Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-12-05 / 1809. szám
1953. december 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MARMAROSI TANUK Két mármarosi ember találkozik az állomáson, az egyik kérdi a másikat, hogy hová megy; a városba tanúnak a bírósághoz volt a válasz. Kinek fogsz tanúskodni teszi fel újra a kérdést az érdeklődő. Azt még nem tudom, adja meg a választ a tanujelölt. Ez a régi magyarországi vicc jut önkéntelenül is az eszembe, amikor az Amerika-ellenes dolgokat kivizsgáló bizottságok tanúit hallgatják ki. Ezek a tanuk abból élnek, miként a fent említett mármarosi atyafi, hogy állandóan tanúskodnak és természetesen annak javára, aki megfizeti a tanúskodásukat. A mármarosi hamis tanú jelölt mikor elindult a törvényszékre még nem tudta, hogy ki fogja megfizetni, kinek fog tanúskodni. Itt van a külömbség, mert az amerikai kollégáik állandó alkalmazásban vannak és igy tudják mindig, hogy kinek fognak tanúskodni, azért megy minden úgy, mint a karika csapás. Akikre ezek az amerikai mármarosiak rámondják, hogy hallották beszélni egy gyűlésen, vagy jelen volt egy olyan összejövetelen, amely nem egyezik a vizsgáló bizottság nézeteivel, az már vörös, moszkvai ügynök. Még jó ha nem vádolják meg kémkedéssel. Egy minden esetre bizonyos, akikre ezek a mármarosiak leteszik az esküt, az már elbúcsúzhat a munkájától, barátaitól, szomszédaitól, az üldözött vaddá lett családjával együtt, kinek nem lehet munkát adni, kivel nem lehet barátkozni. Kivel még a rokoni kapcsolatokat is jó letagadni, mert ellenkező esetben, nagyon hamar a barát, a rokon is rákerülhet a listára. A mármarosi tanú dolga egy vicc, de az amerikai hivatásos tanuk, azok szomorú valóságok, amelyeknek a működésűket, ma már sok száz tragédia jelzi. TETTESTÁRSAK A veszedelmességük ezeknek a tanuknak az, hogy nem úgy vallanak, hogy ők ezt vagy azt látták, vagy hallották, hanem, hogy maguk is aktív vezető szerepet vittek ezekben a cselekményekben, sőt magában a kémkedésben is. És ahelyett, hogy ezekért a cselekményekért felelősségre vonnák őket, mint nemzeti hősök szerepelnek, jutalmat kapnak a “bűnös” munkájukért. Ezek a rendszeresen elhangzott vallomások, teljesen magukon hordják a hamis tanuzás jelenségeit, amelyeket éveken keresztül rendes fizetésért folytatnak. Ha ténylegesen megtért bárányok lennének, akkor az volna a természetes, hogy amikor vallomásra jelentkeznek, elmondanák mindazt, amit tudnak, amit elkövettek, felsorolva az összes tényeket és bűntársakat. De ezeknél a mármarosiaknál éppen az ellenkezője történik, ha McCarthy, Velde, vagy a Jenner bizottság valakire kivetette a hurkot, ha Valakit maga elé idéz, valamely képtelen váddal és arra a bizottságnak semmi bizonyítéka nincs, csak be idéz egy párat a hivatásos tanúi közül, kik miként a mármarosi kollégáik, rögtön készek a vád bizonyítására. Vallanak mint a karikacsapás, hogyne kérem, ők látták, jelenvoltak, résztvettek a bűncselekmény elkövetésében és jój jár a szerencsétlen áldozat, ha ezeket a tanúvallomásokat megússzák állásaik elvesztésével nem kerülnek börtönbe, mint annyi más, e tanuk által megvádolt egyénnel történt. Hiába álütja a “vádlott”, hogy a tanút soha sem látta, hírét sem hallotta. A kiváló állampolgár vallomása értéktelen, az “eskü alatti” tanúvallomással szemben. Ezek a hivatásos tanuk, kiknek a foglalkozása a tanúskodás, az eszközei a fenti bizottságoknak a boszorkány üldözésben, amelynek annyi kiváló művész, iró, tanár és államhivatalnok esett már áldozatul. Ezen bizottságokkal és tanúvallomásokkal szemben teljesen tehetetlenek, még a legmagasabb államhivatalok, bíróságok is. Olyan hallatlan terrort fejtenek ki, amely előtt remegve hajolnak meg a miniszterek éppen úgy, mint a “független“ bíróságok. Ez az együttes államot képez az államban és néhéz volna megállapítani, hogy ki képvisel nagyobb hatalmat, ezek a hatalmuktól megvadult bizottságok, vagy a tényleges kormányzat, az elnök és a miniszterei. Ezt a hatalmi versengést élesen kimutatják az elmúlt hetek eseményei, nem csak Truman volt elnök beidézése a Velde bizottság elé, hanem az úgynevezett “radar kémkedés” is. “FORT MONMOUTH” McCarthy a tőle megszokott nagy lármával indította meg Fort Monmouth katonai laboratóriumban elkövetett ’’kémkedési” ügyben a vizsgálatot, mert az ott elért radar és egyéb hiradási felfedezéseket állítólag át adták a Szovjetnek. A hosszú ideig tartó vizsgálat eredményeként, a hadügyi álőket és még az Egyesült Államokra sem hallgatnak, holott milyen jóakarattal van irántuk. Az ilyen tudósítás, — noha nem azt a célt szolgálja, mégis csak azt mutatja, hogy a gyarmeti népek már megunták a rabszolga jármot és hajlandók minden áldozatra, hogy lerázhassák magukról. lamtitkárság, amelynek a hatáskörébe tartozik ez a laboratórium, elbocsájtott 30 alkalmazottat. Mindegyik alkalmazott a szakmájában kiváló szakértő, amely elbocsájtások következtében, valósággal megállt a munka ebben a laboratóriumban, mert a legjobb vezető tudósok lettek elbocsájtva. Az elbocsájtás után a hadügyi államtitkár nyilatkozatot adott ki, amely szerint az elbocsájtottak egyike sem követett el kémkedést, vagy más bűncselekményt. Nem vétettek a katonai érdekek ellen, a munkájuk is kifogástalanul értékes volt, csak a “lojalitásuk kétséges”. Egyáltalán nem jelenti ez azt, hogy bebizonyult volna, hogy nem hűségesek Amerikához, korántsem. Ezeket az elbocsájtottakat kihallgatta McCarthy szenátor és szerinte liberálisoknak bizonyultak, vagy pedig a rokonságukban, vagy baráti körükben találtak liberális elemeket és ez elég volt arra, hogy a hadügyi államtitkár elbocsájtsa, megbélyegezze ezeket a tudósokat, meggátolja abban, hogy tudományos munkásságukat folytathassák. De McCarthy még ezzel sem elégedett meg, ő a vizsgálatot tovább folytatja, mert előtte annál nagyobb cél lebeg, mint hogy 30-40 ember életét tönkretegye. Ez nem érte meg a nagy lármát, pláne ha még azt sem lehet rájuk bizonyítani, hogy kémkedtek, sőt még a nevüket sem tét te közprédává a hadügyi államtitkár. Az ő szeme előtt az a nagy cél lebegett, hogy igazolja az amerikai történelem egyik legszörnyübb bűntényét, a Rosenberg házaspár kivégzését. A GYILKOSSÁG IGAZOLÁSA Csak ha visszatekintünk a Rosenberg házaspár szörnyű tragédiájára és annak a hatására az egész világon, amit nem csak a baloldalra, hanem minden jóérzésü emberre tett, lesz érthetővé az, hogy miért kellett a fort monmuthi ügy és miért kellett annak az előterébe állítani a mártír halált halt házaspárt. Mint tudott dolog, Rosenbergék megmenekülhettek volna a villanyszéktől, ha hajlandók lettek volna, hogy beismerjék az el nem követett bűnüket és megnevezték volna a nem létező bűntársaikat. A fiatal házaspár azonban inkább meghalt, mint hogy becstelenné vált volna. Ezt a hősiességet a világ nem felejti el. A haladás legnagyobb mártírjának tekinti Rosenbergéket, amely megbecsülés viszont szégyen bélyeget nyom arra a rendszerre, amely ezt a bűnt elkövette, amely rendszernek a legtipikusabb képviselője éppen szenátor McCarthy és munkatársai voltak. A KORONA TANÚ McCarthy erre a célra csak egyetlen, mindenre kapható tanút talált, aki a korona tanúja volt a nagy pernek, Mrs. Rosenberg testvérét, David Greenglast, ki nyilvánvalóan hamis vallomásával a testvér gyükosság szörnyű bűnébe esett. Egyetlen volt az eddigi “tanuk” közül, aki saját nővérét ültette be a vádlottak padjába és onnét a vülanyszékbe. Whittaker Chambers, Elizabeth Bentley, sok embert tettek tönkre a vallomásaikkal, de csak Greenglas juttatta az áldozatait a villanyszékbe. Csak most fedezték fel Mc- Carthyék, hogy Julius Rosenberg egyidőben alkalmazva volt Fort Monmoutba. Ha most sikerülne kisütni, hogy Rosenberg már akkor, ott is kémkedett, akkor igazolva lenne az atom kémkedés vádja is. De az alkalmazottak egyike se tudott semmit arról, hogy Rosenberg kémkedett volna, becsületükre legyen mondva, nem akadt egy sem, ki hajlkndó lett volna hamis vallomásra. A kudarctól csak ez a mindenre kapható testvérgyilkos mentette meg Mc-Chartyt, kit a börtönben hallgatott ki. Greenglas már vallott mint a karipa csapás. Julius Rosenberg nem csak maga kémkedett, hanem egy egész kémszervezetet épített ki, amely szerinte még ma is működésben van. Persze bizonyítékokat éppen úgy nem adott, mint az atom kémkedési perben és éppen úgy nem akadt épeszű becsületes ember, aki ténynek fogadja el ezt a halottgyalázó vallomását, mint az előzött. Mindenki joggal veti fel a kérdést, ha Greenglass tudott Julius Fort Monmouth-i kémkedéséről, miért nem mondotta el azt a nagy per idejében, miért hallgatott róla eddig? Az egész vád, amely meggyalázni akarja a mártírokat és igazolni a gyilkosokat, annyira magán viseli a koholt vád és hamis tanuzás bélyegét, hogy nem csak nem igazolja azt, hogy Rosenbergéket a villanyszékbe tették, hanem megerősít mindenkit abban a feltevésében, hogy ez a házaspár a modern történelem legszégyenletesebb justice mordjának az áldozata. A vádlottak: McCarthyék, biráikkaV hamis tanúikkal, mindazokkal kiknek köze volt Rosenbergék megöléséhez, nem kaptak felmentést az emberiség szemében továbbra is a szégyen oszlopra lesznek szegezve, kik Amerika történelmének a legsötétebb lapján szerepelnek. SIKERES VOLT a november 22-iki társas délután Clevelandon. A helybeli olvasók az akroni vendégekkel kellemesen töltötték el a vasárnap délutánt. Mindenki megtalálta a maga szórakozását. Az Ízletes sonka szendvicset ezúttal is Bischof Róza munkástársnő készítette, a süteményt Szilágyi Jánosné munkástársnő adta. Felszolgálók Kollárné, Bikó Teréz és Buzayné voltak. Nehéz Jánosné munkástársnő egy szép babát hozott sorsolásra, amelyet Buzayné értékesített $10.30-ért. Felülfizetéseket adtak: Farkas Béla $2.00, Bognár Lajos $1.00, A konyha kiadás egyrészét a Bischof család fedezte. A Bérmunkás fentartása alapjára a rendezőség $71.23-t juttatott be. Ezúton is köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak az eredményhez. Tudósító
