Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-10-18 / 1751. szám

1952. október 18.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

GYEREKESKEDÉS

A Bérmunkás egy független munkás újság, amely felett nem gyakorol és nem gyakorolhat más ellenőrzést, irányítást, mint az Országos Értekezleten megválasztott Lapbizottság, amelynek az Országos Értekezlet szabja meg az irányvonalát, amelyet a következő évben követnie kell. Ha a változó viszonyok uj vonalat követelnének meg, vagy a Lapbizottság körében nézeteltérések merülnének fel, úgy kerületi, vagy rendkívüli Országos Értekezleten vitatnák meg és hoznának határozatot, ahogy ez már megtörtént a közelmúltban, több Ízben is.

Tehát csak a lap tulajdonosai, a Bérmunkás olvasó tábora az, amely irányítja a lapunkat és senki más. Ezen olvasó tábort az IWW szellemében nevelte fel 40 éven keresztül a Bérmunkás. Ezenkívül semmiféle más alakulattól nem függ a Bérmunkás által követett irányvonal.

így nincs se hivatalos, se fél- hivatalos összeköttetésünk a politikai pártokkal sem, a Szovjettel sem, a Népi Demokráciákkal sem. Ezekkel szembeni állásfoglalások mikéntjét az szabja meg, hogy adott esetben a működésűk, cselekedeteik mennyire segítik elő, vagy akadályozzák a nagy célt, a munkásosztály felszabadításának az ügyét.

Nem vagyunk irigyek, más irányú szervezeteknek ezen a téren elért eredményeikre, még ha azt nem a mi elgondolásunk szerint érték is el, ha az a munkás- osztály javát szolgálja. De kíméletlen kritikát gyakorolunk azok felett, akik gátolják, félrevezetik a dolgozókat, bármüy köpönyeg alatt végzik is azt.

Ez a nagy cél, amely nem egy országra, hanem az egész világ munkásosztályának a javára szolgál, teszi szükségessé minden amerikai voltunk ellenére azt, hogy a legnagyobb figyelmet szenteljük a kapitalista uralom alól felszabadult népek küzdelmeinek, a szocializmus felé való haladásának, mert azok végeredményben a világ és igy Amerika dolgozóinak a sorsára is befolyással vannak.

A SZOVJET

KONGRESSZUS

A fenti szempontokból, szeretnénk figyelemmel kisérni az orosz kommunista párt nagy értekezletét, mert tudjuk, hogy az ott hozott határozatok, óriási

mértékben befolyásolják a világ képének az alakulását, mert azok nem csak az orosz népre vonatkoznak, hanem irányitó- lag hatnak a vele szövetséges Népi Demokráciákra is, amelyek együttesen 800 millió embert jelentenek, a világ népességének több mint egy harmadát és igy természetesen ezeken tuj, kihatással lesznek az egész világ népeire is.

Sajnos ezt a kötelességünket nem teljesíthettük, mert a nagyszerűen megszervezett amerikai hírszolgálati vállalatok nem adnak tiszta képet az ott folyó dolgokról. Amit közölnek is, az annyire el van ferdítve, hogy csak akkor tudunk e kötelességünknek megfelelni, ha az európai lapok tudósításai a kezünkben lesznek, amelyek, még a polgári lapok is fontosságának megfelelően bőséges és hü tudósításokat hoznak a kongresszusról.

Természetesen ez a pártkongresszus nem hasonlítható össze a közelmúltban Amerikában lefolyt demokrata és republikánus párt konvenciókkal, amelyek inkább cirkuszi produkcióknak, mint az ország irányításának program alakitói voltak.

Ott nem csak az elért eredményekről történik beszámoló, hanem éles kritika is elhangzik azok ellen az állami szervek ellen, amelyek nem teljesítették a tervgazdálkodás által előirt terveket.

De á fő lényege ott nyilvánul meg, amely megszabja a gazdasági és politikai utat a most folyó ötéves tervnek.

Ez egy óriási, tudományosan megalapozott munka, amely minden kis részletére kidolgozva fekszik a delegátusok előtt, amelyeket a legkiválóbb szaktudósok dolgoztak ki.

Az 1955 évig előirt terv, amely nem csak 70 százalékkal óhajtja emelni az általános termelést, 60 százalékkal a nemzeti jövedelmet és megkétszerezni a befektetéseket, hanem olyan óriási építkezéseket ir elő minden vonalon, amilyen tervet nem ismer az emberi történelem. A gyárak, lakások, középületek emelésén kívül, óriási jelentőségű az úgynevezett természetet átalakító terv, ami hatalmas uj csatornák, öntözőmüvek alkotásából, millió és millió hold földnek az erdősítéséből áll. Ennek a természetet átalakító tervnek a nagyságáról képet ad az, ha tudjuk, hogy az 35 ezer nagy, mesterséges tó építését írja elő, viztárolás céljáipari pangáshoz jut. Az ilyen ipari pangások a termelő eszközök fejlődésével egyre gyorsabban követik egymást s egyre nagyobb mérteket öltenek. Az ipari pangás elodázásának egyetlen módja a privát vállalkozás rendszerében a háború, avagy a háborús állapot felidézése, amelyben bizonyos ideig a fegyverkezés mozgásban tartja az iparokat és a kiontott vér árán némi prosperitást teremt.

Miután a jelen választásnál mindkét nagy párt a háborús állapot további fentartását javasolja, nem-e volna helyesebb, ha a nép azon gondolkozna, hogy miként lehetne megváltoztatni azt a termelés rendszert, amely csak háborúk árán tudja fentartani magát?

ból, amelyek nem csak a levegő párosítását segítik elő, nem csak öntöző müvek központjai lesznek, hanem nagy halas tavak, amelyekben a legjobb halfajtákat tenyésztik mesterségesen.

De nemzetközileg jelentősége van annak is, hogy a szovjetek milyen politikát folytatnak a hidegháborúba. Miként fogják fokozni a nagy, világot átfogó békemozgalmat, amelynek egyik nagy jelentőségű összejövetele, az ázsiai népek béke konferenciája most folyik a kínai Peiping- ben, amely ezer millió nép nevében fogadalmat tesz a háború ellen. Erről is csak annyit tudunk az amerikai lapokból, hÓgy megfenyegették az ott megjelenő amerikaiakat, hogy bírósági eljárást indítanak ellenük.

Ennek a két összejövetelnek a jelentősége felmérhetetlen nagy és igy azokra ha közelebbi értesüléseink lesznek, még visszatérünk. Mert azok fontossága az egész emberiségre vonatkoznak és nagy mértékben befolyásolják a haladás, a háború vagy béke kérdéseit. Ezért gyerekes, struc-politika az, ahogy azokat úgy akarják Amerika hivatalos körei és a kereskedelmi sajtója meg nem történté tenni, hogy agyonhallgassa.

IGAZUK VAN

Ritka dolog, hogy mi igazat adunk Amerika vezető politikusainak. Általában az a meggyőződésünk, hogy ezeknek az uraknak a baktertól kezdve fel a nem a legjobban sikerült elnökünkig, csak nagyon kötve lehet hinni. De valahogy ez a nagy tülekedés a politikai hatalomért, kiváltotta az igazmondást és igy történhetett, hogy az elnök és az elnökjelöltek beszédeit hallgatva, vagy olvasva, szokatlanul, de elég gyakran rábólintunk, hogy igaza van.

A republikánusok erősen állítják, hogy az egész adminisztráció fenékig korrupt. Ha visszanézünk az elmúlt évekre és visz- szaidézzük azt a sok leleplezést, panamázást, csalást amit elkövettek az adózásnál, kölcsönöknél, szállításoknál, stb. amelyek kivétel nélkül megtorlatlanok maradtak, nem lehet nem igazat adni a republikánus jelöltnek. A tények alapján el kell fogadni azt az állítást is, hogy fejétől büdösödik a hal, tekintve, hogy két volt igazságügyminiszterről is beigazolódott, hogy mélyen benne voltak a panamában. Bármennyire nem szerejtük is a ’republikánusokat, rá kell mondanunk, hogy igazuk van.

Viszont a demokraták igazolják, hogy a republikánusok is olyan szentek, akiknek maguk felé hajlik a keze. El kell ismerni, hogy ők nem rágalmazók, hogy másról ne beszéljünk, ott van az elnökjelölt adópanamája, az alelnökjelölt kijárási manőverezései és a nagytőkések által való pénzelése. Kölcsönök és kijárásokban a republikánus politikusok is kivették a részüket, csak miután távolabb voltak a husosfazéktól, nekik kevesebb jutott, de ha győznek, kétségtelen, hogy kifogják pótolni a veszteségeiket. Itt sem lehet mást mondani, hogy a demokratáknak is igazuk van.

Jól tudjuk, hogy a koreai háború egyik legnagyobb bűn

; Amerika népe ellen, ezért keményen támadják is a mai admi- nisztráiót. Szemükre dobják a kétszázezres veszteség listát és a sok billió dollárt, amelybe ez a kaland, “Truman privát háborúja” került. Viszont Truman elnök igazolja, hogy annak kitervezésében résztvettek a republikánusok is, mint Eisenhower elnökjelölt, Mr. Dulles, a republikánusok külügyi tanácsadója, McArthur tábornok, stb. urak.

Itt sem lehet mást mondani, mint hogy igazuk van, egyik fél sem «hazug vádaskodó. Igazuk van is, igy egyformán felelősek azért, hogy ezt az országot belevitték egy bűnös háborúba, amelyből csak nagy áldozatokkal, szégyenletes vereséggel kerülhet ki, bárhogy is végződik az.

De legfőbb igazság mégis a tábornok elnökjelölt szájából hangzott el az elmúlt napokban. Mr. Truman azzal dicsekedett, hogy az adminisztrációja alatt prosperitás van, mindenki dolgozik, (kivéve vagy egy millió munkanélkülit) a nagytőke soha nem keresett annyit, mint az ő adminisztrációja alatt, a kereskedelemnek sincs oka a panaszra. Ezt a generális sem tagadta, csak azt az állítást kockáztatta meg, hogy az egész prosperitás azért van, mert háború van Koreában és még nagyobb háborúra készülünk. Vagyis a nagy jólét álprosperitásból, hadiprosperitásból van, amely az állam hihetetlen eladósodásához, inflációhoz vezetett, amelyhez nem messze van a teljes csőd.

Tagadhatatlan, hogy a generálisnak itt is igaza van. Ezerszer irtuk meg, hogy a tőkés termelési rendszer a rohamosan közelgő gazdasági válságtól menekült a háborúba, a háborús készülődésbe.

Nagyon jól emlékszünk, hogy a koreai háborút megelőzőleg a már kezdődő háborús készülődés idején is, hogy fokozódott a munkanélküliség. Milliók voltak munkanélkül, milliók dolgoztak részidőt, amelyet ugyan lassított a Marshall plan, amely nem annyira az európai országokat, mint az amerikai tőkéseket segítette a túlzsúfolt raktáraiknak európai országokba való elhelyezésével. Ezt a fokozódó válságot állították meg a koreai “rendőri akció”-val és a háborús hisztéria és háborús felkészülés fokozásával.

Ebből azután logikusan következik az is, hogy azért nem lehet befejezni a koreai kalandot, azért nem lehet elfogadni semmiféle észszerű megegyezést a hadikészülődés korlátozására, mert az egyenlő volna a legnagyobb gazdasági válsággal.

Amerika iparának túlnyomó része hadianyagot gyárt, amely a koreai háború után s egy korlátozott katonai felkészültség esetén, milliókat dobna ki az iparokból a munkanélküliségbe, a leszerelt katonák százezrei szaporítanák ezt a tábort.

A magát túlélt kapitalizmus nem tudja elkerülni a gazdasági válságot és erőszakkal előidézett ellentétekkel háborút robbant ki, hogy igy meneküljön meg a rendszerének az összeomlásától, de ez a módszer, ha ideigle-