajdonképpeni értelmük. Ilyen esetekben a tolmácsoknak az eredeti kifejezés szellemének megfelelő fordítást kell rögtö­nözniük. A tolmácsok nyakba akasz­tott mikrofonokba beszélve köz­vetítik a lefordított beszédet. Munkájuk olyan gyors, hogy gyakran csak egy-két másod­perc választja el a tolmácsolás befej eztét a szónok utolsó sza­vaitól. A tolmácsoknál nem sokkal kisebb feladat hárul a hangmér­nökre, aki valósággal idegköz­pontja az egész berendezésnek. Gyors felfogóképességén és cse­lekvésén múlik elsősorban a tol­mácsolás zavartalan közvetíté­se. Amikor valaki szólásra emel­kedik, az ülés elnöke kapcsolja be a szónok elé szerelt mikro­font, a szónok által kívánt nyelv­re. Ha azonban az elnök nem is­meri a felszólalót, a hangmér­nökre hárul a megfelelő nyelvű áramkör bekapcsolása. Csak­hogy a hozzászólók gyakran háttal ülnek a hangmérnöknek, vagy egyáltalán ülve és beszéd­mozdulatok nélkül hallatják a hangjukat. Ezért a hangmérnök­nek a hozzászólókat hangjukról kell felismernie. Különösen ak­kor kell összpontosítania min­den figyelmét, amikor a vita élénkebbé válik s a válaszok és viszontválaszok gyorsabban kö­vetik egymást. Egyszerű kapcsolású tol­mácsberendezések is vannak. Azok például, akik ugyanazon a nyelven hallgatják a tolmácso­lást, egynyelvű csoportokban ül­nek, mert fejhallgatójuk mindig a megfelelő nyelvű áramkörbe van kapcsolva. Tehát nincsen gondjuk a kapcsolók kezelésére. Az is lényegesen egyszerűsíti a tolmácsberendezést, valamint a hangmérnök és tolmács munká­ját, ha csak a szónoki emelvé­nyen vannak mikrofonok. Ilyen megoldásnál a hangmérnöknek jóformán csak az a feladata, hogy biztosítsa a fejhallgatók­ban a legjobban érthető hang­­erősséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom