Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-07-12 / 1737. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1952. julius 12.

OSZTALYELLENTÉT

Az elmúlt tiz esztendő szinte hihetetlen változásokat hozott társadalmi életünkben, az egész világon. Tiz esztendővel ezelőtt Amerika és szövetségeseinek Japán, Olasz és Németország voltak az ellenségei. Tiz esztendővel ezelőtt megkezdődött az embermészárlás, a vagyonrom- bolás a nyugati államo kizsákmányoló osztályának érdekében.

Tiz esztendővel ezelőtt Oroszország, Kina, Amerika szövetségesei voltak a fenti államok leverésében, iparaik tönkretételében. Tiz esztendővel ezelőtt Amerika és nyugati szövetségesei eget-földet Ígértek Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Lengyelország, Ausztria, Jugoszlávia népének. ígérték, hogy felszabadítják őket a náci elnyomatás alól. Betartotta Amerika és nyugati szövetségesei eme Ígéretüket? Nézzük csak meg. Ma a nyugati államok kizsákmányoló osztályai a volt szövetségesekből ellenséget csináltak s az ellenségből szövetségeseket.

Ma, Amerika Oroszország megkerülésével, sőt ellenére, egyik legnagyobb ellenségét, — amelynek leverésére több mint egy évtizeden át készülődött — szövetségesévé tette.

Amint az amerikai hadsereg elfoglalta Japánt, az első lépésük az volt, hogy újjászervezték a japán hadsereget. Tartalékos rendőr seregeket szerveztek, amely az amerikai megszálló csapatokkal egyetemben nyomott el minden megmozdulást, MacArthur Amerika keleti államainak főmészáros mestere 75 ezernyi rendőr hadsereget szervezett, akik Japán területén őrködtek a “nép biztonsága” felett.

Néhány hónappal ezelőtt Amerika szövetségesének Oroszországnak a megkerülésével “szabaddá” tette Japán népét. “Függetlenséget” adtak Japánnak. Ezzel egy időben megindul a nemzeti hadsereg megszervezése, amely egy fél millió Japánt kíván fegyverbe állítani. Az Egyesült Államok adófizető polgárai zsebéből fedeznek minden felszerelést. Japán kizárólagosan csak az ágyutölteléket és annak mundérját szolgáltatja- „ , ,

A függetlenségi szerződésben, amelyet 45 állam — akik Amerika gyámsága alatt állanak — írták alá, belefoglalták és nyomatékosan hangsúlyozzák/ hogy az amerikai hadseregek mindaddig megszállva tartják Japánt, amig az ki nem építi Hadseregét és önnállóan képes Japán érdekeit megvédeni, de ezt nem Japán, hanem Amerika fogja megállapítani és csak azután vonja vissza a megszálló seregeket, tekintet nélkül arra, hogy az öt, tiz vagy még annál is több éveket vesz igénybe. Amerika nem csak Japánt tartja tetszése szerint megszállva, hanem Japán összes előbbeni tartományait, beleértve Koreát is.

Amerika a japánok elleni háborúban, több mint 300,000 embert veszített, halottak és sebesültekben. Koreában ma már a százhuszonötödik ezer veszteség

felé közeledünk és ez a szám csak az amerikai és a tényleges ütközetben elesettek számát tárja fel.

Amerika Japánnak adott függetlenségi nyilatkozatában belefoglalta, nem csak azt, hogy kénye-kedve szerint tartja Japánt továbbra is karmai között és mint egy “angyal” őrködik Japán és saját kizsákmányoló osztályának érdekei felett, hanem kikötötte, hogy Okinawa, Kwajalein, Guam, Formosa, Bonin, Rykyu, Marcus, Marian, Carolina és a Fülöp szigeteken továbbra fejleszti hadseregeit, tetszése szerint építi ki repülőtereit. Japán állandó hadseregét néhány éven belül 20 divízióra kívánják emelni, melynek teljes felszerelését, a katonák ruházatán kívül, Samu bácsi fizeti.

Békét kötöttek Japánnal, függetlenséget adtak neki, amely függetlenségben nem csak a japán nép nyakán ül az amerikai hadsereg, hanem a függetlenségi nyilatkozatban belefoglalták, hogy sem Oroszországgal, sem Kínával gazdasági ösz- szeköttetést nem tarthat fen. Japánnak lehetetlen Kina természeti kincseinek mellőzésével léteznie. Japánnak nincsen érce, vasa, szene és teljesen Kina termékeire voltak utalva, amelyeket jutányos árakban vásároltak és dolgoztak fel. Ma a kínai szén, érc és egyébb természeti kincsekért öt dollár helyett 30 és 35 dollárokat fizetnek tonnánként az amerikai kizsákmányoló osztálynak. Eme magas árak mellett Japán képtelen lesz a világpiacot elárasztani a háború előtti olcsó áruval s igy az amerikai tőkének nem válhat versenytársává.

A japán nép, a kizsákmányoló osztályán kívül nap-nap után erélyesebben lép fel és követeli az amerikai hadsereg Japánból való kivonulását. Nem csak azért, mert amig ezen hadsereg ott van, addig a japán nép függetlensége nevetséges, hanem azért is, mert az amerikai hadsereg teljesen lezülleszti a japán nép bizalmát. A megszálló hadsereg MacArthur, Ridgeway, Clark tábornokok, minden egyes közlegény,' valamint a hadsereg polgári alkalmazottai fejedelmi módon élnek. Japánban az amerikai megszálló csapatok bevonulásuk óta a japán városok legszebb házaiban, külvárosi kastélyokban és a fényűzés minden nemével ellátott lakásokban laknak. A hadsereg polgári alkalmazottainak fizetése, titkár, gépiró, vagy egyéb alkalmazásokba»* évi 3.500 dollár, ez mellett lakás és egyéb külön kiadások fejében 900 dollárt kapnak. Magasrangu hivatalnokok, tisztek, akiknek évi 10.000 dolláros fizetéseik vannak évi külön 3.000 dollárt vesznek fel lakás és egyéb kiadásokra.

Nagy elkeseredést vált ki a japán népből, hogy nem csak a hadsereg és polgári alkalmazottak, hanem a legmagasabb rangú tisztek is feketéznek. Az amerikai cigarettát 10 centért kapják csomagonként és azt tizszeAZ INDUSTRIAL, WORKERS >F THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELVINYÍL ATKOZ AT A

A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

rés árért adják el. A legfinomabb amerikai pálinkát" ötödü- vegekben egy dollár 65 centért kapják és amit nem isznak meg azt busás áron adják el a fekete piacon. Élelem, ruházat potom áron szerezhető be az amerikai kormány által felállított üzletekben, kantinokban. A GI csak az apróbb dolgokhoz juthat hozzá és azokkal feketéznek. A nagy kutyák potom áron kapnak automoboliokat, hűtőszekrényeket, mosógépeket, rádiókat és minden más dolgot, vámmentesen szállítja nekik a kormány és rövid használat után jó áron túladnak azokon.

De még ezen kivül más is bosszantja a japán népet. Nem csak a polgári alkalmazottak, diplomaták, hanem a hadsereg őrmestereitől felfelé mindenkinek cselédei, mosónői, gyermekeiknek ápolónői, szakácsnéjai, kertészei vannak, akiknek fizetését még ma is a japán kormány fedezi. Japánban 19 ezer, Németországban 25 ezer a hadsereg által alkalmazott cselédek száma. Az amerikai megszálló csapatok Japánban és mindenhol a világon, fejedelmi mód’’a élnek és a koreai harcteret kivéve, hallani sem akarnak arról, hogyv isszajöjjenek az Egyesült Államokba.

A japán nép elkeseredése leírhatatlan a megszálló csapatokkal szemben. Az elmúlt május elsei tüntetésben milliók és md- liók vettek részt, követelve az amerikai hadsereg kivonulását, visszahívását. De az amerikai uralkodó osztály vak dühében megszállva tartja hét esztendővel a háború befejezése után is. Nem azért, mert attól fél, hogy Japán újra megtámadja Amerikát, hanem, hogy a japán nép lerázza magáról a kizsákmányoló osztállyal egyetemben az amerikaiakat is. A mai japán hadsereg nem megbízható arra, hogy a kizsákmányoló osztályok érdekeit megvédelmezze és ennélfogva az amerikai hadseregnek kell azt beláthatatlan idők.g védelmezni és mert kiváltságos, fejedelmi jogokat élveznek, védelmezni is fogják azt, amig a

japán nép osztálytudatra nem ébred.

Olaszország az elmúlt világmészárlásban a szocialista Mussoliniból fasisztává vedlett hadseregei, Amerika és szövetségesei ellen fogott fegyvert. A szövetséges hadseregek áldozatok árán nem csak Délolaszor- szágot rombolták szét, hanem megfosztották minden addigi tartományaitól, afrikai gyarmataitól. A szocialista Mussolini, az első világháborúnak tapasztalatai alapján, amely háború után az orosz és magyar bolshevik forradalmakkal egyetemben, az olasz munkásság is társadalmi változást kívánt létrehozni és egymás után foglalták le az iparokat. Mussolini, a szocialista renegát, az uralkodó osztály- lyal párosulva, Rómába való bevonulásával megteremtette az olasz fasiszták uralmát. Mussolini a munkásosztály felszabadulásának, a kommunista párt fejlődésének állta útját. Két évtizedes uralkodása után az angol, francia és az amerikai tőke útjába került és hadat üzentek ellene, eg^ időben Hitler nácizmusa ellen is. Azok a borzalmas rombolások, mészárlások, melyeket a szövetséges hadseregek véghezvittek az olasz városokban, mély nyomokat hagytak az olasz nép emlékezetében, de nem csak ezt hagyták, hanem a borzalmas nyomort, szenvedést, amelyből dacára annak, hogy Amerika billió és billió dollárokat juttat Olaszország megmentésére, a kizsákmányoló osztály javára, a jelek azt mutatják, hogy Amerika által az olasz nép nyakára ültetett De Gaspari kormány, éppen olyan, sőt még nagyobb harcokat viv az olasz kommunista párt haladása ellen, mint annak idején Mussolini vívott. Amig Mussolininek sikeres volt a kommunizmus, illetve a kommunista párt haladásának megállítása, addig De Gasperi élet-halál tusáját vívja. Két tűz közé szorult. Nem csak az olasz kommunista párt veszélyezteti létezését, hanem az újonnan felszínre vetődött fasiázta mozgalom is. A két mozgalom hoz-