Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-08-22 / 1794. szám
OSZTÁLYELLENTÉT ““ 2 oldal BÉRMUNKÁS STRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között 8«mini közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termeld hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer Vezetét építjük a rési társadalom keretein belül 1953. augusztus 22. n. A koreai háború és a kapitalista világ Amerika által való fegyverkezése, a kizsákmányoló osztály aranykorát idézte fel. Soha a kizsákmányoló osztály történetében annyi hasznot nem vágták zsebre, mint az elmúlt koreai háború három esztendejében. Nem csak Koreára, hanem az egész világ 49 államának a felfegyverkezéséből húzzák a busás hasznot. Ezeknek a félelme jogos, sőt a kapitalista államok tudatlan munkásosztályának félelme is jogos, mert ha nincsen háború, nincsen kenyér. Ha nincs haszon, nincs munka. POLITIKUSOK SZEREPE A BÉKÉBEN A béke angyalai, a csepürágó politikusok veszik át a fegyverszünet után 90 nap elteltével a béketárgyalásokat, amelynek megkötésére nem szabtak semmiféle határidőt. Ennélfogva a szószátyár politikusaink évek hosszán rágódhatnak a csepün. Ezen a béketárgyaláson nem csak Amerika és Nyugatkorea megbízottai vesznek részt, hanem számtalan más nemzetek megbízottai is. A beszédük tárgyát elsősorban is a hadifoglyok ügyének elintézése, kicserélése fogja képezni. Ez hetekig, hónapokig eltarthat. Ennek elintézése, kicserélése után következik Koreának az ügye. Az Egyesült Nemzetek az Egyesült Államokkal az élen, eltökélt szándékuk, hogy Délkorea mintájára Rhee kormányának vezetése alatt egyesítsék Dél és Nyugat-Koreat. Nyugatkor e a kommunista kormányának eltökélt szándéka egyesíteni a kettészakított koreai államokat az ő kormányzatuk alá venni. Sem az egyik fél, sem a másik nem engedhet eme követelésből. Rhee kormánya körül felsorakoznak a világ háborús uszitói és mindent elkövetnek, hogy a tényleges békét vérbefojtsák. Rhee és csahosai kikötötték az amerikai kormánnyal, hogy csak abban az esetben fogadják el a fegyverszünetet, ha nekik joguk lesz a jelenlegi 16 hadtestet 20 hadtestre felemelni és annak költségeit — mint eddig is — Amerika viseli. Ebben is megegyeztek. Szabad a vásár. Készülődhetnek jobbról is, balról is, a még eddiginél is brutálisabb mészárlásra. A fegyverszünet megkötésével Amerika egy újabb probléma elé állott. Az évek hosszán tartó indókinai háborút Franciaország teljesen átkivánja ruházni Amerikára. Ezideig ennek a mészárlásnak a költségeit Amerika csak 40 százalékban vállalta. Franciaország hadseregei éppen olyan tehetetlen az indokínai kommunista seregekkel szemben, mint Amerikai a nyugatkoreai seregekkel volt. Az indokinai háború Franciaországnak évente több mint egy billió dollárjába került és éppen olyan elkeseredés uralkodik a francia nép között, mint a világ egyéb népei között a háborút illetőleg. Európa kizsákmányoló osztálya kettőzött erővel kíván felfegyverkezni, mert attól tart, hogy a felszabadult kommunista seregek a világ más részében fogják profitját veszélyeztetni. Az Egyesült Államok hadseregeinek vezéreit sakkba szorította Kina segítségével a kis nyugatkoreai hadsereg, most aztán a kommunista Kina, Nyugatkorea sakkba szorítják a csaholó amerikai politikusokat, mert a béke megkötésének jutalmául Kina követeli magának Formosát, — (valószínűleg Chiang Kai-shekkel egyetemben). Követelni fogja, hogy az Egyesült Nemzetek védelmi bizottságában helyet foglalhasson. Már eddig is Japán, Franciaország, Anglia és az európai országok csaknem valamennyié követelik a gazdasági bojkott feladását úgy Kínával, mint Oroszországgal és annak csatlós államaival szemben. A fegyverszünet aláírásával nem csak az amerikai hadvezetőség került a zsákutcába, tehetetlensége folytán, hanem a válaszút elé állította Amerika politikusait is. AZ U.S.A. BÉKÉRE VALÓ TÖREKVÉSE Az elmúlt 8 évben és az elkövetkező 4 évben, az Egyesült Államok kizsákmányoló osztálya, csepürágó politikusaival egyetemben, az idegen kapitalista államok felfegyverzésére 55 billió dollárt zsebeltek ki az adófizetők pénzéből, illetve Amerika bérrabszolgáinak verejtékéből. Az elmúlt 8 évben, amely ez év julius 1-én záródott le, kerek 40 billió dollárt költöttek a kapitalista világ védelmére és 1957 julius 1-ig, másik 15 billió dollár van előirányozva