Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-31 / 1766. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1953. január 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre .......................$3.00 Félévre ...................:...... 1.50 Egyes szám Ara .......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés Kanadába egész évre Subscription Rates: One Year ................ S3.ÍH) Six Months .... ............... 1.50 Single Copy ... ................ 5c Bundle Orders ..._........... 3c .............. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Uj éra kezdetén Az amerikai hazafias sajtó véleménye szerint Eisenhower elnök adminisztrációjával az Egyesült Államokban uj éra, vagyis az előbbiektől lényegesen eltérő uj korszak kezdődik. Leplezetlen örömmel állítják, hogy ilyen lényeges, a régitől merőben eltérő uj eredményeket várnak úgy a kill, mint a belföldi politika terén. Az Egyesült Államok külpolitikáját a Truman adminisztráció a hideg háborúra építette. Miután ez a hideg háború elég meleg volt arra, hogy elegendő gőzt fejlesztett az amerikai iparok kerekeinek a mozgatására, igy valójában a háborús feszültség uralta a belpolitikát is. Sőt teljesen elismert dolog, hogy éppen a belpolitika, illetőleg az ország gazdasági érdekei miatt állandósították a hideg háborút. Az amerikai néptől rádióbeszédben búcsúzó Truman elnök szerint ugyan az ország eddig soha nem ismert prosperitást ért el, amelyben “az ország összjövedelme méltányos elosztást nyert a nép között”. És hogy többet nem tehetett, azért ne őt vádoljuk, mert: Résen kellett lenni az “istentelen” rendszer ellen, amely rabszolgává teszi a népeket, ahol az uralmon levők állandó félelemben tartják a népeiket. Pedig most már az atomkorszak nyolcadik évében élünk. Persze most már nemcsak mi, hanem mások is rájöttek az atomenergia kiszabadításának titkára, igy a harmadik vüágháboru nem csak a kommunista ellenfeleink sírját ásná meg, hanem esetleg a saját társadalmunkét is éppen úgy, mint az övéket. Gondoljuk meg, hogy mit lehetne csinálni, ha a tőkénket, tudásunkat és az atomenergiát fel lehetne szabadítani a védelem szolgálatból s más, békés célú munkába állíthatnánk? A gondolkozásra képes emberek ezt már nagyon sokszor meggondolták és jobb lett volna, ha Mr. Truman is nem csak gondolkozott, hanem tett volna is valamit ebben az irányban. A történelemnek kevés feljegyezni valója lesz arra, hogy a Truman adminisztráció mit tett a béke érdekében. Mert az, hogy az észnélküli fegyverkezés a békét szolgálja éppen olyan igazság, mint az, hogy az amerikai jövedelmeket MÉLTÁNYOS ELOSZTÁSÚNAK lehet mondani. Ha Truman nem látta a jövedelmek egyenlőtlen elosztását, annál jobban látja utóda, az uj elnök. Megmutatta ezt minisztereinek a kiválasztásánál, ahová csak egész véletlenségből került be egy-két csak közép gazdag ember; a többség csupa müliomo:< áll. Ebben a tekintetben tehát valójában “uj éra” kezdődik l /r.sh:;iglouban. És ha ebbői akármik következtetést vonni arra, hogy mit értenek “uj éra” alatt, akkor a pénz uralmát, münéven szólva a “plutokráciát” értik alatta. Egyébiránt erre vonatkozólag Sinclair Weeks, az uj kereskedelmi miniszter ezt mondotta: “Az amerikai üzletvilág úgy érzi, hogy a Truman adminisztráció ideje alatt Washingtonban csak a mostoha gyermek sorsában részesítették”. Ugyan mit várhat az amerikai nép olyan miniszterektől, akik a Truman adminisztrációjáról úgy tartják, hogy nem volt elég jó az amerikai “üzletvilághoz”, a gyárosokhoz, bankárokhoz, a nagy korporációkhoz, amikor azok olyan nagy profitot zsebeltek el ezen években, aminőhöz hasonlót mág a nagy háborúk éveiben sem értek el. Ugyan mit akarnak még? Mekkora profittal lesznek megelégedve? A nagy és még nagyobb profit előteremtésére a jelenlegi rendszer mellett csak egy ut van: — a háborús feszültség további fentartása, kiélesitése s esetleg a tényleges nagy világháború. Ezért hangoztatják, hogy a Truman adminisztráció által folytatott ‘‘containment” (bezáró) politika a kommunizmus ellen már nem elég, hanem most már majd jön a “lázadásra keltés” és a “felszabadítás”, — szóval a háború. Lehet, hogy az “uj éra” kifejezéssel az uj világháborúra céloznak. A belföldi vörösfaló politika valójában csak a háborús uszítás egyik fázisa. Senki sem hiszi el, hogy az a pár ezer kommunista valóban még csak gondolni is merne arra, hogy az óriási fegyveres hatalommal rendelkező amerikai kormányt erőszakkal megdöntse. A vörösek üldözését elrendelő Smith törvény és a McCarran-Walter bevándorlási törvény csak a hisztéria emelését célozza, noha sok ártatlan embertől elveszik a megélhetést s százakkal töltik meg a börtönöket. Valószínű, hogy a most már valóban “nagy legénnyé” lett McCarthy szenátor vezetése alatt fokozni fogják a vörös hisztériát. így ezen a téren semmi “újat” nem várhatunk. Ellenben az ország természeti kincseinek teljesen a magánkézre való átjátszása még a belföldi politikában is “uj érát” jelenthet. Talán Truman is erre gondolt, midőn legutolsó intézkedése gyanánt a tengermenti földek alatti olajat a Navy tulajdonának minősítette. A sajtó dühösen fenyegetőzik, hogy ezt az intézkedést az uj adminisztráció hamarosan meg fogja változtatni. így tehát az “uj éra” a jelenlegi jelek szerint a külföldi politikában a háborús őrület fokozását, a belföldiben pedig az ország természeti kincseinek az elrablását jelenti. És hogy ennek kevés ellenzéke legyen, arra kellett a szakszervezetek leszerelése azzal, hogy az üzleti élet után sóvárgó egyik szakszervezeti vezért kinevezték munkaügyi miniszterré. / Mindezek aztán megmagyarázzák azt a határtalan nagy örömet, amit az Egyesült Államok nagyvagyonu polgárai mutattak az uj elnök beiktatásánál. Megtöltötték Washingtont, ahol a kétnapos cécó végignézése egy-egy személynek (hotel, étkezés) több száz dollárba került, különösen azoknak, akik messzebbről jöttek. Ugyan hány munkás adott ki száz dollárokat, hogy résztvegyen az uj elnök ünneplésében? Márpedig az amerikai elnök állítólag az összlakosság elnöke. De a gazdagok osztálya aligha tesz ki többet egy milliónál, vagyis minden 160 lakosból csak egy van olyan, aki igazán örülhet ennek az uj adminisztrációnak. Ezekre most valóban “uj éra” köszöntött, amit rivalgó örömmel fogadtak. A szövetségesek Minden jel arra mutat, hogy midőn az amerikai újságírók vagy a rádió kommentátorok a közönség elé dobnak egy-egy nagyhangú frázist vagy politikai szóllamot, azt nem saját maguk találják ki, hanem készen kapják a National Association of Manufacturers (NAM), az országos kereskedelmi kamara és hasonló egyesületek központi irodáitól. A sajtónak csak az a rendeltetése, hogy népszerűsítse ezen szóllamokat, amiket itt a “catchwords” néven említenek. v Erre bizonyíték az, hogy az országos adminisztráció változásával felszínre vetett “uj éra kezdődik” szóllamot is maguk az iparbárók hamarább ismerték, mint a nagyközönség. Ezt láthatjuk abból, hogy a vagyon szempontjából nézve a legtekintélyesebb iparbárók egyike, Második Henry Ford már a múlt héten cikket irt érről a kérdésről a Saturday Review folyóiratban. Második Henry figyelmezteti az amerikai közönséget, hogy az “uj éra” kezdeténél ne várjon csodát, mert egyetlen nagy változás sem történik egyik pillanatról a másikra. Aki még ezt nem tudta, annak megmagyarázza, hogy noha két év között nagy külömbség lehet, azért ezt a külömbséget nem lehet látni mindjárt a két évet egymástól elválasztó éjjel 12-ik óráját követő percben. Szóval egy kicsit várnunk kell s majd megtudjuk, hogy milyen változást hoz az “uj éra”. De Második Henry nem erről akar írni, hanem miután elismeri, hogy az Eisenhower adminisztrációt az “üzletvilág” választotta meg, azért az amerikai üzletembereket felelőség terheli, hogy müyen intézkedéseket foganatosít majd ez az uj adminisztráció. És mint az amerikai üzletvilág “hivatott” képviselője, meg is mondja, hogy mit vár az uj adminisztrációtól. • Akár akarjuk, akár nem, a világ szemében az üzletvüág felelős az uj adminisztrációért és mi nem térhetünk ki ezen felelőség elől. A világ népe elvárja tőlünk a “szabad világ” kiterjesztését. Második Henry vezetője a “Free Európa”, “Free Asia” és egyéb hasonló nevű állítólagosán “privát” organizációknak, amelyek milliókat költenek arra, hogy a népi köztársaságokban lázadásokat, ellenforradalmakat szítsanak, vagy ha az nem sikerül, legalább is összeveszitsék őket. Henry és társai szörnyű félelemmel gondolnak a kollektív termelő rendszerre, ami nem csoda, mert az olyan rendszerben nem rendelkezhetik egy ember sem két billiót is kitevő olyan vagyon felett, melyet százezrek munkája termelt meg. Második Henry és társai tehát a hihetetlen nagy profitjaikból nagy összegeket fordítanak arra a célra, hogy a kollektiv termelő rendszert gyalázzák, a népi köztársaságokban lázadást szitsának és a “free world” név alatt említett tőkés termelő országok fegyveres erejét egyetlen nagy szövetségben egyesítsék a szent profit védelmére. A Ford billiók tulajdonosa tehát a kollektív termelő országok elleni harc fokozásában látja az “uj érát”, noha figyelmeztet, hogy még ezen a téren se várjuk a máról-holnapra mutatkozó nagy változást. Az igazság útja Walter Mithell, az Episcopal Egyház los-angelesi kerületének a püspöke nem egyezett meg azon paptársaival, akik a kerületi gyűlésen azt hangoztatták, hogy az iskolákban el kellene tiltani a szocializmus, kommunizmus meg az ilyen “izmusok” tanítását. Sőt éppen ellenkezőleg, — harsogta a püspök, — nekünk, a papoknak kötelességünk, hogy tanítsuk mindenütt, még az iskolákban is, hogy mi a kommunizmus, mert akiket igy felvilágosítunk, azoknak nem lesz nehéz választani Krisztus és káosz között. Ha elfogadjuk Mitchell püspök azon feltevését, hogy a kommunizmusról csak a papok adhatnak igaz információkat, akkoi*
