Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-06-06 / 1784. szám
1953. junius 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A BERMUDAI ÉRTEKEZLET Junius hó végére a három nyugati nagyhatalom fejei értekezletre jönnek össze, hogy mint az első jelentések mondották, “összeegyeztessék a három nagyhatalom nézeteit a nemzet - ' közi kérdésekben”, amelyhez még hozzáfűzték, hogy ez előkészítője a Szovjettel való tárgyalásoknak. Mint minden alkalommal, úgy most is, közbe szólt a kormány fenegyereke, a háborús tőke cinikus képviselője Dulles külügyminiszter, kijelentette, hogy a Szovjettel való tárgyalásoknak sok előfeltétele van és ezek az “előfeltételek”, amelyeket felső rolt, olyan természetűek, amelyek már előre kizárnák a tárgyalások lehetőségeit is. Mr. Dulles ugyan ezt tette az elnök beszéde után is, oly durva imperialista feltételeket szabott, amelyek lehetetlenné akarták tenni még a tárgyalások gondo latát is, úgy hogy az emberek gondolatába újra felmerül az a kérdés, amelyet Attlee volt an goi miniszterelnök mondott ki nyiltan az angol parlamentben, hogy kétséges, hogy Amerika külpolitikáját, az elnök, a kormány vagy pedig a McCarthy féle mellékkormány intézi-e, hogy Mr. Dulles-e a tényleges boss ma Amerikában. Amerika népének és vele az egész emberiségnek az a szerencséje, hogy Dulleséken kívül más hatalmas erők is jelentkeznek, amelyek gátat vetnek annak az imperialista világuralmi törekvésnek, amelyre'az amerikai nagytőke képviselőig Dullesék törekszenek. ELLENTÉTEK A nyugati hatalmak közötti ellentétek nem mai keletűek. Ezeknek jórésze a tőkés országok érdekellentéteiből fakadnak. A két világháború igazi haszonélvezője az amerikai nagytőke volt, amely kiterjesztette csápjait az egész világra, visszaszorítva a piacokról az angol, francia, japán, olasz és német tőkéseket. Különösen a második világháború után, aminek óriási profitját az amerikai tőke igyekezett külföldön befektetni méghozzá sikeresen, teljesen uralva a világpiacot és a nyersanyag forrásokat. A Marshall segélylyel, az Atlanti Szövetséggel, még a szövetségesei gazdasági életébe is irányitólag szólt bele, megszabva annak, hogy mit termeljen, kinek mit adjon el és a nyersanyagát hol szerezheti be. Ugyan akkor kényszeritette háborús készülődésre, amelyek gazdasági csődbe vitték a szövetséges országokat, amelyek az áruikat amerikai tilalom miatt nem tudták a természetes, fizetőképes piacokon, a Szovjetekben, Kínában és a Népi Demokráciákban elhelyezni és onnan nyersanyagot, élelmiszert beszerezni, kénytelenek voltak azt a drága amerikai piacon beszerezni Ennek az amerikai nagytőke által .megszabott politikának az eredménye az volt, hogy a nyu gáti országok közgazdasága ma, a háború utáni nyolcadik évben is teljesen zilált, a háborús károkat még ma sem heverték ki. A közhasználatra dolgozó iparaik elsenyvednek, a munkanélküliség állandóan növekszik, a la kosság életnívója állandóan sü lyed. Ezek a tények mind élesebbé tették a tőkés országok és Amerika közötti ellentéteket, amelyek ma már oly élesek, hogy azt többé elkendőzni nem lehet. Az ellentétek ma már hivatalosan is szembekerültek Amerika politikájával és ez olyan súlyos valami, hogy kikényszeritette a Bermudai találkozót. CHURCHILL BESZÉDE Churchill angol miniszterelnök május 11-én külpolitikai beszámolót tartott, amelyen ha ovatos diplomáciai nyelven is, de élesen rávilágított a nyugati hatalmak és Amerika közötti ellentétekre. Amerikával szemben a kinaikoreai javaslatot alkalmasnak találta a megegyezés alapjául, “csak” elengedhetetlen, hogy türelemmel, megértéssel vizsgáljuk meg. Az indokinai harcokra vonatkozólag, amelyeket a hivatalos Amerika össze akart kapcsolni a koreai és az általános béketárgyalások előfeltételeivel. Kijelentette, hogy “nem kell, hogy arra következtessen bennünket, hogy azt a szovjetek sugalmazták”. “Oroszországgal szemben a mi politikánk az, hogy elkerüljünk minden olyan lépést, amely feltartóztathatná a meglevő és kedvező viszonyunk megjavításának minden előjelét. Serkentőleg hat ránk a szovjet kormány számos baráti lépése.” Az amerikai állásponttal szemben kijelentette: “Hiba volna azt gondolni, hogy semmit sem lehet rendezni Oroszországgal, ha — vagy amig — minden nem kerül ték, hogy ugy-e milyen megbízható Eisenhower elnök, siet BEVÁLTANI A VÁLASZTÁS ELŐTT TETT ÍGÉRETÉT! Mert állítólag Eisenhower azt is megígérte, hogy megválasztása esetén a fentnevezett államok tulajdonába juttatja a partmenti olajat. És ime, mindenki láthatja, hogy beváltotta ezt az ígéretét. Igaz, hogy a többi Ígéretekről nemcsak megfeledkezett, de ellenkező intézkedést tett. A valóság tehát az, hogy Eisenhower elfelejtette a nép javát szolgáló Ígéreteit, de beváltja a népelleneseket. rendezésre. Két vagy három kérdés rendezése eredmény volna minden békeszerető ország részére, azért úgy vélem, hogy hosszas halogatás nélkül össze kell ülni a legnagyobb színvonalú értekezletnek a vezető hatalmak között.’’ A beszéd feletti vitában már kevésbé diplomatikus volt a hangja a képviselőknek, Attlee, a mukáspárt vezetője beszédében támogatta Churchillnek azt a javaslatát, hogy a nagyhatal mák vezetői kezdjenek tanács kozásokat. A koreai kérdésről szélva Att lee kijelentette: “Az Egyesült Államokban vannak elemek, amelyek nem kívánják a koreai kérdés rendezését. Vannak emberek, akik általános háborút akarnak indítani Kina és általában a kommunizmus ellen. Nagy a befolyásuk Chiang Kaishek barátainak is. Ezzel a ténynyel helyénvaló szembenézni”. Ehhez Attlee hozzáfűzte, hogy “Amerika szóvivője az Egyesült Nemzeteknek, de én úgy vélem, hasznos volna, ha még ezeken a tárgyalásokon is ott lennének az Egyesült Nemzetek érdekelt országainak más tagjai is.” A továbbiakban Attlee kijelentette: “Egészen biztos vagyok abban, hogy amikor — miként ezt valamennyien reméljük — ezek a közvetlenül a fegyverszünet létrehozására irányuló tárgyalások befejeződnek, a további rendezés ügyét nem kellene kizárólag az amerikaiak kezében hagyni.” Attlee kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy “bizonyosabb benne mint valaha, hogy amint létrejön a megegyezés, Kínának el kell foglalnia jogos helyét a Biztonsági Tanácsban. Úgy tűnik, hogy Kina valóban tényleges hatalommá nőtte ki magát. Joga van ahhoz, hogy az öt nagy egyike legyen.” Ezzel, kapcsolatban Attlee arról beszélt: “állandóan unszolnak bennünket, hogy ne kereskedjünk Kinával — még olyan cikkekben sem, amelyeknek alig van közük a háborúhoz. Nekünk legalább olyan életbevágó érdekünk, mint sok másnak, hogy rendeződjék a kínai ügy.” Az alsóház külpolitikai vitája során felszólalt Strachey volt munkáspárti hadseregügyi miniszter, aki a többi között a következőket mondotta: “Nagy- Britanniának kereken ki kell mondani, hogy ha a koreai fegyverszüneti tárgyalások újra megszakadnának, akkor a világ közvéleménye a jelenlegi körülmények között nem a koreai, vagy a kínai küldötteket, hanem az amerikaiakat tenné felelőssé, akik alig tesznek többet, mint részleteken rágódnak.” Jennie Lee munkáspárti képviselőnő kijelentette: “Anglia nem remélheti, hogy az őt megillető szerepet játszhat ja a világban, amig a kormány — és ennek a kormánynak munkáspárti kormánynak kell lennie — udvariasan meg nem mondja Amerikának : Köszönjük nagyon szépen, de nem szándékszunk továbbra is koldus-szerepet játszani a világban. Anglia nemtárgyalhat az Egyesült Államokkal, ha kéregető tányért tartva közeledik Washingtonhoz, mert CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK junius 14-én, vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a Mantua, O.-ban, a jól ismert Gall farmon, Stafford Rd. Ebédre gulyás a hozzávalókkal várja a vendégeket. Egész nap szalonnasütés. Belépő díj nincs. Akiknek nincs autójuk, azok d.e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112 Streetnél. Útirány: A 422-es utón az Auburn Cornerig, ott balra a 44és útra a Stafford Rd.-ig, azon jobbra figyelje a Bérmunkás jelzést. a pénz hangosabban beszél, mint a szavak.” Az angol lapok és a hivatalos rádió élesen támadják az amerikai külpolitikát a koreai tárgyalásokra Vonatkozólag a rádió hir magyarázója kijelentette : ‘A kommunista javaslatok visszautasítása esetleg komoly szakadás veszélyét idézné fel.” Majd igy folytatja: “Ha kétejek és félreértések merültek fel (aziránt, hogy az amerikaiak a koreai kérdés rendezését kívánják) ezért az amerikai hivatalos köröknek elsősorban saját magukat kell okolniok. Harrison tábornok és Dulles külügymmszter következetesen amellett szálltak síkra, hogy a kommunistákkal való tárgyalások taktikájában az erős kéz politi; káját kell érvényesíteni bármi legyen is a végső kifejlődés, ez pedig — hangoztatja a londoni rádió — igen sajnálatos hatást keltett az Egyesült Államok szövetségesei körében.” Az angol álláspontot, a koreai tárgyalást és egy nagyhatalmi értekezlet sürgős egybehivását illetőleg, támogatta a francia parlament és Nehru indiai miniszterelnök. A koreai tárgyalás amerikai álláspontját a kanadai kormány, hivatalosan is kifogásolta. A nagyhatalmi értekezlet összehívásáért szállt síkra, ha fentartással is az olasz és a nyugat-német miniszterelnök is. Ezek kényszeritették ki a bermudai megbeszéléseket, amelyet Amerika nem csak azért javasolt, hogy a szövetségesek közötti ellentéteket elsimítsák, hanem, hogy halasztást nyerjenek az elkerülhetetlen nagyhatalmi értekezlet összehívására, de ez a nyílt állásfoglalás kényszeritette az amerikai tárgyaló feleket, hogy a koreai tárgyalásoknál abbahagyja az ultimátum szerű kijelentéseket és valószínű, hogy olyan az utolsó javaslata, amelyet az engedékeny ellenfél is elfogadhat. A NÉPI ERŐK Kétségtelen, hogy a nyugati hatalmak lázadását az amerikai nagytőke uralma ellen, nem csak a nyugati tőkések érdekei, de a világ népeinek mind hatalmasabban megnyilvánuló béke akarata is nyomást gyakorolt az angolok hivatalos és nyílt állásfoglalására. Két év óta követelik a nemzetközi békeszervezetek az öt nagyhatalom közötti megegyezést, amely követelést 700 mülió
