Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-13 / 1746. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. szeptember 13. dolgozóknak a kifejlett, hatal­mas amerikai iparral, ha meg­volna hozzá az osztálytudatos­sága, harci készsége, mint meg van az európai és ázsiai test­véreiben. Se az elnököt, se a törvény­hozókat nem az amerikai nép válassza, hanem a nagytőkések kijelölése után a nép egy kis- sebbsége, amely a politikusok j árszalagján szavaz öntudatla­nul, saját érdekei ellen. KRITIKA A KRITIKÁRÓL Köhler irógárdista társam, jól megérdemelt kritikába része- siti hétről-hétre az amerikai szakszervezeteket, azok vezetőit. Kevés magyar dolgozó van, aki olyan jól ismerné az amerikai szakszervezetek munkás áruló taktikáját, a munkás fékereket, mint Köhler munkástársam. Ez feljogosítsa őt a kritikára annál is inkább, mert nem csak kritizál, nem csak leleplezi eze­ket a munkás ellenes manipulá­ciókat, de tud helyettük egy más szervezeti formát ajánlani, a forradalmi Ipari Unionizmust, amelynek a szervezeti formája kizárja azt, hogy élősdiek kerül­jenek a szervezet tagságának a nyakára. A fékerek elleni harcában elő­fordul, hogy a kérdés mellé fog és helytelenül lát meg egyes dolgokat. Ez nem csak Köhler privilégiuma, előfordul ez mind­annyiunknál és ha az nem sú­lyos, nem elvi jelentőségű téve­dés, legtöbbször elhallgatjuk és az olvasóra bízzuk azt, hogy meglássa a tévedésünket. A jelen esetben a Bérmunkás legultolsó számában megjelent a sztrájk jelentőségét leértéke­lő kritikájával nem értek egyet, de ez egy elvi jelentőségű kérd- dés, nem érzem magam jogos­nak arra, hogy illetékesek hatá­rozata nélkül mondjak kritikát a kritikáról. De nem hagyhatom szó nélkül a munkások nyugdi­ját, közelebbről a bányászok nyugdiját ért kritikát, annál is inkább, mert itt Köhler mun­kástárs egy súlyos tévedést kö­vetett el, amelyet helyreigazíta­ni kötelességemnek érzem. Tévedésben van Köhler mun­kástárs amikor azt Írja, hogy a bányász dolgozóknak 25 évet kell ugyan abban a bányában vagy bányavállalatnál eltöltenie, hogy jogosult legyen a nyugdíj­ra. Ha ez igy volna, úgy teljesen helyes és jogos volna a kritika, mint ahogy az a legtöbb szak­ma nyugdíj szabályzatára áll, de nem igy van a bányászoknál és még egy-két szakmánál. A bányász dolgozó a szakmá­ban és nem egy vállalatnál eltöl­tött idő után jogos a nyugdíjra. Teljesen mindegy az, hogy hány vállalatnál dolgozott, az előirt idő után jogosult a nyugdíjra. Helytelen hogy ezt Köhler annyira lekicsinyli. A bányászok kemény harcot vívtak a nyug­dijukért, nem ajándékba kapták azt. Természetesen, hogy az ál­lam, a közösség dolga volna, hogy gondoskodjon a kiörege­dett, munkaképtelen dolgozók­ról, de ha ezt nem teszi meg, annál elismerésre méltóbb, ha azt a dolgozók kiharcolják ma­guknak. De van a bányászok jóléti in­I tézményének még más intézke­dése is. Ilyenek az özvegyek, kiskorú gyermekek támogatása, de főleg a bányászok és család­jainak az orvosi ellátása. Meg­levő kórházakkal való szerződés, uj bánya kórházak építése, mo­dern felszerelés, nagyon jelentős dolgok, sok száz rokkant, nyo­morék, szakmai betegségben szenvedő bányásznak adta visz- szi az egészségét. Ez mind an­nál is nagyobb érték, mert na­gyon kemény harcok után érték el és azt Köhler sem tagadja, hogy minden olyan eredmény, amelyet a dolgozók kemény harc után csikartak ki a tőké­sektől, forradalmi szempontból nagyon értékes és megbecsülés­re érdemes dolog. Hogy sztrájk, vagy depresszió esetén, amikor nem folyik be a tonnánkénti 30 cent, hogy akkor honnét kapják a nyugdijat a bányászok, hát sehonnan, együtt harcolnak és koplalnak a dol­gozókkal, hogy még jobb ered­ményeket érjenek el. Ugye Köhler testvér, nem ha­ragszol, hogy megkritizáltam a kritikádat. KONVENCIÓ UTÁN Lezajlott ismét a Bérmunkás olvasók országos értekezlete, a legnagyobb egyetértéssel és a megjelentek olyan szoros baráti összetartásával, amit csak egy életen keresztül együttesen meg­vívott harc kovácsolhat ki. A renegátokkal, gyáva áru­lókkal éveken keresztül vívott harc után — ezek a szemetek el­tűntek a láthatárról, elsülyedtek abban a mocsárban, ahová min­den áruló elkerül — most a tel­jes egység nyilvánult meg a Bér­munkást illetőleg. Minden delegátus megegyezett abban, hogy ma sajnos kevés lehetőség van az elöregedés foly­tán, a magyarok között az Ipari Unionizmus terjesztésére, ezért van, hogy kevesebbet, illetve még igy is nem eleget foglalko­zunk az Ipari Unionizmus elmé­leteivel, amikor ezt fokozni óhaj­já az országos értekezlet, egy­ben leszögezte, hogy már a nem­zetközi jellegénél fogva is, kö­telessége a lapnak, hogy a világ dolgozóinak a harcát a kapita­lista uralom alól való felszaba­dulásért, a legteljesebb szolida­ritással kisérje. Éppen ilyen fontos dolog, i hogy a már felszabadult dolgo- | zók százmillióinak a küzdelmét a szocializmus felépítésére a leg­nagyobb szeretettel kisérje. Kü­lönösen áll ez a magyar dolgo­zók nagy, hősi küzdelmét illető­leg. Mindenki természetesnek ta­lálta azt is, hogy a világ imperi­alistáinak a harmadik világhá­borút kirobbantó szándéka ellen felvegye a harcot a világ dolgo­zóival egyetemben. Nem egy nagy vüáglap a Bérmunkás, nagyon kis pont eb­ben a világméretben folyó har­cokban, de minden esetre, min­den körülmények között, állni fogja ezt a harcot, minden meg­alkuvás nélkül. Pár ezer öntudatos Bérmun­kás olvasó öreg magyar, vagy egy tucat szintén nem fiatal ma­gyar, kik írják, szétküldik hét­ről-hétre a lapot, egy a munkás- • “A csőcselék megtámadta a 61-t” (Vi.) Ezen fejeimmel jelentet­ték, hogy Salzburgban, az állí­tólagos osztrák ‘‘csőcselék” (mob) megtámadta Túron, Kan­sasba való William G. Pennel őrmestert és feleségét. Majd le- jebb a hírben közük, hogy ezen csőcselék egy színházból özön­lött ki, amikor az őrmester ur, amerikai autón közéjük hajtott s dudált rájuk, hogy térjenek ki az utjából. Ez a csőcseléknek nevezett tö­meg éppen egy színházból jött. Valamint azt is mondják, hogy nagy tömeg volt Salzburgban ezen időszakban, mivel éppen Dalünnepély volt, melyen az or­szágban működő összes dalár­dák, zenekedvelők összejöttek. Már pedig bármilyen becsmérlő néven is nevezhetik az osztráko­kat az amerikaiak, de már ilyen dalünnepélyre, amely úgy Auszt­riában, mint más európai orszá­gokban bizony nagy és öröm tel­jes esemény, melyre leginkább a műveltebb egyének és nem a csőcselék szokott összejönni. Nem csoda, hogy ezen híradás szerint is, nagy ellenszenv fejlő­dött ki a megszálló, leginkább üyen vadnyugati farmer gye­rekből lett amerikai őrmester urak ellen, akiknek bizony na­ELÖFIZETÉST KÜLDTEK szeptember 6-ig: J. Bene, Vancouver ____ 4 J. Feczkó, New York .......... 3 J. Hirochok, Mauch Chunk . 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem ... 1 S. Kadinszky, Detroit _____ 1 A. Köhler, Chicago ............... 2 J. Hudik, Cleveland.............. 1 St. Heveri, Bridgeport.......... 1 St. Sütő, Chicago ................... 2 S. Szedlák, Hollywood .......... 1 Dr. J. Kerekes, Chicago ...._ 1 A. Patchy, Wilmar.................. 2 A. Gross, Trenton.................... 2 G. Rauch, Pasadena............... 1 J. Geréb, Elsinore .................. 1 G. Barcza, Bridgeport......... 11 L. Fishbein, New York ........ 1 Mrs. Helen Adams, L. Ang. 2 Hung. Am. Culture Club Chicago ........................* 1 Mrs. J. Fodor, Cuy. Falls__ 2 A. Refy, Lodi........................ 1 Ch. Kolozsváry, Cleveland .... 1 J. Vizi, Akron ....................... 1 P. Rekettye, Akron................ 2 J. Mácsay, Detroit ................. 1 A. Kucher, Pittsburgh ............ 4 E. Szigety, New York ............ 3 A. Godó, New York............... 2 Susan Hering, Buffalo ........... 7 özv. Farkas Imréné, Akron .... 1 Jos. Visi, Cleveland ............... 1 Jos. Szoboszlay, Cleveland .... 1 St. Visi, Lincoln Park ........... 1 A. Sohajda, Cleveland ..... 1 Mrs. Elizabeth Gőgös, Akron 1 Frank Szabó, Cleveland .......... 2 Teréz Bikó, Cleveland ........... 1 L. Gáncs, Cleveland______ 1 Mrs. M. Gosztonyi Cleveland 1 Alex Toth, Hallertown........... 2 V. Mazanek, Los Angeles..... 1 mozgalomba soha nem ismert kollektívát alkotva, biztosítják a Bérmunkás zavartalan megje­lenését, ezt garantálja az orszá­gos értekezleten megnyilvánult testvéri egyetértés. gyón lenéző a viselkedése, de még a műveltebb újságírók is csak csőcseléknek nevezik a ze­neszerető és átlag műveltségben sokkal magasabban levő osztrá­kokat. Ugyan ez áll a németekre is. Ugyan is a németek még többet beképzeltek önmagukról, mint amit megérdemelnek, de ugyan­akkor sok “hill billy”, meg vad­nyugati amerikaiból lett őrmes­ter dörzsöli az orruk alá, hogy “ki az ur a háznál”. A megszálló csapatokat nin­csen olyan nemzet, amely szeret­né. Még a kedves vendég is “há­rom napig untig elég”. így meg­érthetnék ezen vadnyugati hő­sök, hogy a gépfegyverekkel, tankokkal, lángszórókkal meg az atombomba fenyegetésekkel, megijeszthetik a megszállott és más országok lakosságát, de szeretetre, megbecsülésre nem tudják azokat kényszeríteni. A hírben azt is megemlítik, hogy a salzburgi városi tanács tiltakozása ellenére, a városon belüli tereket lefoglalták, tankok gyakorlatozására. Salzburgban bizony a hegyek között kevés ilyen tér volt, azt is ezen barbár célokra foglalták le. Hát hogy­ne volnának mérgesek a salzbur­giak. AZ AFL TAGSÁGA ATLANTIC CITY — Az Ame­rican Federation of Labor ve­zetősége azt állítja, hogy a szer­vezet jelenlegi taglétszáma 8,098,000. Langar, Anglia — A kanadai légi erő részére itt nagy légibá­zist építenek. A kanadai légierő a North Atlantic Treaty Orga­nization (NATO) részét képed. VESZTESÉGÜNK Julius 19-én kaptunk sürgönyt Wilma Horváth-tól Clearwater, Fla.-ból, hogy a Rawenna, O.- ból ott időző és hónapok óta kórházban levő édesanyja Juli­anna (sz. Boros) Horváth meg­halt. Azonnal részletesebb adato­kat kértünk Wilmától, hogy a Cleveland, Akron és a Rawenna környékén munkás körökben ál­talánosan ismert Julia Horváth - ról megemlékezhessünk. A napokban kaptunk csak vá­laszt Wilmától levelünkre, aki hosszabban beszámol a késés okáról, amit tudomásul kell ven­nünk. De a fenti okoknál fogva közöljük, hogy a 74 éves Hor­váth Julia Kisjenőn született, 47 évet élt Amerikában, Rawen­na, O.-ban. Férje Steve Martin Horváth 1937-ben halt meg. Mindketten lelkes hívei és tá­mogatói voltak a Bérmunkás­nak. Julia Horváth mielőtt eluta­zott lányához, könyvtárának magyar részét beküldte a Bér­munkáshoz, hogy a könyveket szeretők forgassák és tanulja­nak belőle. Sok barátja, akik szerették Horváth nénit, csak most érte­sülnek arról, hogy itt hagyta szeretettjeit, mozgalmi barátait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom