Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-04 / 1788. szám
1953. július 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal zött tudták biztosítani a gazdaság és a kultúra rohamos fejlődését államaikban. Különös dolog volna azt várni a Szovjetuniótól, hogy beavatkozzék az e népek által megdöntött reakciós rendszerek visszaállítása érdekében. Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűség ellen, amikor “felszólítja” a Szovjetunió vezetőit, “használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban” arra, hogy tartóztassák fel Ázsia gyarmati és félgyarmati nepeinek az évszázados elnyomás és rabszolgasors ellen indított felszabadító mozgalmát. Nehéz a nemzetközi problémák helyes értelmezésére számítani, amig a nemzeti-felszabaditó mozgalmat egyes “rossz-szándékú” emberek sugalmazása eredményeként tekintik. ... Egészen érthehetlen az elnöknek az az utalása, hogy “más népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek” biztosítsanak szabadságot más országokkal való egyesülésre egy “ jogi világközössségben”. Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány népi demokratikus ország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kina törvényes jogainak visszaállitását az ENSZ-ben. Viszont nem a Szovjetunió képviselői terjesztették-e elő azt a javaslatot, hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek szervezetébe tizennégy országot — azt a javaslatot, amelyet az angolamerikai tömb szavazataival vetettek el ? Ami az osztrák államszerződést illeti, ezzel kapcsolatban megismételhető, hogy itt sincsenek olyan kerdesek, amelyeket ne lehetne megoldani a korábban elért szerződéses megegyezések alapján, az osztrák nép demokratikus jogainak tényleges megtartásával. Az elnök beszédében készségét nyilvánította aziránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan intézménnyé változtassák, amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szervezet ma nem teljesíti a reábizott feladatokat, be még most sem késő emelni tevékenységének jelentőségét, különösen a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén, ami e szervezet létrehozásának legfőbb célkitűzése volt. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az ENSZ elveit, hogy ne sértsék meg alapokmányának alapelveit. Ehhez a? szükséges, hogy egyetlen kormány se törekedjék az ENSZ-et saját külpolitikájának segédszervévé tenni, mivel ez nem egyeztethető össze sem az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveivel, sem a normális nemzetközi együttműködés és a béke megszilárdítása ér érdekeinek céljával. Felvetődik a kérdés, miért irta alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének mind a 60 tag-állama az alapokmányt, amelynek legfontosabb része az öt nagy-A német “lázadás” háttere A HÁBORÚS USZÍTOK KOREA SORSÁRA AKARJÁK JUTTATNI NÉMETORSZÁGOT. — VOLT NAZI TISZTEK LÁZADÓ “MUNKÁSOK” SZEREPÉBEN. — ADENAUER AMERIKAI BEAVATKOZÁST KÖVETEL. Az amerikai kereskedelmi sajtó napok óta rémhíreket közöl berlini és egyéb németországi tudósítóktól, hogy Keletnémetországban a “munkások” fellázadtak a már tűrhetetlen “kommunista uralom ellen” és leverésükre szovjet csapatokat rendeltek ki, akik ezer számra gyilkolják a “szabadságukért” küzdő német munkásokat. Ezen hírek szerint az oroszok olyan “rémuralmat” teremtettek, hogy az ellen még; a szövetségesek főmegbizottai is tiltakoztak. Pár nap múltán aztán megérkeztek a másik oldalról jövő hírek is, amelyek analizálása mutatja, hogy a háborús uszítok tartva attól, hogy Koreában végre csakugyan létrejön a fegyverszünet és azzal emelkedni fog a béke esélye, szeretnék Németországot háborús szintérré változtatni és amennyiben lehetséges, abból egy újabb Koreát formálni. A háborús uszitók szolgálatába állnak a volt náci tisztek, akikre Kelet-Németországban még mindig gyanúsan néznek és akik azért nem is tudtak elhelyezkedni és természetesen a kollektiv termelési rendszer ádáz ellenségei. Ezek közül igen sokan vállalkoznak arra, hogy a háborús uszitók ügynökei legyenek. Sőt számosán közülök befurakodtak még a Német Népköztársaság rendőrségébe is és ezek elnézték, vagy egyenest segítették a háborús uszitók üzelmeit. SZABOTŐRÖK MUNKÁJA A németországi zavargások! Most Vasárnap \ AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szezonnyitó CSALÁDIAS KIRÁNDULÁST tartanak julius 5-én, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Ha esik az eső elég fedett helyiség van. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Akronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchange-re majd a South Arlingtonon jobbra fordulni egészen a Krumroy Roading, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmunkás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek ott pontos időben. hatalom egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban a béke biztosítását érintő kérdések tárgyalásakor? Nem azért, hogy e minden ország által elismert elvet a gyakorlatban egyes államok semmibe vegyék! És, természetesen, nem azért, hogy ezt a nemzetközi elvet valamilyen nyűgnek vagy az ENSZ és a Biztonsági Tanács munkássága akadályozójának tekintsék. Végül, ki tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kina a világ legnagyobb országa meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy résztvegyen a Biztonsági Tanács és a közgyűlés munkájában, s ehelyett valamilyen kuomintangista madárijes z t ő pöffeszkedik az ENSZ szerveiben? i Vájjon az ilyen helyzet előmozdíthat ja-e az ENSZ tekintélyének megerősítését? Vájjon ilyen viszonyok között lehet-e számítani az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének normális fejlődésére és kötelezettségeinek teljesítésére a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén? Mindenesetre e kérdés megoldását, miként számos más megérett nemzetközi probléma megoldását, nem lehet megkerülni. Ha valamennyien arra törekszünk, hogy kevesebb legyen a szó és több a tett, akkor nyilvánvalóan meg lehet majd találni az utat az ilyen problémák megoldásához is. Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésének kérdését azzal, hogy komolyabb figyelmet kell szentelni a gazdasági problémáknak, a nyomor és a nélkülözés elleni harc problémáinak. Aligha elégít ki azonban valakit is az, ha ezt az ügyet valamiféle “világsegélyzési alap” létrehozására zsugorítják, amiről ebben a beszédben szó volt. Ennek az “alapnak” hangzatos elnevezése egymagában nem elegendő. Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának az alapja az országok közötti valóban széleskörű és demokratikus együttműködés lesz a népek szuverén jogainak teljes tiszteletbentartásával és anélkül, hogy a segélyben részesülő országokra politikai feltételeket kényszerítenének. Amit az elnök eddig a “világsegélyzési alap”-ról mondott, abból az az ember benyomása, hogy itt a kudarcot vallott “Marshall-terv” uj változatáról van szó s egyben annak a népszerűtlen “Truman-féle 4. pont”-nak más elnevezést viselő folytatásáról, mely egyes gyenge államoknak juttatott jelentéktelen könyöradományokkal igyekezett alávetni az egyes országok és gyarmati területek költségvetését és gazdasági életét, tehát magukat ezeket az országokat és területeket is, áz Egyesült Államok külpolitikája úgynevezett “dinamikus” célkitűzéseinek. Amint látható, most arról van szó, hogy továbbmennek ezen az utón. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai gazdasági “segítség” egyenes visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más állam példáján látható. Az is köztudomású, hogy az utóbbi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem annyira az Egyesült Államoktól kapott úgynevezett “segélyhez” fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok ne gördítsen mind újabb és újabb ákadályokat az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének útjába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült Államok vezette tömbhöz tartozó országokban is, mindenekelőtt Angliában, egyre erősebb a zúgolódás a demokratikus tábor államaival folytatott kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok által diktált korlátozások ellen. (Folytatjuk) ról szóló első hírek szerint a “lázadók” felgyújtottak gyárakat, elpusztították az uránium bányákat, stb. Nyilvánvaló, hogy azon munkások, akik keserves munka árán építették fel ipartelepeiket, nem fogják azokat elpusztítani, az ily pusztítás csak szabotőrök munkája lehet. A nyugati hatalmak természetesen tagadják, hogy lázadás keltésre ügynököket fogadtak fel. A kelet-német rádió leadása szerint egy amerikai repülőgépről öt ejtőernyős ügynök szállt le Hella (Szászország) közelében, akik közül hármat hamarosan elfogtak. Nyugatnémetországi hatóságok persze tagadják a dolgot és “esztelenségnek” mondják. Ugyanakkor azonban Adenauer kancellár átiratot intézett Eisenhower elnökhöz, Churchill angol miniszterelnökhöz és Rene Meyer ideiglenes francia miniszterelnökhöz, amelyben arra kéri őket, hogy “tegyenek már valamit Keletnémetország felszabadítására és Németország egyesítésére.” Ez nyilvánvaló felhívás arra, hogy a nyugati hatalmak intézzenek fegyveres támadást a Német Népköztársaság ellen. A szovjet hatóságok dacára az első napokban kihirdetett statáriális állapotnak, hamarosan visszaállították a nyugati zónával való összeköttetést és P. T. Dibrova, a szovjet csapa-, tok parancsnoka, tudatta a nyugati főmegbizottakkal, hogy a szovjet csapatok által foganatosított intézkedések okvetlenül szükségesek voltak a rend helyreállítására. Washington — Május közepén a nem-agrár munkások száma 48,900,000-re emelkedett, ami az előző hóval szemben 150 ezer szaporodást mutat, — jelenti a Labor Statistics iroda. Általában azt a kereket kenik meg először és legjobban, amelyik leghangosabban csikorog. — így van ez a politikában is.
