Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-12-12 / 1810. szám

■1 1953. december 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal Gilgames kalandjai Még ez első világháborút megelőzőleg európai és egyiptomi régészet búvárok feltárták az ősrégi babilónia város, Niniveh romjait, ahol ráakadtak a minden valószínűség szerinti első nagy könyvtár maradványaira. Közel 30,000 kőtáblát, — vagyis kő­könyvet — szedtek össze, ami mutatja, hogy milyen nagy könyv­tárt rendeztek be a babilóniai Írástudók több mint ezer évvel a AZ INDUSTRIAL WORKERS OF Till WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A QiunJkásoHZt&ly és a munkáltató osztály között pmmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. mai időszámítás előtt. Ezen kő­irodalom legérdekesebb részét a 12 kötetből (táblából) álló GIL­GAMES DRÁMA képezi, amit csak az utóbbi időkben sikerült elolvasni s a nagyközönség álta­lában még nem ismeri. A Gilgames dráma ősrégi for­mája a zsidó-keresztény legen­da emberteremtés, a tudás fája, a csábitó kígyó és egyéb mesé­inek, amelynek ismertetése kü­lönösen aktuális ilyenkor, a ka­­rácsinyi ünnepek idején. A Gil­games rege nagyon röviden igy hanzik. A babilónia Erech város fiatal királya, Gilgames, nem csak nagyerejü és eszes legény volt, de egyben olyan megnyerő és vonzó külsejű is, hogy az ifjú­ság nagyon szerette, de különö­sen a lányok olyannyira, hogy egyetlen szűz sem maradt a vá­rosban. De azonkívül az asszo­nyok is igen futottak utána, mi­ért is Erech férfiai panaszt tet­tek ellene Ishtar főisten-asz­­szonynál. Ishtar maga is jó­szemmel nézte a nagy vitézt, az­ért Aruru istennőnek adta ki a rendeletet, hogy csináljon vele valamit. Ez az Aruru igen okos asszony lehetett, mert tudta, hogy csak vetélytárssal tud ár­tani a bátor harcosnak. Vett te­hát egy csomó anyagot, ember­formára gyúrta, aztán belélehelt és életrehivta, majd elnevezte Engidu-nak. Ugylátszik, hogy Aruru nem lehetett valami képzett szobrász, mert a leírás szerint Engidu na­gyon csúnya ember lett; a teste tele volt szőrrel, a haja olyan hosszúra nőtt, mint a nőké és azonkívül csak a vadonban való életet kedvelte. Aruru úgy gon­dolta, hogy csak egy ilyen vad ember tudja legyőzni Gilgamest. Hogy a kettőt összeveszitse, el­hozta Erechből a legszebb pap­nőt, akibe Gilgames is szerelmes volt és ahoz a forráshoz vitte, ahová Engidu vizet inni járt. A vadon fia, természetesen azonnal halálosan megszereti a gyönyörű papnőt és követi őt Erech városba. Ott persze a nő fölött összeverekedtek Gilga­messel és olyan harcot vivnak, hogy még a föld is megremeg belé. De amikor alaposan elve­rik egymást, akkor rájönnek, hogy egy asszonyért nem érde­mes verekedni, kibékülnek tehát és egész életükre testi-lelki jóba­rátok lesznek. A verekedés után együtt in­dulnak el a tudásfa keresésére, mert annak a gyümölcse örök­­ifjuságot nyújt. Rettenetes sok kaland után elérnek a tudásfá­hoz, de ime akkorra a ravasz kigyó már lelopta a fa egyetlen gyümölcsét. így az alvilági szel­lemekkel folytatott harcok kö­zepette Engidut megölik, Giga­­mes maga kutatja tovább az őseit, akikre igen sok kaland után rátalál. Azok elbeszélik ne­ki a nagy özönvíz történetét,-----------------—----------------­mint menekültek abból a hajón, magukkal hozva mindenféle nö­vényt és állatot. Gilgamesbe most megint bele­szeretett Ishtar intenasszony, de hiába ostromolja a most már erényessé lett nagy hőst, az visszaindul Erech városba. Visz­­szaktérő, ugyancsak kalandteli utján találkozik a közben újból életre kelt Engiduval, aki el­mondja neki a “másvilágon” szerzett tapasztalatait, amely­nek lényege az, hogy nem érde­mes a tudás fája után kutatni, mert a halált senld sem kerül­heti el. Ezt a nagy igazságot persze ma már könnyebb módon is megtudhatjuk, de azért ezt az őskori vallásos legendát, ame­lyet részletesebben közlünk a Bérmunkás 1954-es naptárában, mindenki élvezettel fogja olvas­ni és egyben megtanulja belőle, hogy a modern vallások eleme­it miként lopkodták össze az ős­régi primitiv vallásokból. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK december 5-ig: J. Vizi, Akron........................ 5 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 2 F. Papp, Cleveland ............... 1 M. Pilcsuk, Cleveland —........ 1 Mrs. K. Fehér, Fairfield ....... 1 F. Bleier, Bridgeport ............. 1 J. Hosszú, E. Chicago ......... 1 J. Nemes, Canmore ............... 1 L. Máté, Chicago _________ 1 F. Salay, E. Chicago............... 1 M. Mészáros, Atlantic City .... 1 J. Feczkó, New York............. 1 A. Patchy, San Gabriel .......... 3 P. Lovász, S. Norwalk ......... 1 St. Adam, Trenton _____ 2 F. Vizer, New Brunswick .... 2 F. Horváth, Canton ............... 1 Jos. Rad, New Bruswick ..... 1 James Benkő, Toledo............ 1 A. Cornell, Hopewell............. 1 Julia Bécsi, Phila.................... 1 L. Földi, Chicago ............:---- 3 A. Kucher, Valencia ............... 1 F. Takács, Pittsburgh ............ 1 A. Princ, Hamilton .............. 2 G. Bakos, Los Angeles ......... 3 D. Buday, Phila....................... 1 J. Füstös, New York............. 1 L. Pall, St. Petersburg ......... 1 J. Szabó, Trenton _________ 1 Sam. Ellis, Detroit ............... 1 Gross-Frajtak, Trenton ....... 1 E. May, Cleveland.....................2 J. Szilágyi, Cleveland ........... 1 J. Sopkó, Parma ..................... 1 J. Halász, Cleveland ...... 1 J. Nehéz, Cleveland ............... 1 J. Váraljai, Bridgeport ......... 1 J. Tőzsér, S. Norwalk........... 1 J. Kish, Los Angeles ............. 1 Hung. Am, Cultur Club Chicago _____________ 1 J. Stromayer, Chicago ------- 1 A. Bordás, Phila...................... 1 St. Török, Studio City ......... 2 Eliz. Páter, Allentown........... 1 L. Hülber, Boydton ............... 1 Geo. Sochkó, Granite City .... 1 Emery Soos, Lyndhurst ....... 1 Alex Sipos, Madison.................1 Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napi bért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL:” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor • bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ar aj társadalom szer­kezetét épitiUk a eégj társadalom keretein helttl. Támadják a Soc. Sec. rendszert A KONGRESSZUS VIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGA A SOCIAL SECU­RITY RENDSZERT ÉS AZ AGGKORI PENZIÓT DISZKREDI­­TALÓ ÉRVEK UTÁN KUTAT. WASHINGTON — A kongresszus alsó házának az a bizott­sága, amely a Social Security rendszer és az aggkori penzióval kapcsolatos ügyek felülvizsgálására kihallgatásokat rendelt el, arra törekszik, hogy a behívott és önként jelentkező tanuktól ér­veket nyerjen arra, hogy az amerikai társadalmi biztosítási rend­szert meggyöngitő törvényeket ajánljanak. A kihallgatást az alsóház * költségvetési bizotts ágának egyik albizottsága rendelte el. Ennek az albizottságnak az el­nöke Carl Curtis (R.) Nebraska államba való képviselő, aki oly­­formán állitotta össze a tanuk­penziót és el kell távolítani azo­kat, akik nem jogosak arra. Szóval a bizottság a jelenlegi rendszer meggyöngitését akarja dacára az Eisenhower adminisz­tráció ellenkező Ígéretének. hoz adott kérdéseket, hogy azok akármilyen felelettel is csak a Social Security rendszer káros voltára mutatnak. Erre a fon­tos tényre a kihallgatás első napján figyelmeztette a közön­séget a tanúnak beidézett Ar­thur J. Altemeyer, aki a Tru­man adminisztráció alatt Social Security Commissioner volt, de tottak állásából, hogy helyét akit a republikánusok elmozdi­­saját párthivükkel töltsék be. A bizottság Robert Winn ne­vű ügyésze bevallotta, hogy csak “bizonyos adatok után” kutat­nak. Ezen “bizonyos adatok” se­gélyével azt akarják elhitetni az amerikai közönséggel, hogy túl sok idős ember kap ággkori se­gélyt, olyanok is, akik megélné­nek anélkül is és a penziósok között még idegenek is vannak. És végre, hogy ez a rendszer mi­lyen nagy terheket ró az adófi­zetőkre. A Chamber of Commerce ki­küldöttje azt ajánlja, hogy a je­lenlegi Social Security rendszert semmi esetre sem kell tovább fejleszteni; azt a törvényt, mely elrendeli, hogy a jövőévtől kezd­ve a munkáltatók egy százalék­kal többet fizessenek a Social Security nyugdíjra, újból el kell halasztani, mint tették már két ízben is. És végre, szigorúan át kell vizsgálni, hogy kik kapnak A SZELLEM IS HAZUDIK ANN ARBOR, Mich. — Dr. Albert Hyma, dacára, hogy Michigan állam egyetemének vi­lághírű történelem tudósa, még­is elhitte, hogy a szellemekkel lehet érintkezni, ha jó spiritisz­ta médiumra akadnak. Ilyen jó médiumnak látszott Mrs. Lilli­an Lee, aki hipnotikus állapot­ban tanácsot adott arra, hogy a professzor milyen részvényeket vegyen 16,400 dollárért. A tanácsok azonban azt ered­ményezték, hogy a professzor elveszítette a nagy összeget, mi­re csalásért pörölte a spiritiszta médiumot. Mrs. Lee azonban azt mondja, hogy ő nem tehet arról, ha a szellem hazudott, pörölje a pro­fesszor a szellemet, ha egyszer hallgatott rá. JÓL ISMERHETTE NEW YORK — A pár hónap­pal ezelőtt elhalt Harold L. Ic­­kes, volt belügyminiszter a most közzétett emlékirataiban Doug­las MacArthur generálisra vo­natkozólag ezt irta: “MacAr­thur olyan ember, aki azt hiszi magáról, hogy amikor majd meghal és jelentkezik az Ur szí­ne előtt, az leszáll fényes trón­járól, mélyen meghajlik előtte és átadja neki a trón-széket.” I

Next

/
Oldalképek
Tartalom