ezen célra. Az Egyesült Államok, amelynek csaholó politikusai uton-utfélen kérkednek az amerikai demokráciával, soha egyetlen egy 12 évi időszakaszban sem költöttek saját gyermekeik oktatására az óvodáktól kezdve a felsőbb iskoláig 47 billió dollárt. Ezekben a számításokban benne szövetségi kormány, az Egyesült Államok kormányai és az egyes városok, falvak által behajtott és kifizetett összegek. Ezekben az összegekben benne van az iskolák épitése, azok karban tartása, könyvek, tanítók, tanárok fizetése is, minden az ezzel kapcsolatos kiadások fedezése. Az elmúlt 12 esztendőben Amerika bérrabszolgáinak 8 billió dollárral többet kellett kiizzadnia, hogy az idegen államok kapitalista osztályainak védelmét biztosítsák. Az elmúlt 12 évben az Egyesült Államok 14 billió dollárt költöttek posta és más szövetségi épületek, utak, vizgátak, árvíz szabályozás és egyéb közmunkák építésére. Ha ehhez hozzávesszük az egyes államok, városok, megyék által közmunkákra kifizetett összegeit, akkor is csak 59 billió dollárt érünk el, amely csak négy billió dollárral haladja felül a világ kizsákmányoló osztályának védelmére fordított összeget. Az Egyesült Államok népének jólétére, felsegélyezésére az elmúlt 12 évben 28 billió dollárt utalt ki a mi jó és irgalmas Uncle Samunk és ebben az öszszegben benne van az az öszszeg is, amelyet Social Security néven fizetnek ki és mindazon munkák költségei, amelyet a New Deal idején a WPA és más munkálatok fejében eszközöltek. Az Egyesült Államok az elmúlt 12 évben, a haza védelmére életüket feláldozó hőseinek, akik az első, második és a lezajlott koreai háborúban résztvettek, 51 billió dollárt fizetett ki, vagyis négy billió dollárral többet, mint a világ kapitalista osztályának védelmére, az uj társadalmi rendszer megakadályozására fordított. Gavallér egy ember ez a mi Samu bácsink. Fizet mint a katonatiszt, ha arról van szó, hogy a kizsákmányoló rendszert egy újabb, egy jobb, egy magasztosabb társadalmi rendszer váltsa fel. FRANCIAORSZÁG A francia kormány tudomására hozta az Egyesült Államok kormányának, hogy azon esetben, ha nem folyósít azonnal 200 millió dollárt, feladják az indokínai háborút a kommunisták ellen, ami azt jelenti, hogy Indokina a kommunisták uralma alá kerül és ezzel egyetemben elveszíthetik teljesen Dél-Ázsai összes területeit. Ez nem üres fenyegetés Franciaország kormánya részéről, hanem a tények alapján nyugszik. Franciaország miniszterelnöke megnyitó beszédében azt javasolta, hogy az “Indokínai háborúnak folynia kell még akkor is, ha annak költségeit az Egyesült Államok fizetik vagy nem”. Eme kij'lentése csaknem bukását okozta A francia nép jól lakott az indokínai háborúval és az azzal járó súlyos terhekkel. Nap-nap után mind sűrűbben hangzanak el tiltakozások és követelik, hogy Franciaország vonuljon ki Indokinából még akkor is, ha azt a kommunisták veszik át. A francia kormány a nép nyomására elhatározta, hogy inkább lemond, mintsem egy vörös vassal is többet szavazzon meg az indokinai háborúra. A francia kormány ugyancsak figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy az a készáz millió dollár nem elegendő ahoz, hogy teljes győzelmet arassanak az indokinai kommunisták felett, hanem kinyilatkoztatják, hogy Indokínában lehetetlenség győzelmet aratni a kommunista seregek felett ma, vagy valaha is. A franciák nem kérnek az Egyesült Államoktól katonát Indokina leverésére, pénzt kérnek, hogy annak költségeit az elkövetkező 18 hónapban az Egyesült Államok fedezze. A francia hadvezetőség úgy gondolja, hogy ezen idő alatt kényszeríteni tudják az indokinai kommunisták hadseregeinek vezetőségét a fegyverszüneti tárgyalásokra. Ha Franciaország kivonja a hadseregeit, figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy nem csak Indokina, Vietnam, Laos és Cambodia a 27 millió lakosságával kerül a kommunisták uralma alá, hanem azok mélyen benyomulnak Délázsia Thailand, Burma, Malaya területeire, mely együttvéve több mint 120 millió lakosságot foglal magában. Ezzel egyetemben veszélyeztetve vannak a gazdag rizstermelő földek, gumiültetvények és más természeti kincsek, amelyeknek nagy részét ma is az amerikai kizsákmányoló osztály használja fel. A francia hadsereg indokinai főparancsnoka kijelentette azt, hogy sikeres hadjáratot csak úgy tud levezetni, ha a jelenlegi /
