Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-15 / 1723. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. március 15. ÜLJ LE MELLÉM, TESTVÉR! Irta: KOVÁCH ERNŐ n. ' A múlt héten ismertettük annak a hatalmas építkezésnek a folyamatát, amely a Duna partján, Dunapentele község határában folyik. Amikor ezt mint a szocialista építkezésnek egy adalékát ismertetjük, akkor figyelembe kell vennünk azt, hogy ezt az építkezést nem nagy tőkések folytatják a munkásoktól elvont profitból, nem is a fülig eladósodott gazdag amerikai kormányzat építi azt, hanem egy kis ország, amelyet romokba döntött i egy vesztes háború* Nem külföldi kölcsönből vagy adományokból építik, amelyeknek az ára a függetlenség feladása, hanem saját erejéből, anélkül, hogy ezzel kilendítené az arányt a bevétel és a kiadás között. Dacára annak, hogy szerte a kis Magyarországba, ha nem is ilyen nagyszabású, de számtalan olyan építkezés folyik, amelyet a régi Magyarországon soha nem folytattak, az államháztartás nem veszteséget, hanem felesleget mutat ki. Ez az építkezés, amely Magyarország iparosítását és a mezőgazdaság gépesítését van hivatva megvalósítani, nem valami WPA féle munka, a munka- nélküliség enyhítésére, sőt az építkezés legnagyobb problémája a munkaerő hiány, ezt is csak egy olyan termelési rendszerben lehet megoldani, amelyben a termelés a dolgozók érdeke, szívügye. A MUNKAERŐ HIÁNY MEGOLDÁSA Az iparból, a bányákból éppen úgy nem lehetett elvonni munkaerőt, mint a többi építkezésektől, mert ezek szintén munkaerő hiányba szenvednek, különösen a képzett és félig képzett munkásokat illetőleg. Tehát más forrásból kellett a nagy Vasmű építéséhez munkaerőt szerezni. Erre két mód volt, az egyik a falu, ahol a mezőgazdaság gépesítése lehetővé teszi a lakosság egy részének az iparba való elvonását. A másik réteget a felnövő városi ifjúság adhatja. A falu fiatalságának a megmozditása azért volt nehéz, mert azok nem szakemberek, ezért húzódoztak egy ideig attól, hogy oda menjenek dolgozni, amely munka szokatlan nekik. Csak az öntudatosabb réteg volt szottak. Laczkovics bátor léptekkel haladt, a vesztőhelyre, egy ódáját énekelte. Nem vett egénybe semmi segítséget, ő maga vetkőzött le, félelem nélkül várta a hóhér csapásait. Hajnóczy hasonló bátorsággal viselkedett. A négyszögben egy ismerős katonát vett észre, kiheá igy szólt: “Köszöntsd hazám fiait, beszéld el nekik, mint haltam meg. Ne higyjék, hogy gonosztevő valék. Szándékaim jók és tiszták valának. Az igazság áldozatja gyanánt halok meg.” (Folytatjuk) az, amely megmozdult és falunként 5—10-es csoportokba elindult Dunapentelére. Ugyan igy a városi dolgozókból, akiket tárt karokkal vár a munkaerő hiányban szenvedő gyár, azok indultak neki, akik megértették, hogy a szocializmus felé vivő utón, milyen fontos, nagyjelentőségű a Vasmű felépítése. Ezeknek a pionéroknak, akiknek a túlnyomó többsége fiatal férfiakból és nőkből állt, nagy segítségére voltak a magyar épi- tőmunkások, kik a tegnapi földmunkásból épitőmunkásokat neveltek. Ahogy az építkezések folytak, úgy képződtek át a segédmunkásokból, kőmüve s e k, betonozok, stb., kik azután a falujukból hozták az uj munkaerőket oly mértékben, ahogy az szükséges volt, ahogy az uj épületekben el lehetett őket szállásolni. Szombatokon és vasárnapokon a gyárak dolgozóinak