Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-28 / 1808. szám
1953. november 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI A HIDEG HÁBORÚ HÍREI Mint mindig, amikor komolynak látszó mozgalom indul meg, hogy a harmadik világháború veszélyét elhárítsák az emberiség feje felől, akkor a halálkereskedők megkezdik az aknamunkájukat, hogy megakadályozzák azt, hogy az emberiség legalább egy ideig nyugodtan lélegezhessen. Ne hallja nap-nap után azt, hogy milyen uj öldöklő fegyvereket találtak fel, melyik volt ellenséget fegyverzik fel akarata, tiltakozása ellenére. Melyik országban építenek uj katonai' bázisokat. Nem akarnak ezek a nemzetközi fegyvergyárosok feltétlenül háborút, különösen nem mióta a “kijelölt” ellenségnek is van hidrogénbombája. Mert az H-bomba nagy demokrata és nem csak a prolit pusztítja el, de szétrombolja a halálgyárakat is, sőt a gyárak részvényesei sincsenek valami nagy biztonságban, még ha építik is a maguk bomba biztos menedékhelyeiket. Az sem segít ma már,hogy elköltöznek 25-30 mérföldre az ipari városoktól, mert az atombomba oda is eljut, sőt a modern bacilus háború is. Nem ők nem olyan vérengzők, ők nem ragaszkodnak a hullahegyekhez, ők csak a nagy profitjukhoz ragaszkodnak és a hideg háborút reszkirozás nélkül is biztositja az eddig nem létező hatalmas profitot. Még egy szempontból fontos, hogy a mai állapot fenmaradjon. Mert ma már ez az egyetlen lehetőség a gazdasági válság elkerülésére. A raktárak zsúfolva vannak ipari termékekkel és Amerika népe nem képes felvásárolni azokat. Mind gyakrabban olvassuk a jelentéseket a gyárak munkás létszámának a csökkentéséről. A munkanélküliek száma növekszik, ha megegyezés történne a fegyverkezés korlátozására, úgy a hadi ipar is kénytelen lenne csökkenteni, esetleg erősen csökkenteni a dolgozók számát. Sőt még a fegyveres erőt is csökkenteni kellene, amely után olyan gazdasági válság következne, amelyet még nem ismert a kapitalista rendszer. A válság elkerülhetetlen, mert a kapitalista országok képtelenek arra, hogy ezt az őrült fegyverkezést folytassák. Európa kapitalista országai ebből a folyton növő válságból nem fegyverkezéssel, hanem kereskedéssel akarnak kimenekülni. Kereskedni az ipari termékekkel, amelyre nagy piaca volna a 800 milliós szovjet blockban. A Kínai Népköztársaság és a többi Népi Demokráciák szívesen vennének ipari cikkeket és adnának el nyersanyagot, élelmiszereket, de ezt megtiltotta a dollár segélyeket osztogató Amerika. így Amerika népe fizeti a költségeket a hideg háború folytatásához. Csak az a kérdés, hogy Amerika meddig tudja ezt a számlát fizetni és a másik kérdés, hogy a szövetséges kapitalista országok meddig bírják a fokozódó munkanélküliséget, az iparuk elsorvasztását. Mikor kényszerítik azt, hogy meg kell egyezni, békét kell teremteni, helyre kell állítani a normális állapotokat. Egyelőre ezek a tőkés béketörekvések időközönként kénytelenek visszavonulni az amerikai támadás elől, de kétségtelen, hogy előbb-utóbb válságba kerül ez a szövetség és ha az amerikai tőke továbbra is ragaszkodik a hideg háború folytatásához, azt csak a zsoldosaival, a náci Németországgal, Franco Spanyolországával, Chiangal, Rhee-vel és esetleg Japánnal együttesen folytathatja. NIXON KÖRÚTJA Az al-elnök, mint az elnök megbízottja ázsiai körúton van és amint a jelentések mutatják, a körút célja Ázsia bekapcsolása a hideg háborúba. Nixonról jól tudja a világ, hogy az amerikai szélső reakció képviselője és az útja nem nagy sikerrel járt, mert Ázsia népei és kormányai is jobban félnek a Nixon által képviselt Amerikától, mint a szovjetektől, amely semmi jelét sem mutatja annak, hogy ellenséges szándékai volnának Ázsia országaival szemben, így általában nagyon hidegen fogadták a harcias kijelentéseit, még Japán sem lelkesedett, pedig ott kijelentette, hogy Amerika nagy tévedést követett el, hogy amikor leverte Japánt, azt le is fegyverezte. ígérte, hogy ezt a hibát helyrehozzák és újra megtörténik a nagy japán hadsereg felállítása. De Japán nem akar nagy hadsereget, nem akar háborút, ő piacot akar az iparának és nyersanyagot az ipara részére. Ott van a szomszédjában a hatalmas Kina 500 milliónyi népével, a velük való kereskedés egy csapásra megszüntetné a gazdasági válságot, de ezt a szövetségese, Amerika nem engedi, Japán sietne megszabadulni az amerikai ’’védelemtől”. Szeretné ha Amerika kivonná a csapatait, felszabadulnának az általuk lefoglalt lakások, iskolák és sok tízezer aker föld, amelyek ma gyakoríó terek és repülő bázisok. VIETNAMBA Vietnamba is ellátogatott az al-elnök és ott úgy viselkedett mint a bósz. Hogyisne, hiszen a franciák, nem csak a nép, hanem a kormány is, szeretné befejezni azt a szennyes háborút, de Amerika kormánya ezt nem engedi meg, inkább vállalta azt, hogy két-harmadát fedezi a háború költségeinek. Azonkívül hadianyaggal, hadihajókkal, és bombázó gépekkel látja el a francia hadsereget. Dacára, hogy a francia parlament csak pár hete hozott egy határozatot, amelybe felszólította a kormányt, hogy keressen megegyezést a gyarmat tényleges kormányával, amely az ország 80 százalékát kontrolálja. Nixon egy banketi beszédében kijelentette, hogy a “háborút folytatni kell a teljes győzelemig”. A francia közvélemény, beleértve a kormány pártot is, felháborodott ezen a harcias kijelentésen és felteszik a kérdést, hogy tulajdonképen ki kormányozza Franciaországot, a francia kormány vagy az amerikai kormány? Ugyannyira ,hogy a miniszterelnök is kénytelen volt visszautasítani a tolakodó beavatkozást, kijelentve, hogy az nem a francia kormány intenciója, mert a francia kormány kész a mindkét felet kielégítő béke megkötésére. Másik ezzel kapcsolatos kérdés még jobban nyugtalanítja a francia közvéleményt. Ugyanis a francia parlament határozata után, amely a megegyezést szorgalmazta a szabadságukért harcolókkal, az ottani franciák által kinevezett báb-király és kormány “kongresszust” hivott egybe és ott elhatározták, hogy nem csak teljes függetlenséget követelnek, hanem bejelentették azt, hogy kiválnak a francia unióból. Ugyan akkor köszönetét mondottak az amerikai kormánynak a “baráti támogatásért” amelyet a jövőre is kémek. Ez a franciák szerint nem kevesebbet jelent mint azt, hogy az amerikai nagytőke kiszorítja onnét a francia nagytőkét és ha a terv sikerülne, Vietnam a “felszabadulás” után a francia gyarmatból amerikai gyarmattá lenne. Ez a kérdés nem nagyon segíti elő, hogy a franciák elfogadják az Amerika által erőszakolt “Európai hadsereg” tervet, mely ellen úgy is a legnagyobb ellenszenv nyilvánul meg, annyira, hogy az amerikai kormány körök már le mondtak félhivatalosan a francia szövetségről. INDIA ELLEN Természetesen, hogy a délkoreai elnököt biztosította arról, hogy Amerika minden eszközzel támogatni fogja azt, hogy az Burns, csak a depresszió kérdésével foglalkozik. Jobban mondva csak azzal, hogy miként lehetne azt elkerülni abban az esetben, ha a hadirendeléseket le kell szállítani. Dr. Burns bizottsága azt hangoztatja, hogy nem kell félnünk a nagyobbszabásu ipari pangástól, jó néhány évig lesz még elegendő munka, mert a jelenleg kiadott hadirendeléseken még évekig fognak dolgozni. De mégis, hogy egész biztosak legyenek, vagyis minden eshetőségre számítva, ez a gazdasági tanácsadó bizottság nagy tervet dolgozott ki közmunkák végzésére, amelyekkel az ipari pangást meg lehet akadályozni. — Szóval nem hiszik, hogy jön az ipari pangás, de készülnek rá. egész Korea Rhee uralma alá kerüljön. Chiangot is biztosította arról, hogy Amerika soha sem ismeri el Vörös Kínát. Ezt a kijelentését azután tette meg, amikor Dulles külügyi államtitkár nagy nemzetközi nyomásra kijelentette, hogy az amerikai kormány tanulmányozza, hogy milyen feltételek mellett ismerné el Vörös Kínát. Az egyetlen amerikai siker, amely összeesik Nixon ázsiai utjával az, hogy megkötötték Pakisztánnal a katonai szövetséget, amely viszont még jobban Amerika ellen hangolta az ázsiai népeket, akik nem nagyon lelkesedtek eddig sem azért, hogy az angol imperializmust, amelynek a hatalmát többé-kevésbé megnyirbálták, most a teljes hatalmában levő brutális amerikai imperialista nagytőkével cseréljék fel. Különösen Indiát érintette ez a lépés érzékenyen, amelynek ellentéte van Pakisztánnal és most ezt az ellenfelét erősiti meg az amerikai katonai szövetség. Az indiai lapok és kormány ezt India elleni agressziónak nevezik és nagyon élesen bírálják az amerikai kormány eme lépését. Az itteni lapok nem is nagyon titkolják, hogy ez a szövetség büntetés azért, mert India semleges, a hideg háborúban és ismételten fellépett a békés megegyezésért és a fegyverkezés korlátozásáért. India Kina után nem csak Ázsia, de a világ második legnagyobb állama, kinek a vezető szerepe a nem kommunista ázsiai országokban kétségtelen. Kénytelen lesz az úgynevezett semleges álláspontjából kilépni és védekezni a minderősebben terjeszkedő imperializmus ellen, amely a Kínai Népköztársaság és a Szovjet Unióval való szorosabb együttműködésbe fog megnyilvánulni. UJ TÁMADÁSOK Amerika delegátusa a Nemzetek Szövetségébe súlyos vádakat emelt az északkoreai és a kínai önkéntesek parancsnokai ellen, amelyek több mint 20,000 délkoreai és amerikai hadifoglyot megkinoztak, amelyek közül vagy 6.000 amerikai katona el is pusztult. Ezek a vádak nem újak. Ezeket 1951-ben Hanley ezrédes, az amerikai 8-ik hadsereg nyomozó tisztje már egy ízben világgá kürtölte. Akkor Ridgway tábornok helytelenítette, hogy azt a főparancsnokság tudta és beleegyezése nélkül a nyüvánosságra hozták, “annál is inkább, mert az a jelentés felületes és nem minden esetben állapították meg a halál tényét és jellegét”. A korea-kinai fél a legnagyobb felháborodással utasítja vissza a vádakat és hivatkozik a Nemzetközi Vörös Kereszt jelentésére, amely szerint a fegyverszüneti tárgyalások megkezdése óta az északkorai-kinai fél 3059 hadifoglyát gyilkolták meg, • vagy sebesitették meg a fogolytáborokban. Arra a vádra, hogy az amerikai repülő tisztek vallomásait, hogy ők rendszeres bacilus háborút folytattak Északkorea s a vele határos kínai területek
