Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-07 / 1767. szám
t oldal BÉRMUNKÁS 1953. február 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ...................:......... 1.50 Six Months ...................... 1.50 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ........................................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A kémek szerepe Az American Legion “Biztonsági Bizottsága” előtt beszélő Walter Bedell Smith generális, a “Central Intelligence Agency” (CIA) távozó vezetője azt a kijelentést tette, hogy az Egyesült Államoknak van a világon a legjobb “intelligence service” (kémszolgálat), amely bátran veszi fel a versenyt még az oroszok hires kémszolgálati rendszerével is. A CIA jelzés alatt említett kémszolgálat rendkívül titkos dolog, arról a nagyközönség valóban alig tud valamit s igy nincs okunk arra, hogy Smith generális szavaiban kételkedjünk. Külömben is neki tudnia kell, hiszen ezt az intézményt, amelyet a háború után hívtak életre, ő fejlesztette ki ilyen magas fokúvá. Most, hogy a külügyminiszter első segédjévé nevezték ki, eldicsekedett ezzel a munkájával. Smith szerint a CIA összegyűjti mindazon adatokat, amiket a világ minden részében elhelyezett ügynökök és kémek küldenek be, analizálják a jelentéseket és ezek alapján megállapítják, hogy “mi történik ebben vágj7 abban az országban”. És természetesen az Egjresült Államok politikáját aszerint módosítják. A legfontosabb az, — mondotta Smith, — hogy a CIA részére “career” tiszteket neveljünk, vagyis olyanokat, akik élethivatásnak tekintik ezt a foglalkozást, mert az, hogy csak időrőlidőre fogadnak fel embereket, nem vezet kellő eredményre. Smith ezt igy mondotta: A nemzetközi kémkedés a legkevesebb eredményt hajtó forrás, noha nincs kizárva annak lehetősége, hogy egyszer csak bekerül valamely ügynökünk a Kremlinbe, talán még a Sztálin irodájába is, hogy onnan nyerjünk titkokat. Persze erre a lehetőség nem valami nagy. Ezért nehéz munkával kell analizálnunk minden olyan anyagot, amit onnan (szovjet területről) kapunk. Az már közismert dolog, hogy az Egyesült Államok kormánya több mint száz millió dollárt költ kémszolgálatra. De ezenkívül óriási összeget költenek az amerikai milliomosok által felállított s pártfogolt “Free Europe”, “Free Asia” és egyéb hasonnevű félhivatalos intézmények is. Rengeteg összegeket költenek s igy természetesen rengeteg anyagot is kapnak érte, amit aztán a CIA analizál. De milyen anyagot küldenek az igy felfogadott kémek és ügynökök? Természetesen olyat, mint amilyet azok kívánnak, aT !k fizetik őket. Különösen az olyan kémek, akiket csak az időközönként njTijtott információkért fizetnek. Az ilyen kémek csak a jutalomért “dolgoznak” és nem lelkesedésből valamely általuk vélt jó ügy szolgálatában, ennélfogva nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy az információjuk igazságot tartalmaz-e, vagy sem, hanem csak azt nézik, hogy mennyit kaphatnak érte. Ezért akarja Smith, hogy “career” kémeket kellene nevelni, akik talán jobban ragaszkodnának a tényékhez. A jelenlegi kémeknél legfontosabb az, hogy mit várnak tőlünk, milyen jelentést tudnak eladni legmagasabb áron? És miután tudják, hogy az amerikai milliomosokat, — akiknek eddig is nagy szavuk volt a kormányban, de most kizárólagos uralmat nyertek felette, — első sorban is a háborús feszültség élesbitése érdekli; hoznak tehát olyan információkat, amik ezt a célt szolgálják. Látthatjuk ezt a tényt az újságok és folyóiratoknál, amelyek a háborús izgatást szolgálják. Nem adják ki a lapok külföldi tudósítóiknak azt a parancsot, hogy csupa háborúra izgató tudósításokat küldjenek, de ezen tudósítók nagyon jól tudják, hogy ilyen híreket várnak tőlük és azokat fizetik meg legjobban. Ugyanígy tudják azon “menekültek” is, akik a legképtelenebb hazugságokkal telitett meséiket helyezik el az amerikai sajtóban és kapnak azokért busás jutalmat. Természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy csak az Egyesült Államoknak van kémszolgálata, mert ez a dolog éppen olyan mint a fegyverkezés: ha egyik állam csinálja, a másiknak utána kell menni, igy a népi köztársaságok is kiépítették a nemzetközi kémszolgálatukat. És az is valószínű, hogy mint itt, úgy ott is akadnak elegen, akik meg akarják szolgálni a fizetéseiket és túlbuzgón jelentenek, nem törődve azzal, hogy mennji igazságot tartalmaz az információjuk. Az elfogulatlan figyelő, aki a háborúkat az emberiség legnagyobb csapásának tartja, szomorúan látja, hogy ez a kémszervezeti verseny s általában a nemzetközi kémek használata a háborús uszítás legfőbb módszere. A hideg-háború fokozása Mint előre lehetett látni, az Eisenhower adminisztráció meg fogja kísérelni a “hideg-háború” felmelegítését. Ez nem volt titok, hiszen a generális mögött felsorakozott republikánus és déli demokrata politikusok nyíltan hirdették, hogy a Truman adminisztráció által fentartott “containment” politikai iránnyal nincsenek megelégedve. A Kennan, volt moszkvai nagykövet által kitalált “containment” politika alatt azt értették, hogy a kommunizmust be kell szorítani azon területre, amelyre már eddig behatolt, vagyis nem kell engedni, hogy tovább is terjedjen. Ezzel szemben John Foster Dulles, a jelenlegi külügyminiszter azt tartja, hogy be kell hatolni a már eddig kommunista befolyás alá került területekre és azok népeit lázadásra kell bírni a kollektív termelő rendszer ellen. A lázadást természetesen, ha arra alkalom támad, a “szabad országok” fegyveres beavatkozással is segítsék. Dacára ezen elv nyílt hangoztatásának Dullesék azt mondják, hogy ők nem akarnak nagy háborút, de máskülönben elkövetnek mindent a vasfüggöny mögötti országok népeinek felszabadítására. Dulles saját szavai szerint “will do everything short of war”, — elkövetnek mindent egészen a háborúig. De miből lehet megítélni azt, hogy egy-egy ilyen “felszabadító” intézkedés nem-e robbantja ki a harmadik világháborút? Kennan azt mondotta, hogy Dullesék ezen politikája “nagy veszedelmet rejt magában úgy az Egyesült Államokra, mint az egész világ népére”. Mert feltehető az a kérdés is, hogy meddig tűrik a népi köztársaságok kormányai az ellenük irányuló lázitást, gyalázkodást s szabotáló kísérleteket, amig végre egyszer úgy ütnek vissza, hogy az automatikusan maga után vonja a nagy háború kitörését. Ugylátszik erre akar választ Eisenhower is s azért kinevezte a “hideg-háború” stratégiai vezérkarát. Nem titkolóznak, nyíltan megmondották, hogy annak a 8 tagú bizottságnak, amelyet most az elnök kinevezett, a rendeltetése kiélesiteni a hideg-háborút, de egyben analizálja és értékeli ezen kérdés összes adatait. “Régi meggyőződésem”, — mondotta az elnök, — “hogy a lélektani háború mezején az egyesitett és dinamikus vezetőségre igen nagy szüksége van az országunknak és a szabad vüág népeinek.” Ezen uj bizottság elnöke William H. Jackson, “investment banker”, vagyis tőzsde bankár, aki tanácsokat ad arra, hogy a tőkések milyen vállalatba helyezzék összegyűjtött profitjukat. Mr. Jacksonnak természetesen a fegjwerkezés fokozása csak emeli a privát üzletét is. Ugjran ez áll a bizottság hét másik tagjára vonatkozólag is, akik között még két másik bankár, három gyáros, egy lapkiadó ( a “Fortune” magazine tulajdonosa) és egy egyetemi tanár van. Semmi kétség, ez a bizottság “dinamikussá” teszi a hideg-háborút, ha még eddig nem elég dinamikus a Dulles bankár csoport részére. Lecke az elnöknek Még mindenki emlékezhet rá, hogy Eisenhower pár héttel ezelőtt a nála tisztelgő negró küldöttségnek azt mondotta, hogy nem is tudta, hogy Washington sok vendéglőjében nem szolgálják ki a színes népeket. “Ez a dolog bámulatba ejt!” — kiáltotta fel Eisenhower. A District of Columbia szövetségi bíróság 5 szavazattal 4 ellenében kimondotta, hogy Washington városban a vendéglősök NEM KÖTELESEK KISZOLGÁLNI SZÍNES NÉPEKET, ha úgy tetszik nekik. A bíróság kimondotta, hogy az a városi törvény, amelyet 1872-ben, majd újból 1873-ban hoztak, most nem érvényes, mert azt a kongresszus nem erősítette meg, noha Washingtont már 1871 óta a kongresszus irányítja. Ha a nagy elfoglaltsága megengedné, úgy Eisenhower elnök ezen megint ’’bámulhatna” egy keveset. Elég jó üzlet Dacára annak, hogy az amerikai kereskedelmi sajtó túlnyomó része ellensége volt Trumannak addig, amig az elnöki székben ült, most mégis azon sopánkodnak, hogy, szegény Harry kiesett mindenféle “dzsáb”-ból, megszűnt a jó fizetése is, miből fog, megélni, mert az Egyesült Államok nem ad nyugdijat az ex-elnökeinek. Herber Hoover esetében ez nem került szóba, mert a “great engineer” még fiatal korában sok-sok milliót szerzett aranybánya részvényekkel s mint multimilliomos még a fizetésével sem törődött, nem még hogy nyugdijat kért volna. Harry azonban szegény ember, aki a 7 évi elnöki fizetéséből nagyon keveset takarított meg s az a 9-10,000 dollár nyugdíj, amire mint volt szenátor és szövetségi alkalmazott jogosult, mert megfizetett érte, mitsem számit, hiszen abból nem lehet megélni, — legalább nem egy volt elnöknek. Ugylátszik azonban, hogy erre a siránkozásra nem volt ok, mert mint hamarosan kiderült, Truman egy egész csomó nagy iparvállalattól kapott ajánlatot az “igazgatói” állásra, legalább is évi 100,000 dollár fizetéssel. Az ily iparvállalatoknak valószínűleg *
