Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-08-15 / 1793. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. augusztus 15. OSZTÁLYELLENTÉT AZ INDUSTRIAL. WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály ált E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer Sezeté* építjük a 'ésí társadalom keretein bellii 1950 junius havában Koreában az uj és a régi rendszer hívei fegyvert ragadva, három év és egy hónapon át gyilkolták egymást. Borzalmas pusztítást vittek véghez Korea területein emberben és vagyonban egyaránt. Egedül az Egyesült Államok részéről a hadtest parancsnokság eddigi jelentése szerint, 24.965 halottat hagytak Korea kopár hegyei között. Az első világháborúban 126 ezer, a másodikban 326 ezer amerikai fiú hagyta idegen földön a fogát. Miért? Az első és második világmészárlásba Amerika kizsákmányoló osztálya a német és később a japán iparok rohamos fejlődését kívánta fiainak életével, testi épségével megakadályozni és rohamosan csökkenő piacát újból biztosítani. Az első és a második világmészárlást Amerika a demokrácia hangzatos jelszavával ámította saját és a világ népét. Leverték az úgynevezett ellenséget. Nyertek! Ez a nyereség az első világmészárlásnál 18 millió, a másodiknál már fejlettebb gyilkoló eszközök állottak a hadak rendelkezésére és ennélfogva több mint 22 millió volt a halottak száma. Rengetek sebesült, borzalmas nyomor követte Európa lakosságát lépten-nyomon. A halál tizedelte soraikat mindenhol. A régi társadalmi rendszer kormányai képtelenek voltak újjáépíteni a lerombolt mezőgazdaságot, iparokat, városokot és igy megbuktak. Helyeiket egy újabb társadalmi rendszert hozó kormány foglalta el. Ezek a kormányok többé-kevésbé eltörölték a magántulajdon rendszerét, megszüntették a kapitalista kizsákmányolási rendszert és kollektív, kooperativ termelési rendszert vezettek be. Ez a rendszer már ma is veszélyezteti a magánkapitalista termelési rend piacát. Ennek tudatában a világ kizsákmányoló osztály őrült fegyverkezésre szánta el magát, az Egyesült Államok kizsákmányoló osztályával az élükön a kapitalista világ minden zugát gyilkoló eszközökkel és azok nyugtalanító kezelőivel árassza el. A világ kilencvenhét országa közül 49-ben az Egyesült Államok katonasága álig felfegyverkezve várják a rézkalapos mészáros legények parancsát, hogy hol és mikor szegjék meg a tízparancsolat azon szakaszát, hogy “Ne Ölj”. Az első világmészárlás ennek az országnak 25 billió dollár adósságot nyomot, a második világmészárlás borzalmas öszszegekbe, 225 billióba került, hogy Korea népének millióit legyilkolhassák, véghetetlen nyomorba taszítsák, hogy az uj társadalmi rendszer előretörését megakadályozzák, 20 billió dollárt pocsékoltak el. Az államadósság ma felülhaladja a 270 billió dollárt. Ezért a borzalmas összegért az amerikai kizsákmányoló osztály a saját és a világ kizsákmányolt osztályára nyomort és szenvedést, végnélküli rettegést zúdított. Ma az amerikai kizsákmányoló osztály az állítólag 3 és félmillió hadseregét a világ 49 országában helyezi el, hogy megvédje Amerika “határait az ellenségtől”. Ennélfogva meglehetős nagyszámú hadsereget helyeztek el és erősitik azokat. Mint minden társadalmi átalakulás, borzalmas áldozatokat követelt, amig a kőkorszaktól a bérrabszolgaság korszakához értünk. De az összes társadalmi átalakulás nem követelt annyi áldozatot, nyomort, szenvedést, mint a magántulajdon, a bérrabszolga rendszer megszüntetése követel. A kapitalista rendszerben a kizsákmányoló osztály minden súlyt arra fektet, hogy védőeszközeit, gyilkoló szerszámait minél hatalmasabban kifejlessze, hogy életét minél tovább fentarthassa. FEGYVERSZÜNET KOREÁBAN Nagyon sokan, sőt a világ népességének túlnyomó része, abban a tévhitben ringatja magát, hogy a koreai fegyverszünet BÉKÉT jelent. Dehogy is jelent békét. A kapitalista világ 49 államában Amerika kizsákmányoló osztálya álig felfegyverezte és ma is fegyverezi azon országok népeit és lélekzet visszafojtva várjuk, hogy hol és mikor robban ki egy újabb vérontás, hol és mikor szórják a repülők a halált hozó bombákat. Az a fegyverszünet és az azt követő béketárgyalások nem fogják meghozni az emberiség számára a békét, mert “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Az a fegyverszünet, amelyet Koreában magukévá tettek a hadakozó felek, semmi mást nem jelent, mint ideiglenes fegyverszünetet, amely idő alatt úgy az egyik, mint a másik fél felkészül, hogy egy alkalmas pillanatban újból, még hevesebben gyilkolják egymást. Ennek fejében megállapodtak abban, hogy úgy az egyik, mint a másik fél a fegyverszünet megírásának idején tartott lővonaltól két és fél mérföldnyire visszavonulnak. Úgy az egyik, mint a másik félnek jogában áll kifejleszteni hadászati állásait. De legyünk igazságosak és vegyük tudomásul az amerikai hadügyminisztérium jelentéseit, amelyekben kimondják, hogy a koreai háború megszüntetésével redukálni fogják a hadsereg létszámát, amelyet a nyilvánosságnak három és félmillióban adnak tudtára. Azt mondják, hogy a “béke” megkötése után Koreában csak háromszázezer amerikai katonát tartanak. A mai állományt egy és félmillióban adják tudtunkra. Hogy aztán mennyit fognak Japánban készenlétben tartani, azt már aztán a hadvezetőség titokban tartja. Szóval a jelentés szerint a hadsereg teljes létszámát le akarják redukálni 3,300,000-re, tehát 200 ezerrel kevesebb ember lesz fegyverben, mint ma van. No de mást is jelentenek, a besorozott katonáknak 16 hónapot kell a 24-ből Koreában tölteniük, már azoknak akiket oda vezényelnek. Kilencven nap elteltével redukálni fogják az újoncok sorozását havi harminc ezerről húsz ezerre. Már, már veszélyeztetve volt, hogy az úri csemetéket is be kell sorozni, most aztán újból szabad a vásár. A koreai háború és a világ kapitalista osztályának védelme a szegény ember gyermekének a kényszere. Eddig is mellőzték az úri csemetéket, ma aztán Ígérik, hogy mellőzni fogják a családos apákat, a szakmunkát végző tanulókat, a földművesek ^érmékéit. Ezideig csak a földbirtokosok csemetéit mentették fel a szolgálat alól. ígérik, hogy kilencven napon belül visszaszállítják a hadifoglyokat saját országaikba. Az Egyesült Államok kormánya a következő garanciát adja a fegyverszünet megkötése érdekében. Hogy Dél-Korea nem ellenzi a fegyverszünet megkötését és két és fél mérföldnyire visszavonulnak a jelenlegi állásukból. Az Egyesült Államok nem fogják támogatni a délkoreai seregeket ha azok megtámadják Nyugatkoreát. Az Egyesült Államok nem avatkoznak bele ha a délkoreaiak megtámadják a kínaiakat. Az Egyesült Államok nem fognak hadi szükségleteket szállítani ha azok intéznek támadás. Az Egyesült Államok seregei minden védelmet megadnak a semleges államoknak, amelyek a fegyverszünet idején a békéltetés végett Koreába utaznak. Nem kötnek ki semmilyen határozott időt a béketárgyalásokra a fegyverszünetet követőleg. Az Egyesült Államok tehetségükhöz mérten kötelezik magukat, hogy a fegyverszünet szabályai betartassanak, hogy az Egyesült Nemzetek vezérkara mindent elkövet, hogy Rhee kormánya által szabadonbocsájtott hadifoglyokat előállítsa. Végül pedig minden igyekeztükkel arra fog törekedni, hogy a kommunista ellenes hadifoglyokat egy semleges bizottságnak adják át, hogy azok ebben a kérdésben belátásuk szerint döntsenek. Nyugatkorea kommun ista kormánya Amerika tiz pontban foglalt fegyverszüneti ajánlatára három pontban válaszolt. Kina kommunista kormánya nem garantál semmit. Nyugatkorea népének kormánya megegyezik abban, hogy a fegyverszünet ideje alatt visszaszállítják a hadifoglyokat és beszüntetik a harcot, amig meg nem támadják őket. A kinai önkéntes hadsereg szintén magáévá teszi a fegyverszünet feltételeit. Minden esetre a fegyverszünet megkötése egy nagy megkönnyebülést okozott nem csak az amerikai anyák, hanem a világ osztálytudatos munkásságának köreiben. A világ kizsákmányoló osztálya, de legkiváltképpen a háborús uszítok, lélekzet visszafogva várják az eseményeket és sanda szemmel nézik, hogy az amerikai hadsereg az Egyesült Nemzetek seregeivel egyetemben bekapituláltak a kommunista seregeknek. Tudatában vannak, hogy a fegyverszünet gyökeres változást idéz elő az üzleti világban, mert akarva vagy nem akarva, lejebb kell vágniok a hadseregek szükségleteinek költségeit, lejebb szállítják a muníció gyártását. Egyedül az olaj truszt háborús uszitói évente
