Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-10-24 / 1803. szám
1953. október 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL .mondja: F. MEZŐSÉGI ELKERÜLHETETLEN Évek óta napirenden van szerte a világon éppen úgy, mint a Nemzetek Szövetsége ülésein, az atombomba kérdése. Kezdetben, amikor még az atombomba amerikai monopólium volt, a Nemzetek Szövetsége ' elé lett terjesztve egy tervezet, az úgynevezett “Baruch plan”, amely az atombomba használatának az eltiltását egy későbbi időpontra tolta, mely az atomenergia termelésének és felhasználásának minden módját a UN által kiküldött bizottság felügyelete alá helyezte volna. A UN felügyelete alá került volna a nyersanyag feletti rendelkezés és a békés termelésben való felhasználásának a mennyisége is. Ebben az időben — éppen az atom monopólium folytán — Amerika korlátlanul uralta a UN-t és ezért a Szovjet visszautasította a tervet, ellen javaslata az volt, hogy az atombomba használatát azonnal, teljesen el kell tiltani, a meglévő bombákat meg kell semmisíteni és ennek végrehajtását a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni. Viszont az atomenergiát minden ország a tetszés szerint használhatja békés termelés céljaira. Természetesen ezt is ellenőrizné a UN bizottság, "hogy azt ne lehessen felhasználni háborús célokra. Már akkor elhangzott Molotov szovjet delegátus figylemeztetése, hogy nem sokáig lesz az atombomba gyártása amerikai monopólium, de ezt csak ijesztgetésnek vették s bizonyították, hogy a szovjetnek sem technikai, sem anyagi feltélei nincsenek arra, hogy az atomrobbantást megvalósíthassa. Hiába hivatkoztak arra az illetékes tudósok, hogy ez az állítás tarthatatlan, mert a szovjetnek erre minden előfeltétele meg van. A UN gyűlései visszautasították a szovjet tervet és ragaszkodtak a Baruch terv változatlan elfogadásához. Ez a makacs ragaszkodás akkor sem szűnt meg, amikor kitűnt, hogy a Szovjet igenis készít atombombát. Akkor azzal vigasztaltak bennünket politikusaink, lapjaink és tábornokaink, hogy Amerikának sokkal több atombombája van mint a szovjetnek és Truman elnök elrendelte, hogy fokozott mértében fogjanak hozzá a tudósaink, a hidrogénbomba előállításához, amely a rombolás tekintetében, százszorosán felülmúlja az atombomba erejét. Ebben az időben még Churchill is figyelmeztette Amerikát, hogy ne adja fel az atombomba okozta előnyöket. Ne menjen bele egy olyan megoldásba, amely eltiltaná az atombomba használatát. H-BOMBA A verseny tovább folyt, a háborús uszítok folyton számíthatták, hogy Amerikának milyen nagy fölénye van az atombomba mennyisége, nagysága, szállítási képessége terén és sejtették azt, hogy készül a rettenetes hatású H-bomba is. Ez év augusztusában már Malenkov is jelentette, hogy a hidrogén bomba előállítása sem amerikai monopólium többé és rövidesen a megfigyelő tudósaink be is jelentették, hogy a Szovjetben megtörtént az első H-bomba próba robbantása. Amikor a Szovjet ezt hivatalosan is bejelentette, újra előállt a javaslatával, mely az A és H bomba és minden más tömegirtásra alkalmas hadianyag használatának az azonnali eltiltását és minden néven nevezendő hadseregnek egy-harmaddal való leszállítását tartalmazta, kihanguslyozva újra a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzést. A szovjet H-bomba még akkor sem jelenthetett volna nagyobb riadalmat, ha azt nem a szovjetbe, hanem itt robbantották volna fel az oroszok. A legőrültebb hangzavar keletkezett, még az illetékes kormányemberek is a legellentétesebb jelentéséket tették. Az egyik tagadta, hogy a szovjetnek lenne H-bombája és ha volna is, nincs neki alkalmas repülőgépe annak szállítására. A másik nem kevésbé illetékes miniszter viszont azt jelentette, hogy nem csak nagy mennyiségbe vannak a szovjetnek, nem csak nagy mennyiségben tudja gyártani, de megvannak a hosszutávu repülőgei is annak szállítására. Főleg a védekezés módja vetődött fel. Itt mindjárt megtalálták a számításaikat a hadi ipar urai, mert szerintük legalább 10 billió dollárt kell erre a célra felhasználni. Azután jöttek megint a gyerekesen hencegők, kik azzal vigasztaltak bennünket, hogy nekünk több H-bombánk lesz, mint az oroszoknak, tehát többet tudunk pusztítani mint ők. Komoly tudósok, akik ismerik nem csak az atomenergia kérdését, hanem az oroszok képességét is, nyíltan figyelmeztették Amerika népét, hogy az atomháború az ország pusztulását jelentené és jó lesz nem arról beszélni, hogy mennyit pusztítunk el az oroszokból, hanem hogy módot kell találni az illetékeseknek, hogy egy atomháború lehetőségét elkerüljük. Egyre több hang hallatszik a megegyezés szükségességéről. Ez annyira komoly, hogy az elnök kénytelen volt szájkosarat tenni a fecsegők szájára, megtiltani a magasrangu hivatalnokoknak, hogy erről a kérdésről nyilatkozzanak előzetes jóváhagyás nélkül. minden részén követelik ezt, hanem már a szovjet blockon kívül is, hivatalos programmá válik mindig több kormánynak és ez meg fog látszani a UN gyűlésein is, mert India már bejelentette, hogy ilyen irányú javaslatot fog előterjeszteni. Ma már számtalan kormánynak, igy az angol kormánynak is hivatalos programja, amit Churchill a napokban is kihangsúlyozott. Churchillék sem hisznek abban, hogy a szövetkezett tőkés országok diktálhatják a feltételeket a szovjet kormánynak. Ezért ők is a megegyezést sürgetik, követelik a négy nagyhatalom előzetes feltételek nélküli összeülését. A négy kormányfő üljön össze és egyezzenek meg mindazokban a kérdésekben, amelyekben meg lehet egyezni. Felvetették már azt is, hogy egy meg-nem-támadási szerződést kössenek a hatalmak. Ezek a kérdések eredményesen csak úgy tehetők a tárgyalási asztalra, ha azt megelőzőleg az atombomba és más tömeggyilkoló fegyver használatát és gyártását eltiltják. Ha a második világháborúban betartották a gázbomba használatát eltiltó nemzetközi megegyezést, úgy be fogják tartani az atom, napal, bacilus bombák használatát eltiltó megyezést is. Ezek a borzalmas fegyverek, amelyek ellen nincs vagy alig van védekezés, nagyon alkalmasak arra, hogy magát a háborút öljék meg, mert használatuk egyenlő az emberiség öngyilkosságával. A fegyverkezési verseny helyett, amely nyomorba dönti a népeket, induljon meg egy másik verseny. Versenyezzenek, hogy melyik rendszer tud többet, jobbat, biztosítani a népnek az élet minden vonalán. Ez a verseny, minden vértenger nélkül eldöntené azt, hogy a tőkés termelési rendszer, vagy pedig a kollektiv termelési rendszer az, amely szabaddá, boldoggá, igazi emberré tenné az embert. zónáját angol és amerikai, mig a B zónát jugoszláv katonaság tartotta megszállva. De a nagyhatalmak nem tudtak megegyezni a kormányzó személyében, igy Trieszt csak a levegőben lógott, egészen az 1949-es olasz választásokig, amikor, hogy az Amerika barát kormány győzelmét biztosítsák, azt Olaszországnak ígérték oda. A választási trükk sikerült, De Gasperi kormánya győzött, most már be kellett volna váltani az ígéretet, de közbejött események miatt azt megtenni nem volt tanácsos. TITO KIUGRIK MELYIKET SZERESSEM ELTILTANI Egy-két éve még csak a béke barátai hangoztatták, hogy meg kell tiltani a förtelmes tömegpusztító atom fegyver használatát. Ma már nem csak a világ Nagyon sokáig tűnődtek az angol-amerikai kormá nyok,' hogy kit szeressenek jobban, az olasz vagy a jugoszláv szövetségest. Kinek adják oda azt, ami nem az övék: Triesztet. Sok tárgyalgatás, a két oldalról való ökölrázás közben úgy határoztak, hogy az olaszoknak juttatják ezt a kikötő várost, amely az első világháborúig Ausztriához, utána pedig Olaszországhoz tartozott. A második világháború után a nagyhatalmak nem tudtak megegyezni a vegyes szlovén és olasz lakosságú Trieszt hovatartozandóságában. Mert a tőkés hatalmak nem akarták ezt oda adni az akkor még szovjet blockhoz tartozó Jugoszláviának. Viszont a Szovjet meg ellenezte Olaszországhoz való csatolását, így jött létre egy kompromiszszum, amely szerint Trieszt és környéke önálló terület lesz, amelynek a kikötőjét minden nemzet kereskedelmi hajói használhatják, amelynek a kormányzója egy a nagyhatalmak által kinevezett semleges egyén lesz. Ideiglenesen két részre osztották a területet, amelynek az A Ez a közbejött esemény, Tito kiugrása volt a szovjet blockból és nagyon fontos volt, hogy Tito ne csak szakítson a szovjet blockkal, hanem csatlakozzon le az angol-amerikai tömbhöz. Ezért el kellett altatni a trieszti kérdést bizonytalan időre. Tito jó fiúnak bizonyult és megindult Jugoszláviába a dollár, hadianyag, élelmiszer szállítás. Jugoszlávia szerződést kötött Görög és Törögországokkal, híven kitartott a támogatói, a nyugati hatalmak oldalán, állandó súrlódásban élt ä körülötte levő Népi Demokráciákkal. A trieszti kérdést ugyan elal- 1 tatták, de meg nem oldották és természetes, hogy az élőbbutóbbi napirendre kerül s nehéz volt olyan megoldást találni, hogy a kecske is jó lakjon és a káposzta is megmaradjon, vagyis, hogy mind a két kedvenc kielégítést kapjon. Közben az olasz helyzet egyre rosszabbodott. A nagy nyomor, munkanélküliség mind nagyobb dolgozó tömegeket vitt a baloldalra. Ez ellen nem használt se a pápai áldás, se a pápai átok. A nép, amely éhezik enni akar, mert különben lázadozni fog. A mostani olasz kormány úgy akarta levezetni a nép lázongását, — amelyek komoly jelleget öltöttek, hiszen a dolgozók egységre lépve a kommunista, szocialista és a ■ katolikus szakszervezetek tagsága tiltakozó általános sztrájkba lépett 24 órára megállított minden életet Olaszországban, követelve alapos béremelést és munkát a nagy munkanélküli tábor részére — hogy felvetette a trieszti kérdést. Katonai manővereket rendelt el a trieszti és a jugoszláv határ mentén. A dolgozók nem nagyon reagáltak erre a trükkre, mert figyelmen kívül hagyták a nacionalista uszítást. Készültek a második tiltakozó sztrájkra, amelyet ha eredménytelen lett volna, egy a győzelemig tartó általános sztrájk követett volna. De ha az olasz dolgozók nem reagáltak a trieszti manőverezésre, annál inkább megtette ezt Tito, ki tiltakozott, ellen katonai lépéseket tett úgy, hogy a trieszti kérdés most már a két kormány életkérdésévé vált. Különösen az olasz kormány került a bukás szélére és most már ultimátumot küldött a szövetségeseinek, kijelentve, hogy addig nem tárgyalja az olasz parla-
