Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-09-20 / 1747. szám
1952. szeptember 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÁRCA ÜZEN A FENYŐFA Irta: KRISTÓF OTTÓ 1. Már két perc óta zuhant velük a bányalift, lefelé az akna feketén ásitó mélységei felé. Megszokott hangok kavarogtak körülöttük s arcukba csapott az akna esője. Ätáztatta ruhájukat a bőrüket, a csontjaikat ez a lassú, állandó, könyörtelen eső, mely úgy hozzátartozik a szénbányák levegőjéhez, mint a bányászlámpa szentjánosbogara, vagy a csillék távoli, fémes csattogása. Izzad a bánya. Több millió éves gyermekét most szüli meg a föld, kemény vajúdással most szüli világra a fekete, csillogó szenet, mely világosságot visz a házakba, meg meleget, mely sebességet adva ég el a mozdonyok kazánjaiban, s mely nélkül egysaerre megállna az egész világmindenség, az egész ipari gépezet. Hullott a lift, lefelé a bánya vak mélységei felé, s akkor egyszerre Czakó Berti megszólalt. — Ez igen. Ezt elhiszem, mert látom. A bánya valóság a munka valóság. Ez a lámpa itt a kezemben, ez is valóság ... De nekem, ne prédikáljon olyasmit, amit nem látok s nem hihetek! Vagy két'hang felelt neki: — No, Berti, már megint valami bajod van? Mi lelt, mi nem tetszik? — Ez a dolog, amit most a röpgyülésen mondtak. Hogy határokon átnyúló szolidaritás, a népek üzenete, meg mi a fittyfene. Hogy a munka fegyver, a békeharc, meg mit tudom én . . Nem felelt senki. Mérlegelték a szavakat, fontolgatták, mi lenne a legjobb válasz. Mielőtt kisütötte volna valaki, Czakó Berti tovább mondta a magáét. — Amit megeszek, az is valóság. Látom, fogom, tapintom. De hol látom én a népek összefogását úgy, mint egy darab kenyeret? He? Azt mondd meg! hogy munkán keresztül üzennek egymásnak a népek s hogy ez az a kézfogás, ami . . . mit tudom én, miket nem hall az ember folyton . . . Vagy három fiatal bányász, a brigád többi tagja erősen fész- kelődött már, hogy valami választ kellene adni ennek a Berlinek, de a lift nagyot lódult s megállt. No. majd, ha felérnek a napvüágra . . . Hanem a szó ottmaradt mindegyiknek a fülében és tovább- rezgett, munkált bennük még mikor a fejtőkalapácsok mennydörgése vette is át a beszédet helyettük. 2. A negyedik fronton dolgozott a óbrigád. Névtelen Brigád, igy nevezték el magukat, pedig fiatalos szertelenséggel előbb a leghangzatosabb neveket adták maguknak, csak a végén csillapodtak le és a Cserta Béla tanácsára elhatározták, mig a kétszáz százalékot el nem érik, az uj normában, addig Névtelen Brigádnak nevezik magukat. Belefeküdtek hát most a szénbe és dolgoztak keményen. Mesz- szi van az a háromszáz százalék. Nagy szó az . . . Perceken belül olyan lett a brigád minden tagja, mintha valami álarcosbálra öltöztek volna ki. Félmeztelen, szénfekete ördögök ugráltak, csúsztak, verekedtek a szénnel, ömlött róluk a verejték, mintha valami gőzfürdő legmelegebb napját fogták volna ki. Ha ez a bánya megbolondul, úgy befűt, csak győzzed fújni . . . A harmadik óra végén jártak, mikor bentről, a keresztfolyosón nem messzire dolgozó fejtőhelyről kiáltás harsant fel: — Nyomás alatt a bánya! — Nyomás alatt a bányaaa! — hangzott végig a kiáltás a folyosókon s ahogy egyre halkult, uj, meg uj szájak vették át a veszélyt jelző szót. Nyomás alatt . . . Aki fent a napvilágon dolgozik, nem is tudja, mi az? Hogy két-háromszáz méternyi föld, kő, szénréteggel a feje felett mit érez a bányász mikor nyomást jelez valaki. A névtelen brigád egy percre megállt. Arra fülelt, ahonnan a kiáltás jött. Nem messzire, valami harminc lépéssel srégen előttük dolgozik az a fejtőbrigád, amelyik a veszélyt jelezte. Ha ott nyomás van, itt is nyomásnak kell lenni. Szinte a nyakukat is kinyújtották a nagy igyekezetben, hogy jobban figyelhessenek. Kihasználták a hirtelen támadt szünetet, hogy gyorsan végig- huzzák a karjukat a gyönyöző homlokukon. S abban a pülanatban Cserta Béla megszólalt. — Énekel a fenyő. Mindnyájan ránéztek, a feléje forduló lámpák körfényében úgy állt ott kivilágítva, mint valami rivaldán. Ez a Cserta Béla volt a brigád vezetője. Öregebb valamivel, mint a többiek, pár évvel régebbi bányász. Szótlanul és magától érthetődően fogadták el vezérnek. Mikor azt tárgyalták, hogy az ifiknek is kellene két-három brigádot alakítani, mindjárt a legelső brigád vezetőjének öt tették meg. Jó munkás, olvasott, öntudatos ember. S jó barát. Úgy néztek most rá. mint aki biztosan tudja, hogy mit beszél, éppen csak ők nem értik jól. — Hogy mondod? — kérdezte Czakó Berti, aki mindig a hitetlen Tamás szerepét játszotta a brigádban. — Énekel a fenyő. Azt mon- •»•w - ismételte meg szavait Cserta Béla. — Hát az mi? De ahogy a szót kimondta Czakó Berti, abban a percben oldalbalökte valaki s ő el is hallgatott. Közvetlen közelről valami reccsenés hallatszott, olyan lágy, finom reccsenés, akkora, mintha vafrumi nagy tücsök ciripelne az ember fülében. De ez a ciripelés, ez a dallamos, furcsa hang nem olyan volt, mint a többi, nem olyan, hogy valahol keletkezik s aztán az ember meghallja. Ez a hang mélyről jött valahonnan, mintha belülről, a tüdejükből jönne a hang, mintha körül a mérhetetlen tömegű föld, szén, kő szólalt volna meg, olyan volt ez a hang. Megilletődve figyeltek rá, de a hang akkorra már eltűnt. Egy-egv percenést hallottak még, néha valami búgó, halk neszt, aztán az is elhalt. Bentről a belső fej tőből újra felszált a figyelmeztető kiáltás. — Nyomás alatt a bánya! 3. Itt lent, a fekete mélységekben, a told gyomrában uj ismeretlen kapcsolat támad az ember és a tárgyak között. Valami uj és mélységes szövetségre lépnek az emberek, az állatok s a tárgyak, amelyek fent a felvilágban élettelenek, de itt, lent, a megmérhetetlen fekete mélységekben. ahol minden percben uj csatát folytat az ember az életért és a termelésért, itt kiélesednek a fülek s értelmet kapnak a halott tárgyak is. Öreg bányászok már tudják, hogy a patkányok nyugtalan szaladgálása veszélyt mutat. A lámpa lángja még semmit se jelent, mozdulatlanul ég, mintha mi sem fenyegetne, de apró, surranó neszek, nyugtalan cincogások hirül adják az éles bányászfülnek, hogy valami készül. Valahol fent, egy réteggel magasabban viznyomás, légiit- kulás áll be, egy sziklaréteg megindul s lassú, gyükos mozgással helyet változtat. Nem adja hirül semmi, legbeavatot- tabb bányszfül és bányász szem sem észlel semmit. S akkor, egyszerre, mantha újra életre kelne az élettelen anyag, megszólal az ember legfőbb segítőtársa a többszáz méterre a föld alatt. Mintha a sokszáz kilométerrel arréb feketedő fenyőerdők üzenete hatolt volna el ide, a bánya mélyére. A román, a szlovák, a cseh erdők üzenete zúgott itt, a magyar bánya mélyén. A határokon átnyúló munkáskéz figyelmeztetően szorította meg a magyar munkás kezét. Fuss. Nyomás alatt a bánya. • 4. « Nagy fejtőhelyet ürítettek ki A veszélyeztetett bányarészt teljesen kikapcsolták a forgalomból. A nyomás olyan erős volt, hogy reménytelennek látszott a biztositó bányafák beácsolása. Félórával a kiáltás után omlott be az első fejtőhely. Nyomban utána még kettő. Egy ember se veszett oda, még a felszerelés se. Mindent megmentett a brigád. Üzent a fenyőfa, üzent a román, a cseh, a szolvák munkás, akinek kemény marka ledönti a hatalmas szál fenyőket odafent a rengetegben. Üzent s ez az üzenet megmentett húsz magyar bányászt. Félóra telt el a kiáltás óta a Névtelen Brigád ott állt á bányaudvarban, pislogó szemmel nézett fel a napra. Ritka látvány az bányász-szemnek. Mélyre ár- kolt szemmel tekintettek feléje, mint az élet, az egészség, a menekülés ragyagó világítótornyára a hajótöröttek. » fa. A fenyőfa. Aki odafent, a felvüágon gondtalanul félrerug egy fenyőfalécet, az asztalon, mikor gyalu jával hangos hersentéssel mar bele a jóillatu fenyődeszkába, nem is sejti, micsoda mélyről fakadó, titkos és eltörhetetlen szövetség van itt lent, a mélyben a fenyőfa és az ember között. Mert igaz, a tölgyfa vagy a bükk erősebb. Sokkal erősebb. De élettelen fa mind a kettő, lek. Hiányzik belőlük a fenyőfa Vad, nyers erő, nincs bennük léképessége, az a megfoghatatlan furcsa tehetség, amelyet a bányásznép már olyan régen felismert s annyi élet megmentésére használt fel. A tölgyfából faragott bányafa szilárdan s keményen áll a helyén, mint valami gladiátor. Roppant teherbíró vállain évmilliós súlyokat emel, egy moccanás, egy nyögés nélkül. S éppen ez a baj. Ha itt van a veszedelem, ha túlterhelés áll be s nyomás alá kerül a fejtőhely, a tölgyfa egyszercsak felmondja a szolgálatot s mint a szélhüdött szív, csak összeroppan. A tárna pedig maga alá temeti a bányászt. A fenyőfa nem ilyen nagy legény. Recseg, ropog. Fél. Vacogó fo^al jelenti előre, hogy itt a veszély. Fuss, ember, fuss, fogd a szerszámot s rohanj hátra! Fuss! Nyomás alatt a fejtőhely! Ezt a furcsa kis hangot vette észre Cserta Béla ezen a napon. S ezt a hangot hallották meg elől, harminc méterrel előttük, biztosan még erősebben s még fenyegetőbben a többiek. Énekelt a fenyőfa. Közel van a veszély. Mintha a kárpáti rengetegek zúgása kélt volna életre itt lent, A POLGÁRJOGOK VÉDELME WASHINGTON — Az American Civil Liberties Union jelenti, hogy a polgárjogok védelme szükségessé tette, hogy Washingtonban állandó irodát nyissanak. Az egyesület ezen irodájának vezetését Irving Ferman, New Orleansba való ügyvédre bízták. Washington — Fritz Kreisler, a világhírű hegedűművész, any- nyira elmerült a hegedüjátéká- ban, hogy a kormány állítása szerint a nagy jövedelmet hozó részvényei után elfelejtett adót fizetni. A kormány 1,384,513 dollár adóhátralékot követelt a szórakozott művésztől, de kiegyeztek 300,000 dollárban. A NÉMETEK TILTAKOZNAK (Vi.) A Rhineland független parlamentje tiltakozott az ellen, hogy az ő körzetükben állítsanak fel három uj repülőteret az amerikai jet repülők részére. Ennyi volt az a kis hir, melyben ezen körzet, vagy állam lakosságára olyan fontos hírből adnak a lapok. Ugyanis az államnak 'nevezett, de csak egy megye területével versenyző terület nagyon zsúfolt városaik, falvaik vannak. Ők tudják, hogy még béke esetén is mit jelent három jet repülőtér közelsége, rémséges zúgást, zajt, halált, tüzet, mert bizony olyan rémséges gyorsasággal repülő gépek sok balesetnek vannak kitéve. Hogy csak ilyen kis területen még három amerikai repülőteret akarnak létesíteni, akkor elképzelhessük, mennyit akarnak, vagy már építettek egész Németországban.
