Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-15 / 1723. szám
1952. március 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal A LISBONI FIASKO (Vi.) Dacára a sok imelyitő öndicséretnek, melyben az amerikai műkedvelő diplomaták sikereit igyekeznek elkönyvelni, a lisboni konferencia éppen oly sikertelen volt, mint sok más ehez hasonló konferencia, amelyen keresztül az egész világot újabb fegyverkezés őrületébe akarják beugrasztani a nemzetközi bankárok ügynökei. De alig ért haza Mr. Acheson, sőt a ’’big boss” Harriman még haza sem mert jönni, máris összeomlott a francia hátvéd kormány. Ugyancsak nagyon megingott sőt egy olyan tisztitó hatással volt az angol munkáspártra, az angol társak támogatása is, mintha valami jó szélvihar seperte volna el azt a nagy ködöt, mellyel részben Churchill, részben az áruló munkásvezérek, Attlee, Morrison által megkötött egyezményeket kellett takarni az angol parlamentben. A tory Churchill szerint nem ő, hanem az állítólagos munkáspárti kormány egyezett bele, hogy Kina bombázásával egész Kínára kiterjesszék a koreai háborút. “MIÉRT A TÚLZÁS?” Ezt kérdezi a detroiti Free Press vezércikkében, a lisboni konferencia sikereit illetőleg. Nem csak a Free Press, hanem nagyon sok más tőkéslap is meglátta és megemlíti, hogy milyen csalódva érzik magukat a lisboni konferencia sikertelenségével. Ugyanis, már egy éve, hogy beígérték, hogy 1952 első felére legalább 60 divízió lesz Eisenhowernak készen. De az a sikernek feltüntetett lisboni konferencián is csak majd 1953- ra esetleg lesz készen ez a követelt 60 divízió. Persze az is attól függ, hogy milyen kormányuk lesz a franciáknak és németeknek akkorra. A hatvan divízióban 12 németet számítanak, amely még csak a papíron van. A francia és minden más országokbóli divíziókat is csak akkor kapják, hogy ha azon országok kormányai megszavaznak sok billiót, amelyekkel ezen követelt divíziókat felszerelhetnék. Ezen a kősziklán tört össze a francia kormány. Ezen törne össze a német kormány is, ha még pénzt is követelne az emberek mellett. A francia kormány 15 százalékkal akarta az adót emelni, ami már a nagytöbbségnek nem teszett, nem csak az adóemelés, hanem az sem, hogy ilyen háborús pazarlásra, felszerelésre, a fiatalság mundérba való bújtatására kérték azt. A franciák azt is tudják, hogy még ezek tetejére hazájukat tennék hadi- szintérré, mert még a vakpolitikusok is látják, hogy az amerikaiak, Spanyolországba számítanak menekülni, ha kitörne a harmadik világháború és onnan, meg Anglából, mindenféle modern bombákkal szabaditgatnák fel a városokat, gyárakat úgy, hogy kó'-kövön nem maradna. A KISEBBSÉGI KORMÁNY A franciáknál leginkább az amerikaiak unszolására a legtöbb szavazatot nyert Kommunista pártot kizárták a kormányból és helyette a négy kisebbségi pártból, az úgynevezett középutasok pártjaiból, szedték össze a kormányt, mely már tizenharmadszor megbukott. Most már arról beszélgetnek, hogy a jobboldali szélsősé- gi párt, De Gaulle alakítson kormányt, amelyet az amerikaiak már azért is szeretnének, mert De Gaulle beígérte, hogy elbánna a vörösökkel. De ugyan akkor De Gaulle mint egy primadonna, nem igen játszana bru- gós szerepet a németek mellett, még talán az amerikaiak mellett sem. De azt még az amerikaiak, de leginkább más európai országok politikusai is meglátják, hogy De Gaullenek a hatalomra juttatása, várható terror uralma, összesorakoztatná a szocialistákat, liberálisokat, a kommunistákkal, az önvédelem kényszere, ha már a józan ész nem is képes azokat egységfrontba vinni. A FŐTÁMASZPONT — A NÉMETEK Az amerikaiak tudják és mindent megtesznek, hogy a németeket felfegyverezzék, mert csak azokban bíznának. Úgy hiszik, hogy Franciaország nem lesz képes megbízható katonaságot összeverbuválni. Az olaszok Ígérik, sőt az embereket tudnák is szállítani, de azok sem érnek többet, mint a szentelt viz. Csak a németekben, de leginkább a náci tisztek vezetésében bíznak, akiket remélnek megnyerni. De a német nép is lázad az újabb fegyverkezés és az azt követő háború ellen. Még a legbutább német is tudja, hogy hazájuk lenne legnagyobb harcok színtere, sőt nem kívánják azon “felszabaditási” bombázásokat, amelyet az amerikaiak beígérnek azon esetben, ha a vörösök elfoglalják Németországot. NeA BÉRMUNKÁS OLVASÓI ÉVKÖZI ÉRTEKEZLETÜKET Clevelandon, MÁRCIUS 30-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Bérmunkás 8618 Buckeye Road-i iroda helyiségében tartják meg. A Bérmunkás olvasóit ezúttal meghívjuk erre a konferenciára. Minden indítvány, panasz vagy a lap terjesztésére vonatkozó ajánlatot kérünk posta fordultával beküldeni azoktól, akik személyesen nem tudnak jelen lenni. Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSAGA. kik már elég volt a bombázásokból. Amig a német nép többsége, még a polgári egyének is a háború és fegyverkezés ellen van, a bonni kormány, amely leginkább a katolikus papság által szállított politikusokból került ki, csak úgy reméli megvédeni hatalmát, ha az amerikai, illetve a nemzetközi bankárokkal szövetkezik. De akár tetszik az amerikaiaknak, meg a bonni kormánynak, akár nem, a jövőben egész Németországban általános választások lesznek. Úgy látszik, akkor már nem csak parlamenti, hanem az egységesítési szavazásokat is meg kell tömi. Még az amerikai szakértők, álmodozók is úgy vélik, hogy akkor azok nyernek, akik nem akarnak háborút, fegyverkezést és egyesülni akarnak a kelet németországiakkal. Ez viszont a szocialiták, balszárnyiaknak és a kommunistáknak adna nagy többséget. Most ezen amerikai barát bonni kormányban sem szavaztak meg egyetlen, centet sem a fegyverkezésre, sőt addig nem is akarnak arról beszélni, amig őket is mint egyenjogua- kat be nem veszik a bankárok egysérfrontjába, az Atlantic Szövetségbe. Ezt azonban sem az angolok, sem a franciák nem akarják. így még az amerikai lapok is beismerik, hogy a “lisboni konferencia nem intézett el semmit sem”. és istentelen, Amerika csak a védelemre fegyverkezik, az amerikai nép csak a kommunista vezéreket gyűlöli, de nem a vezéreket követő népet. Nyilvánvaló, hogy az ilyen állításokat érvekkel vagy példákkal kellene bizonyítani. Mert az, hogy Truman enök mondotta, még nem elég bizonyíték. Végre is Truman igen sokszor mond olyan dolgokat, amiket itt, tehát a saját országában is kétségbe vonnak. Ki hiszi el például azon kijelentését, hogy az állami hivatalokat már megtisztították a korrupciótól? De nem hallgatnak rá még olyan esetekben sem, amikor valóban jó dolgot akar, ha mindjárt csak szavazatok nyerése céljából is, mint például faji megkülönböztetést büntető FEPA törvények vagy más népjóléti intézkedések esetében. Hogyan képzelik tehát Truman, a tanácsadói és általában az amerikai “irányított” közvélemény, hogy idegen országok népei elhiszik Truman állításait minden/bizonyíték nélkül s sietnek kormányaik .megdöntésére. FEJFÁJÁST OKOZ A TÖKÉLETES MUNKA Truman békeajánlata (Folytatás az 1-ső oldalról) földön. Az összes lapokban közölt igen rövid beszéd lényeges része igy szólt: “Azt akarom, hogy ez a hajó ezt ismételje újból meg újból a Szovjet Union népének, meg a Vasfüggöny mögötti országok lakóinak: Az Egyesült Államok éjjel-nappal a világ békéjén dolgozik. Én, az Egyesült Államok elnöke, szintén szivem mélyéből kívánom a békét. A Kremlin urai azonban az istentelen, totalitär kommunizmus járma alá akarják öklözni (knuckle) a világ népét, azért a szabad országoknak önvédelemre fel kell fegyverezni magukat.” ‘ A ti kormányotok az újságjaik, rádióik utján az akarja veletek elhitetni, hogy az Egyesült Államok ellenséges érzelmű veletek szemben, hogy háborút akar. De ez nem igaz! Tudjátok meg, hogy a mi célunk a béke, a barátság, — a háború borzalmainak végetvetése. És bármilyen támadó politikát folytatnak is ellenünk a kommunista vezérek, a mi sziveinkbe nem fészkelődik be a ti ellenetek irányuló gyűlölet.” Nyilvánvaló, hogy ezen naiv kis beszéd célja a kollektiv termelésre áttért 'országok népeinek izgatása kormányaik ellen. A beszéd naivsága abban mutatkozik, hogy a csupa állításokat tartalmazó beszédében az indokolást szükségtelennek tartották. BIZONYÍTÉKOT KÉRŐ állítások Truman ebben a pár mondatban ezen állításokat tette: Az Egyesült Államok éjjel-nappal a békén dolgozik, ő (Truman) is szívből kívánja n békét, a háborút csak a Kremlin urai akarják, a szovjet uralom totalitär NEW YORK — “Vannak emberek, akik minden munkájukat tökéletes módon akarják elkészíteni és amikor ez nem sikerül nekik, akkor a saját munkájukkal való elégedetlenség heves fejfájást okoz nekik.” Ezt állítja Dr. Harold G. Wolff, a Cornell Egyetem orvos-tanára, aki a második világháború veteránjain végzett fizikai és lélektani vizsgálata után jutott erre a meglepő eredményre. Dr. Wolff azt mondja, hogy a tökéletességet követelő embereknél a hibák látása ingerültséget kelt, mire a vér a fejbe tolul, kifesziti a fejben elágazó finom vérereket, ami aztán a fejfájás érzetét kelti. Ez az érzet leginkább jelentkezik akkor, ha a “perfekcionista” önmagát okolja azért, hogy a munkát nem tudta teljes tökélyre vinni. De jelentkezik akkor is, ha azt látja, hogy mások nem értékelik a munkáját, még akkor sem ha az tökéletes. Ez a fejfájás néha már munkaközben is jelentkezik, — mondja a tudós professzor, — más esetekben azonban csak a munka elvégzése után pár nappal. Az ily fejfájások ellen az egyetlen orvosság az, hogy az illető tudomásul veszi a fájdalom okát s akkor képes önmagát gyógyítani.
