Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-07-11 / 1789. szám

1953. julius 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal Folytatják a könyvégetést _________!___ A STATE DEPARTMEN ELRENDELTE, HOGY 40 ÍRÓNAK A MUNKÁIT KELL ELTÁVOLÍTANI AZ INFORMÁCIÓS KÖNYTÁRAKBÓL. — McCARTHY AZ ÍRÓK ZAKLATÁSÁRA, ÜLDÖZTETÉSÉRE KÉSZÜL. NEW YORK — Dacára az elnök és Dulles külügyminiszter “kimagyarázgatásainak” a könyvégetés tovább folyik. Lehet ugyan, hogy most már a State Department hivatalnokai nem te­szik ki magukat nevetség tárgyának azzal, hogy az általuk kifo­gásolt könyveket TÉNYLEGESEN ELÉGETIK, hanem csak el­távolítják a külföldi fővárosokban fentartott könyvtárakból. A State Department eddigi " beismerése szerint február 19- ike óta, amikor az első “könyv­égető” rendeletet kiadták. 20 in­formációs könyvtárból 40 Író­nak a müveit, — összesen több száz kötet könyvet távolítottak el. A könyv eltávolítás valójában azonos a “könyvégetés” eszmé­jével, mert azt jelenti, hogy a közönséget el akarják tiltani, hogy olyan irók munkáit olvas­sák, akik nem dicsérői a jelen túlzó reakciós felfogásnak. Rö­viden ezt a “non-conformist” szóval jelölik. A “non-conform­­ist” még nem jelenti azt, hogy az illető kritizálja a jelenlegi rendszert, vagy elitéli a túlzóan soviniszta politikai irányzatot, hanem csak azt, hogy nem lei­félnek természetesen nincs ellen­vetése az e pontokban kifejtett javaslatok ellen. Mindezek a ja­vaslatok azonban túlságosan ál­talános jellegűek s e körülmény folytán egyáltalán nem alkalma­sak arra, hogy előbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésének halaszthatatlan ügyét. Eisenhower szerint úgy fest a dolog, mintha az Egyesült Álla­mok kormánya mindig a fegy­verkezés csökkentését kivánta volna, a Szovjetunió pedig az el­lenkező álláspontot foglalta vol­na el és szinte megakadályozta volna ezt. Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években folytatott fegy­verkezési hajszáért. Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek és csupán azt a törekvést juttatják kifejezés­re, hogy bűnbakot keressenek. Valóban, vájjon a Szovjetuni­óban dicsőitették-e a koreai há­borút és a fegyverkezési haj­szát, mint előnyös “üzletet”, mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes foglalkoztatottságának biztosí­tására? Vájjon a Szovjetunió­ban tapasztalható-e az úgyneve­zett “félelem a békétől” és esnek a részvények árfolyamai a tőzs­dén azokra a hírekre, hogy eny­hül a nemzetközi feszültség? Mindez nem a Szovjetunióban történik, hanem az Amerikai Egyesült Államokban. Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amely­nek nincs szüksége fegyverkezé­si hajszára, amely mindig a tar­tós és szilárd béke mellett volt és van és nem fél a békétől? Természetesen, Eisenhower­­nek igaza van abban, hogy a hitleri Németország fölött ara­tott győzelem után a Szovjet­unió és az Egyesült Államok ut­jai elváltak. Azonban Eisenhow­er április 16-iki beszédében ezt a tényt nem világította meg he­lyesen, sőt azt lehet mondani, hogy ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte. Ha a tények szilárd talajára állunk, akkor ebben a kérdés­ben teljesen megszűnik minden­nemű tisztázatlanság. Valóban nem lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy az angol-amerikai tömbhöz tartozó országok, ame­lyek a legutóbbi világháború alatt a Szovjetunió szövetsége­sei voltak, rögtön s háború befe­jezése után megváltoztatták po­litikájuk irányát. Sok tekintet­ben visszatértek arra a régi, há­ború előtti útra, amikor a Szov­jetunióval való viszonyukat sem­miképpen sem lehetett baráti­nak nevezni és amikor politiká­juk irányvonala rendszerint en­nek ellenkezője volt. Mi nem szándékozunk vitába szállni az elník ama eléggé fur­csák állításával, hogy a szovjet politikában véget ért egy bizo­nyos korszak. Ellenben nem fo­gadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetését, hogy a szovjet kormánynak fel kell ad­nia külpolitikája folytonosságát, amely politikának a helyességét a nemzetközi fejlődés egész me­nete bebizonyította. Ha egy korszak kezdetét, vagy befejezését azzal hozzuk összefüggésbe, hogy uj szemé­lyiségek jelennek meg valamely állam élén, akkor nagyobb jog­gal beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok politikájában zárult le egy korszak az Eisen­­hower-kormány uralomrajutá­­sával. Ámde maga az Egyesült Államok uj elnöke, hogy-hogy­­nem minden fenntartás nélkül védelmébe veszi elődének egész politikáját, amelyet annakidején különösen a választási kampány idején, nem minden alap nélkül sok tekintetben bírált. Az elnök beszédében kijelen­tette, hogy kész “üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítékát”. Egyúttal feltette a kérdést: mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek mutatkozott ar­ra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzetközi kérdéseket, az­zal a feltétellel, hogy az e kér­dések megoldására irányuló ja­vaslatok — bárkitől induljanak is ki — valamennyire is elfogad­hatók legyenek és ne ellenkezze­nek a szovjet nép életbevágó ér­dekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel. Az Egyesült Államok elnöke, hogy-hogynem, beszédében le­hetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész sor előzetes feltételhez fűzze a Szovjetunióval szemben, noha a beszédében emelt követe­léseket nem támasztják alá az Egyesült Államok részéről erre­­vonatkozólag vállalat kötelezett­ségek. A kérdés ilyen feltevése már jogos visszautasítást váltott ki a legkülönbözőbb nemzetközi kö­rökben. Lehetetlen, hogy a kér­dés ilyen feltevése ne keltsen csodálkozást azokban, akik rea­lisztikusan tudják értékelni az égető nemzetközi problémák lé­nyegét ésj a nemzetközi helyzetet meghatározó valóságos erővi­szonyokat és tényezőket. A “Ti­mes” cimü angol lap jogosan je­gyezte meg, hogy ’’egyetlen or­szág —akár a Szovjetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — sem volna hajlandó egy békekezde­ményezést ellentmondást nem tűrő feltételek mellett megvitat-Mint ismeretes, a szovjet ve­zetők a nemzetközi kérdések bé­kés rendezésére irányuló felhí­vásukat nem kötik össze semmi­féle előzetes követeléssel az Egyesült Államok vagy más or­szágok címére, akár az angol­amerikai tömbhöz tartoznak, akár nem. Azt jelenti-e ez, hogy a Szov­jetuniónak nincsenek semmiféle igényei? Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni fogják az Egyesült Államok vagy más állam kor­mányának bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul. Ez bizonyít­ja, hogy a szovjet fél kész a megfelelő problémák komoly tárgyilagos megvitatására, akár közvetlen tárgyalások utján, akár —szükséges esetekben — az ENSZ keretei között is. Az elnök beszédében szólt ar­ról, hogy a vitás nemzetközi kér­dések megoldásában “az Egye­sült Államok kész vállalni igaz­ságos részét”. Ezt a kijelentést Eisenhower április 16-iki beszé­dében semmi sem támasztotta alá, holott szükség van e kije­lentés alátámasztására. Ami a Szovjetuniót illeti, nin­csen semmiféle alap kételkedni abban, hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kér­dések megoldásában. Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyekkel kapcsolatban nem egy­szer bebizonyította. Ilyen a nemzetközi helyzet napjainkban. A Szovjetunió politikája nem ellenkezhet a többi békeszerető állam érdekeivel. Ez a politika megfelel minden olyan állam tö­rekvéseinek, amely kész hozzá­járulni a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztéséhez, függetle­nül attól, hogy társadalmi rend­szere ilyen vagy olyan. A Szov­jetunió e politikája egyúttal ki­fejezésre juttatja népünknek az általános béke megszilárdításá­ra irányuló legmélyebb törekvé­seit. A több oldalról megvilágított Eisenhower április 16-iki beszé­de teljes alkalmat nyújt a világ­­helyzet felismerésére. Köhler. A CLEVELAND EAST SÍDÉI MUNKÁS OTTHON most vasárnap, julius 12-én tartja szokásos nyári kirán­dulását a Mantua, O. GALL FARMON. Kitűnő ételek és hűsítőkkel várja a rendezőség Cleveland és környéke magyar dolgozóit. Belépődíj nincs. ÚTIRÁNY: A 422-es Road­­on a 44-es Roadig, ott balra a Stafford Roadig, itt jobbra táblák mutatják a Gáli Far­mot. kesedik érte, nem dicséri azt, — szóval nem úszik az árral. A Tokyo-ban felállított infor­mációs könyvtárból 11 könyvet távolítottak el, amelyeket ládá­ba leszögezve tartanak a továb­bi utasításig. Sydney (Ausztrá­lia) városban azonban az ily könyveket TÉNYLEGESEN ELÉGETTÉK. Egyes könyvtá­rakból eltávolítottak oly köny­veket is, amelyeknek szerzője, vagy a tartalma ellen nem volt kifogás, de a szöveget kisérő rajzokat olyan művész rajzolta, akit valahogy összeköttetésbe hoztak valamely úgynevezett “szubverziv” organizációval. Joe McCarthy, a demagóg sze­nátor már bejelentette, hogy ma­ga elé fogja idézni a könyvége­téssel felszínre került Írókat és rajzoló művészeket. Ez nyilván­való zaklatás lenne, mert hiszen a könyveiket a megkérdezésük nélkül vásárolta össze a State Department, mint ahogyan a könyveket általában az irók megkérdezése nélkül veszik azok akiknek a könyvekre szükségük van. Washington — A CIO-hoz tartozó yáuto Workers Union és a több mint félmillió tagot szám­láló AFL-hez tartozó Interna­tional Association of Machinists (IÁM) egyezségre léptek, hogy egyöntetű követelést terjeszte­nek be a munkáltatókhoz és tartózkodni fognak attól, hogy egymás műhelyeit megkaparit­­sák. Ez a két nagy szervezet ed­dig mint “vetélykedők” működ­tek. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK julius 4-ig: J. Salay, Allan Park............... 1 Fraytak-Gross, Trenton ....... 1 J. Horváth, Chicago ........... 1 J. Vizi, Akron........................ 3 Geo. Kish, Cleveland ______ 1 M. Tóth, Gulfport ................. 2 J. K. Tóth, Hamilton............. 1 J. Kish, New Brunswick ....... 1 G. Deme, Akron __________ 1 B. Farkas, Cleveland ..._____ 1 J. Cincár, Cleveland ................ 1 B. Gellen, Highland Park __ 1 G. Bakos, Los Angeles .......... 3 J. Bischof, Cleveland............. 1 A. Halasi, So. Bend............... 2 A. Hadnagy, Linden............... 1 St. Stranz, So. Bend ............. 1 A. Kucher, Valencia ........... 3 Julia Bécsi, Phila .................... 4 Irén Kunst, Cleveland........... 1 J. Feczkó, New York............. 1 J. Hirochock, Mauch Chunk .. 1 L. Horváth, Phila ............. 1 Eleanor Kohn, Dunedin ____ 1 C. K. Dutzman, Windber J._ 1 Mrs. M. Gasztonyi, Cleveland 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom