Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-07-26 / 1739. szám

1952. julius 26.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

A LEJTŐ ALJÁN

' Négy éve annak, hogy a kom- inform tájékoztató irodája kijött Tito ellen és a Szovjet, valamint a Népi Demokráciák fokozatosan megszakítottak vele minden összeköttetést.

Akkoriban még jóhiszemű munkások is felültek Titoék ama védekezésének, hogy ők csak az “eszme tisztaságát”, a függetlenségüket védik a Szovjettel szemben.

Négy év alatt sok viz folyt le a Száván, amely elmosta a Titó- ék hazug védekezését és már nagyon régen nyíltan belettek sorozva a nemzetközi imperializmus cselédjei közé és mint a leleplezett prostituált, ma már nyíltan kérkedik az árulásával.

Az elmúlt héten két híradás foglalkozott Titóékkal. Az egyik a Cleveland News vezércikke, amely támadja Titót, mert megtagadta a leghirhedtebb balkáni reakciós, munkás gyilkos két kormánnyal a görög és török kormányokkal a katonai szerződés aláírását.

Nem azért, mert azt össze- egyezhetetlennek tartja a “kommunista tisztaságával”, hanem egyszerűen megakarta zsarolni a gazdáit az angol-amerikai-fran- cia kormányokat, amelyek a kért 1200 millió dollár helyett “csak” 725 millió dollárt utalnak ki neki. A lap felháborodik a “szemtelenségen” hivatkozik arra, hogy ezen kívül Tito még sok százmilliót, fegyvereket, hadiszer gyártáshoz szükséges gépeket kapott. Az éhező jugoszláv nép meg megkapta Amerika évek óta felhalmozott bab feleslegét) Tehát nincs joga megtagadni a parancsot.

Tito csak a többi csatlós kormányok példáját követte Amerika megzsarolásával és valószíne gyalogolni az ilyen forgalmas müutakon.

Drew Pearson, akinek nagyon is közeli összeköttetése van mestereivel a Wall Street uraival, nagyon dicsérő, biztató s biztosra vehetőnek mondja Har- riman jelölését. Már pedig Drew mint egy jósoló vénasszony, mindent megszokott jósolni “mint macska az esőt.”

Igaz, hogy ezen cikkében megírja, hogy Averall apja Edward, még azon amerikai ipar- fejedelmeknek volt a tagja, akik minden — a legpiszkosabb — eszközökkel is magához kapari- totta a Union Pacific vasúti hálózatot és mindent megtett, hogy az Északi Pacific vasutakat is megkaparintsa. Ugyan még ez a fiók Harriman is per alatt volt 1944-ben, azon vád alatt, hogy önkéntesen meghatározták — diktálták — a vasutakon a viteldijat, vagyis trösztöt alakítottak.

Roosevelt, azzal mentette meg Harriman bőrét, hogy “Mi nem ítélhetjük el az oroszországi nagykövetünket’ ’.

így lesz itten szabad választás. Ha ... ha. . . ha .. .

nüleg sikerrel, mert egy hét után már egy másik cikk arról számol be, hogy az amerikai tábornoki bizottság befejezte a vizsgálatát, amelynek az eredményeként megállapítja, hogy Tito kormánya teljesen megbízható szövetséges, hatalmas hadsereg felett rendelkezik, amely akadály nélkül felhasználható a Szovjet és szövetségesei ellen. A tábornoki bizottság most már javasolja, hogy Titóéknek ne csak védekezésre alkalmas fegyvereket adjanak, mint ezideig, hanem jet és nehéz bombázó repülőgépeket, tankokat, nehéz tüzérséget, stb. amelyeknek a használatát kibővített amerikai katonai misszió tanítaná be.

Ez a két hir teljes meztelenségében mutatja be a Tito klikk aljasságát. Amerika kormányzata, amely az elnöktől kezdve a falusi rendőrig, arra van beállítva, hogy a vörösök elleni harcot szervezze meg, ahol az ösz- szes elnökjelöltek ezt a programot vallják magukénak, száz milliókkal pénzeli Tito “kommunista” rendszerét, kiépíti zsoldos hadseregét a kapitalizmustól megszabadult népek ellen.

A kölcsön ellenébe amerikai megbízott ellenőrzi Jugoszlávia gazdasági életét, a milliók csak az ő engedelmével használhatók fel. A jügoszláv hadsereget amerikai tábornokok tanítják, irányítják. Itt Tito nem félti a függetlenségét, elfogadja azt az amerikai elméletet, aki fizet az parancsol, még egy pár száz millió és aláírja a görög-török szerződést is, mert a lejtőn nincs megállás és ezen a lejtőn Titó- ék eljutottak a munkásmozgalom történetének a legaljasabb árulóinak a címéig.

BÉKE ÉS A

VÁLASZTÁSOK

Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy Amerikába azok az erők, amelyek minden körülmények között fen akarják tartani a háborús hisztériát, oly hatalmasok, hogy megtudják gátolni azt, hogy a legkisebb enyhülés is bekövetkezhessen a mai lehetetlen helyzetbe, amely alkalmas arra, hogy bármely pillanatban ránkzudithassa a legrettenetesebb katasztrófát, a harmadik világháborút.

Mikor semleges hatalmak közbeléptek, hogy a mégfeneklett koreai fegyverszüneti tárgyalások eredményre vezessenek, amikor mint az egyik közvetítő, Nehru, India miniszterelnöke mondotta a közvetítés sikeres nek mutatkozott, 500 repülőgép jelent meg a Koreát és Kínát elválasztó Yalu river felett és szétbombázták az ott levő vizi- erőmü telepeket, amelyek egyáltalán nem katonai jellegűek, mert egyrészt villannyal látják el a lakosságot, másrészt és főleg azt a célt szolgálják, hogy öntöző berendezésükkel lehetővé tegyék a termelést. A sok számillió értékű erőtelepek szét- bombázása még Amerika szövetségeseit is megdöbbentette és nyilvánvalóvá tette, hogy a néni katonai jellegű erőmüvek bombázása lehetetlenné tette a további közvetítést és csak fokozta a békés megoldás lehetőségét a fokozott bombázása a rom városoknak, amelyek csak a szerencsétlen lakosságra zúdítanak újabb szenvedéseket és pusztítják a főleg nőkből és gyermekekből álló lakosságot.

A francia kormány javasolta, hour a nyugati nagyhatalom fogadja el a Szovjet indítványát, amely azt célozza, hogy a német kérdést, amelyet egyoldalu- lag akarnak megoldani, a négy nagyhatalom együttesen, békésen oldja meg, a maga részéről garantálva a szabad választásokat, az egységes független Németországot. Ezt a francia javaslatot Anglia is támogatta, igy kénytelen, kelletlen el lett fogadva az, hogy a négy nagyhatalom üljön össze, keresse meg a békés megoldás lehetőségeit.

Hogy egy ilyen tárgyalás sikeres legyen, annak az előfeltétele, hogy a tárgyaló felek azzal a szándékkal üljenek le, hogy igyekezni fognak engedmények árán is, megtalálni a módot a megegyezésre.

Az kétségtelen, hogy a Szovjet javaslat alkalmas a megegyezésre. A javaslat szerint Németországgal együttesen békét kötnek, garantálják a szabad választásokat, egyesitik a keleti és nyugati név alatt szétszakított Németországot. Ez a Németország nem csatlakozhat egyik csoporthoz sem, nem köthet katonai szerződést, a megszálló hadseregek záros határidőn belül elhagyják Németországot. Ez a javaslat megegyezik azzal a szerződéssel, amit annak idején Truman, Churchill és Stalin kötöttek a németországi Potsdamban.

Ezt a szovjet javaslatot pártolja nem csak a német nép, de százmilliók nyilatkoztak meg aláírásukkal egy Uyen megegyezés mellett. Tárgyalási alapul elfogadhatónak tartja a francia és az angol kormány is, ha garanciát kapnak a szabad választásokra.

Sajnos Uyen békés hangulat nem igen tapasztalható Amerika hivatalos és félhivatalos köreibe. A lapok vezércikkekben óvják a kormányt a “Szovjet csapdától”, a republikánus konvenció a postdami szerződést óhajtja semmisnek kijelenteni. A két párt jelöltjei, a leghevesebb harcot jelentik be a “kommunista imperializmus” ellen. Acheson külügyi államtitkár Németországba utazott és ott biztosította a “német népet”, hogy a megszálló csapatok továbbra is “védeni” fogják őket. A kormány beszüntette a Szovjetekben kiadott propaganda lapját és betiltotta a szovjet amerikai kiadványait.

A háborús hisztéria fokozására elrendelte, hogy a megszervezett önkéntes megfigyelők ezután 24 órán keresztül, állandó őrséget tartsanak a veszélyeztetett államokban és most férfiak és nők ezrei kémlelik az égboltot színházi látcsövekkel, hogy nem-e támadnak az orosz repülőgépek.

Ez az intézkedés, amely azt célozza, mintha a Szovjet támadás minden pillanatban bekövetkezhetne, nem csak a háborús hisztériát fokozza, de nevetséges is, mert ezek az önkéntesek a megfigyeléseikkel annyit érnék el a mai hangnál is gyorsabb repülőgépekkel szemben, mintha bodzafa puskákkal védekeznének a tankok ellen. A cél nem is a védelem erősítése, mert ebből a szempontból teljesen értéktelenek, hanem belevinni a köztudatba azt a hazugságot, hogy a Szovjet támadás minden pillanatban aktuális lehet.

Mindenki tudja, hogy a Szovjetnek ilyen szándékai nincsenek, mert ha volna, akkor nem hatalmas, soha nem tapasztalt építkezéseket végeznének, békés temelés céljából, akkor nem csatornákat s öntöző müveket építenének.

Akkor nem várnák meg, amíg az évek óta hirdetett Európai Egyesült Hadsereg, — amelyet Hoover volt elnök fantáziának álomnak nevezett — talán meg is valósul, hanem támadna addig, amig óriási fölénybe van.

De a Szovjet és a szövetségesei nem akarnak háborút, mert nekik békés építkezésre, a békés termelés fokozására van szükség, Európa népei és többségben a kormányai, sem akarnak háborút, mert az utóbbiak tudják, hogy ez a vesztüket - jelentené. Amerika népe sem akar háborút, sőt a hadiszer gyárosok, a háborús profitolók is félve gondolnak egy háború kitörésére, mert annak minden terhe és veszedelme Amerikát terhelné meg és ha kitűnne, hogy az évekig pénzelt szövetségesek cserbenhagynák Amerikát, akkor az amerikai nép is meglátná azt a valóságot, hogy az egész fegyverkezés, háborús hisztéria, nem az “amerikai életforma” megvédéséről van szó — amelyet nem kívülről, hanem a saját tőkései veszélyeztetnek — hanem a kapitalista rendszer mesterséges életben tartásáról, hogy az egész vörösök elleni vásári és választási komédia csak arra jó, hogy elterelje a tömegek figyelmét arról a tényről, hogy a mai termelési rendszer csak háborús termeléssel tartható fen és még igy is a dolgozók milliói vannak munkanélkül és a háborús termelés megszüntetésével vagy csak a lecsökkentésével is, újabb milliók kerülnének az utcára, de meglátnák azt is, amit az európai testvérek már látnak, hogy amig a kapitalista termelési rendszerben a munkanélküliség állandó fenyegető veszélyt jelent a dolgozók feje felett, addig azok az országok, amelyek ráléptek a szocializmus útjára, már az ut kezdetén is biztonságot tud nyújtani a népének, nem csak nincs túltermelés, de nehezen tudja kielégíteni a dolgozó tömegek fokozódó igényeit.

Nem akar, — leszámítva egy pár diktátort és az uralmukat vesztett burzsoát — senki sem háborút. De ez az őrült fegyverkezés, a mesterségesen 'kiélesi- tett helyzet, állandóvá teszi a veszélyt egy fegyveres összetűzésre. Ezért követeli a világ békeszerető népe a megegyezést és erős nyomást fejt ki, hogy az uralkodó osztályt erre rákény-