Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-10 / 1827. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. április 10. HUSZADIK SZAZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF XIV. KIRÁLYOK ALKONYA Kétségtelen, hogy az első vi­lágháború eredményei közül az emberiség jövőjére legnagyobb befolyást gyakorolt a győzel­mes orosz forradalom, amit nap­­ról-napra tisztábban látunk. Ez a hatás oly nagymérvű lett, hogy az utóbbi pár évben állandóan az áll a folyóesemények köz-1 pontjában. De azért persze voltak más I fontos következményei is az el- 1 ső világháborúnak. Ilyen volt például Magyarország szétdara­­bolása, amivel a multheti szá­munkban foglalkoztunk. És ilyen volt a császárok és királyok elű­zése is. Most ehez akarok né­hány megjegyzést fűzni. Mint emlékezetes, II. Miklós cár már az első forradalmi meg­mozdulás után, még 1917 már­cius havában lemondott. A győz­tes forradalmárok őrizetbe vet­ték, majd a következő év julius havában kivégezték az egész cá­ri családot. II. Wilmos német császár is lemondott 1918 no­vember havában, amikor a had­vezérei tudatták vele, hogy a katonái nem akarnak harcolni tovább. Wilmos gyorsan megló­gott és Hollandiában élt még vagy 23 évig, meglehetős nagy kényelemben, mert meghagyták neki az óriási vagyonát. IV. Károly magyar király és osztrák császár sorsa egy kicsit bonyolultabb volt, mert az 1918- as lemondás után megpróbálko­zott a visszatéréssel, de kis csa­patát a “királyhü” Horthy sere­ge leverte, Károly fogságba, majd száműzetésbe került, ahol 1922-ben történt haláláig min­dig várta, hogy mikor hivja már vissza “szeretett” népe a trónra. Sőt mi több, a fia Ottó, még ma is magyar királynak tartja magát, — és vannak még hivei is, — akikkel együtt sze­retne visszakerülni a magyar nép nyakára. ISTEN KEGYELMÉBŐL Apróbb-cseprőbb királyokat már eleget dobtak ki, de igazi nagy hatalmak uralkodóit ilyen rakás számra még soha sem ha­­jigáltak szemétre. Pedig ezen uralkodók mindegyike úgy tar­totta, hogy HATALMÁT IS­TENTŐL NYERTE. A Haps­­burgok címében benn volt, hogy “Isten kegyelméből” osztrák császár . . . magyar király, stb. Wilhelm is ragaszkodott ahoz, hogy nem a néptől, hanem Isten­től nyerte a hatalmát. A cárok természetesen még jobban, hi­szen ők nem csak világi, hanem vallási téren is korlátlan hatal­mat tartottak kezeikben. És ime, mihelyt hadseregeiket szétver­ték, oda lett az istentől szárma­zott hatalom is. Középiskolai diák koromban volt egy kis vitánk erről az “is­ten kegyelméből” való uralko­dásról. Az egyik tanárunk, aki ugylátszik elég bátor ember volt, megmagyarázta, hogy miután X vagy Y vezér ( vagy politikus) elegendő hatalomra tesz szert, hirtelen ráeszmél arra, hogy őt az isten uralkodásra szemelte ki és aki nem hiszi el, annak leüti a fejét, vagy legalább is börtön­be dobatja. így az ellenzék in­kább elhiszi, mintsem elpusztul­jon s az uj korály erőszakszer­vezete gondoskodik arról, hogy meghozzák az isten kegyelmé­ből való törvényes szentesítést. Egy másik tanárunk, aki nem Ivóit olyan gerinces ember, azt mondotta, hogy az isten kegyel­­' méből való uralkodás tulajdon­képpen gyakorlati megvalósulá­sa a “segits magadon és akkor az isten megsegít” bibliai tétel­nek. Szóval aki megsegíti magát annyira, hogy megkaparitja a királyi hatalmat, azt az isten is elismeri. Egy harmadik tanárunk, aki adta a nagyon vallásost, azt mondotta, hogy az isten már eleve kiválasztja azt az embert, akit a trónra akar ültetni és igy egész természetes, hogy isten ke­gyelméből kerül hatalomra még akkor is, ha szabad választás utján jut a trónra. OSZTÁLY URALOM Ugylátszik, hogy a világ nem sokat változott, mert ma, vagy­is ötven év múltán még mindig ugyanazon érveket halljuk. Ter­mészetesen csak az első magya­rázat az igaz, de ahoz is hozzá kell tenni, hogy a királyi hata­lom egy csoport, egy osztály ha­talmát jelenti. A királyi hata­lommal ez az osztály nem csak politikai vezére, de egyben gaz­dasági kizsákmányolója is lett annak a népnek, amelynek isten kegyelméből a nyakára ülhet­tek. De ugylátszik, hogy a kirá­lyok és lakájaik annyiszor han­goztatják ezt az isten kegyel­méből nyert hatalmat, hogy vég­re már maguk is elhiszik és úgy tartják, hogy a nép többé nem veheti el tőlük ezt a hatalmat. Lemondanak a trónról, ha mu­száj, hogy megmentsék életüket, de mihelyt biztonságban érzik magukat, mindjárt hangoztat­ják, hogy a lemondást nem is­merik el, mert arra “kényszeri­­tették” őket, miért is saját, vagy az utódaik részére követelik a trónt és az azzal járó hatalmat. Persze a hatalmát veszített la­káj sereg velük csahol és még évtizedek múltán is veszélyt je­lentenek annak az országnak, amelynek népe megszabadult tő­lük. A NÉP ELLENSÉGEI Általában véve kimondhatjuk, hogy a királyok (császárok, cá­rok, stb.) A NÉP TERMÉSZE­TES ELLENSÉGEI. Nem mon­dom ezzel, hogy egyetlen ural­kodó sem volt még jó a néphez, mert akadt olyan is, habár rit­kábban mint a mesebeli fehér holló, de általánosságban véve a monarchia népellenes osztály­uralmat jelent. Ha erre gondo­lunk, meg lehet érteni, hogy az oroszok miért végezték ki az egész cári családot. Igaz, hogy a cár és a cárina megérdemelték. Nem egy, de száz életükkel sem tudták volna leróni azt a ke­gyetlenséget, amit népeiken el­követtek. A két gyermek sorsa azonban sokakat nagy izgatott­ságba hozott és izgat még ma is. De ha meggondoljuk, hogy ezek­be belenevelték az isten kegyel­méből való hitet, igy az orosz nép részére örökös nagy vesze­delmet jelentettek volna. Csak­is igy lehet megérteni, hogy az olyan magas kultúrájú emberek, mint akik Lenint akkor körül­vették, elrendelték, vagy pedig beleegyeztek az egész cári csa­lád kivégzésébe. íme, dacára annak, hogy a Hapsburg ház által uralt osztály úgy az első, mint a második vi­lágháborúban az Egyesült Álla­mok ellen harcolt és dacára an­nak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia már oly régen dara­bokra esett, az Egyesült Álla­mok ma felhasználja Ottó trón­­követelőt az érdekelt országok kormányformáinak megdöntésé­re. Lehet, hogy akadnak olyan magyarok, akik Ottó propagan­da beszédeit hallva ökölbe szorí­tott kézzel mondják: “Ha ezt tudtuk volna!” —r Nos, az oro­szok nem adtak alkalmat az ilyen eshetőségre. HIÁNYOZNAK A BÁLVÁNYOK Az is igaz, hogy amikor az el­ső világháború hullámai már el­csendesültek, az oroszok rájöt­tek, hogy a kulturálisan végtele­nül elmaradt tömegektől nem le­het elvenni az évszázadokon, évezredeken át beléjük nevelt bálványimádást. Ezeknek hiány­zik a bálvány mindaddig, amig elérik a magasabb kultur szín­vonalat. Ekkor indult meg az az irány­zat, hogy a cár atyuska helyére Lenint, majd később Sztálint ültették. Az is valószínű, hogy az uj bálványok felépítését túl­ságos szolgalelküleg végezték azon alantas propagandisták, akiknek az lett a hivatásuk. Kü­lönösen feltűnő lett ez akkor, midőn Sztálin kerül a bálványo­zás központjába. Sztálinnak egyes életrajzírói szerint, hizel­­gett ez a bálványimádás s azért a kegyencek szinte versenyre keltek, mert ezúton hatalmi po-LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A los angelesi IWW szerve­zet május 1-én MÁJUS NAPI ÜNNEPÉLYT rendez a Gallaghers Garden­ban, 4322 Homert St. alatt 7:30 kezdettel. Útirány — Autóval vegye a Passadena Freewey-t a 43 és Homer St.-ig. Bússal vegye a 25. számú kocsit a Griffin Aven.-n és szálljon le Mosher St.-nél, ahonnan egy rövid sa­rok séta a Homer St. Mindenkit szívesen látunk. Bővebb felvilágosításért hivja CA 2-3147. A Rendezőség ziciót véltek elérni. Állítólag' Be­­ria is igy jutott magas tisztsé­gére. Más országok öntudatos szo­cialista munkásságának azon­ban jóidéig igen ellenszenvesen hatott ei a,túlzó személyi kul­tusz, nem értették annak igazi célját s csupán csak a túlzásait látták. Azonban a sikerei oly ha­mar mutatkoztak, hogy úgy Mussolini, mint Hitler is kisajá­tították a maguk részére. Sőt mi több, a második világháború után az oroszokat a külsőségek­ben még a részletekben is maj­moló csoportok a már magasabb kultúrájú országokban is beve­zették ezt a személyi bálványo­zást, ami aztán ott több ellensé­get, mint barátot szerzett. Ott is tömegesen akadtak olyanok, akik a hatalomra ju­tott párthoz csatlakozva hűsé­gűket a pártvezér talpának nya­lásával igyekeztek bebizonyíta­ni, de máskülönben az uj rend­szer felépítéséhez semmi hasz­nos munkával sem járultak hoz­zá.. Sztálin halálával ez a szemé­lyi kultusz hirtelen végétért nem csak a Szovjetunióban, de a töb­bi népi köztársaságokban is, mutatva, hogy arra semmi szük­ség nem volt. Oroszországban is be lehetett szüntetni minden baj nélkül, mert az elmúlt negyedszázad alatt annyira emelkedett a nép kulturális színvonala, hogy már nincs szükségük bálványra és a vezéreiket kritikus szemmel kez­dik nézni, — érdemeik szerint ér­tékelik őket, amit minden igazi nagy ember őszintén fogad. (Folytatjuk) BESZÁMOLÓ A Bérmunkás clevelandi olva­sói kellemes társas összejövetelt tartottak március utolsó vasár­napján a west sidei Munkás Da­lárda első emeleti helyiségében. A szórakozást néhány percre felfüggesztette Lefkovitá mun­kástárs, aki megemlékezett a Bérmunkás egyik aktiv hívéről, az ipari unionizmus meggyőző­­déses harcosáról, a napokban el­hunyt Bakos Mihály munkás­társról. A jelenlevők felállással fejezték ki részvétüket az el­hunyt Munkástárs iránt. Szép számmal jöttek be akroni mun­kástársnőink és munkástársa­ink is. A játékok hangulatát fo­kozta, hogy szebbnél szebb tár­gyak voltak a nyeremények, nem különben Buzay munkás­társnő sorsolásában értékes tár­gyakhoz jutottak a szerencsé­sebbek. A konyra vezetését ez­úttal is Bischof Róza munkás­társnő irányította a tőle már megszokott ízletességgel, hogy az összejövetel jobban szolgálja célját, a Bérmunkás fentartási alapja növelését, a konyha költ­ségek nagyobb részét most is Bischof munkástársnő fedezte. Szilágyi Jánosné süteményeket ajándékozott. Az uzsonnát fel­szolgálták Bikó Teréz, Kollár József né, Buzay Jánosné és Szi­lágyi Jánosné munkástársnők, két dollár felülfizetést adott Horváth József munkástárs. A rendező bizottság §2.91 centet juttatott a lap fentartására. Kö­szönet ezúttal is mindazoknak, akik közreműködtek a siker ér­dekében. Tudósitó

Next

/
Oldalképek
Tartalom