Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-10 / 1763. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. január 10. A SZEGEDI PAPRIKA körúton volt. Tapasztalatairól, — mint már megírtuk — beszámolt á lapjában. A háborúval kapcsolatban megírta, hogy az európai népek, nem csak hogy nem akarnak háborút, hanem a legnagyobb mértékben háború ellenesek. Azt irta, hogy háborúra csak a Népköztársaságokból kiebrudalt, hatalmát és parazita életmódját vesztett, úri csürhe spekulál. Ez a banda jól tudja, hogy csak egy vesztett háború után kerülhetnének vissza, ezért ezek ahol csak módjuk van, a háború elkerülhetetlenségét hirdet i k. Ezt szolgálja minden hazugságuk, rágalmazásuk a Népi Demokráciák ellen, de mind kevesebb sikerrel, mert az európai népek képviselői, szakszervezeti vezetők, irók, művészek, tudósok, papok, gyakran fordulnak meg a Népi Demokráciákban és megcáfolják a hazugságokat. Éppen ezért ma már csak Amerika felé ajángatják fel az európai idegen légiók szervezését. Legutóbb a pittsburghi nyilas szemét, hoszu cikkben javasolja, hogy az Európába lődörgő D.P.-ből, főleg a volt katonatisztekből, csendőrökből, alakítsanak hadosztályokat, amelyek amerikai parancsnokság alatt lennének. Amerika látná el őket felszereléssel és főleg Amerika fizetné a zsoldjukat. “Kíméljük az amerikai vért”, ez a jelszó, mint a régi zsoldos bandák, ők is felajánlják a szolgálataikat mindenkinek, aki azt megfizeti, akinél remélhetik, hogy jutalmul, hatalomra segiti őket. Reméljük, hogy a liberális és nyilas uszítás végeredményben hatástalan marad és zsoldosnak ajánlkozó ingyenélők végül termelő munkára kényszerülnek. Sok ezer magyar már az életét adta azért, mert hallgatott arra a társaságra és hagyta magát eladni a francia idegen légióba. Igenis eladtak több mint 10 ezer magyar fiatal embert, akiket a náci-nyilas csürhe kényszeritett ki Magyarországból és ezek akadályozták^ meg azt is, hogy hazájukba viszszatérjenek. A szó szoros értelmében eladták őket a francia idegen légióba. A magyar tiszt urak hazug Ígéretekkel beszélték rá őket, hogy ’’rendőri” szolgálatra jelentkezzenek. Felvették minden egyesről a vérdijat és a ‘‘rendőri” szolgálat Vitenamban volt, az ottani szabadságharc leverésére használták fel őket. De mint tudjuk, Vitenam népe megverte a zsoldosokat és sok ezer szerencsétlen magyar fiú pusztult el az ázsiai dzsungelekben és még fog elpusztulni, nyomorékká válni. Ezeknek a főleg magyar parasztfiuknak vére a magyar tiszt urakat terheli, kik lelkiismeretlenül eladták őket a francia gyarmatosítóknak. Az Idegen Légióba eladott magyar fiuk pusztulása és szén-, védésé, csak eggyel több a magyar urak bünlistáján. ' New York — A National Industrial Conference Board szerint az Egyesült Államokban 1939 óta az élelmiszerek árai átlagosan 250 százalékkal emelkedtek. (Befejező közlemény) A TANYA VIDÉKI HÁZAK TORNÁCAINAK RUBINTPIROS FÜGGÖNYEI A magyarországi rizs meghonosítása tehát a szegedi intézet munkájához fűződik, ugyanúgy, mint ahogy a paprika nemesítése is. Ha az ember Szeged környékén bejárja a tanyavilágot, sok helyen a falusi házak tornácát piros függönyök árnyékolják. A szegedi fűszer-paprika szárított füzérei ezek. Az embernek a szegedi fűszer-paprikával kapcsolatban talán az jut először is eszébe, hogy a paprika a “legmagyarabb” növényünk. Pedig a dolog nem is egészen igy áll. Körülbelül 400 esztendeje honosították meg nálunk a törökök, akik pedig különböző kereskedelmi utakon át a paprika őshazájából, Közép-Amerikából és az Antillák szigetéről kapták meg Az ő itt maradt paprikáikból alakultak ki azok a tájfajták, amelyek elsősorban Szeged környékén és Kalocsa környékén váltak honossá. E tájfajtájt anyagából indították el a nemesitést 1918-ban. Akkor még csak csipog fűszerpaprika. volt Magyarországon. De már ebből a csípős paprikából is készítettek édes-nemes fűszer-paprikát. Hogyan? Úgy, hogy kézierővel eltávolították a szárított paprikacsövek csípős részeit, az úgynevezett ereket. Nagyon babrás dolog volt ez. A szárított paprikacsövet föl kellett hasítani, kiforditani és gyors mozdulatokkal kézzel kiszedni a paprika magjait és ereit. Kisipari módszerekkel tehát a következő munkamenetből állott ez: a kocsányt és a császét (a paprika kocsányhoz eső végét) levágták. Utána a paprikacsövet kifordították, az erek végét megfogták és a maggal együtt kirántották. Ezután az értalpaknak megfelelő helyen még letisztogatták a paprikát. Mondani sem kell, hogy mindez óriási mennyiségű munkát jelentett. “ROSSZ” SZOKÁS EREDMÉNYEZTE JÓ KERESZTEZÉS A nemesitők első gondja az volt, hogyan lehetne a háromeres paprika helyett két-eres fűszer-paprikát nemesíteni, mert hiszen ilyen módon a munkát egyharmad részében meg lehetett volna takarítani. Százszámra selejteztek ki paprikatörzseket. Különösen sokat a kalocsai tájfajtából. Végül is a szegedi tájfajtában találtak égy három és egy két-eres tulajdonságú, kemenyhusu paprikát, mely korán érő, bőtermő volt és emelett nagy festőanyag tartalma volt, mert hiszen az elsőrendű fontosságú a jó fűszerpaprikánál. Ennek a növénynek az utódait szaporitották el és ezekkel cserélték ki a kalocsavidéki Daprikát. A két-eres paprikát később elejtették, mert ez nem volt elég bőtermő. Obermayert és a szegedi paprikatermelőket is rendkívül nyugtalanította, hogy miért nincsen nekik olyan paprikájuk, amely nem csip. Ismeretes volt előttük, hogy a spanyoloknak van ilyen paprikájuk. “Bola”nak hívják. Hoztak is belőle magot, amely 12 holdra elegendő palántát adott, de az egész 12 kát. hold paprika területből egyetlen egy beérett darab paprikatermést sem tudtak kapni, annyira későn érett ez a paprP ka, amely a spanyol viszonyokhoz szokott, nem pedig a mi alföldi viszonyainkhoz. A 30-as évek közepén, úgyszólván “véletlenül” jött létre mégis a csipősségmentes paprika. Még pedig egy természetes kereszteződésből. Ma sem tudják, hegy ennek a paprikafajtának milyen paprika volt az apja. Az biztos, hogy egy ismeretlen étkezési paprikafajta volt. A paprika túlnyomóan önbeporzó. Á növény legtöbbször saját virágporával termékenyül meg, de időnként előfordul, hogy idegenfajta is megtermékenyíti. Vigyáztak is a nemesitők, hogy ilyesmi be ne következzék, hiszen ebben az időben a tiszta-faj fogalma mindenekfelett uralkodó volt a mezőgazdaságban is. A kutatók legnagyobb elővigyázatossági rendszabályait is meghiúsította azonban a kalocsai paprikatermelő kertészek feleségeinek egy nagyon “rossz” szokása. Ez a rossz szokás pedig az volt, hogy a fűszer-paprika táblákat körül ültették étkezési paprikával. Ez a ‘‘rossz szokás” eredményezte azt a jó keresztezést, amelyből a természetes csipősségmentes fűszer-paprika létrejött. MIRE JÓ A CSÍPŐS PAPRIKA? Lehetséges, hogy évtizedeken keresztül elmentek e mellett a dolog mellett. Nem vették észre hogy amit keresnek, az ott van az orruk előtt. Mégis a kalocsai paprikások egyszer csak észrevették, hogy vannak olyan növényeik, amelyek termése nem vagy kevésbbé csip. Ezeket a csöveket bevitték a nemesitőkhöz és azok dolgozni kezdtek ezekkel. Obermayer és a kalocsai nemesitő-telep egyszerre kezdtek a nemesítés munkájához. Az ok rendkívül prózai és egyszerű volt. A Horthy-rendszer nem biztosított egyikük számára sem annyi költségvetési fedezetet, hogy külön-külön dolgozhattak volna. A tudósok a megkóstolt csövek magjait vetették el. Először azt a követelményt állították fel, hogy csak olyan törzseket hagynak meg, amelyeknek a csipősége 5 százalék alatt van. Később ezt a határt leszállítottuk 2, majd 1 százalékra és igy, a fokozatos kiválogatás során jött létre az első két csipősségmentes törzs, a “Kalocsa 321-es” és a “Szeged 75-ös” paprika. A kalocsai termesztést a csipősségmentes paprika forradalmositotta. Gyorsan elterejdt. és hamarosan kiszorította a csípős UJ MAGYAR FILM BEMUTATÁSA AKRONBAN A “Testvériség” Betegsegélyző Szövetkezet akroni osztálya 1953 január 11-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel a 112 E. Thornton St.-en levő Magyar Ház nagytermében SZÓRAKOZTATÓ DÉLUTÁNT tart, amelynek kimagasló programja egy két és fél órás magyar fűm “SZABŐNÉ” bemutatása. Az uj magyar filmek a film ipar tökéletes termékei, amik nagy élvezetet .nyújtanak minden nézőjének. A rendezőség szeretettel hívja meg erre az alkalomra a Bérmunkás összes olvasóját. paprikát. Szegeden óvatosabbak voltak, mert volt ennek a csipősségmentes paprikának néhány hátránya, az. hogy későbben érő, az, hogy laza szövetű, az, hogy valamivel kevesebb festőanyaga volt. De volt egy nagy előnye is a csipősfeégmentességen kívül, az, hogy kezdettől fogva szárazságtűrő és bőtermő hajlamú volt. A csipősségmentes paprikát tehát tovább kellett nemesíteni. Ez a munka jelenleg is folyik. Ma már vannak olyan országos fajtakísérletben szereplő törzsek, amelyek az eredeti 75-ösnél 23 százalékkal termeképesebbek és 43 százalékkal több festőmagot tartalmaznak. Keményhusuak és legfeljebb 1-3 nappal érnek későbben, mint a szegedi csípős. Ez a paprika már méltán a világ egyik legjobb paprikájának minősíthető. Most pedig úgy látszik, hogy a csípős paprika kiszorult? Nem! Vannak tényezők, amelyek most a csípős paprikának sietnek a segítségére. Bizonyos gyógyszerek alapanyagát a paprikában lévő csípős anyag, a “copsaicin” alkotja, Reumás betegségeket gyógyítanak vele. Mivel nálunk a népegészség mindennél előbbrevaló, megindult a csípős paprika nemesítése. A csípős paprika még csipősebbé tétele. A tudósok akik eddig azon törték a fejüket, hogy csipősségmentes paprikát állítsanak elő, most a gyógyítás érdekében az ellenkező irányban is folytatnak kutatásokat. A paprika pedig, amely a kezük alól kikerül, amely az ő “gyermekük”, ott lóg a szegedkörnyéki házak tornácán. Csillogó rubintpiros színe árnyékot vet a házak falára. És a paprika, a tudósok és kertészek munkájának eredményeképpen megindul Szegedről, Kalocsáról az országba, hogy a dolgozók életét ízesítse, megindult a világpiacra, hogy a magyar nép erejét növelje. Kocsis Ferenc (“Élőt és Tudomány” cimü folyóiratból) Moszkva — A kész ruhákat áruló egyik ruhaüzlet vezetőjét és segítőjét 25 évi fegyházra ítélték, mert a ruhák árjelző kártyáin az árakat magasabbra javították és a többletet elzsebelték. — A 25 évi börtön mutatja, hogy a Szovjet Unióban milyen szigorúan büntetik a fo- - gyasztók ily megrablását.
