Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-07-04 / 1788. szám

1953. julius 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI HÜLE EZ KÉREM, HÜLE A pittsburghi kis zavarosfejü szerkesztő, nehézményezi, hogy mi nem sokra becsüljük az el­mebeli képességét. A “Bérmun­kás” minden cikkét a tények alapján Írja meg és rögtön bi­zonyítja is az állítását. Hogy Szebedenszky uraságról való Írá­sunk a fején találta a szeget, azt igazolja a mi felsorolt bizo­nyítékunkon kívül mindenki, aki ezt a Szálasi ivadékot ismeri. De miután ő kételkedik a meg­állapításainkban, kénytelenek vagyunk újabb bizonyítékokat felhozni arra, hogy az idült tu­datlansága, már a hülyeséggel határos és nem sokat kell fej­lődnie, hogy mindenki nyugodt lélekkel mondhassa rá, hogy “hüle ez kérem, hüle”. HOL VAN TEXAS? Lapja a “Magyarság” junius 19-iki számában ezt írja: “Vörös légi hid működik — a megfigyelők jelentése szerint több délamerikai ország irányá­ban. A Szovjet fegyvereket és hadianyagot szállít Texas, Pa­nama, Bolivia, Equador és Vene­zuela titkos felkelői számára — akik nagy lázadást készítenek a kormányok megdöntésére.” Sebedenszky, ur, amerikai lapszerkesztő, ki itt él az Egye­sült Államokban, sült tudatlan­ságában azt sem tudja, hogy Texas nem egy délamerikai ál­lam, hanem ennek az országnak egyik tagállama. Ez az egy tény nem csak a pittsburghi szerkesz­tő analfabétaságát mutatja, ha­nem azt is, hogy milyen kis in­telligenciával rendelkeztek az uralkodó osztály és kiszolgálói, akik Horthy-Szálasi éra alatt uralták a magyar népet, ha ott egy ilyen Jenő, lapszerkesztő és katonatiszt lehetett. De a szerkesztő ur nagyon mohón keresi azt a pénzforrást, ami neki a régi úri életet bizto­sítaná, mert a lapszerkesztésből ezt nem tudja folytatni. Ezért javasolja, hogy ő és az ameri­kai kormány együttesen csinál­janak egy “Nemzetközi Marxiz­must Kutató Intézetet”. Kár, hogy McCarthy szenátor nem tud magyarul, mert a cikke amelyben a nemes ajánlatot te­szi —: oly zagyvaság — azt semmiféle nyelvre lefordítani nem lehet. íme egy kis mutató, hogy sze­rinte mi is a Marxizmus: “Szemeink előtt, itt a valóság­ban nem egy proletárképző, zagyva elmélethalmaz gomo­lyog, hanem inkább egy szörnyű társadalmi szétesésnek minden emberi értéket elsodró örvénye kavarog. “A nem orosz eredetű Lenint és Sztálint a történelemelőtti idők óta tartó kóros faji belte­nyésztésben sínylődő s ennek következtében elkorcsosodo 11 orosz elemnek népi megbetege­dése s e kollektiv népbetegség­nek törvényszerű következmé­nyei emelték arra a helyre, — ahonnan e kóros nép-élettani ál­lapot kétségbeejtő következmé­nyeinek érvényt kellett szerez­ni.” Ha valaki meg tudja magya­rázni, hogy mit jelent ez a ba­darság, amelyhez hasonló az egész lapja, amelyben csak a hirdetések azok, amelyek értel­mesen, érthetően vannak megír­va. Megszerzem még ennek a Jenőnek a fényképét amint a fe­je fölött a sürü köd már nem is “gomolyog”, hanem az “örvé­nye kavarog”. Szegény Sebedenszky Jenő, de még szegényebbek azok a pittsburghi atyafiak, akik az előfizetésükkel lehetővé teszik, hogy a tiszta papirost egy ilyen “hüle kérem’ hüle” bemocskol­hatja. A BERLINI “FORRADALOM” Ma még nehéz áttekinteni azt, amiről az üzleti sajtó egy hét óta hasábokat ir össze. Az ame­rikai sajtó, amely egy pár la­pot leszámítva, teljesen a nagy­tőke kezében van, annak az ér­dekeit szolgálja, már régen el­vesztette, még