Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-09-20 / 1747. szám
1952. szeptember 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Taft, Ohio állam republikánus szenátora, jó néhány hónappal pártjának konveniója előtt, ke- resztül-kasul járta az országot, hogy megmutassa pártja intézőinek, a Wall Street bankárainak, hogy a nép öt kívánja. Amerika népe és a közvéleményt alkotó sajtója, hosszú hónapokon keresztül találgatták, hogy Truman elnök újból kivánja-e pártjának jelölését, vagy átadja helyét egy újabb jelölt részére. Truman számtalanszor hangoztatta. hogy ő megmutatja a republikánusoknak, hogy ki a legény a gáton és ő újból megveri őket a választási urnáknál Nagyon, de nagyon szeretett volna még őkelme legalább újabb négy esztendőt eltölteni az újonnan, hét milliós költséggel átalakított fehérházban lakni, ahol évi három milliós költséggel alkalmazott személyzetnek diktátora maradhatott volna. De a Wall Street által berakatott kormányhivatalnokok gondoskodtak arról, hogy Truman elnök újból való jelölésének lehetőségeit megsemmisítsék. Truman elnök, vagy még elődje által a kormányhivatalokban alkalmazott szabad, haladó gondolkodású egyéneket megvádolták, hogy kommunisták, hogy Oroszország érdekeiben teljesítenek kémszolgálatokat és amig ezek a vádaskodások jobbra-bal- ra repültek, addig a Wall Street által berakott hivatalnokok könyökig vájkáltak az adófizetők pénzében és itt is, ott is eltűntek nehéz müliók és a zsiványok egymást vádolták. Úgy a demokraták, mint a republikánusok néhány hónappal a konvenció- jaik előtt, kénytelenek voltak pártjaik fejeit eltávolítani, mert az ő részükre sem volt a pénznek, még az adófizetők pénzének sem, semmiféle szaga és azt akármilyen körülmények között zsebrevágták. Ennek a svindlinek kellős közepette, ott állott tehetetlenül Truman elnök és a Wall Street csahosai megsemmisítették újból való jelölését. Amikor már Truman elnök látta, hogy minden erőlködése kárbaveszett kijelentette, hogy nem kívánja az újból való jelölését. Truman elnök bosszút forralt a Wall Street urai ellen és visz- szatáncolt a szakszervezetek szárnyai alá. Nem sokára kiütött az acélsztrájk. Mindannyiunk élénk emlékezetében vannak azok az események, amelyek ebben a sztrájkban lefolytak. Truman olyan színben festette le az acéltrusztot, a Wall Street urait, hogy nálánál tökéletesebb színben még a forradalmi szervezetek sem mutatták azt be, hosszú éveken át. Ugyan akkor megígérte, hogy amint az elnöki széktől megszabadul, az “Egyik tengerparttól a másikig ismertetni fogja a láthatatlan kormány hatalmát. Ismertetni fogja, hogy kik azok, akik a nép felett uralkodnak, hogy kik azok, akik a kormányt, a kongresszust irányítják, hogy kik azok, akik a nép érdekében hozandó törvények keresztül vitelét megakadályozzák.” Nem volt bizalmam akkor sem és ma sem, hogy ezt megfogja tenni. Alig néhány hónap leforgása alatt Truman elnök, hogy politikai Az észnélküli fegyverkezés számlája (Vi.) Az alábbi* adatokat, a számok, millió dollárokban érdetroiti News lapból idézzük, a tendők: 1948:49 1949-50 1950-51 1951-52 1952-53 összesen Belgium-Luxembourg $ 152 187 289 362.8 469.9 1.507.4 Denmark ...................... 44 51 85 86.9 130.4 297.2 France .......................... 1,390 1,686 2,450 2,448.4 3,625.5 11,599.9 Italy ............................... 474 600 915 960.0 1,028.8 3,978.7 Netherlands ................. 221 303 392 394 394.8 1,786.8 Norway .......................... 