Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-31 / 1766. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. január 31. Uj kormány? Merre? Meddig? AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVL\ YILATKOZATA (Vi.) Ezen puskaporos légkörben, nagyon is fontos kérdések ezek, ámbár azt vitathatjuk, hogy új-e a kormány? vagy az intelligens munkások által állitva, kevés színezéssel külömbözik a régi kapitalista kormánytól. A máz lehet más, de alatta ugyancsak azon nemzetközi trösztök, tőkések szövik hálójukat tovább. Ámbár igaz, hogy még ilyen nyíltan nem ültették ezen trösztök fejeit, tulajdonosait a kormányba, mint mostan. De hát az övék az ország, hatalom és a kormány.. Az uj elnök bemutatkozó beszédéből, nem is várhattunk útmutatást, az csak azért volt, . csak annyit mondott, mellyel úgy az amerikaiakat, mint más országok diplomatáit, akik ott halgatták, megtévessze. A fontos dolgokat, titkos gyűléseken beszélik és döntik el. Az ilyen nyilvánosságra szánt beszédeket úgy írják össze a szakértők, adják a szónokok szájába, hogy az mindenkinek kedvére való legyen. Csak amikor az ilyen fontos emberek saját gondolataikat köpik ki anélkül, hogy szakértők megrágták volna azt, jönnek elő olyan igazságokkal, melyeket útmutatónak lehet venni. DULLES ÉS TÁRSAI A külügyek vezérének kinevezett, de még soha semmiféle politikai állásba be sem választott Wall Street prókátor lesz a külügyminiszter. Tehát ő fogja megszabni, irányítani, hogy béke lehet lesz-e a világnak más országaiban. Ez a Dulles sokkal többet cselekszik, mint beszél, de néha, leginkább a választások alatt és azóta beszélt, olyanokat, melyek a szivéből jöttek, nem szakértők adták a szájába. Ezek között leglényegesebb az a kijelentés, hogy a Truman hadakozási tervezetét átváltoztatják úgy, hogy nem védekezni, hanem támadni fognak mindenfelé. Erre rámondták az összes társai, Eisenhowerral együtt az ament. Tehát innen lehet lesz kiindulni, mit várhatunk, merre és meddig viszik Amerikát. George Kennan, aki sok szakértő és kommentátor szerint “legtöbb piszkosságot követett el Oroszország ellen”, meg van ijedve nagyon. Ő tudja, hogy azzal a százmillió dollárral, melyet a múlt évben kaptak és el is költöttek, hogy támadó politikát folytassanak Oroszország és az összes szocialista útra tért országok ellen, nem tudtak elérni semmit, sőt még jobban felébresztették a kémelháritó, azaz ellenkémkedés szerveit minden országban és a legkedvesebb, legjobb embereiket fogdosták össze nagyon sok országban és az ellenőrzés sokkal szigorúbb Amerika barátaival szemben. A Pennsylvaniai Ügyvédi Kamara előtt tartott beszédében, nagyon vehemensen kijött Dullesék politikája ellen. Nem azért, mert ő védeni szeretné a szocialista országokat, hanem azért, mert tudja, hogy az a nyílt, kérkedő előre bejelentett, támadó politika, forradalmakra, lázadásokra való szitás és csak visszafelé sül el, amint a közelmúltban is láttunk. Tehát a Dullesék támadó politikája nem uj és nem lesz sikeresebb azáltal, hogy megfujták a támadásra való riadót. Eddig Trumanék ugyan ezt csinálták, de minden trombitálás nélkül. Nem hiszszük, hogy Dullesék több pénzt kaphatnának a kongresszustól, mint az a 100 millió dollár, me- i lyet Kennanék kaptak és elköltötték, minden nagyobb eredmény nélkül. A GYARMATOK Minden nagytőkés, tehát a legnagyobbak is, akik most a kormányt átvették, beleiratták az elnök bemutatkozó beszédébe, hogy “Amerikának piacra van szüksége”. Azért kezdtek és folytattak két világháborút. Az első világháború után, egyenlőre csak a németektől vették el a piacot, a második világháború után, nem csak a németektől és japánoktól, hanem nagyrészben a francia, angol piacból is nagy részt elvett Amerika. Még ez sem elég és a legnagyobb baj az, hogy Dullesék, tehát a tőkések szócsövei tudják, hogy ha megakarják nyerni japán és a német nagytőkések támogatását, akkor azoknak is vissza kell adni valamennyi piacot, legalább annyit, hogy megélhessenek, ha nagyon szűkösen is. De nagyon sok gyarmat elveszett, önálló lett és azokkal kereskedik, akikkel jobb üzletet tudnak kötni. Például Egyiptom, kizárólag az angol birodalom gyarmata, lerakodó helye volt, most Oroszországgal és Csehszlovákiával 200 százalékosan megnövekedett a behozatala és természetesen a kivitele is. Ugyanis a világnak legjobb gyapotját Egyiptomba termelik hatalmas méretekben. Eddig az angolok szokták átvenni és eladni, vagy felhasználni, de mostan nincs ahol eladják a kész szövőipari terményeket, igy természetesen nem vették át a gyapotot. De az is igaz, hogy még ha akarták volna sem kaphatták volna meg potom áron, mint szokták, mivel Egyiptom is függetlennek érzi magát és azokkal kereskedik, akikkel kíván. Kínát, sok arab országokat, Indiát, ha nem is egészben, de nagyrészben elvesztették piacnak. Most még az igy összezsugorodott piacot is meg kell nekik osztani a japán és német tőkésekkel, mert másképen nincs barátság, szövetség. Tehát akármerre fordul is a trösztök által lefoglalt kormány, olyan kőfalnak ütköznek, melyen nagyon könnyen összetörhetik a hájogos fejeiket. Ha Dulles szerint lázadásokat, ellenforradalmakat igyekeznek szítani a szocialista országokban, csak nagyobb éberséggel csapnak le az ilyen ügynökökre. Ha az amerikai iparoktól vesznek el piacot, hogy megnyerjék a német és japán tőkések szövetségét, akkor itten lesz nagy munkanélküliség. Ha egy kormány belekerült a kutyaszoritó-A munkásosztály és a munkáltató osztály között s«mmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés taláUiató a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein Óelül-Marakodnak a koncon REPUBLIKÁNUS SZENÁTOROK KÖVETELIK A “PATRONAGE” JOGOT. — MAR MEGELÉGELTÉK A MILLIOMOSOK KINEVEZÉSÉT. — IPARBÁRÓK TERVE A HATALMAS PROFIT BIZTOSÍTÁSÁRA. WASHINGTON — Ugylátszik, hogy a republikánus szenátorok nagyon megorroltak azért, mert Eisenhower nagyon sok tisztviselőt kinevezett az ő megkérdezésük nélkül, holott régi szokás, hogy az elnök pártjának szenátoraitól kér ajánlatokat a legtöbb tisztség betöltésénél. Éhez a “patronage” joghoz nagyon ragaszkodnak a szenátorok, mert igy jutalmazzák azokat, akik korteskodnak az érdekükben és igy építik ki a nagy pártgépezetet, amellyel államukat, majd az egész Egyesült Államokat uralják. Eisenhower talán csupa tudatlanságból, avagy hatalma tudatában nem kérdezte meg a szenátorokat minisztereinek kiválogatásánál és igy válogatja össze a külföldi nagyköveteit is. Legutóbb is két nagy bankárt nevezett ki nagykövetnek. Az egyik Winthrop W. Aldrich, a Chase National Bank elnöke, akit londoni nagykövetté nevezett ki; francia nagykövetté pedig a Dillon, Read & Co. bankház fejét, C. Douglas Dili ont választotta ki. Miután ezen magas tisztségekre csaknem csupa milliomost nevezett/ki, a szenátorok előbb tapsoltak, később pedig meghunyászkodtak és csak Taft mert felszólalni Durkin szakszervezeti vezér kinevezése ellen. Később azonban kitűnt, hogy Charles E. Wilson két és fél millió dollár értékű General Motors részvény tulajdonosa és igy törvényellenes lenne a kinevezése olyan pozícióra, amelynél az övé a döntő szó abban, hogy ez a cég mennyi hadirendelést kapjon. AZ IPARBÁRÓK TERVE Végre mégis nekigyürkőztek a szenátorok és tudtára adták Eisenhowemek, hogy ha nem kéri ki a tanácsukat a kinevezéseknél, akkor a szenátusban ba, úgy az amerikai trösztök kormáynya most belemászott önkéntesen. nem fogják helybenhagyni a kinevezéseit. Erre Eisenhower megígérte, hogy most már a másodlagos és harmadlagos tisztségeknél a szenátorok tanácsát fogja követni. Az iparbárók egy bizottsága pedig tervet dolgozott ki arra, hogy a mai nagy ipari üzemet továbbra is fentartsák. Ezen terv szerint, amelyet az “Office of Defense Mobilization” elé terjesztenek, a szövetségi államnak a következő tiz éven át évi 500 millió dollárt kellene adni azon nagy gyárak fentartására, amelyeket esetleg le kell zárni, ha netán a koreai béketárgyalások sikerre vezetnének és lelassítanák a fegyverkezést. Ennek a bizottságnak vezetője Herold S. Vance, a Studebaker Corporation elnöke, azt állitja, hogy ha a mai háborús feszültség meg is szűnne, a békés állapot csak rövid ideig tartana és újra hozzá kellene látni a fegyverek tömeges gyártásához. Azért megérne az amerikai népnek évi fél billió dollárt, hogy a fegyvergyárakat állandóan jókarban tartsák, hogy ha kell, azonnal hozzá lehessen látni a fegyverek gyártásához. Vance szerint, akinek a gyárai hadi truckokat és tankokat készítenek, az ily tankok rövid idő alatt elavulnak és 5000 uj tank építése egy billió dollárba kerül, de ha a gyárban állandóan dolgoznak rajtuk s javítják, akkor ezen összeg kis részével is meg lehet azokat tartani teljesen használható állapotban. Az iparbáróknak ez a terve lényegében azt célozza, hogy a
