Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-07-26 / 1739. szám
2 olda! BÉRMUNKÁS 1952. julius 26. OSZTÁLYELLENTÉT AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkál taté osztály között snmmj közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelei írnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer vezető* építjük a régi társadalom keretein heim Julius első hetében Chicago városában, a vágóhid telepén levő arénában zajlott le az elnökjelölés első bohózata. Amerika legreakciósabb pártja a Republikánus párt, a hadsereg első mészáros mesterét, Eisenhowert jelölte az elnöki szék elfoglalására. A delegátusok két táborra oszoltak és egyik a másik kiszemelt jelöltjét a legnagyobb tudatlansággal, rosszakarattal, a ' népek félrevezetésével vádolták. Amerika munkásosztály á n a k már meg kellett volna szoknia, mert ez, vagy ehhez hasonló bohózat minden négy esztendőben megismétlődik. Azok, akik hatalomra törekszenek lopás, csalás, sikkasztás, panamázás és a népek tudatos becsapásával vádolják a kormányon levő hasonszőrű kollegáikat. Azok akik hatalmon vannak, akik könyökig váj- kálnak az adófizetők pénzében és sok esetben titokzatos utón milliók tűnnek el kezeik között, néhány napon belül tudtára adják a világ népének, hogy ők mi minden jót, üdvösét alkottak Amerika népének amióta ŐK vannak a kormány élén és folytatni kívánják, Amerika népének boldogulása érdekében. Megfogják jósolni, hogy mi minden rossz fog történi, ha más párt veszi át a kormány gyeplőjét. Választások után aztán az Istenadta nép várja a javulást, mint a zsidók a Messiást. A tények, az események azt bizonyítják, hogy a munkásosztály számára nagyon kevés vagy egyáltalán semmi változást, javulást sem hozott. A technika fejlődése, a társadalom folyamata óriási változásokon ment át amióta Amerika első elnökét, George Washingtont ültették az elnöki székbe. Washington és Truman közötti idő alatt Amerika népessége négy millióról, százötven millióra emelkedett és ennek a népességnek az összetétele még nagyobb változásokon esett át. Washington idejében Amerika népességének nagytöbbsége földműveléssel foglalkozott. Voltak már akkor is üzletemberek, akik idegen országokkal bonyolították le a kereskedelmet. Voltak nagy, hatalmas földbirtokosok, akik rabszolgákkal müvel- tették ültetvényeiket. Washington is ezek közé tartozott. Amerika első milliomosa volt. Voltak elenyésző számban bérrabszolgák is, akik rövid időn belül ön- álókká lettek, vagy földet vásároltak, vagy valamilyen kisebb üzemben helyezkedtek el és mint független magánemberek keresték meg a kenyerüket. A kapitalizmus a technikai fejlődés folytán, mindezt megváltoztatta. Ma Amerika negyven millió családja közül alig hat millió foglalkozik földműveléssel. Az üzleti vállalkozások viszonyai is teljesen átváltozott. A kézművesek helyét a nagy ipartelepek vették át, akik a nyers? anyag kibányászásától kezdve tulajdonukban tartják a termelés és szétosztás minden ágazatát. A kapitalizmus fejlődése megszüntette a rabszolgaságot és helyébe bevezette a bérrabszolgaságot. A bérrabszolga, amely csak elenyésző számban volt Washington idejében, ma óriási részét képezi Amerika népességének. Ezt az óriási változást a technika fejlődése, a kapitalizmus gazdasági hatalma fejlesztette ki és nyomta el a kiskereskedőket, kisiparosokat és a kisgazdákat, akik POLITIKAI pártokhoz csatlakozva ki- , vánták helyzetük javítását elérni. Ők voltak s ma is ők, a politikai pártok gerincei. Ma éppen úgy mint a múltban, Amerika honatyái ezeknek az érdekeiben hoznak törvényeket, mint amilyen a száz és száz féle truszt- ellenes törvények. Mindezen törvények dacára, a kapitalizmus, a korporációk, a financtőke, rohamléptekben törtet előre s söpri el utjából a szatócsokat, a kis földbirtokosokat. Azok, amelyek még fenmaradtak, a kapitalizmus, a korporációk kénye-kedvé- nek vannak kitéve. A nagy iparvállalatok megszüntették a kézműveseket, kiknek soraiból fejlődött ki a bérrabszolgák milliói, akik a termelés és szétosztás gépezetét tartják üzemben, nem az ösz- szeség javára, hanem a kiváltságosok ellenőrzésére bízza azt, akik mint magántulajdont tetemes haszon ellenében árusítják el a népek millió között, azok között, akiknek módjukban áll azokat megvásárolni. Ma már a kis földbirtokosok éppen eltűnnek. Amerika népének élelmiszereit nagy hatalmas föld- ügy, mint a kisiparosok teljesen birtokokon, bél-rabszolgák által termeltetik, éppen úgy, mint az élet minden más szükségleteit. Ennélfogva • Amerika gazdasági erejének a bérrabszolgák lettek a hátgerincei. Amerika történetének kezdetén, amikor a függetlenségi nyilatkozatot kikiálltották, mikor minden embert egyenlővé kívántak tenni, a rabszolgák és bérrabszolgák jogfosztottak voltak. Nem volt semmi szavuk a politikában, nem szavazhattak, mert nem volt vagyonuk, nem szervezkedhettek szakszervezetekben, mert azt összeesküvésnek minősítették a vagyon és a haszon ellen. Nem küldhették gyermekeiket az iskolákba, mert nem voltak képesek a tandijat fizetni. Amint az iparok fejlődtek, a bérrabszolgák száma folyton gyarapodott és a szak- vagy az ipari szervezkedés helyett vagy az egyik, vagy a másik párttól várta társadalmi helyzetének változtatását. Gazdasági erejével kiharcolta, hogy szavazati “jogot” kapott, de Amerika hosszú évtizedes történelmében soha nem jutott el oda, hogy a politikai erejével társadalmi változásokat idézett volna fel. Azok a társadalmi változások, vagyis reformok, amelyeket a munkás- osztály évtizedes harcaiban elért, a nyolcórai munkaidő, munkanélküli, aggkori biztosítás, a mi ózsdi szakszervezeteink ajánlatára csinálták meg honatyáink, mert a kizsákmányoló osztály félt az elszegényedett és végletekig kizsákmányolt bérrabszolgák haragjától. Eme reformok megadása után, Amerika kizsákmányoló osztálya a politikai pártjain keresztül, úgy táncoltatja a munkásosztályt mint az oláh a medvét. Mindazok a reformok, amelyeket ma Amerika munkásosztálya élvez, nagy áldozatok árán lettek törvényerőre emelve, amely áldozatot nem a politikusok hozták meg a parlamentben, hanem az ipari munkásság folytonos, elkeseredett harcai, kény- szeritették ki azokat. Ma a politikusok minden fajtája, éppen úgy mint a múltban, eget-földet ígérnek a munkás- osztálynak, a kizsákmányoló osztálynak, a kisiparosoknak, a földbirtokosoknak, csak szavazzanak rájuk. A kizsákmányoló osztály gazdasági hatalmánál fogva kikényszeríti mindazon előnyöket, amelyekre szüksége van, tekintet nélkül, hogy milyen politikai párt ül a húsos fazék mellett. A munkásosztály sem gazdaságilag, sem politikailag nincsen arra szervezve, hogy társadalmi átalakulásokat időzhetne fel. De ha volna is egy hatalmas politikai pártja, akkor sem volna képes a társadalom átalakítására éppen úgy, mint ahogyan nem képes Olasz, Francia vagy Angolországban, ahol a munkáspártok képviselői túlnyomó többségben vannak és mégis ha valamit keresztül akarnak vinni, a szakszervezetek nyomását kell igénybe venni. Amerikában a 19-ik század elején, 1912-ben, amikor a szocialista párt elnök jelöl tje Debs feltárta a szavazók előtt a párt követeléseit, messze volt ahoz, amelyet azóta a republikánus vagy demokrata pártok törvénybe iktattak, amelynek keresztülvitelére nem is annyira a szak- szervezetek, mint inkább a technika fejlődése kényszeritette őket. Ebben az országban a technika fejlődése, a termelés gyorsasága annyira ki van fejlődve, hogy egyáltalán semmi, vagy nagyon kevés változtatás szükséges ahoz, hogy a termelés és szétosztás eszközeit minden NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE munkástársaink figyelmét felhívjuk, az ez évi második TÁRSAS KIRÁNDULÁSRA melyet a közismert Edenwald erdőben fogunk ismét megtartani agusztus 3-án vasárnap egész nap. Kérjük munkástársaink megjelenését. Ennivalót mindenki hozzon magával, az italokról gondoskodva van. Ha esős idő lenne, a rákövetkező vasárnap lesz megtartva. Útirány: A White Plains Lexington Ave. subway a 180- ik utcáig, ott átszállni a Dyre Ave. magas vasútra a végállomásig ahonnét egy pár perc séta az erdőbe. akadály nélkül az összemberiség javára fordítsák. Ebben az országban nem csak mi, osztálytudatos forradalmárok, hanem külömböző polgári intézmények is nagyon sűrűn hangoztatják és érvekkel bizonyítják, hogy a népek sorsának intézését a nagy ipari vállalatok, korporációk, a financtőke irányítja. Szomorú, de tanulságos esemény az acélipari munkások elkeseredett harca. A kormány lefoglalta a telepeket, tovább dolgoztatta a munkásokat, de nem volt hatalma, bátorsága arra, hogy a bérrabszolgák életviszonyain, munka- körülményein változtasson. Nem merte a magántulajdon szentségét megsérteni. Amerika elenyészően kicsi osztály tudatos csoportjainak politikai handabandázás helyett arra kellene törekednie, hogy kiépitse a termelés és szétosztás helyein a bérrabszolgák EGY NAGY SZERVEZETÉT, a forradalmi ipari szervezetét, hogy az elkövetkezendő válság idején átvegye és folytassa a termelés és szétosztás gépezetet az összemberiség javára. Egy időben a vágóhídi cirkusszal Chicagóban, egy sze- dett-vedett társaság gyanús körülmények között magyar rádió (Folytatás a 7-ik oldalon)
