Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-10 / 1827. szám
1954. április 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI A KOREAI NŐK A közelmúltban zajlott le a Nemzetközi Női Nap, amelyet évenként megtartanak az öntudatra ébredt nők az egész világon. Ebből az . alkalomból nagyon érdekes tanulmányok jelentek meg a kínai nők felszabadulási harcairól, amely több száz millió kínai nőt érintett. Tudni kell azt, hogy a kínai nő volt a világ legelnyomottabb páriája. Sehol, még a legelmaradottabb afrikai törzsnél sem volt a nő annyira jogtalan, mint éppen Kínában. A kínai nő évezredeken keresztül nem volt más, mint egy robot és szülőgép. Évszázadokon keresztül még annyira sem tartották emberszámba, hogy a nőknek nevet adjanak, csak úgy szóllitották, hogy “érdemtelen nő’’, vagy “érdemtelen asszony”. A szülők a leánygyermeket megkérdezése nélkül férjhez adták, gyakran még kisgyerek korában, amikor a “férj” házába vitték, ahol nem csak dolgozott, de a család rabszolgája lett. Ütötte a “férj”, az após, az anyós, még a sógorok is és ezt szó nélkül kellett tűrni. Rendszeres volt a többnejüség, az ágyasság, sőt nagyon gyakori volt a feleség eladása vagy elcserélése és nem minden esetben egy másik asszonyért, hanem élelmiszerért, vagy egyhatta ott az urát, nem válhatott egy háziállatért. A nő nem hagyel, de a férj bármikor elkergetgethette. A nőknek ez a borzalmas helyzete a feudalizmusból, a nép rettenetes elnyomásából, gyakran a nagy nyomorúságából fakadt. Amikor a kínai parasztnak nem volt más lehetőség, az “értékes” fiú gyermekek megmentésére az éh-haláltól, minthogy eladta a feleségét, vagy a leánygyermekét. A nők között, különösen a fiatalabb éveikben, rengeteg volt az öngyilkosság, mert csak ez az egy mód volt arra, hogy megszabaduljon a ráerőltetett házasságtól, vagy a kibírhatatlan kínzástól. A FELSZABADULÁS Nem csak a kínai proletár forradalom törekedett ezt az évezredes elnyomást megszüntetni, de azt megelőzőleg a Sun Yet-San féle forradalom, amely megszüntette a császárságot, igyekezett erre. de az évezredes előítéletek nagyon megnehezítették az erre vonatkozó törvények végrehajtását. A győzelmes proletár forradalom már az első törvényei között intézkedett a nők teljes egyenjogositásáról, a szabad akaraton alapuló házasságról, a többnejüség és az ágyasság megszüntetéséről. De a törvények meghozatala és végrehajtása között nagy idő telt el és még ma sem teljes az eredmény. A városokban, a nagy uj ipari telepeken ma már csak ritkán lehet találkozni a régi rendszer maradványaival, de a falvakban, különösen amelyeket csak az utolsó 3-4 évben szabadítottak fel, még nehéz, küzdelem folyik a törvények teljes végrehajtásáért. Például 1952-ben a Kiangszu tartományban kétszer annyi házasságot kötöttek a szülők a gyermekeiknek megkérdezése nélkül, mint ahány nő saját akaratából házasodott össze. Még előfordultak gyermek házasságok is, sőt feleségek eladása is. Több fiatal nő öngyilkossá lett, mert a szülők erőszakkal akarták kényszeríteni házasságra. A VÁROSOKBAN A városi nők a felszabadulás után, siettek élni a törvényadta jogaikkal és teljes erejükkel vettek részt a nagy forradalmi harcokban és az azt követő uj társadalom felépítésében. A városi nők tízezrei harcoltak a felszabadító hadseregben és a győzelem után bekapcsolódtak a termelésbe. Ellepték a nők az iskolákat, orvosi, mérnöki, technikai pályákra is