50 42 91 107.5 126.0 417.4 Portugal ...... 52 56 57 44.1 ,56.9 266. United Kingdom ........ 2,120 2,374 3,640 3,168.2 4,094.2 13,396.4 Canada .......................... 349 493 1,520 1,609.3 2,001.7 5,973.5 United States ...j..........$13,132 15,124 48,473 56,937.8 46,200.3 173,867.1 Öteszesen ................................... $213,090,400,000.00 Hogy még jobban belesülyed- jen az emberiség agyvelejébe, teljesen kiírva a számok igy festenek 213,390,400,000. dollár öt éven keresztül, ezen őrült fegyverkezésre, amelyet mostan még jobban akarnak emelni. Hogy mire vezet ezen őrültség? csak még nagyobb őrültségekre, a harmadik világháborúra, emberi elképzelés szerint a legborzasztóbb gyi 1 k o 1 á s r a, pusztításra. Ezen összegeknek legnagyobb részét, nem csak azt, amelyeket az Egyesült Államok számlájára könyvelnek el, hanem még azokat is melyeket, az említett országok kormányai adnak ki, a nekik juttatott amerikai dollárokból a fegyverkezésre, nekünk kell megfizetni. Ezekhez még nem is számították Görög és Törökországokat, amelyek szintén az amerikai dollárokon fegyverkeznek. A Bérmunkás olvasóinak legnagyobb része beleszédül ezen számokba, de ugyan akkor eltudják képzelni, hogy milyen sok jót, szépet lehetne ezen szédítő összegekkel építeni. De azt is eltudjuk képzelni, hogy milyen még ettől is nagyobb lehet a rombolás, melyet az ilyen őrült fegyverkezéssel elérhetnek, ha egyszer megint megbolondul az gész világ, megkezdik a gyilkolást, rombolást, gyújtogatást. Még szem előtt kell azt is tartani, hogy a fenti összegekkel az amerikai kormány, illetve a aspirációjának érvényt szerezzen, felhasználta a két hónapon át tartó acélsztrájkot. A fehérházba hivatta a világ leghatalmasabb acéltelepeinek elnökét, Fairlesst, az acélipari munkások szervezetének fejét Murrayt, és a demokrata párt elnökjelölő konvenciójának előestéjén, amikor Truman elnöknek kellett a konvenció pódiumára lépni, világgá kürtölték, hogy Truman elnöknek sikerült az ország védelme érdekében az acélsztrájkot beszüntetni. Truman, Fairless, Murray, ez a szentháromság egymásba ölelkeztek és újból szent a béke. Több mint valószínű, hogy Truman elnök, amikor kiköltözködik a fehérházból, nem fogja beváltani Ígéretét, éppen úgy, mint nem váltották be azt elődjei sem. A politikus, politikus marad, akármilyen jelzővel, sallanggal látják is el azokat. Köhler. arra építettek ki, hogy a szocialista tervgazdaságra tért országokat leverjék, vissza kényszerítsék rájuk a tőkés rendszert, a nemzetközi bankárok uralmát. HARCOLNI AKARNAK nemzetközi bankárok titkos kormánya, nincs megelégedve, igy itten, mint az említett országokban még többet akarnak fegyverkezésre kicsikarni. Ez ellen lázadoznak a franciák, angolok, sőt a németek is. Mert most már a németek mellett a japánokat is ilyen mértékben akarják bevonni a fegyverkezési versenybe. Sőt, újból azt akarnák, hogy Japán és Németország legyenek Amerika után a legnagyobb fegyveres hatalom. Nem is kérdezik a tömegeket, amelynek úgy az adópénzt a fegyverkezésre, mint az ágyu- tölteléket, az emberáldozatokat kell a nemzetközi bankárok oltárára feltenni, hogy akarják-e vagy nem. Sőt azok ellenére, egy néhány dicsőségre vágyó náci és japán generális, tömeggyilkos bevonásával, saját népüket is ilyen újabb őrültségbe akarnák kergetni. 1932-33 években a kormány kimutatása szerint az Egyesült Államok összvagyona 326 billió dollárra volt becsülve. Tételezzük fel, hogy mostan ezen becslés az infláció következtében egyszerannyira felszökött, akkor is 652 billió dollár az Egyesült Államok összes vagyona. Ezen szédületes összeggel szemben azonban csak a központi — federal — kormány adóssága felülmúlja a 258 billió dollárt, melyhez az' egyéni, állami, városi adósságokat nem is számítottuk, pedig ezeket is lekellene vonni az összértékből azoknak, akik elakarják adni az országot. Most még lehetne azon gon-1 dolkodni, számolgatni, hogy pél-1 dául, milyen kevés összegbe kerülne a St. Lawrence csatorna építése, amely nem csak kinyitná a tengerjáró hajók részére még a középnyugatot is, hanem annyi villanyt termelne, amelyet százezer bányász által kitermelt szénnel termelhetnének. Számok nincsenek mennyit költenek a szocialista tervgazdaságra, igy védekezésre kénysze- ritett országokban fegyverkezésre. De minden bizonnyal, azok is óriási összegeket költenek amellett, hogy az országaik nehéziparát, természeti kincseiknek a felfedezését, feldolgozását s a saját népeiktől elszedett adókból kell nekik is felépíteni. Mindezeket csak nagyobb mértékben szükségessé tette a fenti összegek fegyverkezésre való elköltése a nemzetközi bankárok szövetsége által, melyet nyíltan ‘ AIPEN, Formosa — Associated Press hir szerint magasran- gu amerikai katonatisztek tárgyalásokat folytatnak a Chiang Kai-shek kormánnyal, hogy két nacionalista divízió katonát szállítsanak a koreai frontra. Chiang Kai-shek kormánya régen hangoztatta, hogy csapataik égnek a harci vágytól, gondolván, hogy nem veszik őket komolyan. Most azonban ugylát- szik, hogy újabb ágyutöltelékre van szükség s alkalmat adnak a kínai nemzeti seregnek, hogy megmutassák, mit tudnak. OPTIKAI CSALÓDÁS RÓMA —A csillagászok kongresszusán résztvevő Boris Kukarin orosz fizikust megkérdezték, hogy a Szovjet Union- ban látnak-e repülő tányérocs- kákat. Kukarin ezt felelte: “Véleményem szerint a repülő tá- nyérocskák optikai csalódások, amelyek a háborús hisztéria befolyása alatt keletkeznek. A Szovjet Unionban nincs háborús hisztéria és igy ott nem is látnak repülő tányérocskákat.” LEZAJLOTT a Bérmunkás javára rendezett bridgeporti kirándulás, amely elég hűvös idővel kezdődött, mert a reggeli idő egy cseppet sem mutatkozott jónak a szabadba való szórakozáshoz, mivel elég hűvös volt. Mondtam is Kish munkástársnak, hogy talán ki se menjünk, de ő azt mondotta, ha megfagyunk is, de megyünk, persze ő már rakodott is fel és kimentünk. Az idő látván, hogy nem engedünk, hát délfelé megenyhült és délután már elég jó hangulatban volt a közönség is egész alkonyatig Szigeti munkástárs hegedűje mellett. New Yorkból három kocsival jöttek Fishbein- ék. Kish munkástárs ajándékozott egy gyümölcs készletet és egy üveg bort. A készletet Pruckner munkástárs nyerte meg, melyet visszaadott és a két ajándékból sorsolás utján bejött $28.80. Felülfizetéseket adtak G. Vajda 5.00, Hajdú 1.00, Váraljai 2.Ó0, Tőzsér 1.00, Mo- gor 2.00, Barcza 5.00, J. Kish 4.00, Bodnár 16.00. A Bérmunkás javára a kiadáson kívül maradt $106.00, melyet mellékelve küldök money orderon. Közreműködtek: Mrs. Vajda, Mrs. Antalik, Mrs. Pruckner, Mrs. Bodnár, Mrs. Barcza, a két utóbbi munkástársnő süteményt is ajándékozott. Ezek után a Bérmunkás nevében köszönöm Kish és Pirigyi, no meg a Professzor szives közreműködését, de köszönöm az adakozók szívességét és megjelenésüket, Pruckner sógornak pedig köszönöm, hogy a helyet díjtalanul adta. G. Barcza, tudósító.
