Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-09-27 / 1748. szám
1952. szeptember 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI NEM LESZ VÉGE? Több mint 26 hónapja folyik a vér messze Koreában. Több mint egy éve, hogy megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat és ma a legkegyetlenebb pusztítás folyik értékben és emberéletben. A fegyverszünet lehetőségei teljesen kilátástalanok. A hivatalos kimutatás szerint már közel 180 ezer amerikai ifjú került a veszteség listára, kik harc közben haltak, vagy sebesültek meg. Uj rendszerű kimutatás nem veszi figyelembe azt a veszteséget, amely nem harc közben való sebesülés következtében történt, pedig a túlterhelt fiuk, kik a lövészárkok szenvedései miatt betegedtek, haltak meg, kiknek az idegeit őrölte fel a háború, kik fagyás vagy baleset folytán pusztultak el, vagy nyomorodtak meg, legalább megduplázzák a veszteség listát. A legenyhébb számítások szerint is vagy háromszáz ezer az amerikai áldozatok száma, a southkoreaiaknak sem kevesebb a vesztesége, amelyhez még hozzáadandó a szövetségesek vesztesége, az elpusztult polgári lakosok tízezrei, bizony nem mesz- sze van a szövetségesek vesztesége az egy milliótól. A northko- reaiak és a kínai önkéntesek, valamint a northkoreai civilek, kik a túlsó oldalon kerültek veszteség listára, még a fenti számnál is nagyobb, különösen a polgári lakoságot illetőleg. AZ EREDMÉNY Southkorea nagyrésze, North- korea teljesen romokban hever. Ahol még egy-egy csoport ház félig-meddig épen maradt, azt sisztematikusan égették fel a borzalmas napal bombákkal. A rombolást majdnem 100 százalékba az amerikai repülők hajtották végre, mert a northkoreai és a kínai önkéntes repülők ezideig egyetlen esetben sem bombáztak városokat. A front nagyjából ma is ott van, ahol a polgárháború megindítása idején volt és az állásokat úgy megerősítette mind a két fél, hogy semmi kilátás sincsen arra, hogy a front vonalon nagyobb változások történjenek, csak az áldozatok száma emelkedik nap-nap után. Eredményről számol be a koreai polgárháború keresztapja, John Foster Dulles , a Republikánus párt külügyi szakértője, a hirhedt háborús uszitó is, egy beszédében, amelyet San Franciscóban tartott. Szerinte ezer milliónyi ázsiai nép véleménye szerint Amerika nem csak egy militarista, háborút csináló ország, hanem a “legbarbárabb módszerekkel, bacilusokkal, folyékony tűzzel és más borzalmas eszközökkel pusztítanak el védtelen városokat, asszonyokat, gyermekeket.” Mr. Dulles nem az okokat óhajtja megszüntetni, amik miatt ezer millió ázsiainak ez a véleménye, hanem ellenpropagandát javasol, viszont ez a propaganda erősen működésben van. Az “Amerika hangja” a “Free Ázsia’’ rádiók 24 órán keresztül propagandáznak, de ezek hatástalanok a tényekkel szemben. Nap-nap után az amerika jelentésekben olvassák, hogy Hitler esztelen rombolása csak majális volt ahoz képest, amit Northkoreába a repülők végeznek. Amerikai jelentésekből ismerik a hadifoglyok ellen vívott ütközeteket. Nem találták nagy hősiességnek, hogy fegyvertelen hadifoglyok ellen tankokkal, ágyukkal, lángszórókkal, gépfegyverekkel vonuljanak fel, hogy közéjük lőnek, mert az őrséget “idegesíti”, hogy a hadifoglyok énekelnek. Látják, hogy Egyiptomban, Iránban, Indo-Kinában, Tunisi- ában, Malay és a Fülöp szigeteken az elnyomók elleni szabadságharcokat amerikai fegyverekkel verik le és Amerika pénzeli az elnyomókat. BACILUS HÁBORÚ * Az amerikai hadvezetőség kereken tagadja azt, hogy Koreában bacilus fegyvereket használna, kommunista propagandának nevezi. Ezen tagadást ezerszer elmondják a világ minden nyelvén a propagandista rádió leadások, de a népek nem hisznek, mert egyrészt szemük előtt van Korea elpusztítása, másrészt joggal kérdik, hogy Amerika miért nem szentesíti azt a genfi megegyezést, amely eltiltja a vegyi és bacüus fegyver használatát, amelyet minden nemzet elfogadott Amerika és Japán kivételével. A puszta tagadással szemben, nagyon súlyos szavú egyének, személyes vizsgálatukra támaszkodva bizonyítják a bacilussal telt bombák használatát. Nem csak az angol Canterbury érsek, de legutóbb egy neves tudósokból álló bizottság is megvizsgálta a helyszínen a vádat és szavukkal igazolják, hogy az amerikai repülők ismételten dobtak le tömegesen bacilus bombákat. A felsorolt bizonyítékok között van négy fogságba esett amerikai pilóta vallomása, kik beismerik, hogy ők is dobtak le bacilus bombákat. A 300.000 szavas jelentést a következő tudósok Írták alá: Dr. Andrea Andreen, a svéd központi klinikai laboratórium igazgatója, Jean Malterre, a francia Nemzeti Mezőgazdasági Egyetem laboratórium igazgatója, Dr. Joseph Needham, az angliai Cambridge Egyetem kémiai tanára, Dr. Olivero Olivo, az olasz Bologna Egyetem anatómiai professzora, Dr. S. B. Pessoa a brazíliai St. Paolo Egyetem professzora és egy orosz tudós. Ezeknek a tudósoknak mindegyike legelismertebb tudósai a bacterológiának világ szerte. Ezeknek a szavát, bizonyítékait, nem lehet ellensúlyozni a Mr. Dulles által ajánlott fokozott propagandával. Ezek szavát nem csak Ázsiában, hanem az egész világon meghallják és erősen hozzájárulnak ahoz, hogy még jobban meggyőzik az emberiséget arról, hogy Amerika ma a szabadságharcos múltjához méltatlan szerepet játszik az egész világon. MI A TEENDŐ? Egyetlen nép, bármilyen hatalmas is, bármennyi atombombája és dollárja van, nem lehet közömbös az emberiség többségének a véleményével szemben. Egyetlen ország sem viselheti el ezermilliók gyűlöletét és megvetését. Különösen nem, egy olyan nép, amely úgy élt a világ népeinek szemében, mint az emberi szabadság letéteményese. Ezen változtatni kell és változtatni lehet is úgy, hogy haladéktalanul meg kell kötni a fegyverszünetet Koreába, melynek egyetlen akadálya van ma, hogy minden nemzetközi szokással és megállapodással szemben, az ellenfél hadifoglyait osztályozta kommunista és nem- komunista részre és az utóbbiakat, kiket különböző módon kényszeritettek állásfoglalásra, nem engedik vissza az országukba. Ezt az álláspontot kell feladni, ami után nem lenne akadálya annak, hogy végetvessenek az amerikai élet és vagyon őrült pusztításának. Véget kell vetni annak a politikának, amely úgy akarja megmenteni a kapitalista termelési rendszert, hogy felfegyverzi az emberiség esküdt ellenségeit, a korrupt, fasiszta, náci és áruló kormányokat, hogy Amerika népének a pénzén és vérén mentsék meg a gyökeréig rothadt uralmukat. Az eszmék szabad versenye, a különböző rendszerek népeinek jóléte döntse el, hogy melyik rendszer válik az emberiség javára. Ezzel, csakis ezzel szerezheti vissza ez a nagy, hatalmas ország a világ népeinek becsülését, tiszteletét. » KÍNA HÁROM ÉVE A Kínai Népköztársaság most ünnepelte három éves fennállását. Ezt az alkalmat használom fel, hogy ismertessem azt a sok nehézséget, amellyel a győzedelmes kínai forradalomnak meg kellett és meg kell még hosszú ideig küzdenie, hogy az évszázados elnyomatás, maradiság utolsó maradványait is felszámolja. A kínai forradalom vezetője, keserűen állapította meg, hogy Kínának még gyarmati státusa sincs, mert amig a gyarmatokat csak egy elnyomó imperialista hatalom zsákmányolja ki, addig Kínában az összes imperialista hatalmak kivételes jogokat élveztek és Kina nemzeti jövedelmének 50 százaléka a külföldi tőkések zsebébe vándorolt. Sun Yat-sen nem fejezhette be a megkezdett müvét, korai halála után a hatalom sógorának Chiang Kai-shek-nek és a világ legkorruptabb bandájának a kezébe került, amely még a régi urainál is durvábban nyomta el, rabolta ki a kínai népet. A kínai nép évtizedes harcának az eredménye volt 1949-ben az Amerika által támogatott, népellenes uralomnak a megdöntése, a forradalomnak az egész kínai szárazföldön való győzelme, amety a világ népességének több mint egyötödét sorakoztatta fel azokhoz az országokhoz, amelyek megszüntették a kapitalista termelési rendszert és elindultak a szocializmushoz vezető utón. A japánokkal folytatott 8 éves háború és a három éves polgárháború után, a győzedelmes forradalom egy teljesen lerongyolt és lerombolt gazdaságot talált. A megvert kuomin- tang csapatok mindent felégetve, elpusztítva vonáltak vissza. Tudatosan rombolták szét a gazdasági életet, remélve, hogy a forradalmi kormány nem tud megbirkózni az eléje tornyosuló nehézségekkel. Kina népének 80 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik és azt a legkezdetlegesebb termelő eszközökkel végzi el. A forradalom előtt a földesurak a lakosság 5 százaléka rendelkezett a megművelt föld 60, egyes helyeken 80 százalékával. 1951 augusztusáig 310 millió paraszt lakta területen osztották fel a földet és azóta a földbirtokok felosztása Kina egész’területén majdnem teljesen befejeződött. A földosztást 360 ezer földosztó bizottság hajtotta végre. A forraralom idején még átlag 8 millió hektár földet pusztított el az árvíz, hogy ezt megszüntessék, óriási folyam szabályozást hajtottak végre, amelyben 10 millió paraszt vett részt és már 1951 évben csak 3 és fél millió hektár föld került viz alá és azóta befejezett és megkezdett folyam szabályozások teljesen megfogják szüntetni a kínai parasztok évezredes átkát, az árvizet. A kínai parasztok között még nagyon kicsi a közös termelést folytató szövetkezeti mozgalom, de van egy másfajta szövetkezés, amely az összes mezőgazdasági munkákat az aratás kivételével, közösen végzik el. Ebben a szövetkezésben a parasztság 70, némely helyeken 90 százaléka vesz részt. De a pár száz termelő szövetkezetek példája, az elért nagyobb termés eredmények, kezdik felkelteni a parasztok érdeklődését a magasabb fokú szövetkezés iránt. A termelés ugrásszerűen emelkedik a modernebb termelési módszerek folytán úgy, hogy ma már nem csak fedezi Kina népének a szükségletét, de tekintélyes mennyiség jut kivitelre is. Az ipari termelés a legsiralmasabb helyzetben volt 1949csapatok Syngman Rhee és az őt támogató United Nations csapatai ellen, a legélesebb cáfolata annak, hogy Korea népe lelkesedik Syngman uralmáért, vagy a United Nations fönhatóságáért. Az a halálos kockázat, amit a guerilla harcosok és támogatóik magukra vállalnak éppen az ellenkezőt bizonyítja.
