Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-02-07 / 1767. szám

1 2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. február 7. OSZTÁLYELLENTÉT A világ leghatalmasabb cir­kuszának egyik legfontosabb je­lenete a harmadik felvonásban elevenedett meg. Az első felvo­nás julius havában Chicagóban zajlott le, amelynek jelenetei a felületesen gondolkodót bámu­latba ejtette, ahol a Wall Street ügynökei egy született mészá­rost jelöltek az elnöki szék el­nyerésére. A második felvonás még ko­­mikusabb volt. Julius végétől november elejéig tartott és ezen idő alatt nem csak a republiká­nusok és a demokrata bohócok, hanem az úgynevezett munkás pártok bohócai is járták az or­szág egyik-másik részét és ver­senyezni kívántak a Wall Street bohócaival. Valamennyien füt­­fát Ígértek a hallgatóságuknak, hogy elnyerjék azok szavazatát. De Amerika népének a legjobb bohóckodást a republikánusok jelöltje és jelöltjei alakították és ennélfogva azok győzedel­meskedtek. A harmadik felvonás január 20-án zajlott le, Washington D. C.-ben, ahol az ország ügyeinek intézői kellene, hogy a nép ér­dekeit képviseljék. Ez a felvo­nás volt a legkomikusabb és a legdrámaibb. A zsíros fazéktól 20 esztendeig távol levő repub­likánusok az ország fővárosá­nak utcáin tul-licitálták Bar­­num-Bailey összes bohócait. El­szomorító, drámai jelenetek ját­szódtak le a demokraták kör­nyezetében. Kegyvesztettek let­tek, mert a Wall Street érde­keltség nagyobb része úgy gon­dolta, hogy az amerikai népnek változatosság kell, hogy az to­vábbra is az orruknál fogva ve­zethető legyen. Jól számítottak, Eisenhower ígért eget-földet. ígérte, hogy az első dolga lesz megszüntetni a koreai véron­tást. Elrepül a koreai harctér­re, hogy ígéretének látszólago­san eleget tegyen. Visszajött és az első dolga volt, hogy Ameri­ka második számú mészáros le­gényével tárgyaljon. Ennek a kikopott vén hadúrnak vélemé­nyét mindenki tudja, nyilvání­totta azt amikor Truman elnök a hadvezetőség ajánlatára el­mozdította állásától. MacArthur egy harmadik világháború ve­szélyeztetésének árán, minden körülmények között, meg akar­ta támadni a semleges Kínát. Ennek a vén rókának ma is ez a véleménye és Eisenhower, aki a Wall Street jóvoltából az Egye­sült Államok elnöke lett, ahe­lyett, hogy a békét szorgalmaz­ná, MacArthurokkal és hason­szőrű háborús uszitókkal tár­gyal. Több mint két és fél esztende­je, hogy távol keleten, Korea földjét embervérrel öntözik. A kizsákmányoló osztály tizenhat államának fiai állanak szem­ben a koreai és a kínai önkéntes hadseregekkel. Amikor elindí­tották ezt a minden izében bar­bár embermészárlást, ugyan ott állottak ahol ma, két és fél esz­tendő múltával. Wall Street is s ennélfogva Eisenhower is, meg van elégedve. Húsz esztendővel ezelőtt, amikor az Egyesült Ál­lamok leghatalmasabb mérnöke Herbert Hoover tehetetlenségre volt kárhoztatva, a Wall Street kegyelméből a demokraták vo­nultak be az ország fővárosá­nak hivatalaiba. Húsz évvel ezelőtt Washing­ton egy közönséges kis ameri­kai város ábrázatát alkotta. La­kosságának száma alig haladta meg a hátszázezret. Ma több mint másfél millió és rohamo­san nő. Mikor a demokraták, a “szegény emberek” pártjának képviselői szintén az elmúlt el­nök beiktatásához hasonló bo­hóckodással elfoglalták Wash­ingtont, az ország minden ré­szében borzalmas pangás, éhség, nyomor szedte áldozatait. Nem volt munka, minek következté­ben tiz és húsz millóknak meg­szűnt a vásárló képességük. En­nélfogva a marhahús legfino­mabb szeleteit 25 centjével áru­sították fontját. Akkor is csak azok élvezhették, akiknek volt 25 centjük. A tojás 20 és 25 cent volt tucatja, a vaj 23 cent fontja, a legfinomabb férfi ru­ha 25 vagy 30 dollár volt. A mink szőrmekabátokat, amiért a demokraták uralma alatt 9- 10 ezer dollárokat adtak, ak­kor 250 dollárt kinálgatták. Az ország minden részében, igy Washingtonban is bőven voltak kiadó lakások, eladó házak. Öt­hat szobás lakásért 20-25 dol­lárt kértek, sőt egy-két l*ónapot el is engedtek, ha egy éves szer­ződést kötött a bérlő. Ma ugyan ezen lakások 60-70 dollárba ke­rülnek s a háztulajdonosok sír­nak, hogy vesztességre adják ki a lakóiknak. Ma a mészáros a marhaszeletéxt 1.40 centet kér­és szintén sir, hogy vesztesség­re dolgozik, de igy van ez majd­nem minden üzletben, hogy hol és ki keresi a nagy profitot, azt az olvasókra bízom. Húsz évvel ezelőtt, amikor a republikánusok a Wall Street kegyét vesztették, a demokrata politikusok szintén válasz ut előtt állottak. A nagy világ dep­resszió következtében ebben a tej jel-mézzel folyó Kánaánban, több mint 15 millió munkás ret­tenetes nyomorban járta a mun­kanélküliek kálváriáját. A de­mokraták első cselekedete volt a kiürült bankok bezárása, újjá­szervezése. Most a népek milliói, már azok, akik emlékeznek az elmúlt depresszióra, újból dep­ressziót jósolnak. Nagy gondot okozott akkor is s ma is a kom­munizmus terjeszkedése a világ minden részében és ennek tete­jébe a Wall Street urai sanda szemmel nézték Németország­ban a nácizmus terjeszkedését. Korea közelében Kínában pol­gárháború égette fel az ország túlnyomó részét. Annál is in­kább érthetetlen ez a dolog Amerika polgárai előtt ma, mert szavazó polgárainak egyharma­­da abban az időben tudatlan tacskó volt, a másik harmada meg megsem született. Ennél­fogva a Wall Street urai ké­­nyük-kedvük szerint változtat­hatják szolgalelkü, politikusai­kat, mint a paraszt a kapcáját. Húsz évvel ezelőtt a mi poli­tikusaink a demokraták, azzal járták az ország minden részét, hogy ha őket válasszák meg az ország ügyeinek intézésére, azonnal lefogják szállítani az ország háztartási költségeit 200 millió dollárral. 1933-ban az or­szág háztartása költsége alig AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munka»osztály és a munkáltató osztály kozott s^nuiu közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés miaiunto a uoi­­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírjak, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek keli lolynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földel, a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb Kezekbe ni összpoptosulása a szakszervezeteket (trade unions) keptelenne teszik arra, bogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmei. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportjai az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezaltai elősegítik, hogy bériiare esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatokkal közös érdekeik vaunak. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy iia kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás -van annak valamelyik osztá­lyában. igy aá egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "LE A BÉRRENDSZER­­KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezeté* édltitik a *égl tónavlalom keretein he'ill haladta meg a 8 billió dollárt Ma, amikor a háztartási költ­ség közel jár a 100 billió dollár­hoz, akkor Eisenhower ugyan .azzal a parasztfogással él és ő 40 billióval kívánja leszállítani azl. Amikor a demokraták elfog­lalták az ország fővárosát, a rá­következő napon az ország na­gyobb városaiban a munkanél­küliek tízezrei vonultak fel a városházára és a polgármeste­rektől követelték a munkanél­küliek fokozatos segélyzését. Húsz évvel ezelőtt, mikor 5 centért lehetett venni egy font kenyeret a mai 18 cent helyet, amikor a szénnek tonnája 7-8 dollár volt, éheztünk, fagyos­­kodtunk, mert nem volt 5 cen­tünk kenyérre, nem volt 7 dollá­runk szénre. A használt auto­mobilok ezrei állottak eladásra, 2-3 éves kocsikat 75-100 dollár­ért lehetett vásárolni. Egy gal­lon legfinomabb festéket 1.50 centért kinálgattak és annak te­tejébe ingyen adtak ecsetet hoz­zá. A búzának, kukoricának bushelljét 50 entért kinálgatták. A szakképzett munkások, már akik elég szerencsések voltak és munkához jutottak, 45 cent órabért kaptak. A mi drágalá­­tós honatyáink, amikor elfog­lalták Washingthont, első teen­dőjük volt, hogy megmutassák az ország népének, hogy ők is nélkülöznek, a 10.000 dolláros évi fizetéseiket 8.500 dollárra redukálták. Az elnök 75.000 dol­lárt kapott. Nem csak a mun­kásosztály nagy része, de mind­azok akik 5.000 dolláron alul kerestek, nem fizettek adót. Ma 800 dolláron felül fizet adót ugyanazon munkás. 1933-ban'kezdődött Washing­ton városnak átformálása. A szövetségi kormány hatalmas épületei sorakoznak fel a Penn­sylvania és Constitution Avenu­­ekon, az országház és a Fehér Ház között. Az országházat ha­talmasan megnagyobbították, a Fehér Házat pedig teljesen át­építették öt és fél millió dollár költséggel. Csoda-e ha a demok­raták elkeseredése leirhatatlan. Amikor Roosevelt vette át az ország ügyeinek intézését, a re­publikánus kormány 70.000 szö­vetségi alkalmazottat hagyott hátra. A demokraták kortes be­szédeikben folyton azt hangoz­tatták, hogy “Washingtonba le kell szállítani a szövetségi kor­mány alkalmazottainak szá­mát”. Húsz év után, amikor ki­vonultak, 250 ezer szövetségi alkalmazottat hagytak hátra. A Republikánusok 120 szövetsé­gi épületet hagytak hátra, a de­mokraták bőkezűbbek voltak, most január 20-án 236 szövet­ségi uj épülettel ajándékozták meg a republikánusokat. A republikánusok után bevo­nuló demokrata bohócokat a nép túlnyomó része csak a rádi­ón keresztül vette tudomásul. Ma, húsz évvel később, televízi­ón keresztül látja és hallja a bohócok ujongását. Az 1933-ban bevonuló demok­raták kortes fogásaikban hasz­nálták a prohibició eltörtélését. Jelszavuk volt a “light beer be­fore dark”. Úgy is volt. Az uj kongresszus első teendői között volt a prohibició eltörlése. Még az év januárjában az angol ké­mikusok felfedezték az atom szétválasztását. Németország el­kezdte a zsidók irtását. Az an­gol egyetemi ifjúság nyilatko­­zatot irt alá, kiáltványokat bo­­csájtottak ki, hogy “semmilyen körülmények között nem fognak fegyvert a király és a hazáért”. A lefegyverzési konferencia Ge­­noában zátonyra jutott, amely­nek következtében a League of Nations felbomlott, amelyet na­gyon elősegített Japán Kínába yaló bevonulása. Húsz évvel ezelőtt, a demok­rata párt vonult be Washing­tonba, hogy azt a szemetet, me­lyet a republikánusok huzamos' uralkodásuk idején felhalmoz­tak, kitakarítsák. Húsz éves uralkodásuk alatt a panamák­ba fulladtak bele. Most aztán újabb párt neve alatt, újabb pa­­namázók foglalják el az ország ügyeinek intézését. Nem mulaszthatom itt el, hogy a mi “munkás” poli­tikusainknak fel ne hívjam a fi­gyelmét, hogy az 1953-ik évben összeülő republikánus kormányt hogyan és miképpen szervezte meg a Wall Street érdekeltség. Még mielőtt Amerika népé­nek még csak halvány fogalma % I

Next

/
Oldalképek
Tartalom