tódulnak a felszabadított nők. A kínai textilipar dolgozóinak 60 százaléka nő, akik “egyenlő munkáért, egyenlő bért” kapnak. Rengeteg nő helyezkedett el az iparban is. Nagyon gyakori az esztergályos, hegesztő, kőműves női brigádok, amelyek teljesen egyenlőek a férfi brigádokkal a termelésben. Az ansani állami koho-kombinátban 1900 nő végez mérnöki, technikusi és más szakmunkát. Az észak kínai gyárakban nemcsak a munkapadoknál állják meg a helyüket a nők, de a gyárak igazgatói közül 12 százalék nő, 3300 női professzor, tanár és egyetemi előadó van és 5700 tanít a főiskolákban. A nők tízezrei tanítanak az elemi és középiskolákban. Az orvosok, ápolók több mint 25 százaléka nő, mig a forradalom előtt a nők egyáltalán nem, vagy nagyon kis mértékben folytathattak ilyen foglalkozást. De ilyen irányú a közigazgatási aparátusban is a nők szerepe, egészen a legfelsőbb fórumokig. A FALU Az uj házassági törvény, mely meghatározza a férj, feleség és a gyermek jogait, indokolt esetben lehetővé teszi a válást, megszünteti a többnejüséget, az ágyasságot. Teljesen felszabadította a nőket az évezredes rabságból. Valósággá vált az ipari városokban és azon a vidéken is amely már hosszabb ideje felszabadult, de nagy nehézségekbe ütközött és némely helyen, különösen a nemzetiségi részeken, ma is nehéz a törvény végrehajtása. Először a kínai nőket kellett öntudatositani, megértetni velük jogaikat. Itt már nem a földesur elleni osztályharcról volt szó, hanem az egész nép gondolkodásában meglevő feudális csökevény ellen kellett felvenni a harcot. Nagy nehézségekbe ütközött a felvilágosító munka azért is, mert ezen falusi dolgozóknak százmilliói’ nem tudnak irni-olvasni. Már pedig ezt a törvényt csak felvilágosítással, tanulással lehet az életbe átvinni. Először sok millió képeskönyvet osztottak szét a nép között, amely az anya, a feleség szerepét magyarázta meg. Három és félmillió embert képeztek ki, akiknek a hivatása volt az, hogy a házassági törvényt megmagyarázza, végrehajtsa. Ezek segítségére 30 ezer színjátszó csoportot szerveztek, amelyek színdarabok előadásával végezték a felvilágosító munkát. Egyegy színjátszó csoport 4-5 felvilágosító szónok, napokat töltött el egy-egy faluban, amig eredményt ért el. Nem a meglevő házasságok felbontását szorgalmazták, sőt igyekeztek azt fentartani, csak nagyon indokolt esetben, amikor a férj nem volt hajlandó megváltozni — mondották ki a válást. Nagyon nehéz volt megértetni különösen az idősebb emberekkel ezt a változást. Sok esetben, amikor mind a két fél ragaszkodott a régi kapcsolatokhoz, megengedték a többnejüséget, vagy az ágyasságot, mert évtizedes együttélésről volt szó, de itt is biztosították a nők teljes engyenjoguságát és nagyon szigorúan büntették az asszony verést. A fiatalok mindenütt boldogan fogadták a változást, már a kínai falvakban is a fiatalok a szivük szerint és nem a szülők parancsára házasodnak össze. A házassági törvény maradéktalan végrehajtásáért tovább folyik a küzdelem, a falusi nép nevelésével, az előadások, színdarabok állandó témája a nők felszabadítása. A rádió naponta foglalkozik a kérdéssel. Az 1954 A sokat feldicsért amerikai demokrácia, az amerikai nép szabadságszeretete és az amerikai tradíciók azt kívánják, hogy az Egyesült Államok a szabadságukért harcoló népek segítségére siessenek. De tradíció ide, szabadság oda, demokrácia pedig a pokolba, —az amerikai uralkodó osztály nem a szabadságukért harcoló népeket, hanem éppen ellenkezőleg, ezen szabadságok eltipróit segíti. És teszik ezt nagyhangú dicsekvéssel, hogy ime, mi milyen erélyesen védjük a népek szabadságát. De a rabszolgaságot, a kizsákmányolás jármát ismerő népeket azonban nem lehet ilyen gyerekes mesékkel elámitani. Nem kell tehát csodálkozni, hogy a vasfüggöny mögötti országok népei nem vették komolyan a Jackson által vezetett intézmények propagandáját, nem lázadtak, nem szabotáltak és nem fogtak fegyvert az amerikai csábitó szóra. Amit a roppant nagy összegeket kitevő megvesztegetésekkel elértek Keletnémetországban, mitsem számit. De számit az, az amerikai segítség, amit Amerika a gyarmati uralom fentartására nyújt. év meghozza ezen a téren is a győzelmet, a régi szégyenteljes, feudális szellem végleg eltűnik, hogy helyet adjon a férfi és a nő egyenlő, szabad, boldog életének. PUSZTULÁS FELÉ? Mr. Dulles külügyi államtitkár, a szabad (értsd tőkés) országokat egységes akcióra hívja fel az indokínai nép leverésére. Mindenki tudja, hogy az indokínai nép védekező harcot folytat több mint két éve a francia gyarmatosok ellen, amely megszegve a megegyezést, orvul rátámadt Indokina népére. Ez az oka, hogy a francia nép “szégyenletes” háborúnak nevezi ezt a háborút , amelyet csak azért nem tud megegyezéssel befejezni a francia kormány, mert ezt Amerika nem engedi meg. Miért volt sürgős ez a nagyhangú kijelentés akkor, amikor csak pár hét választ el a genfi tárgyalásoktól, amelyen éppen az indokinai háborút kellene megegyezéssel befejezni. Miért akar Mr. Dulles, az elnök jóváhagyásával, most a tárgyalás előtt Koreát csinálni Indokniából, semmi másért, mint azért, hogy eleve lehetetlenné tegye a megegyezést a genfi tárgyalásokon. Miért vált szükségessé a hidrogénbombák sorozatos robbantása különösen akkor, amikor az első robbantás mutatta, hogy ezen borzalmas öldöklő eszközön nincs tökéletes kontrolja a tudománynak. Semmi másért, mert Malenkov orosz miniszterelnök a választási beszédében jelezte, hogy a Szovjet kormány újabb lépéseket fog tenni a békés megegyezés felé Európában. Ezt kellett megelőzni egy atom robbanásokkal kisért harcias beszéddel. Az orosz kormány ajánlata tényleg megérkezett, Amerika népe csak pár kikapott részletet ismert meg a 10 oldalas javaslatból, amely igen jelentős engedményeket tesz, hogy a megegyezést elősegítse. Ezt a javaslatot a külügyi hivatalunk kereken visszautasította, megtárgyalásra nem tartotta érdemesnek. Pedig az ajánlat az európai és amerikai országoknak közös biztonsági szerződést javasol, amely megszüntetné Európa két részre osztását. A szovjet javaslat hivatkozik arra, hogy egy háború, az atom- és hidrogénbombával, az emberiség biztos pusztulását jelentené, a válasz visszautasítás volt, sőt azzal a megjegyzéssel, hogy még tárgyalásra sem alkalmas. Az atomenergia bizottság jelentést tesz a lefolyt robbantásokról, amely szerint ez a borzalmas öldöklő szer a szovjet birtokában is meg van, tehát meg van a módja az ideszállitásra is és itt nem jön számításba az, hogy kinek van több bombája, mert egy fél tucat éppen úgy elpusztíthat egy országot, mintha 10 tucat lenne ledobva. Mr. Straus az atomenergia bizottság elnöke szerint, egyetlen hidrogénbomba elpusztíthat bármely létező várost a népével egyetemben. Minden épeszű emberséges ember szerint, minden lehetőt el kellene követni, hogy ezt a lehe-