ezrei mentek a Vasműhöz, hogy segítséget adjanak az ott dolgozóknak. Az elmúlt nyáron 10 ezer diák és tanító segítette előre az építkezést heteken keresztül. De óriási jelentőségű volt a Szovjet Unió segítsége, amely a modern építő gépek százait szállította Dunapentelére szakemberekkel együtt, akik betanították annak a kezelését és más szakembereket is küldtek, akik az uj módszerü munkára tanították meg a magyar építkező munkásokat. így vált lehetővé, hogy ma már közel 30 ezer ember dolgozik ott és hogy az orosz forradalom évfordulóján már próba öntést végeztek az egyik nagy olvasztóba, amikor megtörtént az uj város és gyár névadása is, mind a kettőt Stalinról nevezték el ■ Stalinvárosnak, illetve Stalin vasműnek. A GYÁR Az uj gyár sok mindenben kü lönbözik a többi gyáraktól, amelyeket még á tőkés rendszer épített fel. A gyár a terv szerint szigorúan az lesz, amit a neve mutat, vasmű. Ott nem gyártanak gépeket, autót, stb. csak vasat és acélt, de azt azután a legmodernebb termelési rendszerrel. Minden gépesítve van úgy, hogy a Stalin Vasmű munkaerőnként hétszer annyi vasat termel, mint ma az átlagos magyar vasművek, vagyis egy munkás hétszer annyi értéket fog termelni, mint a munkástársa Csepelen vagy Ózdon. A másik nagyjelentőségű kü- lömbség az lesz, hogy amig ezi- deig a vas termeléséhez szükséges kokszot külföldről hozták be, Stalinmüben hatalmas kokszolókat építenek fel, amelynek az 51 kamrájában egymillió tonna szenet kokszositanak, melyből 540 ezer tonna kohó koksz lesz. A fenmaradó féltermékeket, egy hatalmas elktromos erőműben tüzelik el, amely villannyal látja el nem csak a gyárat és a várost, de jut belőle Budapestre és más ipartelepekre is a 120 ezer voltos távvezetékeken keresztül. A gázokat a vasmű használja fel. A többi melléktermék feldolgozására építenek kátrány és amonia feldolgozó üzemeket. A szén vasúton jön a gyárba, a többi áruforgalom jórésze vizi utón, a Dunán jön a nagy kikötőbe, ahonftét 3 kilométer hosz- szu drótkötél pályán megy a gyarba. A kész áru vasúton megy a kikötőbe. A kikötő áruforgalma évi másfélmillió tonna lesz. Az első öt éves terv keretében két nagy vasolvasztó fog működni, egyenként a térfogatuk 700 ezer köbméter lesz. A vasolvasztó mellett acélmű is épül négy 125 tonnás Martin kemencével. Az acélmű nem az ott gyártott vasat, hanem ócskavasat fog használni. Két hengermű épül, az előállított vas és acél hengerelésére, hideg és meleg hengermű, mindegyik két hatalmas henger sorral. Egy nagy érc előkészítő üzem is épül, első ez is Magyarországon, amelyben hatalmas gépek tisztítják meg a vasércet, teszik egyenlővé, amely eljárás meggyorsítja és gazdaságosabba teszi a vasolvasztást. Mindezek az üzemek, a kokszoló, ércelőkészitő, a vas és acélmű, a második öt éves tervben pontosan megduplázódik. A gyárban három pályaudvar épül. A vasúti sínek hossza 60 kilométer, az autó ut 15 kilométer lesz. A gyárak vízvezeték hálózata 35, a gőz vezetéké 43, a csatornáé 26 küométer hosszú lesz. A fentieken kívül épül meg a vasmű kielégítésére egy csomó más üzem, mint mechanikai javítóműhely, vasszerkezeti, ko- vácsmühely, épület javító, vil- lanyjavitó, minta asztalos, kemence építő műhelyek. Azonkívül tűzálló téglagyár, mészégető, salak feldolgozó üzemek. Központi laboratórium és több kisebb laboratórium. Hatalmas vizmü is épül, hiszen percenként 250 köbméter vízre van szükség. De az a nagy vizmeny- nyiség nem megy a csatornába, hanem a terv szerint öntözni fogja a környékező falvak földjeit és igy igen magasra fogja fejleszteni a környék mező' és kertgazdaságát. Ahogy felépül egy-egy üzem, az előkészített tervek szerint, már érkeznek a gépek, a magyar cseh és a szovjet gyárakból, amelyeket rögtön beszerelnek és indul az üzem. A tegnapelőtti parasztfiu vagy leány, aki nemrégen még falat rakott, vagy betonozott, közbe már más szakmát tanul. Öntő, esztergályos, lakatos, stb. lesz és beáll az elkészített üzembe. Ezek a fiatalok tényleg maguknak építik a gyárat. NEM MINDEN SIMA Nem megy olyan simán minden, mint itt leírjuk. Rengeteg nehézségeket kellett leküzdeniük. A könyv száz és száz bajt, de száz és száz hőstettet jegyez fel. A képek százai mutatják a nagyszerű magyar ifjúságot, a parasztlányokból alakult kőműves brigádokat, kik maguk építenek fel egy-egy nagy apartment házat, mások akik hatalmas toronymagasságu darukat igazgatnak, traktorokon, földásó gépeken, teherautókon dolgoznak. Ahogy féltek eleinte a géptől, úgy szeretik most. Mérnökök, szakemberek, kubikosok mindkét nemből, ma már eggyé forrtak, egy eszme fogja őket össze, büszkék arra, hogy egy kerekei lehetnek annak az erőnek, amely uj várost, hatalmas gyárat teremt meg a magyar Duna partján. Akiknek módjuk volt arra, hogy ezt a könyvet átlapozzák, velem együtt nagy, nagy szeretettel néz minden egyes építőt, minden alkotásukat és büszkék vagyunk a magyar fiukra, leányokra, akik ilyen nagyot ,ilyen emberit alkothattak. Becsukjuk a könyvet testvér, de azzal még nem végeztünk, hogy megnéztük ezt a magyar, ezt a szocialista csodát. Mi gyönyörködtünk benne, de vannak nagyon hatalmas erők, akik gyűlölik ezt a nagy alkotást és az alkotóit egy mindennél borzalmasabb háborúba akarják elpusztítani, mindazzal amit a kizsákmányolástól megszabadított népek elkotnak. De még náluk is hatalmasabb erők az egész világ dolgozói fognak össze, hogy ezen gonosz tervet megakadályozzák. A béke harcosai szerte a világon védik a Duna partján építőket, amikor a háború ellen küzdenek. Minden emberséges embernek, tehát nekünk is ezekkel együtt kell küzdeni a háború, a háborúk profitolói ellen. Legalább ennyivel kell segíteni az uj világot építő testvéreinket. ÉHÍNSÉG BRAZÍLIÁBAN RIO DE JANIERO — Brazília 7 észak-keleti államában olyan teljes és hosszantartó szárazság van, hogy minden termés teljesen elpusztult, minek következtében százezrek kerültek éhínség elé. Brazíliában soha ilyesmi még nem történt. Joao Cleofas fölmüvelésügyi miniszter jelenti, hogy a perzselő meleg mindent kiéget a szárazság-érte területen, ahonnan a nép dél felé vonul. Sao Paulo- ban körülbelül 40,000 menekült érkezik havonta. A népvándorlást a kormány képtelen megakadályozni. Az ínség enyhítésére a parlamentben megszavaztak ugyan 2 és fél millió dollárt közmunkákra, de később visszavonták, mert kiderült, hogy az ily közmunkák “alkotmány ellenesek”. A VÉDELEMÉRT Mezőségi munkástárs ügyében még mindig nem történt döntés. Az elmúlt héten egy uj kihallgatás volt, amely azt sejteti, hogy a végső döntés még egy ideig nem várható. Mihelyt döntés történik, azonnal értesíteni fogjuk olvasóinkat. Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio
