Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-03 / 1826. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. április 3. HUSZADIK SZÁZAD — FÉL-ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF XIII. MAGYAR TÖRTÉNELMI ADATOK Midőn az első világháború hullámai elsimultak s valamennyire már nyugodt szemmel nézhettünk körül a megkínzott világban, akaratlanul is arra a megállapodásra jutottunk, hogy az első vüágháboru bűneiért aránytalanul a legnagyobb mértékben Magyarországot, a magyar népet büntették meg. Igaz, az Osztrák-Magyar Monarchiát feldarabolták, de az úgy sem volt egységes ország, hanem csak mesterséges politikai tákolmány, igy csak szétesett alkotó részeire. Németországtól is csak a gyarmatait vették el, meg Elsas-Lorain tartományt és egyes oly határszéli területeket, amiket a háború alatt, vagy csak az 1870-es porosz-francia háború óta szerzett. Az antant hatalmak még a háborúért talán legnagyobb mértékben felelős II. Wilmos császárhoz is olyan jószivüek maradtak, hogy nem csak futni engedték, hanem még azt is helybenhagyták, hogy a németek kiszolgáltatták neki a körülbelül '60 millió dollárt kitevő, állítólagos “privát” vagyonát is. Soha még ily “kegyelettel” nem büntettek háborús bűnöst. Ezzel szemben Magyarországot annyira feldarabolták, hogy azt soha senki el nem képzelte volna. A háború előtti Magyarország területe (Horvát-Szlavónia nélkül) 282,870 négyzetkilométer volt, a háború után büntetés gyanánt elvettek belőle 189,797 négyzetkilométert, maradt tehát csak 93,073 négyzetkilométer, vagyis körülbelül egyharmada az eredeti országnak. Az ország ily megcsonkítását a nép nyelvi és nemzetiségi megosztódottsága egyáltalán nem igazolta. A háború előtti magyarság száma 18,265,000 volt, (a más anyanyelvüekkel egyetemben 20,887,000), amiből a háború utáni megcsonkított országban csak 7,700,000 maradt (a más anyanyelvüekkel egyetemben 9,320,000), igy tehát a tiszta magyarságnak több mint a felét szakították el az anyaországtól. Ezzel az elszakitással ment természetesen rengeteg természeti kincs, ember-alkotta érték és még nagy hadisarc is. Éhez hasonló nagy büntetést egyik ország sem kapott. ÄLHAZAFISÄG Nem akarom vita tárgyává tenni, hogy vájjon Magyarország megérdemelte-e ezt a nagyon szigorú büntetést, de bevallom, hogy soha sem láttam ebben a felosztásban olyan igazi nagy büntetést, mint a hazafiak, Én belőlem ugyanis a hazafiság, — jobban mondva — az álhazafiság — minden csirája kihalt már nagyon régen. Én mindenkor jól láttam, hogy a magyarnépet, — ami alatt én a dolgozó parasztságot, a hasznos munkát végző szellemi és fizikai munkások összeségét értem, — a magyar uralkodó osztály 1000 év óta kegyetlenül kizsákmányolja. Időközönként kizsákmányoló hatalmát kiterjesztette bizonyos számú tót, román, szerb és horvát anyanyelvű munkásra is, akiket viszont azelőtt a saját uralkodó osztályuk szipolyozott ki. Most tehát csak az történt, hogy ezen román, tót, szerb és horvát munkások s azonkívül még 10 millió magyarajku munkás is a szlovák (cseh), szerb, és horvát kizsákmányolok karmaiba került. Legfeljebb azon lehetne vitatkozni, hogy egyszer-máskor ez vagy az a nemzetiségű kizsákmányoló enyhébb, vagy komiszabb, mint a másik. Ez azonban csak részlet kérdés. A lényeg az, hogy mindazon harcok, amiket határkiigazit t ás o k é r folytattak már évtizedek óta, — ha a kizsákmányolás megszüntetését nem célozták, akkor csak a munkásság elbóditására és gúzsban tartására szolgáltak. De térjünk vissza Magyarország feldarabolásához. Még gyerek koromban hallottam suttogva emlegetni, hogy “hej nagy változások lesznek, ha az ÖREG meghal”. Az “öreg” alatt persze Ferenc Jóskát értették. Akkor még nem gondoltak világháborúra, márpedig vesztett háború nélkül aligha lett volna változás. Nos, az “öreg” Ferenc Jóska 1916 november 21-én “beadta a kulcsot”, — mind mondani szokás. Nem tudom, észnél volt-e az utolsó idejében s tudta-e, hogy mi készül, mert már abban az időben az osztrákok kaptak jónéhány vereséget. Az oroszok behatoltak Galíciába és Bukovinába, a románok meg Erdélybe. Igaz, hogy ezeket később a németek kiverték, de azt már az “öreg” nem érte meg. De nézzük csak nagyjából a főbb eseményeket, amik az Osztrák-Magyar Monarchia széteséséhez vezettek. A NAGY ÖSSZEOMLÁS Ausztria szétesésének első határozottabb jelére mutatott az, hogy az osztrák Reichstratban a cseh képviselők 1918 január 6-án bejelentették, hogy függetleníteni fogják Csehországot. Két nap múltán, január 8-án Wilson proklamálta a hires 14 pontját, amelynek 10-ik pontja ugyan még autonómiát követel Ausztria-Magyarország részére, de azért annak hatása alatt még abban a hónapban nagy tüntető gyűléseket tartottak úgy Bécsben, mint Budapesten is. Ugyanez év junius havában összeomlik az olaszországi osztrák offenziva, a Piává folyónál negyedmillió embert veszítenek az osztrák-magyarok. Szeptemberben már Bulgáriát egészen kiütik a háborúból. Október 2- án olasz és amerikai hadihajók szétverik az osztrák tengeri erőt, olasz szubmarinok behatolnak a polai megerősített kikötőbe és elsüllyesztik a még megmaradt osztrák-magyar hajókat és ezzel az osztrák tengerészet főparancsnokát, Horthy Miklóst LOVAS tengerésszé léptették elő. Ezen csapás után október 6- án Ausztria fegyverszünetet kért. Október 24-én teljes az osztrák-magyar összeomlás. Október 30-án Törökország, november 4-én pedig Ausztria is megadja magát minden feltétel nélkül. November 9-én II. Wilmos meglóg (28-án lemond); 12- én IV. Károly magyar király is követi, mire Magyarországot november 16-án Köztársasággá nyilvánítják Károlyi Mihály elnöklete alatt. A minden katonai erő nélkül maradt országra aztán mint a saskeselyük a még vergődő őzre, úgy támadtak a szomszédos országok északról, keletről, délről, sőt még nyugatról is. Az igy feldarabolt országnak ajánlották fel a Trianon békét, amit a Károlyi kormány nem volt hajlandó aláírni, inkább lemondott s miután az ország egyetlen erőt mutató szervezetét csak a munkások alkották, azok kerültek hatalomra Kun Béla vezetése alatt. Ez az uralom persze rövid volt. Az oroszok nemhogy segítséget adhattak volna, hanem maguk is segítségre szorultak, a túlerővel szemben a Tanácsköztársaságnak el kellett bukni, Kun Béla és kormánya lemondott augusztus 1-én és azután rászakadt Magyarországra a Horthy korszak negyedszázados rémuralma. A GONOSZSÁG MEGTESTESÍTŐJE És jöttek a hírek Amerikába, hogy micsoda borzasztó rémuralmat teremtett Magyarországon az az ember, akinek csak annyi joga volt a fővezérséghez, hogy nagyon csúnyán vesztette el az osztrák-magyar flottát, miért is a “lovas tengerész” címet kapta. Jöttek a hírek a Pronay, a Bibó, az Osztenburg és egyéb különítmények kegyetlenkedéseiről; Francia Kiss Mihályról, Héjjasról, meg a többi szadista gonosz vitézekről; jöttek a hírek a Somogyi Béla meg Bacsó Béla képviselők megöletéséről, herélésekről, tömegyilkosságokról. Soha ilyesmiről addig nem hallottunk. Dózsa György halálra kínzása oly régen történt, hogy már csak mesének tetszett és úgy tartottuk, hogy modern emberek ilyesmikre nem képesek, nem csoda tehát, ha előbb nem is akartuk elhinni ezeket a borzalmas híreket. De jöttek a levelek barátoktól, a rokonoktól és jöttek a menekültek is, akik hajmeresztő adatokkal bizonyították, hogy Horthy milyen hihetetlenül borzalmas rémuralmat teremtett Magyarországon. És jöttek mindenféle Írásos dokumentumok is; Garami Ernő is megírta a “Forrongó Magyarország” cimü emlékiratait, melyben leírja, hogy ez az emberszörny, ez a lovas admirális, aki csak törve beszélte a magyar nyelvet, minden 3-4-ik mondata után kijelentette: És aki nem engedelmeskedik azt felkoncoltatom. Ez a “felkoncoltatom” volta legkedvesebb szava. Mi már akkor megállapítottuk, hogy ennél az embernél gonoszabb teremtést még nem szült anya erre a földre. HORTHY TISZTELŐI És mégis, amikor a második világháború végétért és ez az IGAZI vén gazember az amerikai zónában rekedt, a magyar kormány nem nyilvánította háborús bűnösnek és nem követelte a kiadását. Ebben az időben már a Bérmunkást szerkesztettem Clevelandon és az olvasók emlékezhetnek rá, hogy számos vezércikkben is felvetettük a kérdést, hogy a magyarok miért nem kérik ki Horthyt, miért nem állítják bíróság elé, hiszen anynyi a bűne, hogy száz élettel is kevés volna fizetni érte. Persze akkor még nem tudtuk, hogy az uj magyar kormány olyan összetételű volt, amelyben Horthynak sok titkos hive akadt. Ezek a Horthy uralom visszaállításáról ábrándoztak, — noha nem éppen a lovas tengerész kormányzósága vagy uralma alatt, de magát a darutollas, munkásnyuzó rendszert szerették volna visszaállítani. Mikor az Egyesült Államok megkötötte a békeszerződést Magyarországgal és annak első követe Szegedi-Masszák Aladár ideérkezett, az amerikai magyarság nagy örömmel fogadta. A pillanatnyilag legfontosabb dolog akkor a teljesen kifosztott Magyarország felsegitése volt. Szegedi-Masszák részére minden nagyobb magyar központban gyűléseket rendeztek, amelyeken jelentékeny összegeket szedtek össze. A Bérmunkásban persze nem irtunk róla semmit, hiszen nem is láttuk addig. De arra is megjött az alkalom. Clevelandban is gyűlést rendeztek neki. Én elmentem a szállodába, hogy intervjut vegyek tőle. Szerencsém volt, igy eltaláltam az időt, hogy közel háromnegyed óra hosszán át egyedül beszélgethettem vele. Sok mindent kérdeztem tőle és ő is én tőlem. Valószínű, hogy meglepő hatást gyakoroltam rá, mert kérdezősködött utánam még a Szabadságnál is. A HORTHY-SZAG De a Bérmunkásban még sem írtam róla egy árva szót sem. Lefkovits munkástárs, aki tudott a találkozásról, meg is kérdezte tőlem: “Hát mi lesz a Szegedi-Masszák intervjuval ” Ha jól emlékszem, akkor ezt a nem valami eredeti, de annál jobban ismert választ adtam neki: “Ez az ember nekem nem kóser!” Most, hogy Horthyról van szó, megírom, miért nem találtam ’’kósernak” Szegedi- Masszákot. Beszélgetés közben feladtam neki is azt a kérdést, hogy a magyar kormány miért nem nyilvánítja Horthyt háborús bűnösnek és miért nem kéri ki? Szegedi- Masszák elkezdett himezni-hámozni, hogy a KOMÄNYZÖ UR csak államfő volt és az ország ügyeit a miniszterek intézték. És egyre-másra hajtogatta a KORMÁNYZÓ UR titulust. Horthyról, akinél még a képzeletbeli Sátán sem lehet gonoszabb, mindig csak a legnagyobb tisztelettel beszélt. Ezen akadtam meg és azért nem írtam semmit az intervjuról. Úgy tudom, hogy ez a Szege-
