Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-22 / 1724. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1952. március 22. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL Uránium csempészek így védik a magyar dol* GŐZÖK EGÉSZSÉGÉT ’’Országos Munkaegészségügyi Intézet” — olvasható már messziről a felirat a budapesti Nagyvárad-tér 2. számú, a tér egész északi oldalát elfoglaló épület homlokzatán. Ez a teljesen ujtipusu intézmény azért alakult, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban egészséges munkakörülményeket biztosítson a magyar dolgozóknak. A múltban üyesmi teljesen ismeretlen volt Magyarországon. A sötét, dohos, egészségtelen levegőjű munkahelyeken a legelemibb biztonsági feltételek is hiányoztak. Ha az egyes iparfelügyelőségek a munkások követelésére, meg is vizsgálták a legkirívóbb eseteket, az eredmény az esetek döntő többségében orvoslás helyett csupán egy aktadarab lett, mely azután élveszett a bürokrácia tengerében. Sem a gyárosoknak, földbirtokosoknak, sem a reakciós államgépezet hivatalnokainak nem volt szívügyük, hogy a munkások, dolgozó parasztok egészségét óvják. BETEGSÉGMEGELŐZÉS A mai Magyarországon nemcsak a betegségek gyógyításáról gondoskodik a széleskörű és állandóan bővülő társadalombiztosítási hálózat, hanem a betegségek megelőzéséről, az úgynevezett “foglalkozási ártalmak” és a munka közbeni balesetek elhárításáról is. Országos Munkaegészségügyi Intézet az egészségügyi minisztériummal és a Szakszervezetek Országos Tanácsával működik együtt. Dolgozói: orvosok, vegyészek, mérnökök, egészség- ügyi és technikai szakemberek. A SZOT egészségügyi osztálya fontossági sorrendben tervszerűen megállapítja, hogy mely iparágakban vagy mely üzemekben kell elsősorban a munkakörülményeket felülvizsgálni. Az országos Munkaegészségügyi Intézet szakemberei kimennek a helyszínre. A szakorvosok megvizsgálják a munkásokat, a többi szakember a helyiségek levegőjét, a munkamenetet, az óvóintézkedéseket teszi vizsgálat tárgyává. Felfigyelnek minden olyan körülményre, amely esetleg károsan befolyásolhatná a dolgozók egészségét. Amennyiben vegyianyagokkal dolgozik az üzem, úgy magát az anyagot is megvizsgálják, hogy nem ártalmas-e. Mindezeket összevetve megállapítják, hogy milyen intézkedések (átépítés, más gépek, uj munkamódszerek, stb.) szükségesek a jó munkakörülmények biztosítására. Az Intézet mérnökei, technikai szakemberei ki is dolgozzák a tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati megoldásait. A kidolgozott javaslatokat az intézet beterjeszti az egészség- ügyi minisztériumba és a SZOT- hoz. Ezután a javasolt intézkedéseket közösen megbeszélik. Ezekre a megbeszélésekre minden esetben meghívják az érdekelt munkások képviselőit is, akik saját tapasztalataik alapján mondanak véleményt. A közösen elfogadott javaslatok aztán rendszabályokká válnak, amelyeket az érdekelt munkahelyeken végrehajtanak, illetve alkalmaznak. Az elmúlt két évben az intézet vizsgálatai alapján az építőipari, vegyiipari, nyomdaipari, élelmiszeripari, vas- és acélipari óvó intézkedések és rendszabályok készültek már el. Az Intézet szakemberei 1950. nyarán a mezőgazdaságban az aratási és cséplési munkakörülményeket tanulmányozták és ennek alapján 1951-ben az állami gazdaságokban és gépállomásokon már alkalmazták is az előírásokat. Az óvórendszabályokat a SZOT sokezer példányban kinyomtatja és ingyenesen eljuttatja az érdekelt dolgozókhoz, hogy mindegyiknek módja legyen az ellenőrzést gyakorolni. Ezért a bányaipari rendszabályokat 206 oldalas könyvben bocsátották a bányászok rendelkezésére. GYÓGYKEZELÉS Az Országos Munkaegészségügyi Intézetben korszerű orvosi szakrendelők is működnek. Az Intézet szakemberei által kiképzett üzemi orvosok ide utalják a foglalkozási betegségben szenvedőket, speciális gyógykezelésre. Az Intézet ambulanciái mellé most kórházi osztályt is felállítanak. Ma már minden uj Jizem létesítésénél előzetesen kikérik az Intézet szakvéleményét és tanácsainak figyelembevételével rendezik be a munkahelyeket. Az Intézet szakértői valamennyi iparágban felülvizsgálják a munkakörülményeket és kidolgozzák az egészséges munkafeltételeket. A magyar népi demokráia anyagi áldozatkészsége olyan munkakörülményeket teremt, amilyenekről a múltban még csak nem is álmodhattak a dolgozók. “MUNKÁSOKAT KERESNEK” A fenti cimmele jelenik meg a ‘‘Világosság” cimü napilap állandó rovata. S a cim alatt hirdetések hosszú sora, melyekben a legkülönbözőbb üzemek keresnek szakmunkásokat, segédmunkásokat, technikusokat, könyvelőket, mérnököket, gyors és gépirónőket, stb. Az egyik hirdetés például igy hangzik: “Lakatosokat, kőműveseket és férfi segédmunkásokat felveszünk. Jelentkezés: Budapesti Gáz- és Kokszmüvek munkaügyi osztályán, Óbudai Gázgyárban.” — Vagy egy másik: sik: “Gépész- és vegyészmérnököket, technikusokat és tervezőket azonnalra felveszünk. Rug- gyantaárugyár, Budapest, Ke- repesi-ut 17.” Hasonló hirdetések olvashatók a többi lapok “Nyüt tér” rovataiban is. Magyarországon örökre és Páris népe a múlt héten igen jól mulatott az alábbi kis történeten, amelynek hőse az igen gazdag Scipion Du Roure marquis és nagyravágyó felesége, akik az őszi idénnyel járó mulatságaik kipihenésére a Riviéra nagyhírű “Casno de la Medi- terranee” szállóba mentek üdülni. Itt történt, hogy a marquis a kaszinó előtt sétálva találkozott egy férfivel, aki erősen ránézett, majd megszóllitotta: — Hello! — mondotta. — Hello! — válaszolta a marquis és kíváncsian nézte az előtte ismeretlen embert. — Nem ismer ? — kérdezte ez, majd választ sem várva bemutatkozott: — Raymond Alberto, felügyelő a DST-től. DST a francia FBI (titkos- rendőrség) egyik ága, — a Direction Surbeillance Territoriale, amely különösen a kém és ellenkém szolgálatot intézi. — Oh! Oh! — kiáltott fel a marquis meglepetve. — hol is találkoztunk? . . . Persze, persze, a háború alatt a földalatti mozgalomban. A találkozás örömére a marquis meginvitálta régi barátját aki most ilyen nagyfontosságu állást tölt be. Egy-két pohár bor után a felügyelő közlékenyebb lett. Végre is a marquis és gyönyörű felesége Franciaország legelőkelőbb polgárai, tehát egyben legjobb hazafiai közé is tartoznak, igy illik, hogy tudják milyen nagy veszély fenyegeti Franciaországot, amely most tele van orosz kémekkel, akik összevásárolják az urániumot és viszik el Moszkvába, ahol atombombát csinálnak belőle. Az inspektor éppen most is egy doboz uránium után kutat és félő, hogy az orosz kémek kezeibe kerül, ha gyorsan nem intézkednek. Azért kérte a marquis meg bájos feleségének a visszavonhatatlanul megszűnt a munkanélküliség. A dolgozók száma az elmúlt évben negyed- millióval emelkedett és az (»téves terv további éveiben is több százezer uj munkásra és alkalmazottra lesz szükség. Tanfolyamok ezrein képezik ki az uj munkásokat, akik az átképzés ideje alatt is dolgoznak és rendesen megkeresik a kenyerüket^ Ebben az évben 60 ezer ipari tanulót képez szakmunkássá ,a nagyipar. Egy évvel ezelőtt —< a Magyar Dolgozók Pártjának II. kongresszusán — Rákosi Mátyás ezeket mondta: ‘‘Eltűnt az átkos múlt hagyatéka a hárommillió koldus, eltűnt az embervásárok, a köpködők reménytelen, kiuzsorá- zott szolgahada. Megszűnt a tőkés kizsákmányolásnak, elnyomásnak a velejárója, a munka- nélküliség, a szörnyű gond, a harc a mindennapi falatért.” A magyar sajtóban nap, mint nap megjelenő hirdetések, melyekben munkásokat, alkalmazottakat keresnek, jellemző és örvendetes tünetei az uj magyar életnek. segítségét is. Azok természetesen örömmel vállalkoztak a segítségre annál is inkább, mert a felügyelő ur némi célzást tett arra vonatkozólag, hogy az ily szolgálatokért a francia állam rendesen a becsületrend keresztjével szokott fizetni. Másnap az inspektor ur elhozta Berthier ezredest is, a titkos iroda osztályfőnökét és elmondották, hogy nem csak urániumot, hanem a hidrogénbombához szükséges “nehéz vizet” is találtak a csempészeknél. Ezeket most gyorsan el kell dugni valami egészen megbízható helyen addig, amig a francia kormányválság megoldást nem nyer és az uj miniszter majd intézkedhetik ebben az ügyben. A marquis vállalkozott az uránium elrejtésére és természetesen azt is megígérte, hogy a dolgot mélységes titokban tartják. Egy két nap múlva megint eljött az ezredes meg a felügyelő, hoztak két lepecsételt szivar dobozt, meg egy ugyancsak lepecsételt kis üveget, amelyben valami zavaros szürke szinü folyadék volt. A két doboz jó súlyos volt, de tudnivaló, hogy az uránium elég nehéz anyag. Igen ám, de ilyen óriási értékű tárgyakat nem lehet csak úgy, minden biztosíték nélkül otthagyni bárkinél is, azért az ezredes meg az inspektor kérték a marquist meg a feleségét, hogy 50 millió frank (140,000 dollár) biztosítékot tegyenek le ellenérték gyanánt. A marquis- nak ugyan nem volt ennyi készpénze, de szolgálni is akart a hazának, bájos neje pedig nem akarta elmulasztani a kitüntetéshez vezető alkalmat, azért eladták a bárónő egyik legszebb ékszerét és az igy nyert ösz- szeggel kiegészítve a készpénzüket letették, illetve odaadták a biztosítékot. Eljött aztán az újév, amikor a hivatalos lapban közük a kitüntetettek névsorát és ime marquis Scipion du Roure neve nem volt közöttük. A marquis ekkor érdeklődni kezdett a belügyminisztériumban, ahonnan a titkosrendőrségre utalták. Amikor elmondotta, hogy két doboz urániumot és egy üveg “nehéz vizet” rejteget a lakásán, nyomban kirendeltek egy század katonaságot, páncélos automobilokat és egy csomó rendőrt, akik elzárták az utcát mindkét irányban, majd óvatosan behatoltak a házba, nagy vigyázattal helyezték el a dobozokat ólompa- pirral bélelt tálcákra és ugyancsak ily papírral takarták le s végtelen óvatossággal szállították azokat a legközelebbi kísérleti terembe. A történet befejezése igen egyszerű. A két dobozban a szakértők közönséges homokot, qz üvegben pedig piszkos vizet találtak. Oh igen, a DST inspector meg főnöke, Berthier ezredes kézre- kerültek s kiderült róluk, hogy rovottmultu egyének. De az is kiderült, hogy a 140,000 dollárt már elköltötték. Ez az oka annak, hogy a marquis és bájos felesége nem kaptak kitüntetést.
