Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-27 / 1748. szám

1952. szeptember 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyar dögkeselyűk MAGYAR HÁBORÚS USZÍTOK VEZETŐ SZEREPE A REPUB­LIKÁNUS KÜLPOLITIKAI PROGRAM MEGSZABÁSÁNÁL. — EISENHOWER A CSALÓ POLITIKUSOK KEZÉBE KERÜLT. NEW YORK — A választási kampány előre haladásával egy­re jobban kitűnik, hogy a republikánus párt jelöltje, Dwight D. Eisenhower teljes mértékben Amerika legreakciósabb elemeinek a befolyása alá került. Szenátor Tafttal való megegyezése után, most már nem csak a társadalmi biztosítást ellenzi, hanem a köz- egészségügy társadalmositását is, vagyis azt, hogy a szegények hány rongyos százezrekről vagy néhány milliókról van szó. A hadsereg muníció gyártásánál, az adók behajtásánál és a kor­mány minden más ügyeinek in­tézésénél száz és száz milliók, billiók tűntek el “mint a kám­for”. Truman adminisztrációjának második terminusában a pana- mázások a kormány minden zu­gát magába foglalta. Kezdve a Reconstruction Finance Corpo- rációnál, ahol befolyásos embe­rek 5 és 10 százalékra nagy összegeket adtak olyan egyének részére, akiknek még vánkos sem volt a fejük alatt. Hadiren­deléseket osztogattak olyanok­nak, akiknek még szatócs mű­helyeik sem volt. Az adóbehajtó hivatalokban országszerte büz- lött a korrupció. Mink bundákat, hűtőszekrényeket, előkelő nya­ralókban, mulatókban pazarul mulattatták a kormányhivatal­nokokat, egy-egy zsiros munka kijárásáért. Olyan egyének kerültek be a külömböző hivatalokba, mint például az árakat szabályozó hi­vatalba, kik egyik hétről a má­sikra 5-10 centtel emelték az életszükségletek árait és még ma is tetemesen emelik azokat. A munkások fizetését szabályo­zó bizottságba olyan egyéneket ültettek, akik megrögzött ellen­ségei a munkásosztálynak. A munkások fizetését még ma is szabályozzák és még ma sem kaphat a munkás az életszükség­leteinek árához viszonyitva, bér- javitást. Annyira szégyenletesen kezelték és kezelik még ma is a munkások bérjavitásának ügyét, hogy még a mi szakszervezeti basáink is meghasonlottak eme hivatal intézőivel. A munkásnak a magasabb munkabére “infláci­ót” okoz, a kizsákmányoló osz­tály évről-évre emelkedő hatal­mas profitját “deflációnak” ke­zelik el. A lakásügyeket kezelő hivata­laink oly törvényeket csinálnak, hogy ha valakinek lakásra van szüksége, mert valamilyen oknál fogva a háztulajdonos felmon­dott, akkor az asztal alatt kell adni néhányszáz dollárt, hogy valamelyes odúba beköltözhes­sen. Az elmúlt két év alatt há­romszor adtak bér javítást a ház- tulajdonosoknak. Ez a mi esze­vesztett kormányunk fejében nem okoz “inflációt”. Az adózást úgy kezelik, hogy azt isten igazában csak a bér­rabszolgák keresetéből vonják le, még mielőtt magkapja azt. A kizsákmányoló osztály, gyárai­nak újjászervezésére, megna- gyobbitására 5 évi időtartamra mentesitik őket az adófizetéstől. Ha valamilyen gangszternek si­kerül 4-5 évig elhúzni a kereseti adójának fizetését, ha tartozik egy félmillió dollárral, a kor­mány adóhivatala kiegyezik ve­lük 50-60 ezer dollárban. Ez a mi kormányunk. Ez a mi demokráciánk. Ezért a rendszer­ért százezrek estek el az elmúlt két világmészárlásnál. Minél nagyobb a nyomor, a szenvedés, minél nagyobb a ki­zsákmányolás, minél korrup- tabb társadalmi rendszerünk, annál hamarább jön el az az uj társadalmi rendszer, amelynek hajnalhasadása már pirkadni kezd a népek milliói között. Köhler. részére az állam lehetővé tegye az ingyenes vagy az olcsó orvo­si gondozást. A Taft-Dulles-szel kötött egyezség értelmében Eisenhow­er is magáévá tette a legreakci­ósabb republikánusok által kita­lált azon külpolitikai irányt, hogy a Truman adminisztráció ■által eddig folytatott s a kom­munizmusra vonatkozó “conta­inment” helyett a “liberation” taktikát kell folytatni. A Truman-Acheson által ed­dig folytatott “containment” el­vet a jelenlegi amerikai orosz nagykövet, George F. Kennan dolgozta ki s az értelme az, hogy a kommunizmus további terjesz­kedését erélyes politikával, — amelyet erős hadsereg támogat, — meg kell akadályozni, de a már kommunista befolyás alá került országokat hagyni kell, mert azokban úgyis olyan ellen­tétek vannak, hogy összevesz­nek és maguktól szétesnek, mint ahogy Jugoszlávia már meg is mutatta. Ezzel szemben azonban Dul­les vezetése alatt álló republiká­nusok azt hirdetik, hogy Ameri­kának fel kell szabadítani a már eddig kommunista befolyás alá került népeket. Ezen népek el­lenzéki csoportjait bátorítani, finanszírozni és fegyverekkel kell ellátni, vagy pedig megindí­tani a nagy világháborút minél hamarább, amig Szovjet Orosz­országnak nincs elég atombom­bája. Ez tehát nyílt hirdetése az újabb világháborúnak. A “FELSZABADÍTÁS” A republikánus párt vérehaj- tó bizottsága 8 oldalas füzetet küldött szét körülbelül két hó­nappal ezelőtt. Ebben a füzetben pontosan körülírják, h°gy mit értenek republikánus “libera­tion“ politika alatt. Idézik Duties és szenátor Taft szavait, nem kertelnek, nem lehet tehát sem­mi félreértés: ez a “liberation” taktika a legborzalmasabb uj vi­lágháború megkezdését jelenti. Megkezdését egy olyan hábo­rúnak, amelyben Amerika csak­is az atombomba fölénnyel győz­het. Ezt ők maguk is elismerik, hiszen éppen azért sürgetik a háború minél előbbi megkezdé­sét, mert attól tartanak, hogy bizonyos idő múltán már elvesz­tik ezt a fölényt, amennyiben Oroszország is gyártja és hal­mozza az atombombákat. Az atombombával megsemmi­sített két japán város esete óta nem kell különös elképzelő erő arra, hogy megértsük, mit jelen­tene a népi köztársaságok fel­szabadítása atombombákkal ? Millió és millió emberélet kiirtá­sát, virágzó városok és falvak elpusztítását. És mégis ezen vérlázitóan bor­zalmas “felszabadító” terv nem 'S*----------------------------------------­az amerikai néptől származik, hanem inkább azon hatalmukat vesztett élősdiektől, akik a kol­lektiv termelő rendszerben nem találták meg helyeiket, vagy az itteni barátaiktól és osztálysor- sosaiktól, akik félnek, hogy ha­sonló helyzetbe kerülnek. MAGYAR “FELSZABADÍTÓK” Abban a füzetben, amit a Re­publikánus Párt Végrehajtó Bi­zottsága adott ki, felsorolják azon “kiválóságokat”, akik a Dulles “liberation” politikáját szugerálták és támogatják. Ez a névsor 73 nevet tartalmaz, a legtöbbje közismert, szemensze- dett nemzetiségi politikai féker, hírhedt fék-szervezetek nevében beszélő csalók, úgynevezett “szavazat szállítók”. A legin­kább lengyel, magyar, román, cseh, szerb és bolgár neveket tartalmazó lastromban az aláb­bi magyar neveket látjuk, ame­lyeket úgy közlünk le itt, mint a füzetben vannak. Hadd lássák, az amerikai magyarok, hogy kik azok ,akik atombombákat