Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-12-20 / 1760. szám
1952. december 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI MI MERÜNK Nagyon sok kérdés vetődött föl egy vitánál, amelyeket egyik “baloldali” munkástársunk pom tosan nekem szegezett, amúgy SLP módra “mondá”, “Erről ugye nem mer Írni a Bérmunkásban”. A baloldaliságát azért vettem, macska körmök közé, mert ezeket a látszólagos baloldali politikusokat mindennek lehet nevezni, csak baloldaliaknak nem. Rájuk még az a meghatározás sem illik, amit Lenin a munkás- mozgalom gyermekbetegségének nevezett, mert nem csak azért, hogy már kivénhedt, elsorvadt, elavult a pártjuk, tagságukkal és programjukkal együtt, hanem mert a fennen hangoztatott jelszavaikat, legjobb esetben gyerekes, maradi, szektáriánus, a munkásmozgalomra káros valami, hanem tudatos kiszolgálása a tőkés termelési rendszernek, amely végeredményben teljesen mindegy, mert ők tudatosan, vagy tudatlanul, a mai nagy világméretekben kifejlődött osztályharcban a nagytőke oldalán forgatják keshedt karjaikkal az életlen, kicsorbult kardjukat. Természetes, hogy mi olyan fából vagyunk faragva, akik nem ijedünk meg a saját árnyékunktól és mi mindenről merünk írni, mert nem csak a bátorságunk van meg erre, hanem a szoialista tudásunk is, hogy minden kérdést nem a jelszavak vagy az idejét múlta megállapítások alapján, hanem az adott tények, a munkásosztály érdekei alapján bíráljunk el. Ebben a bírálatunkban nem korlátoz bennünket sem a hatalom, sem a gyerekes baloldaliság. A sok, de főleg rosszakaratú és nem ritkán buta ellenvetés közül csak azokkal érdemes foglalkozni, amelyeket a tudatlanság vetett fel, mert ha valaki tudatlan, azt még fel lehet világosítani, de a rosszakarattal szemben minden érv falrahányt borsó. A butaság ellen, mint a közmondás tartja “az istenek is hiába harolnak”, már pedig ezeket a “barátainkat” egy fél évszázadon át oly idült butává “nevelték” a vezéreik, hogy az ellen, nem csak az istenek, hanem mi is hiába küzdenénk. SZOVJET IMPERIALIZMUS “A Bérmunkás miért csak a tőkés imperializmust leleplezi le, miért nem teszi ezt meg a Szovjetekkel szemben is, holott az vagy egy tucat országot hajtott uralma alá?” Nem a mi dolgunk a Szovjetek megvédése, de a történelmi tények azt igazolják, hogy a fenti állítások légből kapottak, amelyek ellenkeznek a tényekkel Az első világháború után, ahogy akkor Churchill-ék mondották, “egészségügyi zárlat alá vették a Szovjeteket, hogy meggátolják a “forradalmi baeilus” terjedését. Ez a zárlat először abban nyilvánult meg, hogy ellenforradalmakat szítottak, a cári tábornokokat látták el pénzel, fegyverrel. Amerika, Anglia, Francia- ország és Japán fegyveres támadást intéztek a szovjetek ellen, végül mikor ezek sikertelenek voltak, körülvették a szovjetekről leszakított kis országocská- kat, igv alakult meg Litvánia, Latvia, Estonia, Finország és Lengyelország. így teljesen elzárva a szovjeteket Európától, miután fegyverrel nem sikerült, gazdasági bojkottal igyekezték leverni a forradalmat. Egyben ezek az országok voltak kiszemelve egy háború felvonulási területnek. Mind az öt országban ellenséges kormányzatot juttattak uralomra, amelyek véresen leverték a munkások ellentállá- sát. Az ‘‘ütköző” államok közül az első három egy-két millió lakossal, teljesen életképtelen volt, a nagyhatalmak pénzelték és építették fel a hadseregeiket, a másik kettőnek is. Hitler uralomra jutása után, aki szintén az amerikai nagytőke pénzén építette ki a hadseregét, amelynek a célja a szovjetek elleni hátoru volt, csak a tőkés országok közti ellentétek változtatták meg a menetrendjét. Hitler először a kelet-európai országokat igyekezett meghódítani. Ausztria, Csehország elnyelése után Lengyelország következett, amely kiváltotta a második világháborút, amit a szovjetek felhasználtak arra. hogy a határaik védelmére a litvániai, latviai és az esztoniai dolgozók segítségével, harcok nélkül visszacsatolta ezeket az országocskákat a szovjethez és csere alapján határkiigazitást javasolt Finországnak is, amelyet a fin kormány visszautasított, amely fegyveres összecsapásra vezetett. Ezek csak megelőzték Hitler terveit. Ugyan igy, amikor a lengyel hadsereg és kormány összeomlott, hogy Hitler ne vonulhasson egészen az orosz határra, elfoglalta Lengyelország keleti részét. Hogy ezek az intézkedések mennyire jogosak voltak, azt az események igazolták. Mert amikor már egész Európa Hitler uralma alá került, megindította a hadigépezetét a szovjetek ellen és mélyen benyomulva orosz ’ területre, véglegesen anektálni akarta a Balti államokat. Még emlékezhetünk arra, hogy a tőkés lapok, hogy reménykedtek abban, hogy Hitler három hónap alatt végez Oroszországgal és közben az “fehérre fog vérezni”. Csak eggyel nem számoltak se hitlerék, se a nyugati tőkések és ez az öntudatos, felszabadult proletáriátus ereje. Dacára a szövetséges Churchill- ék szabotálásának, a szovjet hadsereg tönkre verte azt a hires német hadsereget, amely előtt térdre hullt Európa minden hadserege. Itt minden épeszű ember megállapíthatja, hogy a Szovjet lépése, a fenti államok bekebelezésével, olyan önvédelmi lépés volt, amelyet ha nem követ el, saját létét veszélyeztette volna. Hogy a litván, észt, lett nép mit szólt ehez és mit jelentett neki a “szovjet imperializmus” arról más alkalommal Írunk. KELET-EURÓPA Szovjet imperializmusnak nevezik azt, hogy Magyar, Cseh, Bolgár, Albán és Lengyelországban népi demokratikus rendszer, van. A Hitler ellen szövetkezett nagyhatalmak Anglia, AmerikJf, Oroszország és bizonyos tételeknél Kina és Franciaország megállapodtak a háború utáni kérdésekben. Ezeket a megállapodásokat yaltai, pottsdami szerződéseknek ismerjük. Ebben ki van kötve, hogy a Szovjettel szemben többé nem alkalmazzák a “bekeritési politikát” és bizto- sitják, hogy a Szovjet körüli országokban barátságos kormányzatok létesülnek. A fenti országokat a hadi helyzet folytán a szovjet szabadította fel, a Szovjet hadsereg megszállása alá kerültek igy természetszerűleg annak a hatása érezhetővé vált eme országok kormányzatában is. Mindenütt koalíciós kormányok alakultak, amelyekben azonban nagyon hamar mutatkoztak az ellentétek a polgári és a proletár csoportok között. Az előbbiek a romokból a kapitalista rendszert akarták újjáépíteni, mig az utóbbiak nem voltak hajlandók arra, hogy éhezve, rongyosan, fázva akt tegyék. Ok a praletá- riátus uralomra jutását akarták elérni és miután e területek a szovjet megszállási övezetben voltak, az ő befolyásukkal a baloldali erők kerültek ki győztesen. Ezt a folyamatot kitünően ismertetni fogja a Bérmunkás Naptárába e kérdésről megjelenő Rákosi Mátyás tanulmánya. Csehszlovákiába, amely nem volt megszállás alatt, szintén összeütköztek ezek az erők és a szervezettebb, egységesebb munkásosztály került ki győztesen, megelőzve a polgári felkelést, átvette a hatalmat. Ebben az időben egyetlen orosz katona se volt Csehszlovákiában. De ez a folyamat ment végbe Görögországban is, de ott Anglia, később Amerika aktiv katonai és pénzügyi támogatásával, a burzsoázia győzött a véres polgárháborúban. Ez a győzelem 3 ezer millió dollárjába került Amerika adófizetőinek, nem beszélve a katonai felszerelésről. Francia, Olasz és Nyugat-Né- metországban is koalíciós uralom volt, amély országok anyagi támogatását attól tette függővé Amerika, hogy kiszorítsa a kormányból a kommunistákat és a baloldali szocialistákat. Ha aggresszió, imperializmus az, hogy a szovjet befolyás érvényesül a Népi Demokráciákban, akkor éppen olyan aggresszió az, hogy amerikai befolyás érvényesült az úgynevezett nyugati országokban. Hogy nem a Szovjet folytat imperialista és támadó politikát, hanem ez a kapitalizmus természetrajza, azt jól látták a szov- jetekben.m indjárt a háború befejezése után, amire nagyon jó bizonyíték Eric Johnston, az amerikai Chamber of Commerce volt elnökének 1947-ben megjelent könyve a “We’re All -in It”, amelyben többek között leír egy bizalmas beszélgetést Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszteriéi. Masaryk 1946 végén Moszkvában volt és ott Sztálinnál tárgyalt. Ezt a tárgyalást mondta el Massaryk Jonhston- nak. ‘Sztálin azt mondotta, hogy Amerika egy blokkot fog összehozni Oroszország ellen és felé- piti a régi aggressziv Németországot, visszafogja adni a nehéz ipart a volt náci tulajdonosoknak és ez egy uj háború mag- vát veti el.” Sztálin ezen kijelentéséhez még hozzáfűzte Masaryk “Ha Amerikának tényleg ez a szándéka, az nekük (Csehszlovákiának) nagyon rossz lesz.” “Biztosíthatom Masarykot, hogy Amerikának ' soha sem lesznek ilyen szándékai” — Írja Mr. Johnston. Viszont az események azt igazolják, hogy Sztálin jobban előrelátta a dolgokat mint Johnston, mert Amerika nem csak az európai blokkot szervezte meg és fegyverezte fel, nem csak visszaadta a hadi gyárakat a háborús bűnösként elitéit nagytőkéseknek, nem c-sak szövetkezett a japán uralkodó osztállyal és felfegyverzi azokat, akik felelősek Pearl Harbor-ért. A világ minden részén repülő és hadihajó bázisokat épit ki, megtagad minden lefegyverzési, atombomba tilalmat célzó javaslatot. Minden politikus, az elnöktől kezdve a falusi bakterig. mint elkerülhetetlenről beszél a harmadik világháborúról és csillagászati összegeket költ hadi- felszerelésre, hazájukból megszökött náci, nyilas, fasiszta bitangok pénzelésére. Ez a legnyíltabb, a legciniku- sabb imperialista provokáció és csak gyengeelméjüü vagy gonosz hiszi azt, hogy a szovjetnek támadó szándékai vannak. Ha a Szovjetnek támadó szándékai volnának, akkor nem várna arra, hogy Amerika felszerelje a fél világot, de támadott volna már évekkel előbb, vagy legalább most, amikor még az Amerika által elrendelt hadseregnek csak a váza van meg. •Ha a francia, vagy olasz munkásság harcol emberibb megélhetésért, egy uj társadalmi rendszerért, az nem Szovjet imperializmus, hanem a francia járt magyarázatát adja annak is, hogy miért választják el az amerikai munkásokat a népi köztársaságok munkásaitól. És éppen ezért nem vesszük komolyan a Meany meg a Reu- thertől származó munkások egyesítésére vonatkozó nagyhangú frázisokat.
