Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-13 / 1746. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1952. szeptember 13.

dolgozóknak a kifejlett, hatalmas amerikai iparral, ha megvolna hozzá az osztálytudatossága, harci készsége, mint meg van az európai és ázsiai testvéreiben.

Se az elnököt, se a törvényhozókat nem az amerikai nép válassza, hanem a nagytőkések kijelölése után a nép egy kis- sebbsége, amely a politikusok j árszalagján szavaz öntudatlanul, saját érdekei ellen.

KRITIKA A

KRITIKÁRÓL

Köhler irógárdista társam, jól megérdemelt kritikába része- siti hétről-hétre az amerikai szakszervezeteket, azok vezetőit. Kevés magyar dolgozó van, aki olyan jól ismerné az amerikai szakszervezetek munkás áruló taktikáját, a munkás fékereket, mint Köhler munkástársam.

Ez feljogosítsa őt a kritikára annál is inkább, mert nem csak kritizál, nem csak leleplezi ezeket a munkás ellenes manipulációkat, de tud helyettük egy más szervezeti formát ajánlani, a forradalmi Ipari Unionizmust, amelynek a szervezeti formája kizárja azt, hogy élősdiek kerüljenek a szervezet tagságának a nyakára.

A fékerek elleni harcában előfordul, hogy a kérdés mellé fog és helytelenül lát meg egyes dolgokat. Ez nem csak Köhler privilégiuma, előfordul ez mindannyiunknál és ha az nem súlyos, nem elvi jelentőségű tévedés, legtöbbször elhallgatjuk és az olvasóra bízzuk azt, hogy meglássa a tévedésünket.

A jelen esetben a Bérmunkás legultolsó számában megjelent a sztrájk jelentőségét leértékelő kritikájával nem értek egyet, de ez egy elvi jelentőségű kérd- dés, nem érzem magam jogosnak arra, hogy illetékesek határozata nélkül mondjak kritikát a kritikáról. De nem hagyhatom szó nélkül a munkások nyugdiját, közelebbről a bányászok nyugdiját ért kritikát, annál is inkább, mert itt Köhler munkástárs egy súlyos tévedést követett el, amelyet helyreigazítani kötelességemnek érzem.

Tévedésben van Köhler munkástárs amikor azt Írja, hogy a bányász dolgozóknak 25 évet kell ugyan abban a bányában vagy bányavállalatnál eltöltenie, hogy jogosult legyen a nyugdíjra. Ha ez igy volna, úgy teljesen helyes és jogos volna a kritika, mint ahogy az a legtöbb szakma nyugdíj szabályzatára áll, de nem igy van a bányászoknál és még egy-két szakmánál.

A bányász dolgozó a szakmában és nem egy vállalatnál eltöltött idő után jogos a nyugdíjra. Teljesen mindegy az, hogy hány vállalatnál dolgozott, az előirt idő után jogosult a nyugdíjra.

Helytelen hogy ezt Köhler annyira lekicsinyli. A bányászok kemény harcot vívtak a nyugdijukért, nem ajándékba kapták azt. Természetesen, hogy az állam, a közösség dolga volna, hogy gondoskodjon a kiöregedett, munkaképtelen dolgozókról, de ha ezt nem teszi meg, annál elismerésre méltóbb, ha azt a dolgozók kiharcolják maguknak.

De van a bányászok jóléti inI tézményének még más intézkedése is. Ilyenek az özvegyek, kiskorú gyermekek támogatása, de főleg a bányászok és családjainak az orvosi ellátása. Meglevő kórházakkal való szerződés, uj bánya kórházak építése, modern felszerelés, nagyon jelentős dolgok, sok száz rokkant, nyomorék, szakmai betegségben szenvedő bányásznak adta visz- szi az egészségét. Ez mind annál is nagyobb érték, mert nagyon kemény harcok után érték el és azt Köhler sem tagadja, hogy minden olyan eredmény, amelyet a dolgozók kemény harc után csikartak ki a tőkésektől, forradalmi szempontból nagyon értékes és megbecsülésre érdemes dolog.

Hogy sztrájk, vagy depresszió esetén, amikor nem folyik be a tonnánkénti 30 cent, hogy akkor honnét kapják a nyugdijat a bányászok, hát sehonnan, együtt harcolnak és koplalnak a dolgozókkal, hogy még jobb eredményeket érjenek el.

Ugye Köhler testvér, nem haragszol, hogy megkritizáltam a kritikádat.

KONVENCIÓ UTÁN

Lezajlott ismét a Bérmunkás olvasók országos értekezlete, a legnagyobb egyetértéssel és a megjelentek olyan szoros baráti összetartásával, amit csak egy életen keresztül együttesen megvívott harc kovácsolhat ki.

A renegátokkal, gyáva árulókkal éveken keresztül vívott harc után — ezek a szemetek eltűntek a láthatárról, elsülyedtek abban a mocsárban, ahová minden áruló elkerül — most a teljes egység nyilvánult meg a Bérmunkást illetőleg.

Minden delegátus megegyezett abban, hogy ma sajnos kevés lehetőség van az elöregedés folytán, a magyarok között az Ipari Unionizmus terjesztésére, ezért van, hogy kevesebbet, illetve még igy is nem eleget foglalkozunk az Ipari Unionizmus elméleteivel, amikor ezt fokozni óhajjá az országos értekezlet, egyben leszögezte, hogy már a nemzetközi jellegénél fogva is, kötelessége a lapnak, hogy a világ dolgozóinak a harcát a kapitalista uralom alól való felszabadulásért, a legteljesebb szolidaritással kisérje.

Éppen ilyen fontos dolog, i hogy a már felszabadult dolgo- | zók százmillióinak a küzdelmét a szocializmus felépítésére a legnagyobb szeretettel kisérje. Különösen áll ez a magyar dolgozók nagy, hősi küzdelmét illetőleg.

Mindenki természetesnek találta azt is, hogy a világ imperialistáinak a harmadik világháborút kirobbantó szándéka ellen felvegye a harcot a világ dolgozóival egyetemben.

Nem egy nagy vüáglap a Bérmunkás, nagyon kis pont ebben a világméretben folyó harcokban, de minden esetre, minden körülmények között, állni fogja ezt a harcot, minden megalkuvás nélkül.

Pár ezer öntudatos Bérmunkás olvasó öreg magyar, vagy egy tucat szintén nem fiatal magyar, kik írják, szétküldik hétről-hétre a lapot, egy a munkás- •

“A csőcselék megtámadta a 61-t”

(Vi.) Ezen fejeimmel jelentették, hogy Salzburgban, az állítólagos osztrák ‘‘csőcselék” (mob) megtámadta Túron, Kansasba való William G. Pennel őrmestert és feleségét. Majd le- jebb a hírben közük, hogy ezen csőcselék egy színházból özönlött ki, amikor az őrmester ur, amerikai autón közéjük hajtott s dudált rájuk, hogy térjenek ki az utjából.

Ez a csőcseléknek nevezett tömeg éppen egy színházból jött. Valamint azt is mondják, hogy nagy tömeg volt Salzburgban ezen időszakban, mivel éppen Dalünnepély volt, melyen az országban működő összes dalárdák, zenekedvelők összejöttek. Már pedig bármilyen becsmérlő néven is nevezhetik az osztrákokat az amerikaiak, de már ilyen dalünnepélyre, amely úgy Ausztriában, mint más európai országokban bizony nagy és öröm teljes esemény, melyre leginkább a műveltebb egyének és nem a csőcselék szokott összejönni.

Nem csoda, hogy ezen híradás szerint is, nagy ellenszenv fejlődött ki a megszálló, leginkább üyen vadnyugati farmer gyerekből lett amerikai őrmester urak ellen, akiknek bizony naELÖFIZETÉST KÜLDTEK szeptember 6-ig:

J. Bene, Vancouver ____ 4

J. Feczkó, New York .......... 3

J. Hirochok, Mauch Chunk . 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem ... 1

S. Kadinszky, Detroit _____ 1

A. Köhler, Chicago ............... 2

J. Hudik, Cleveland.............. 1

St. Heveri, Bridgeport.......... 1

St. Sütő, Chicago ................... 2

S. Szedlák, Hollywood .......... 1

Dr. J. Kerekes, Chicago ...._ 1

A. Patchy, Wilmar.................. 2

A. Gross, Trenton.................... 2

G. Rauch, Pasadena............... 1

J. Geréb, Elsinore .................. 1

G. Barcza, Bridgeport......... 11

L. Fishbein, New York ........ 1

Mrs. Helen Adams, L. Ang. 2 Hung. Am. Culture Club

Chicago ........................* 1

Mrs. J. Fodor, Cuy. Falls__ 2

A. Refy, Lodi........................ 1

Ch. Kolozsváry, Cleveland .... 1

J. Vizi, Akron ....................... 1

P. Rekettye, Akron................ 2

J. Mácsay, Detroit ................. 1

A. Kucher, Pittsburgh ............ 4

E. Szigety, New York ............ 3

A. Godó, New York............... 2

Susan Hering, Buffalo ........... 7

özv. Farkas Imréné, Akron .... 1

Jos. Visi, Cleveland ............... 1

Jos. Szoboszlay, Cleveland .... 1

St. Visi, Lincoln Park ........... 1

A. Sohajda, Cleveland ..... 1

Mrs. Elizabeth Gőgös, Akron 1

Frank Szabó, Cleveland .......... 2

Teréz Bikó, Cleveland ........... 1

L. Gáncs, Cleveland______ 1

Mrs. M. Gosztonyi Cleveland 1

Alex Toth, Hallertown........... 2

V. Mazanek, Los Angeles..... 1

mozgalomba soha nem ismert kollektívát alkotva, biztosítják a Bérmunkás zavartalan megjelenését, ezt garantálja az országos értekezleten megnyilvánult testvéri egyetértés.

gyón lenéző a viselkedése, de még a műveltebb újságírók is csak csőcseléknek nevezik a zeneszerető és átlag műveltségben sokkal magasabban levő osztrákokat.

Ugyan ez áll a németekre is. Ugyan is a németek még többet beképzeltek önmagukról, mint amit megérdemelnek, de ugyanakkor sok “hill billy”, meg vadnyugati amerikaiból lett őrmester dörzsöli az orruk alá, hogy “ki az ur a háznál”.

A megszálló csapatokat nincsen olyan nemzet, amely szeretné. Még a kedves vendég is “három napig untig elég”. így megérthetnék ezen vadnyugati hősök, hogy a gépfegyverekkel, tankokkal, lángszórókkal meg az atombomba fenyegetésekkel, megijeszthetik a megszállott és más országok lakosságát, de szeretetre, megbecsülésre nem tudják azokat kényszeríteni.

A hírben azt is megemlítik, hogy a salzburgi városi tanács tiltakozása ellenére, a városon belüli tereket lefoglalták, tankok gyakorlatozására. Salzburgban bizony a hegyek között kevés ilyen tér volt, azt is ezen barbár célokra foglalták le. Hát hogyne volnának mérgesek a salzburgiak.

AZ AFL TAGSÁGA

ATLANTIC CITY — Az American Federation of Labor vezetősége azt állítja, hogy a szervezet jelenlegi taglétszáma

8,098,000.

Langar, Anglia — A kanadai légi erő részére itt nagy légibázist építenek. A kanadai légierő a North Atlantic Treaty Organization (NATO) részét képed.

VESZTESÉGÜNK

Julius 19-én kaptunk sürgönyt Wilma Horváth-tól Clearwater, Fla.-ból, hogy a Rawenna, O.- ból ott időző és hónapok óta kórházban levő édesanyja Julianna (sz. Boros) Horváth meghalt.

Azonnal részletesebb adatokat kértünk Wilmától, hogy a Cleveland, Akron és a Rawenna környékén munkás körökben általánosan ismert Julia Horváth - ról megemlékezhessünk.

A napokban kaptunk csak választ Wilmától levelünkre, aki hosszabban beszámol a késés okáról, amit tudomásul kell vennünk. De a fenti okoknál fogva közöljük, hogy a 74 éves Horváth Julia Kisjenőn született, 47 évet élt Amerikában, Rawenna, O.-ban. Férje Steve Martin Horváth 1937-ben halt meg. Mindketten lelkes hívei és támogatói voltak a Bérmunkásnak.

Julia Horváth mielőtt elutazott lányához, könyvtárának magyar részét beküldte a Bérmunkáshoz, hogy a könyveket szeretők forgassák és tanuljanak belőle.

Sok barátja, akik szerették Horváth nénit, csak most értesülnek arról, hogy itt hagyta szeretettjeit, mozgalmi barátait.