Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-12-27 / 1761. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. december 27. “Dalolva mentek a halálba” szág élelmezési helyzete katasz­trofális”. Gerő Ernő ezeknek pont. az ellenkezőjét mondotta: “Jelentős fejlődést mutat az összes iparágak termelése (az iparágak termelési adatai a melléktelmékeket és a kiegé­szítő ipari termelést is magukba foglalják), így a szánbányászat 1952 első tiz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8 százalékkal, a villamosener- gia-ipar 19.7 százalékkal, a gép­gyártás 37.9 százalékkal, a vegyipar 31.4 százalékkal, a textilipar 10.9 százalékkal ter­melt többet, mint a megelőző év azonos időszakában. 1952 első tiz hónapjában 23 százalékkal több szenet, 60 százalékkal több bauxitot, 17.6 százalékkal több nyersolajat, 9.4 százalékkal több nyersvasat, 15.4 százalékkal több hengeracélt, 15.3 százalék­kal több alumíniumot, 22 száza­lékkal több tehergépkocsit, 19.6 százalékkal több villamosenergi­át, 33.4 százalékkal több téglát, 10.9 százalékkal több cementet, 6.3 százalékkal több pamutszö­vetet, 17.3 százalékkal több bőr­cipőt, 25.9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsírt és zsirszalonnát, 84 százalékkal több vajat, 187 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több ciga­rettát termelt állami iparunk, mint 1951 azonos időszakában.” Jelenti Gerő, de ugyan akkor kemény kritikát mondott, egyes miniszterek, vállalatvezetők fe­lett, amiért a fejlődés nem volt eléggé nagy, igy a szénterme­lés, vaskohászat és a villamos energia termelés intézői ellen, pedig a széntermelés 23, a villa­mos energia 19.6, a vaskohászat 10 százalékkal emelkedett, de “csak” 79-95 százalékra hajtot­ták végre a tervet. Támadta ezeket az iparokat azért is, mert nem használják ki eléggé a gé­peket, mert nem tartják be a törvényes munkaidőt, tulóráz- tatnak és vasárnap is dolgoztat­nak, igy megvonják a dolgozók­tól a szükséges pihenést. A má­sik ok a “támadásra” az volt, hogy a munkásvédelmi és jóléti intézkedéseket egyes minisztéri­umok és vállalat vezetők nem tartják be. Az élelmezési helyzetre vo­natkozólag a következőket je­lentette Gerő Ernő: “Növénytermelésünk ez évben jelentős mértékben elmarad az ötéves terv 1952. évi előirány­zatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőtlen időjárás. A régi nagybirtokos­nagytőkés rendszer idején ha­sonló kedvezőtlen időjárás száz­ezrek számára hozott volna éh­ínséget, s százezreket juttatott volna koldusbotra. A mi álla­munk azonban nem nagytőkés­nagybirtokos állam, nem a ki­zsákmányolok, a népelnyomók állama, hanem a munkások, a parasztok, a dolgozó nép állama. A mi népi demokratikus álla­munk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika ut­ján, nem csak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését, a súlyos fagy­károk és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra senki, mert mindenki kaphat munkát és munkájáért igazságos bért, mely biztosítja maga és család­ja megélhetését. Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjá­rás következményeinek elhárítá­sára népi demokratikus kormá­nyunk — pártunk kezdeménye­zésére — foganatosított? Mindenekelőtt igen jelentős mértékben csökkentettük az élelmiszerkivitelt, illetve beszün­tettük számos élelmiszer kivite­lét. Ugyanekkor baráti orszá­gokból jelentős mennyiségű ta­karmánygabonát, illetve abrak­takarmányt hoztunk be. A ta­karmánygabona és abraktakar­mány behozatala azért vált szükségessé, hogy az állam bir­tokában lévő igen jelentős állat- állományt a kedvezőtlen takar­mánytermés ellenére is, fenn­tartsuk és továbbfejlesszük, s hogy kevesebb takarmányt kell­jen a dolgozó parasztságtól és termelőszövetkezetektől begyűj­teni, mint ahogy terveztük. En­nek az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica- és bur­gonyabeszolgáltatás mértéké­nek a minisztertanács által el­rendelt igen jelentős csökkenté­se annak érdekében, hogy a dol­gozó parasztság és a termelő- szövetkezetek helyzetén enyhít­sünk. Ugyanez a cél vezette pár­tunkat és kormányunkat, ami­kor igen jelentős mennyiségű ál­latot — malacot, süldőt, marhát stb. — vásároltunk fel, a piaci árnál magasabb áron, s ilymó- don az állam a dolgozó paraszt­ságnak és a termelőszövetkeze­teknek sokmillió forint támoga­tást nyújtott. Ugyanekkor mint­egy 300 millió forint összegű esedékes hitelt hosszabbítottunk meg, s mintegy további 21 mil­lió forintot juttattunk a terme­lőszövetkezeteknek vetőmagvá­sárlás Céljára. A leginkább rá­szoruló termelőszövetkezetek­nek az állam természetben több- százezer métermázsa vetőmag- kölcsönt is nyújtott. Emellett népi demokratikus kormányunk a fagykár és az aszály káros következményeinek elhárítására tervszerűen igény­beveszi azokat az élelmiszertar­talékokat, amelyeket — figye- lembevéve azt a lenini-sztálini elvet, hogy tervszerű szocialista gazdálkodást nem lehet tartalé­kok nélkül folytatni — az előző években előrelátóan gyűjtött. Ugyanekkor kíméletlen harcot indítottunk — ez is hozzátarto­zott és hozzátartozik a fagy- és aszálykár következményeinek le­küzdéséhez — az opportunisták ellen saját sorainkban. Ugyancsak a fagy- és aszály­kár leküzdésének egyik fontos eszköze, hogy kemény megtorló intézkedéseket alkalmaztunk és fogunk alkalmazni a felvásárlók, a harácsolok, a reakciósok, a rémhirterjesztők, a feketevágók, a begyűjtési szabotálok, az üzérkedők ellen, akik az aszályt önös céljaikra, a nép érdekei el­len akarják kihasználni. A mezőgazdasági év kedve­zőtlen eredményét azért is tud­juk ellensúlyozni, mert nem va­gyunk egyedül, mert .a szabad országok, a kapitalizmus rend­(Vi.) Akik a régi keresztény­ség élettörténetét olvasták, vagy filmen látták, valamint akik az IWW történetét ismerik, azok tudják, hogy milyen hősi­esség, bátorság, elszántság van azon hitben, melyet dalokban tudnak kifejezni. Joe Hill, Frank Little, sok-sok IWW vértanúnak amint régebben, úgy most is a dalokban, költészetben kifeje­zett meggyőződés adott nekik erőt, bátorságot meghalni azért, amiben hittek. Mostan állítólagos szemtanú­nak a jelentése alapján ismerte­tik azon 84 koreai hősnek a ha­lálát, akiket az amerikaiak agyonlőttek, mert még felsőbb parancsra sem hagyták abba a dalolást. Meg kell jegyezni, hogy a hivatalos jelentések sze­rint, azért lőtték agyon ezeket, mert meg akartak szökni. De álljunk meg egy percre, ez va­sárnap délután, tehát fényes nappal történt. Egy szigeten, ahonnan csak úszni lehetne, de ottan is tél van és viharok ezen időtájban. De maga a rabtelep­nek a főparancsnoka, Columbus. Ohioba való George D. Miller ezredes, mint szemtanú és olyan aki kiadta a parancsot a gyilko­lásra azt mondja: “Ők négyso­rosán összeölelkezve álltak, da­loltak és hajlongtak. Az első sortüz után, a megsebesülteket a többiek tartották fenn és to­vább daloltak. Akik elbuktak, a többiek felemelték a karjaiknál fogva.” Még Miller azt is mondta, hogy az egyik súlyosan sebesül­tet, akit a tizmérföldre levő Ko- ji szigeti kórházba szállítottak még az utón is mindég énekelt. Valamint azt is jelentették, hogy amikor a tömeggyilkolás után az amerikai őrség elakarta távolítani a halottakat meg a sebesülteket, még akkor is ösz­szeréből kivált független, de­mokratikus és szocialista nem­zetek nagy és hatalmas táborá­hoz tartozunk.” Ahogy e sorok írója elolvasta és itt szószerint idézi Gerő jelen­téséből, úgy elolvasta, vagy el­olvashatta volna ezt a szerkesz­tő ur is és nem kellett volna az ellenkezőjét jelenteni, amit Ge­rő Magyarország fejlődéséről és helyzetéről mondott. De liberáli- séknál nem az igazság a fontos, hanem beijedve a nyilas “kar­társak” denunciálásától, ilyen tudatos rágalmakkal akarják igazolni, hogy minden múlt da­cára is, ők ma tökéletesen al­kalmazkodnak a mai rendszer­hez, nem csak együtt üvöltenek az üvöltőkkel, hanem privát szorgalomból túl is üvöltik a nyilas csahosokat. Hogy a butaság terén is fel­vehetik a versenyt a nyilas kol­légáikkal, azt a bridgeporti libe­rális Lázár Miklós szerkesztő ur igazolja, az alanti zöldséggel, amelyet a jobb sorsra érdemes olvasók elé tálalt. Lázár ur minden tücsköt-bo- garat összehadar arról, hogy milyen szörnyű intézkedések történnek Budapesten. Megírja, hogy minden nagyobb házba ko­szé voltak ölelkezve és az őrség­nek szétkellett őket szakítani egymástól. Hát kedves munkástestvére­im, akik szökni akarnak, azok nem ölelkeznek olyan szorosan össze, mert csak a bolondok gondolnának arra, hogy egy ily fegyveres, minden gyilkoló esz­közzel ellátott őrségtől, elzárt szigetről tudnának szökni,azok csak dalolni, ünnepelni akartak. Amint Nérót, úgy a modern amerikai nerókat, kormányzó­kat, paransnokokat, feldühösíti azon bátorság, elszántság, meg­győződés, hogy minden terror, zsarnokság ellenére is, még da­lolva mennek a halálba az eszme harcosai. ANGOL DICSŐSÉG LONDON — A 14 ország képviselőiből alakult North At­lantic Council a Földközi tenger védelmére kirendelt flotta pa­rancsnokává az angol Lord Lo­uis Mountbatten admirálist ne­vezte ki. Az angol sajtó, Wins­ton Churchillt utánozva, — ezt a kinevezést igen nagy dicsőség­nek tartja, mert úgy a Földközi tengeren, mint az Atlantic óceá­non az amerikai hajóhad mesz- sze túlszárnyalja az angol ten­geri erőt. Az angol Labor Party vezető­it nem elégíti ki ez a kinevezés, mert az Atlanti flotta feletti pa­rancsnokságot követelték. Er­re Churchill azt mondotta, hogy tekintettel Amerika és Anglia mai haderejének a viszonyára, ez a második parancsnokság is igen nagy dicsőséget hozott Angliának. — Másszóval annak az Angliának, amely nem is oly régen uralta a világ tengereit, ma meg kell elégednie a Földkö­zi tenger őrzésével is. telező a vörös sarok létesítése és mindjárt meg is magyarázza, hogy ez a sarok házakra vonat­kozik, amelyeknek egyik sarkát vörösre kell festeni és a házbi­zalminak a kötelessége, hogy ar­ra ügyeljen — szigorú büntetés terhe alatt — hogy a sarok ál­landóan megfelelő vörös legyen. Ez az ökörfi nem tudja, hogy mit jelent a vörös sarok, azért ir le ilyen hülyeséget, mert ér­telmes megokolásra képtelen. Pedig ez nagyon egyszerű, a fő­város kultur tanácsok “vörös sarok” létesítésére való felhívá­sa azt jelenti, hogy nagyobb há­zak lakóinak a kényelmére, egy helyiséget kell berendezni, ahol újságok, folyóiratok, könyvek állnak a lakók rendelkezésére, ahol megbeszélhetik a lakók a közös ügyeiket. Ezek a lázárok, akik tisztes­ségtelen merényletet követnek el a tiszta, ártatlan papír ellen, minden “liberalizmusuk” ellené­re éppen olyan vad gyűlölködő ellenségei a dolgozóknak, mint a náci vagy nyilas banditák. A kü- lömbség legfeljebb az, hogy az utóbbiak nyíltan reakciósok, nem takarják el azt időközön­ként elpufogtatott liberális böf­fentésekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom