Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-27 / 1748. szám

1952. szeptember 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI NEM LESZ VÉGE? Több mint 26 hónapja folyik a vér messze Koreában. Több mint egy éve, hogy megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat és ma a legkegyetlenebb pusztí­tás folyik értékben és ember­életben. A fegyverszünet lehe­tőségei teljesen kilátástalanok. A hivatalos kimutatás szerint már közel 180 ezer amerikai ifjú került a veszteség listára, kik harc közben haltak, vagy sebe­sültek meg. Uj rendszerű kimu­tatás nem veszi figyelembe azt a veszteséget, amely nem harc közben való sebesülés következ­tében történt, pedig a túlterhelt fiuk, kik a lövészárkok szenve­dései miatt betegedtek, haltak meg, kiknek az idegeit őrölte fel a háború, kik fagyás vagy baleset folytán pusztultak el, vagy nyomorodtak meg, lega­lább megduplázzák a veszteség listát. A legenyhébb számítások szerint is vagy háromszáz ezer az amerikai áldozatok száma, a southkoreaiaknak sem kevesebb a vesztesége, amelyhez még hoz­záadandó a szövetségesek vesz­tesége, az elpusztult polgári la­kosok tízezrei, bizony nem mesz- sze van a szövetségesek veszte­sége az egy milliótól. A northko- reaiak és a kínai önkéntesek, va­lamint a northkoreai civilek, kik a túlsó oldalon kerültek vesz­teség listára, még a fenti szám­nál is nagyobb, különösen a pol­gári lakoságot illetőleg. AZ EREDMÉNY Southkorea nagyrésze, North- korea teljesen romokban hever. Ahol még egy-egy csoport ház félig-meddig épen maradt, azt sisztematikusan égették fel a borzalmas napal bombákkal. A rombolást majdnem 100 százalékba az amerikai repülők hajtották végre, mert a north­koreai és a kínai önkéntes repü­lők ezideig egyetlen esetben sem bombáztak városokat. A front nagyjából ma is ott van, ahol a polgárháború meg­indítása idején volt és az álláso­kat úgy megerősítette mind a két fél, hogy semmi kilátás sin­csen arra, hogy a front vonalon nagyobb változások történjenek, csak az áldozatok száma emel­kedik nap-nap után. Eredményről számol be a ko­reai polgárháború keresztapja, John Foster Dulles , a Republi­kánus párt külügyi szakértője, a hirhedt háborús uszitó is, egy beszédében, amelyet San Fran­ciscóban tartott. Szerinte ezer milliónyi ázsiai nép véleménye szerint Ameri­ka nem csak egy militarista, há­borút csináló ország, hanem a “legbarbárabb módszerekkel, bacilusokkal, folyékony tűzzel és más borzalmas eszközökkel pusztítanak el védtelen városo­kat, asszonyokat, gyermekeket.” Mr. Dulles nem az okokat óhajtja megszüntetni, amik mi­att ezer millió ázsiainak ez a vé­leménye, hanem ellenpropagan­dát javasol, viszont ez a propa­ganda erősen működésben van. Az “Amerika hangja” a “Free Ázsia’’ rádiók 24 órán keresztül propagandáznak, de ezek hatás­talanok a tényekkel szemben. Nap-nap után az amerika je­lentésekben olvassák, hogy Hit­ler esztelen rombolása csak ma­jális volt ahoz képest, amit Northkoreába a repülők végez­nek. Amerikai jelentésekből is­merik a hadifoglyok ellen ví­vott ütközeteket. Nem találták nagy hősiességnek, hogy fegy­vertelen hadifoglyok ellen tan­kokkal, ágyukkal, lángszórók­kal, gépfegyverekkel vonuljanak fel, hogy közéjük lőnek, mert az őrséget “idegesíti”, hogy a hadi­foglyok énekelnek. Látják, hogy Egyiptomban, Iránban, Indo-Kinában, Tunisi- ában, Malay és a Fülöp szigete­ken az elnyomók elleni szabad­ságharcokat amerikai fegyve­rekkel verik le és Amerika pén­zeli az elnyomókat. BACILUS HÁBORÚ * Az amerikai hadvezetőség ke­reken tagadja azt, hogy Koreá­ban bacilus fegyvereket használ­na, kommunista propagandá­nak nevezi. Ezen tagadást ezer­szer elmondják a világ minden nyelvén a propagandista rádió leadások, de a népek nem hisz­nek, mert egyrészt szemük előtt van Korea elpusztítása, más­részt joggal kérdik, hogy Ameri­ka miért nem szentesíti azt a genfi megegyezést, amely eltilt­ja a vegyi és bacüus fegyver használatát, amelyet minden nemzet elfogadott Amerika és Japán kivételével. A puszta tagadással szemben, nagyon súlyos szavú egyének, személyes vizsgálatukra támasz­kodva bizonyítják a bacilussal telt bombák használatát. Nem csak az angol Canterbury érsek, de legutóbb egy neves tudósok­ból álló bizottság is megvizsgál­ta a helyszínen a vádat és sza­vukkal igazolják, hogy az ame­rikai repülők ismételten dobtak le tömegesen bacilus bombákat. A felsorolt bizonyítékok között van négy fogságba esett ameri­kai pilóta vallomása, kik beis­merik, hogy ők is dobtak le ba­cilus bombákat. A 300.000 szavas jelentést a következő tudósok Írták alá: Dr. Andrea Andreen, a svéd közpon­ti klinikai laboratórium igazga­tója, Jean Malterre, a francia Nemzeti Mezőgazdasági Egye­tem laboratórium igazgatója, Dr. Joseph Needham, az angliai Cambridge Egyetem kémiai ta­nára, Dr. Olivero Olivo, az olasz Bologna Egyetem anatómiai pro­fesszora, Dr. S. B. Pessoa a bra­zíliai St. Paolo Egyetem pro­fesszora és egy orosz tudós. Ezeknek a tudósoknak minde­gyike legelismertebb tudósai a bacterológiának világ szerte. Ezeknek a szavát, bizonyítékait, nem lehet ellensúlyozni a Mr. Dulles által ajánlott fokozott propagandával. Ezek szavát nem csak Ázsiában, hanem az egész világon meghallják és erő­sen hozzájárulnak ahoz, hogy még jobban meggyőzik az em­beriséget arról, hogy Amerika ma a szabadságharcos múltjá­hoz méltatlan szerepet játszik az egész világon. MI A TEENDŐ? Egyetlen nép, bármilyen ha­talmas is, bármennyi atom­bombája és dollárja van, nem le­het közömbös az emberiség többségének a véleményével szemben. Egyetlen ország sem viselheti el ezermilliók gyűlöle­tét és megvetését. Különösen nem, egy olyan nép, amely úgy élt a világ népeinek szemében, mint az emberi szabadság letéte­ményese. Ezen változtatni kell és változtatni lehet is úgy, hogy haladéktalanul meg kell kötni a fegyverszünetet Koreába, mely­nek egyetlen akadálya van ma, hogy minden nemzetközi szo­kással és megállapodással szem­ben, az ellenfél hadifoglyait osz­tályozta kommunista és nem- komunista részre és az utóbbia­kat, kiket különböző módon kényszeritettek állásfoglalásra, nem engedik vissza az országuk­ba. Ezt az álláspontot kell felad­ni, ami után nem lenne akadálya annak, hogy végetvessenek az amerikai élet és vagyon őrült pusztításának. Véget kell vetni annak a poli­tikának, amely úgy akarja meg­menteni a kapitalista termelési rendszert, hogy felfegyverzi az emberiség esküdt ellenségeit, a korrupt, fasiszta, náci és áruló kormányokat, hogy Amerika népének a pénzén és vérén mentsék meg a gyökeréig rot­hadt uralmukat. Az eszmék szabad versenye, a különböző rendszerek népeinek jóléte döntse el, hogy melyik rendszer válik az emberiség ja­vára. Ezzel, csakis ezzel szerezheti vissza ez a nagy, hatalmas or­szág a világ népeinek becsülését, tiszteletét. » KÍNA HÁROM ÉVE A Kínai Népköztársaság most ünnepelte három éves fennállá­sát. Ezt az alkalmat használom fel, hogy ismertessem azt a sok nehézséget, amellyel a győzedel­mes kínai forradalomnak meg kellett és meg kell még hosszú ideig küzdenie, hogy az évszáza­dos elnyomatás, maradiság utol­só maradványait is felszámolja. A kínai forradalom vezetője, ke­serűen állapította meg, hogy Kínának még gyarmati státusa sincs, mert amig a gyarmatokat csak egy elnyomó imperialista hatalom zsákmányolja ki, addig Kínában az összes imperialista hatalmak kivételes jogokat él­veztek és Kina nemzeti jövedel­mének 50 százaléka a külföldi tőkések zsebébe vándorolt. Sun Yat-sen nem fejezhette be a megkezdett müvét, korai halála után a hatalom sógorá­nak Chiang Kai-shek-nek és a világ legkorruptabb bandájának a kezébe került, amely még a ré­gi urainál is durvábban nyomta el, rabolta ki a kínai népet. A kínai nép évtizedes harcá­nak az eredménye volt 1949-ben az Amerika által támogatott, népellenes uralomnak a meg­döntése, a forradalomnak az egész kínai szárazföldön való győzelme, amety a világ népes­ségének több mint egyötödét sorakoztatta fel azokhoz az or­szágokhoz, amelyek megszün­tették a kapitalista termelési rendszert és elindultak a szoci­alizmushoz vezető utón. A japánokkal folytatott 8 éves háború és a három éves polgárháború után, a győzedel­mes forradalom egy teljesen le­rongyolt és lerombolt gazdasá­got talált. A megvert kuomin- tang csapatok mindent feléget­ve, elpusztítva vonáltak vissza. Tudatosan rombolták szét a gazdasági életet, remélve, hogy a forradalmi kormány nem tud megbirkózni az eléje tornyosuló nehézségekkel. Kina népének 80 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik és azt a legkezdetlegesebb termelő eszközökkel végzi el. A forradalom előtt a földesu­rak a lakosság 5 százaléka ren­delkezett a megművelt föld 60, egyes helyeken 80 százalékával. 1951 augusztusáig 310 millió pa­raszt lakta területen osztották fel a földet és azóta a földbirto­kok felosztása Kina egész’terü­letén majdnem teljesen befeje­ződött. A földosztást 360 ezer földosztó bizottság hajtotta vég­re. A forraralom idején még át­lag 8 millió hektár földet pusztí­tott el az árvíz, hogy ezt meg­szüntessék, óriási folyam szabá­lyozást hajtottak végre, amely­ben 10 millió paraszt vett részt és már 1951 évben csak 3 és fél millió hektár föld került viz alá és azóta befejezett és megkez­dett folyam szabályozások telje­sen megfogják szüntetni a kínai parasztok évezredes átkát, az árvizet. A kínai parasztok között még nagyon kicsi a közös termelést folytató szövetkezeti mozgalom, de van egy másfajta szövetke­zés, amely az összes mezőgaz­dasági munkákat az aratás ki­vételével, közösen végzik el. Eb­ben a szövetkezésben a paraszt­ság 70, némely helyeken 90 szá­zaléka vesz részt. De a pár száz termelő szövetkezetek példája, az elért nagyobb termés ered­mények, kezdik felkelteni a pa­rasztok érdeklődését a maga­sabb fokú szövetkezés iránt. A termelés ugrásszerűen emelkedik a modernebb termelé­si módszerek folytán úgy, hogy ma már nem csak fedezi Kina népének a szükségletét, de te­kintélyes mennyiség jut kivitel­re is. Az ipari termelés a legsiral­masabb helyzetben volt 1949­csapatok Syngman Rhee és az őt támogató United Nations csa­patai ellen, a legélesebb cáfolata annak, hogy Korea népe lelke­sedik Syngman uralmáért, vagy a United Nations fönhatóságáért. Az a halálos kockázat, amit a guerilla harcosok és támoga­tóik magukra vállalnak éppen az ellenkezőt bizonyítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom