Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-18 / 1790. szám
1953. julius 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT JÓ LENNE TUDNI A FOGYASZTÓ MINDEN DOLLÁRJÁBÓL CSAK NÉHÁNY CENT JUT A TÉNYLEGES TERMELŐNEK. — MI TÖRTÉNIK AZ ÁRUVAL AMÍG A FOGYASZTÓHOZ KERÜL. Irta: D. N. KENNETH Pár évvel ezelőtt nagy szenzációt keltett egy tréfás cartoon (kép), amely egy bódét ábrázolt, melynek baloldali ablakánál a farmer benyújt egy tál búzát, amelyért pár centet kap, de ugyan azt a búzát a jobboldali ablakon át kenyérnek feldolgozva és szépen pakolva nyújtják ki egy fogyasztónak, aki már dollárral fizet érte. A kép cime ez: “Ugyan mi történt a sötétben?” Ugyan mi történt a bódéban, a sötétben, vagyis tudtunk nélkül, ami annak a tál búzának az értékét oly magasra emelte? Ez a lényege a tréfás képnek. Erre a képre gondolt Lehman (D. N.Y.) szenátor, midőn május 18- án ezt a kijelentést tette a szenátusban: “Ezen ország népének, beleértve ezen testület tagjait is, — fogalma sincs arról, hogy mi is történik a termelő ul jelenleg a fogyasztónak minden élelmiszerre költött dollárjából a termelő farmer csak 18 centet kap, a többi, vagyis 82 cent eloszlik a külömböző kereskedők és szállítók kezén. Ez persze az összes élelmiszerekre vonatkozik s nem egyesekre. Mert például a tojás esetében 68 centet kap a farmer. dollárjával?” Lehman ezt a megjegyzést akkor tette, midőn a szenátus elé került az alsóházban már tárgyalt “HR 4663” jelzésű javaslat, amely azon furfangos függeléket (rider) tartalmazta, hogy az egyes kormányintézmények számára megszavazott költségekből egyetlen centet sem szabad költeni olyan vizsgálatokra, amelyek keresnék, hogy a fogyasztó dollárja miként oszlik meg a termelő és az úgynevezett “közbeeső” egyének között. Ezen függelék ellen nagyon élesen kikeltek Lehmanon kivül Langer és Douglas szenátorok is; Taft és Saltonstall ellenben helyeselték. A lényege ezen függeléknek az ily vizsgálatokat folytató Federal Trade Commission megnyomoritása. Ez az intézmény ugyanis oly vizsgálatokat folytat, amelynél napfényre kerül, hogy egyes vállalatok túlzóan nagy profitot zsebelnek el. Nem csoda tehát, hogy az üzletemberek érdekeit néző törvényhozók szemében nagy szálka ez az intézmény. ÁLLANDÓAN ESIK A fogyasztó dollárjának vizsgálatánál azonban nagyon fontos az, hogy az a század eleje óta állandóan esik a termelők rovására, vagyis mind kevesebbet kapnak belőle a farmerok és mind több és több jut belőle a közbenjáró vállalatoknak, amelyek a szétosztást intézik. Még 1950-ben például a fogyasztó dollárjából a farmerok 38 centet kaptak. Ezért sokan a szétosztást állami kontrol, vagy ellenőrzés alá akarják venni. A farmerok jövedelme nem csak attól függ, hogy milyen árai vannak a farmtermelvényeknek, hanem attól is, hogy a farmer milyen árakat fizet az ipari termelvényekért. A kettőnek egymáshoz való viszonya szabja meg a farmer jólétét. Az üzletemberek azt mondják, hogy a fogyasztók ma többet fizetnek az élelmiszerekért mint azelőtt, mert azokat jobban előkészítve, szebben pakolva és általában nagyobb kényelemnek megfelelőig kapják, — vagyis a fogyasztó több szolgálatot kap az élelmiszerekkel. A “MIDDLEMAN” A fogyasztó dollárjának megvizsgálását azok szorgalmazzák, akik úgy vélik, hogy a nagy drágaságot nem a termelők, hanem a közbeeső, úgynevezett “middlemen” idézik elő. Másszóval az élelmiszereknél, a szétosztás igen sokba kerül, amin valahogyan segíteni kellene. A Federal Trade Commission már végzett ilyen vizsgálatot Az élelmiszerek a termelőtől a fogyasztóhoz vezető útjukban ma sokkal több kézen mennek keresztül, mint azelőtt. Ma osztályozzák (grading), fagyasztják, pakolják, szállítják, szétosztják nagykereskedőknek és azok továbbszállitják a kiskereskedőnek s némely esetben még házhoz is szállítják. Mindezen szolgálat pénzbe kerül, amit a fogyasztónak kell megfizetni. még 1921-ben és 1939-ben is. Ugyancsak végzett ilyen vizsgálatot a földművelési department irodája is és 1948-ban részletes választ adtak arra a kérdésre, hogy miként oszlik meg a fogyasztó dollárja. Hasonló vizsgálatot végzett már a Twentieth Century Fund, — egy profitmentes s pártonkivüli organizáció is, amelynek eredményét egy füzetben foglalták össze. Ennek a füzetnek ezt a címet adták: “Túl sokba kerül-e a szétosztás?” A füzetbe foglalt adatok azt a választ eredményezik, hogy igenis, túl sokba kerül. Nagyon sok ember megütközve veszi tudomásul, hogy példá-Száz évvel ezelőtt még a lakosság jelentékeny része farmokon lakott, a maguk termelte búzából készült kenyeret ették. De 1900 körül már pékmühelyek szolgáltatták a kenyér felét és 1920 körül már kezdték feladni a kenyér házi sütését. De ugyanakkor a kenyeret csomagolni kezdték, 1930 óta pedig már gyárilag szeletelik is. A csomagolással és bizonyos anyagok hozzáadásával elérték, hogy a kenyér hosszabb időn át tartható friss állapotban. 1950 óta vitamin-kivonatokat adnak hozzá a liszthez, vagy olyan ásványokat, amelyek más tápanyagokból hiányoznak. Mindezek felemelték a “loaf” kenyér árát úgy, hogy a század elején még öt centért árult kenyérért ma 17-24 centet kémek. KI A ZSAROLÓ? A szenátorok most azt szeretnék tudni, hogy vájjon ezen közbeeső egyének közül melyik húz tulmagas profitot? De egyenlőre azon is vitatkoznak, hogy vájjon mit lehet “túlzó” (excess) profitnak nevezni? Túlzóan nagy-e a profit, amelynek egyik részét félreteszik oly időkre, amikor nem lesz semmi profit? És ezt az érvet minden üzletember felhozza. Arra kellene tehát a vizsgálat, hogy a fogyasztó dollárjából hány cent jut a termelőnek és hány minden közbeeső üzletnek? Csakis igy lehetne megállapítani, hogy melyik húz tulmagas profitot. De az ilyen vizsgálat azonban egyben azt is megmutatná, hogy milyen hatásosan dolgozik a mi “free enterprise” rendszerünk és vájjon mennyire korlátozza a profitot a verseny? Avagy ezen rendszerben nem-e lesznek monopolisták egyes üzlettulajdonosok? Az ily vizsgálatnál természetesen át kell nézni az egyes üzletek könyveit s ez az, amit azon üzletek tulajdonosai igen élesen elleneznek. Amig a rendszer analizálása vagy kritikája csak általánosságban mozog, nem sokat törődnek vele, de minden erejükkel ellentállnak, mihelyt valamely speciálisan megnevezett üzlet felülvizsgálására kerül a sor. Ily esetekben mindjárt attól tartanak, hogy a vizsgálatok eredménye felborítja az egész termelési rendszert. (Economist) Olney, Tex. — Amikor a Tom Griffin Parkban összegyűltek a hívők, hogy imával és énekkel kérjenek esőt, megeredt a zápor mielőtt a szertartást megkezdték volna. Egyesek ezt annak tulajdonították, hogy az Ur inkább esőt adott, mintsem végighallgassa az ilyen rekedthangu emberek énekeit. BRIDGEPORT ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓK FIGYELMÉBE! A Bérmunkás olvasói augusztus 2-án vasárnap, reggel 9 órai kezdettel, Nagy Kerületi Pikniket rendeznek a Bérmunkás javára, a Prickner farmon, 561 Moreohuse Highway. A rendező bizottság, dacára a mai drágaságra nézve, elég méltányos árakat szabott meg. Ugyanis házaspárnak 6 dollár, magánosnak 4, melynek ellenében szabad evés-ivás. Reggel lesz szalonnasütés, délre gulyás, melyet megint a tavaly gulyásfőző professzor fog készíteni. Estefelé uzsonna, kávé és sütemény. Felkérjük a munkástársnőket, aki teheti, egy kis sütemény sütéssel járuljon hozzá, mivel az izletesebb, ugyanakkor redukálja a kiadást. Útirány — A Danbury Roadon a Lawncrot temető kapujától első utón jobbra befordulni, azon menni végig, mig egy nagy fát talál az ut végén, ott megint jobbra fordulni, onnan vagy 100 lépésnyire balra a Morehouse Highwayre, azon fel mig egy hosszú kőházat talál balfelől, ott plakát mutatja a befordulást a helyhez, balra. Kérjük a Bérmunkás olvasóinak szives megjelenését, vendéget mindenki hozhat magával, szívesen látjuk. Esős idő esetén a következő vasárnap lesz megtartva. A Rendezőség. Washington — R. W. Scott McLeod, a State Department “biztonsági osztályának” vezetője jelenti, hogy a külügyminisztériumból homoszekszualitás és egyéb gyanús “biztonsági” okok miatt 107 tisztviselőt távolítottak el. Ezen információt McLeod Brownson (R. Ind.) képviselő kérésére adta azzal a megjegyzéssel, hogy ezen szám nem tartalmazza azon állítólagos 57 kommunistát, akiről McCarthy szenátor azt állította, hogy kommunisták. BESZÁMOLÓ Az akroni családi kirándulás, amit a Bérmunkás olvasói rendeztek julius 5-én, úgy erkölcsileg, mint anyagilag várakozáson felül sikerült. Pedig a hívatlan vendék, az eső már délelőtt 10 órakor megérkezett és teljes két óra hosszat volt benne részünk. A vendégeket azonban nem riasztotta el, igaz sokan elmaradtak miatta, de nagyon sok uj arcot láttunk a kiránduláson, akik még először voltak közöttünk. Délután kisütött a nap és a közönség velünk volt a késő éjjeli órákig. Cleveland szépen volt képviselve, úgyszintén Canton, Bedford, Clinton, Copley, Cuyahoga Falls, stb. A régi vendégek már ismerik az akroniak vendégszeretetét, az újak most ismerték meg, úgyszintén a jó konyhát és a szép helyet. A kitünően eltöltött napért először is a nőknek jár az elismerés, akik egész nap végez-1 ték a fárasztó munkát. A finom ebédet Mrs. Kern főzte és a konyhán segítettek neki Mrs. Bacsor, Mrs. Farkas, Mrs. Gőgös, és Kelemen néni. Süteményt ajándékoztak. Mrs. Deme, Mrs. Farkas, Mrs. Makkos és Mrs. G. Kovács. Ajándék tárgyakat adtak, Mrs. Deme, Mrs. Farkas és Mrs. Vizi. Felülfizetést adtak, J. Hatos 5.00, Mr. Kintz 10.00. A szép helyet Farkas munkástárs díjtalanul adta részünkre. A nagyszerű munkának meg is lett az eredménye, mert a tiszta jövedelem, amit a Bérmun-A rendezőség ezúton köszöni kásnak juttattunk $154.90. meg a sok szép ajándékot, a nők szépen és pontosan végzett munkáját, meg a barátaink megjelenését azon reményben, hogy nemsokára ismét találkozunk. Tudósitó.