sze­retnének szóratni a romjaiból még alig felépült Magyarország­ra. Rév. George E. Borshy, The Hungarian Reformed Federation of America, Washington, D.C. Theodore Bush, Secretary Hungarian (Magyar) Club of Chicago, 111. Msgr. Elmer G. Eordogh, To­ledo, Ohio. Joseph Fodor, Pres., Branch 59, American Hungarian Fede­ration, Columbus, Ohio. John Gober, Sec. American Hungarian Federation of Chur­ches and Societies, Youngstown, Ohio. Msgr. Joseph Kozi Horvath, Hungarian National Council, N. Y. Edmund J. Horvath, Ameri­can Hungarian Chamber of Commerce, New York, N.Y. Louis Kardos, Secretary, Hungarian Evangelical and Re­formed Church, Bridgeport, Conn. John Matanyi, President, So­uth Side Division, American Hungarian Federation, Chicago, 111. Rev. L. C. Novak, Magyar Evangelical & Reformed Church, Elyria, Ohio. Daniel Szantay, National Pre­sident, American Hungarian Fe­deration, Chicago, 111. Rev. Edmund Vasvary, The Hungarian Reformed Federation of America, Washington, D.C. íme, ezek azon “kiválóságok” az amerikai magyarok között, akik a füzet állítása szerint tá­mogatják a republikánusok “fel­szabadító” politikáját s akik dögkeselyűk módjára^ várják, hogy mikor hull már az atom­bomba szülőhazájukra s mikor irtják ki annak lakosságát csak azért, mert sorsuk intézését sa­ját kezükbe vették. És mint lát­juk, jórészük pap, akik tehát még az isten segítségét is kérik az általuk óhajtott tömeggyil­kossághoz. Mint minden nagy üzlet, a bűn is kifizető (Vi!) A kis tolvajokat nagyon büntetik és arra szokták mon­dani, hogy a “bűn nem kifizető”. De ha nagyban végzik a lopást, csalást, rablást, akkor még marad a haszon a büntetések ki­fizetése után is. Ezt mindennapi esetek, hírek bizonyítják, de még is kevesen akarják azt meg­látni, vagy besimerni, igy ismer­tetjük most az elég szenzációs nak bejelentett esetet. Ugyanis még a múlt évben, az amerikai kormány nagy ti­tokban elhatározta, hogy össze­vásárolja Egyiptom összes gya­pot termését, hogy a szocialista tervgazdaságra tért országoktól elvehesse. Ezt egy néhány ben- fentes, százpercentes amerikai, közöttük D. Walker is megtud­ta és megtáviratozta Loufty Mansournak Egyiptomba, aki rögtön lefoglalta az összes meg- kaparitható gyapotot és három héten belül 2 millió dollár hasz­not csináltak. Hogy Mr. Walker, az ameri­kai társ, aki egyszermint itt benfentes kormányhivatalban is fizetést húzott, mennyit kapott ezen 2 millió dollárból, azt nem is kutatják, de valószínű, nem kevesebbet, mint 100.000 dol­lárt. Ezt már egy éve feszegetik. Drew Pearson irt róla, sőt már mi is megemlítettük. De még csak most merték Mr. Walkert elfogni és a beígért legmaga­sabb büntetés, ha el is ítélik, nem lesz több, mint 10.000 dol­lár pénzbírság, vagy 5 évi bör­tön, esetleg mindkettő. Az egyiptomi Mansourt is ide karaták hozni, de az fügét hány nekik. Ö üzletember, aki a két millió dollárból esetleg az egyiptomi hatóságoknak is tud egy pár ezret adni, még mindég elég marad neki. Amint Mr. Walker is kifizetheti a tízezer dollár bírságot és neki is marad elég, vagy ha börtönbe teszik is öt évre, az idő alatt valami jó üzleti befektetésben megdupláz­hatja a 100.000 dollárt. Tehát, 100.000 dollárból tízezret levon­va, még mindig kilencven ezer dollár marad, — hát nem jó üz­let a nagy csalás ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom