Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-01-12 / 1714. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. január 12. SZENNYES ÍRÁS DREW PEARSON GYALÁZATOS TÁMADÁSA A MAGYAR KÖVET ELLEN. — MEGTÉVESZTŐ ADATOKAT SOROL FEL. — ÖNMAGÁT LEPLEZI LE AZ ILYEN ÍRÁSSAL. Irta: GERÉB JÓZSEF Drew Pearson neves újságíró, akinek szindikált rovatát több száz lap közli s akinek írásaiból nem egyszer a Bérmunkás is közölt részleteket, amelyekben valamilyen gonoszságra mutatott rá, egyik legutóbbi rovatát Dr. Emil Weil washingtoni magyar követ gyalázására használta fel. Pearson szinte őrületesen ragaszkodik azon gyerekes gondolatához, hogy ha rövid propaganda Írásokat, — természetesen leginkább az övét — eljuttatnák az úgynevezett “vasfüggöny” mögötti országokba, akkor azoknak népei fellázadnának kormányaik ellen. Valószínűleg ilyen “felvilágosító” írásnak szánta a Dr. Weil- re vonatkozó rovatot is, amit éppen akkor hozott nyilvánosságra, amikor az amerikai négy röpülő megbüntetése miatt az itteni sajtó már úgyis féktelen háborús uszítást fejtett ki. Nyilvánvaló, hogy Pearson azért irta MOST ezt a rovatot, mert tudta, hogy a már amúgy is Magyarország ellen hangolt olvasó- közönség gondolkodás nélkül fogja majd felszívni a rovatban beirt gyűlölő érzelmeket és igy azzal jelentékenyen segíti a háborús uszítást. Én nem ismerem Dr. Weil Emilt, soha sem hallottam felőle addig, amig ki nem nevezték amerikai követnek s azóta is csak annyit tudok róla, hogy rábízták ezt a tisztséget. így semmiféle szimpátiát vagy ellenséges érzelmet sem érzek vele szemben, nem kívánom “megvédeni” azért, mert most a magyar kormányt képviseli. Több mint negyven éves újságírói működésem alatt soha semmiféle kormányt sem szolgáltam és ezúttal sem kívánok kedveskedni egyiknek sem. Azért mondhatom, hogy valóban a “semleges” ember szemével olvastam át Pearson cikkét s ar-, ról a következőket mondhatom. Pearson azzal kezdi a magyar követ elleni kirohanását, hogy az adatait olyan menekültektől kapta, akik valamikor magas tisztségeket viseltek a magyar kormányban (once high-up in the councils of their country). Szóval az ideszökött Nagy Ferenc, Varga Béla, Fábián Béla és hasonló elemektől, akiket mi magyarok már NAGYON DE NAGYON JÓL ISMERÜNK, de akikre Pearson azért az olvasók megtévesztésére “thoroughly reliable refugees” jelzőt használja. Ezzel valójában már egy kéz- legyintéssel el is intézhetnénk a dolgot. Mert aki az ilyen disz- kreditált “megbízható” emberek szócsövének adja ki magát, nem érdemli meg, hogy komolyan vegyék. Azonban jóakara* tulag tovább vizsgáltam a cikkét, amelyből erősen kidomborodnak egyes dátumok, személy és utca nevek. Régi újságíró trükk az, hogy ilyen létező, de az eseményekre vonatkozólag lényegtelen adatokat sorolunk fel, amelyek az olvasó előtt azt a látszatot keltik, mintha a cikk valóban igaz dolgokat mondana el. így például az amerikai olvasó könnyebben hitelt ad a Dr. Weilt és feleségét gyalázó cikknek, ha abban azt olvassa, hogy Dr. Weil orvoá volt a Margit Körut-i börtönben, elnöke lett a magyar orvosok egyesületének, amikor azt tanácsolta a többi orvosoknak, hogy lépjenek be a kommunista pártba, ami Pearson és olvasói szemében persze szörnyű nagy bűn; hogy járt az Andrássy ut 60-ben és hogy Balassa és Kelemen doktorok segítségével ő adta be a szegény Mindszenti kardinálisnak az “aktedron” nevű vegyszert, aminek hatása alatt a szentéle- tü bíboros bevallotta bűneit. Ezt a mesét már annyiszor leleplezték, hogy Pearson önmagát tette nevetségessé azzal, hogy a “megbízható menekültek’’ kedvéért most ő is elhiszi. De mindazonáltal csupa olyan általánosságban mozgó, bombasztikus vádakat sorol fel a Weil házaspár ellen, amelyek mind arra lyukadnak ki, hogy a kommunistákkal szimpatizáltak már régen és még Rákosinak is nyújtottak szolgálatot. Csak két konkrét vádat ad. Az egyik szerint a nagykövet felesége, aki szintén orvos, amikor megtudta, hogy az Auschwitzbe deportált barátnőjét, Dr. Winkler Katalint elégették, elment a lakására (Budapesten) és ott a gyilkos ’nácik áldozatává esett barátnőjét gyalázó szavak közepette ellopott a bútorokból valamit. Ezt a szörnyű dolgot EGY CSELÉD MONDOTTA EL, ez az egyetlen bizonyíték rá. A másik konkrét vád sokkal ügyetlenebb, mert az nagyszerűen visszaüt magára Pearson- ra, ha analizáljuk. Ezen vád szerint Dr. Weil és a felesége óriási méretű zsarolást követtek el és nagy vagyonra tettek szert akkor, amidőn a palesztinai kivándorlásra jelentkező 300 zsidó részére elkészítették a mell X-ray képeket. Izraelbe ugyanis nem engednek be senkit ilyen X-ray kép nélkül és azért a Weil házaspár, — noha szintén a zsidó fajhoz tartoznak, — megzsarolták a kivándorlókat, 100 forintot számítottak egy képért és igy 30,000 “florins” vagyont harácsoltak össze. Az amerikai olvasó természetesen nagyon elitéli ezt a dolgot, mert azt hiszi, hogy egy “florin” azonos a dollárral. A máskor pontosnak mutatkozó Pearson most elfelejtetté megmagyarázni, hogy a száz forint csak 8 vagy 9 dollár értékű, ami egyáltalán nem sok egy ilyen X-ray képért. Nekem több ilyen képre volt szükségem és előbb 10, majd 15 és legutóbb 20 dollárt fizettem érte. Még ha ez az egész vád igaz lenne úgy, mint ahogy a “teljesen megbízható AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A niimkásoNZtály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vaunak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keli, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót.Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend-* szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom awr kezetét építőik a régi társadalom keretein belül. menekültek” mondották, akkor sem látnék benne semmi zsarolást. Ellenben azt látom benne, hogy itt is tudatosan félre akarták vezetni a közönséget és ebben Pearson szolgálatukra állt. Ezek után érthető, hogy időközönként Pearson is jogosan kapja meg azt a jelszót, amit egyszer F. D. Roosevelt mondott rá, hogy érti a hazudozást. MEGGONDOLTA A DOLGOT. LONDON —, Churchill angol miniszterelnök, aki a választások előtt azt hongoztatta, hogy ha győzelemmel kerül ki a választásokból, el fog menni Moszkvába, hogy Sztálinnál tárgyaljon a világfeszültség enyhítésére és a béke megteremtésére. Most azonban ugylátszik meggondolta a dolgot s a tőle megszokott hangzatos frázisokkal jelentette be, hogy abból a moszkvai útból aligha lesz valami, mert az orosz külügyminiszter párisi beszédeiből meg lehet ítélni, hogy annak a Találkozónak semmi eredménye se lenne. De az angolok azonkívül nagyon kihangsúlyozzák, hogy Truman rendkívül ellenzi az ily találkozót s erről “privát utón” értesítette Churchillt. — Szóval a választások előtt tett ígéretek még az angol politikusoknál sem számítanak. HÁT IGY IS LEHET? LOS ANGELES — “Hát igy is lehet?!” — kiáltott fel méltatlankodva a 33 éves Harry Paul, akit a rendőrség letartóztatott azért, mert elfogadott téteket a lóversenyekre. Ezt a bűnt, amit röviden a “bookie” szóval jelölnek, tiltják az állami törvények, noha a szövetségi kormány 50 dollár ellenében engedélyt ad rá. A legújabb szövetségi törvény értelmében több mint 1000 “bookie” váltotta ki ezt az engedélyt, de ugyanakkor neveiket és címeiket átadják az állami hatóságoknak, akik figyelik őket s ha rajtacsi- pik, hogy fogadásokat vesznek fel, mindjárt letartóztatják. Nem csoda tehátL ha a bookiek méltatlankodnak. Persze az olyan államokban, mint Nevada is, ahol nem tiltják, hanem inkább erénynek tartják a hazár- dirozást, a bookiek annál nagyobb üzleteket csinálnak. A FŐHAZUG BURLINGTON, WIß. — A hazugságok országos versenyére beküldött nagy “füllentéseket” elbíráló bizottságot valóban nagy meglepetés érte, amikor megtudták, hogy az első díjra kiválasztott kolosszális hazugság szerzője egy pap. (Pedig ez nem csoda, hiszen eleget gyakorolják. —, Szerk.) Egyébiránt a California államban lakó Rév. Arthur R. Kirk, — aki most egy évig a “Legnagyobb Hazug” címet jogosan viseli, — “sztorijában” falujának a termőföldjét dicsérte. Olyan jó földek vannak ott, — irta a főhazug, — hogy az egyik farmer görögdinnyéjének az indái -oly sebesen kezdtek nőni, hogy egészen elkoptatták a dinnyét, amit növés közben maguk után húztak. És akinek ez nem volt elég, hát a főhazug hozzátette még: Egy su- hanc lopni akart egyet, rávetette magát a dinnyére, de azt olyan sebesen húzta a növekvő inda, hogy a fiút is magával ragadta vagy fél mérföldnyire amikor végre leesett róla, még most is ápolgatja zuzódásait. MUNKÁSSORS A héten ismét halálesetet hozott a posta. A hazai földről Kanadába elkerült STÉH JÓZSEF, a Bérmunkás régi olvasója december 20-án meghalt a Norfolk General Hospitalban, Simcoe, Canadában. Stéh munkástársunk osztálytudatos munkás volt, aki felismerte a társadalom egyenetlenségeit és ezt környezetével is igyekezett megértetni. Temetése december 22-én ment végbe Vágó Albert lapolvasónk és családja intézkedésével.