a legelemibb meg­bízhatóságát is. Az amerikai hír­­szolgálat teljes egészében a há­borús uszítás, a baloldal elleni gyűlöletre van beállítva úgy, hogy annak a jelentéseit hite­lesnek, vagy csak valamennyire hitelesnek is elfogadni képtelen­ség. Be kell várni az európai la­pok beérkezését, hogy azután lelehessen szűrni a tényeket. Persze aki valamennyire is tisztában van a katonai fegyve­rek használatával, az csak mo­solyogni tud olyan badarságo­kon, hogy “százezer berlini mun­kás egész éjjel harcolt botokkal és kövekkel két orosz páncélos hadosztály és vagy 10 ezer nép­rendőr ellen. A katonák és ren­dőrök gépfegyverekkel lőtték a lázadókat, eredményt is jelente­nek 16 halott és negyvenöt se­besült. Egy hadosztályban 10- 15 ezer harcos van, ez igy a ren­dőrökkel együtt vagy 30 ezer fegyvert jelent. Egy páncélos hadosztálynak nem csak tank­jai vannak, hanem sok száz gép­puskája is, amelyekkel a jelen­tések szerint lőttek a százezres tömegre. Ha ez igaz lenne és nem egy egész éjjel, hanem csak egy óráig is kelepeltek volna azok a géppuskák, nem 16 de le­galább 16 ezer halott lett volna. Hisz ezek tüntetők voltak, nem úgy mint a katonák lövészár­kokban beásva egyes vonalak­ban vannak elbújva, hanem a je­lentések szerint sok ezren ösz­­szezsufolva tüntettek. Ilyen ösz­­szezsufolt, teljes alakot mutató tömeget a szó szoros értelmé­ben lekaszálhat 5 perc alatt 3-4 géppuska. De nem ez a buta, kézelfogha­tó hazugság késztet már most ezzel a kérdéssel foglalkozni, ha­nem a hosszú hetekkel a láza­dást megelőzőleg tett intézke­dések, amely intézkedések isme­rete már könnyebben érthetővé teszi, hogy miért kellett annak kitörnie, mikor biztos leveretés előtt álltak és miért éppen ez al­kalommal. AZ EGYESÍTÉS KÉRDÉSE hogy a Gerald L. Smith által vezetett útra reakciós mozgalmakat a DuPontok, Alfred Sloan és más hasonló multimilliomosok finan­szírozták. Hasonló kongresszusi vizsgálat most megállapíthatná, hogy a McCarthy mögött felsorakozó opportuniták mozgalmát most az olajbárók pénzelik. Ezeknek egyik lapjuk, a “Southern Conservative”, amelynek példányait ingyen küldik minden szövetségi és állami törvényho­zónak és magasabb állású hivatalnoknak, lapoknak, egyházi szer­vezeteknek, stb., már Dulles külügyminiszterrel sincs megeléged­ve, akiről legutóbbi számainak egyikében azt Írták, hogy “éppen olyan politikus, mint Acheson, akitől csak abban külömbözik, hogy nincsen bajusza”. Ha Amerika népe nem ébred fel idejében, az olajbárók finan­ciális támogatása mellett McCarthy kezébe kerülhet a hatalom, ami az amerikai polgárjogok teljes eltiprását eredményezné. tett be a dolgozók ellátásának a javítására. Legnagyobb zavart és fejet­lenséget idézett elő a szovjet in­tézkedés, amely után lehetetlen lett volna, hogy Amerika, Ang­lia és Franciaország továbbra is ott tartsa a hadseregét, amely úgyis nagy ellenszenvet váltott ki eddig is és megnehezítette volna az atlantié katonai szövet­ség megalakítását. Adenauer Nyugatnémetország miniszter­­elnöke sürgős átiratot küldött az angol, amerikai és francia kor­mányoknak, hogy a Szovjettel addig le ne üljenek tárgyalni, amig az Atlanti Szövetség meg nem valósul. Állítsák a Szovje­tet befejezett tények elé. Ezt óhajtotta az Atlantic Szövetség­hez tartozó jobboldali szociál­demokraták és szakszervezetek sürgősen összehívott értekezle­te is. Gyors intézkedésre volt szük­ség azoknak, akik nem akarnak megegyezést, akik a mai állapo­tokat akarják fentartani, hideg háborúval, európai hadsereggel* amelynek a gerincét a nyugat németek adnák. Ha a Szovjet hadsereget kivonták volna Né­metországból, akkor semmiféle erő nem lett volna képes Fran­ciaországot és Olaszországot rá­venni, hogy résztvegyenek egy ilyen európai hadseregben. Hi­szen máig nem voltak képesek azt keresztül hajszolni a német parlament kivételével egyetlen országban sem. Ebben az eset­ben csak erősödött volna Angli­ában a szovjettel, Kínával való megegyezés követelése, amely ma már kormány program Ang­liában. Ezért volt sürgős a kelet-né­metországi lázadás. Ne feledjük el, hogy csak 8 éve, hogy Né­metország teljesen náci gondol­kodású volt, hogy Nyugat-Né­­metországban az állami hivatal­nokok, katonatisztek nagy több­sége nácikból áll, hogy a Krup­­pok újra teljesen uralmon van­nak. Kétségtelen, hogy Kelet- Németországban is még mindig sok a náci és a jobboldali szoc. dem., hogy mód van nem csak arra, hogy Kelet-Németország területéről ezrével szökjenek át az elégedetlenkedők Nyugat-Né­­metországba, hanem ugyan igy lehet megfizetett ügynököket is átküldeni, már pedig jól tudjuk, hogy éppen Nyugat-Németor­­szágban a szabotőr képző isko­lák tucatjait tartják fen ameri­kai pénzen, ahol ezrével képez­ték ki a kártevőket, kémeket és a “felkelés” jellege azt mutatja, hogy ilyen “kiképzettek” vezet­ték, mert felgyújtották a leg­fontosabb gyárakat, a mügazolin és mügumi üzemeket, az uráni­um bányákat igyekeztek tönk7 retenni. A felkelés sikeretelen volt. A beugrasztott tömegek ma már látják, hogy eszközök voltak, az krokodil könnyeket sírnak is az egyik szemükkel, a másikkal örülnek, mert remélik, hogy ez­zel elodázták az orosz hadsereg kivonását, Németország egyesí­tését, igy nehezebbé tették a megegyezést. Ugyancsak azok a kezek gá­tolják a már kész koreai meg­egyezés aláírását és jelentenek halálos veszedelmet a világ bé­kéjére. A Szovjet kormány ismétel­ten kihangsúlyozta, hogy feltét­len hive a kétfelé szakított Németország egyesítésének, még pedig nagyon sürgősen, amely után a megszálló csapatokat ki kell vonni Németországból. Ter­mészetesen ez egy már a potts­­dami értekezleten Anglia, Ame­rikai és a Szovjet által elfoga­dott elv alapján egy semleges, demokratikus Németország len­ne, amely kizárná azt, hogy újra egy támadó, imperialista, milita­rista országgá válhasson. Hogy ez az egyesités megva­lósítható legyen, a szovjet és a kelet német kormány óriási en­gedményeket tett, amelyben a egfontosabb az volt, hogy meg­szüntette a katonai ellenőrzést és bejelentette, hogy a közel jö­vőben kivonja Németországból a csapatait. A német kormány viszont egy csomó oly gazdasági és politikai intézkedést jelentett be, ame­lyek megkönnyitenék a két kü­lönböző termelési rendszerben élő országrész egyesítését. Nagyobb engedményeket tett a magántermelés folytatására, nem csak az iparban, hanem le­hetővé tette azt is, hogy a ter­melő szövetkezetbe belépett pa­rasztok, ha azt nem szeretik, ki­léphessenek és a magán gazdál­kodásuk megindításához olcsó kölcsönöket is biztosított. Megegyezett a protestáns püspökökkel, nagyobb szabadsá­got biztosított az egyházi szer­vezeteknek. Megengedte a ma­gán kereskedelem folytatását és amnesztiát Ígért az állam ellenes kihágásért elitéteknek. Azonkí­vül sürgős intézkedéseket jelen­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom