Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-06-13 / 1785. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1953. junius 13. hírek magyarorszagbol Dulles beismeri kudarcát A KÜLÜGYMINISZTER RÁDIÓ BESZÉDÉBEN BEISMERTE, HOGY A KÖZÉP-KELET ORSZÁGAIT NEM LEHET SZOV­JETELLENES SZÖVETSÉGBE ÖSSZEHOZNI. WASHINGTON — John Foster Dulles, az amerikai külügy­miniszter, a közép-keleti országokból visszatérve rádió beszédben számolt be útja eredményéről s bevallotta, hogy az kudarccal végződött. Dulles nyíltan megmondotta, hogy azért látogatta meg Egyip­tomot, Iránt, Izraelt, Szíriát, Lebanont, Arábiát és egyéb közel-200 KOREAI GYERMEK ÉR­KEZETT BUDAPESTRE Tizenégyezer kilométer. Még leírni is sok. Ilyen messze van Budapesttől Korea. Tizenhat na­pig tartott az útja annak a két­száz koreai kisfiúnak és kislány­nak, akik fővárosunkba jöttek tanulni. Záhonynál léptek elő­ször hazánk földjére ezek a gyermekek, s a záhonyiak olyan végtelen szeretettel várták őket, mint ahogy szerető anya várja messze útról hazatérő kedves gyermekét. Az asszonyok anyai szive megindul; némelyik el is sir ja magát, amikor Gi Cin Min négy­éves fiúcska értelmes arcocská­ja megjelenik az ablakon. Pék Szón Gi egy tizenötéves phenja­­ni kislány karján, aki vállalta a hosszú utón a kis Gi gondozá­sát. Ami a legjobban feltűnik a záhonyiaknak, de nekünk is a hosszú utón példamutató fegyel­mezettségükkel. — Ők már a harcok közepet­te nevelkedtek — mondja Kvon Csun Uk követségi attasé, ami­kor észrevételünket közöljük ve­le. Végig az utón a szeretet mil­liónyi megnyilvánulása minden állomáson. Debrecenben szebb­nél-szebb játékokat, virágokat, cukorkát és rengeteg piros út­törő-nyakkendőt, még úttörő­­sapkát is ajándékoznak a ked­ves vendégeknek. Nagy gumi­labda, félméteres vitorláshajó, anró felöltöztetett babák, mű­vészi rajzzal díszített levelek cserélnek gazdát. Budapesten az úttörők százai és Kim ír Szen-iskola másfél évvel ezelőtt érkezett tanulói ölelgetik az uj jövevényeket. Valaki felsír melletünk: Kum Bjong Szap, egyetemi hallgató fedezi fel a gyerekek soraiban tizenegyéves öccsét. Kum Bjong Szán ebből megért mindent. Amikor még ő jött ide egyetem­re, éltek szüleik, testvéreik. Most erről a csoportról minden­ki tudja, hogy teljesen árvák, még rokonuk sincs. Kum Bjong Szapnak ez az egy testvére ma­radt . . . De Kum Bjong Szap nem sokáig sir. Némán magá­hoz öleli öccsét és kezével a Kim Szen-iskolások felé mutat; vala­ki lefordítja mellettünk, azt mondja: —, Nézd milyen szépek és erő­sek! Erős a mi népünk! S hol­napra már ti is ilyenek lesztek. A kisfiú hozzásimulva, virág­áradat közepette lép ki a pálya­udvar kapuján, s elindul a két­száz fiú és leány előre, az uj élet felé. SEBŐK LACI SZAKMUNKÁS LESZ Sebők Laci élénktekintetü, kerekképü, jókötésü falusi fiú. Tizenhét éves és jelenleg ipari tanuló a csepeli Rákosi Mátyás Müveknél. Géplakatos szakmát tanul. Hort községben élnek La­ci szülei. A kis falusi házban minden nap emlegetik Lacit. — Irt-e a fiú? — kérdezi a mező­ről hazajövet édesapja. — Hogy van az öcskös? — állit be olykor bátyja, a mozdonyvezető. — Szinesceruzát küldött! — újsá­golja barátnőjének ötödikosz­tályos kishuga. Édesanyja sze­me büszkén csillog, amikor La­ciról esik- szó. Egy-két év múlva jólfizetett szakmunkás lesz, s talán később még hires ember válik belőle, sztahanovista, újí­tó .. . Sebők Laci itt áll második ott­honában, a gyári tanműhelyben. Itt sorakozik a terem falánál az ifjúmunkások büszkesége: ti­zenkilenc fényesen csillogó esz­­tersranad. Az elsőéves tanulók kszitették önállóan, Laci keze­­munkája is benne van. Boldo­gan mutogatja Laci a Rákosi Müvek kétezernégyszáz ipari ta­nulójának birodalmát. A tanmű­helyből átmegyünk az iskolába. Kétemeletes, hatalmas épület, előtte zöldfüves park. A termek, folyosók ragyogóan tiszták. Az ajtók mögött mindenféle gép­pel, táblázattal, kísérleti anyag­gal felszerelt fizikai, kémiai, számtani, anyagismereti szer­tár, lakatos, esztergályos szak­terem. Itt töltik az ipari tanu­lók a hét három napját; a má­sik hármat a műhelyben. Két év elteltével szakmunkás oklevéllel hagyják el az iskolát. Uj szürke munkaruha van a fiun, mert ma munkanapja van. Elmondja, hogy az iskolába nem ebben járnak, hanem fé­nyesgombos, sötét szövetből ké­szült tanulóruhájukban, nyáron barna vászon tanulóruhában. Sebők Laci elmondja, hogy édesapjának semmit sem kell költeni az ő taníttatására, a nép állama fedezi a költséget. In­gyen kapják a szép ruhákat, a könyveket, a kényelmes tanuló­otthont, a sportlehetőséget. A bőséges ellátásért alig fizetnek valamit, de ezt is saját kerese­­' tűkből, mert fizetést is kapnak s a jó tanulók még külön jutal­makat. Pénzjutalmat, könyvet, mikor mit. — Félévben én is kaptam — meséli Laci —, mert csupa né­gyes, meg ötös osztályzat volt a munkanaplómban, az iskolai bi­zonyítványban meg 4.5-ös tanul­mányi átlag. —És mire költi a keresetét ? — Hát . . . Iskolán kívül sza­bad dohányozni. Aztán szórako­zásra. Egyforintos mozijegyet kapunk, színházjegyet is ked­vezményesen. Egy héten két­­szer-háromszor is elmegyünk moziba, szinházba. — Az ellátás milyen? Nem kell pótolni? — Nem igen, legfeljebb cso­koládéval, meg cukrászsüte­ménnyel. S már sorolja is: reg­geli félliter kávé és kenyér, amennyi kell. Aztán mi magunk csomagoljuk be az uzsonnánkat, kenőmájast vagy kolbászt, lek­várt, kenyeret. A tegnapi ebéd leves volt, hús sóskamártással és krumplival. A vacsora főze­lék, hússal ... Jó volt! — teszi hozzá. Megkérdem: tudja-e hova ke­rül, ha végez. Természetesen tudja. Minden ipari tanulóval szerződést kötnek tanulmányai első évében, hogy melyik üzem­ben fog már a második évben dolgozni. Sebők Laci a Rákosi Müvekben maradhat, de kérni keleti országokat, hogy azoknak kormányait szovjetellenes szö­vetség összehozására bírja. Dul­les ugyanis a Szovjetunión és a többi népi köztársaságokat a North Atlantic Treaty Organi­zation (NATO) szövetséghez hasonló szervezetekkel akarja körülfogni. Az arab államok azonban ebbe nem mentek bele, mert mint maga Dulles mondot­ta, “jobban gyűlölik az angolo­kat, a franciákat, mint ahogy félnek a kommunizmustól”. Dulles szerint egv másik oka a kudarcnak az arab államok és Izrael közötti harc, amelyben az Egyesült Államok eddig semle­ges volt és akar maradni to­vábbra is, ezzel azonban bizal­matlanságot vált ki maga iránt az arabok részéről. És végre, — mondotta Dulles — a Közel-Keleten is felébredt a nágyon éles sovinizmus, amit azon országok népeinél eddig nem tapasztaltak. 'Ez a nemzeti sovinizmus valójában az angol és a francia gyarmati uralom, vagy gyámkodás alóli szabadul­ni akarásban jelentkezik. Az Egyesült Államok kormánya azonban kénytelen a francia és az angol uralmat védeni, mert azon nagyhatalmak szolgáltat­ják a szovjetellenes szövetség legfontosabb oszlopait. Egyébiránt Eisenhower elnök bejelentette, hogy a külügyi po­litika irányítását ezentúl még nagyobb mértékben bízza Dulles külügyminiszterre, ami a közel­­keleti kudarcért való elnézést jelenti. Eisenhower, engedve akarja áthelyezését a szülőfalu­jától, Horttól hat kilométernyi­re fekvő gépgyárba. így köze­lebb kerül a szülői házhoz, bár most is gyakran hazalátogat, átlag 4-5 hetenként. — Az én időmben de máskép­pen volt — sóhajt fel az öreg portás, amikor kifelé megyünk. — Munkanélküliség, nyomor . . ez volt a- mi ifjúságunk . . . De jó lenne most húszévesnek len­ni! Washington — Eisenhower el­nök kinevezett egy négy tagú bizottságot azon amerikai pol­gárok lojalitásának a felülvizs­gálására, akik ezentúl a United Nations szolgálatába állnak. Ha a lapot csomagoló pa­piroson a neve mellett azt lát­ja, hogy 1953 JUNE, vagy még korábbi jelzés mutatja, hogy meddig van lapja fizet­ve, ne várjon külön felszólí­tást, hanem küldje be az elő­fizetési diját, amely most az Egyesült Államok területére évi három dollár. Legyen se­gítségünkre ezzel munkánk­ban. szenátor Knowland és társai nyomásának, azt is megígérte, hogy a United Nations közé nem fogják felvenni a Kínai Népköztársaságot addig, amig a koreai háború véget nem ér. AZ IS VALAMI Kansas államban egy farmer, amikor olvasta az újságban, hogy az Eisenhower adminisz­tráció takarékosságot adván ki­fogásul, beszünteti az időjárást jelző hivatalok egy részét, na­gyon mérges lett, mert a farme­roknak jó szolgálatot tettek az ily időjárás jelentések. Azért dühösen mondotta a County Agentnak: “íme, mit kaptunk eddig ettől a republikánus admi­nisztrációtól: Leestek a farm­­termelvények árai, magasabb kamatokat kell fizetni a kölcsö­­neinkre, beszüntették a farmok további ellátását villanyáram­mal és telefonnal, nincs kilátás az öntöző rendszer további fej­lesztésére, jóval drágább lesz a villanyáram. Hát mi, farmerok már semmit sem kapunk ettől az adminisztrációtól?” Dehogy is nem, — felelte a County Agent, — hát nem kap­­ják-e meg minden héten az el­nök golfjátékáról szóló pontos jelentést? AMERIKAI IFJAK UJ JÁTÉKAI LOS ANGELES — Ugylát­­szik, hogy amióta nagyon ügyel­nek arra, hogy az amerikai kö­zépiskolákban (High School) ne taníthassanak olyan tanítók, akik logikus gondolkozásra ok­tatnák az ifjúságot, a 15-19 éves diákok — úgy a fiuk mint a lányok, — akik megtanulják az automobil hajtást, egészen újfajta játékokat találnak ki. Az Elsinore, Cal. High School 8 növendéke, —17-19 évesek, — “Chicken” játékot kezdtek, ami abból áll, hogy automobiljaikkal egymásnak rohannak és aki ha­marább kitár az összeütközés elől, az a “chicken”, vagyis gyá­va. Miután a fenti játéknál egyik hajtó sem akart “chick­en” lenni, a két autó összeütkö­zött, a 8 játékos közül 6 súlyo­san megsebesült, a két kocsi pe­dig az ócskavasashoz került. Norristown, Pa. városban “Point” játékot játszanak a High School tanulók. Ebben a játékban a forgalmi törvények minden megszegése egy pontot számit és a győző az, aki több pontot tud szerezni. A 15 éves Jane Linsenbigler már a hato­dik pont szerzésénél nekiment a telefon póznának, ami az életé­be került és az ugyancsak 15 éves Dorothy Cohan nevű ba­rátnőjét pedig örök életre meg­nyomorította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom