Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-03-15 / 1723. szám

1952. március 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal A LISBONI FIASKO (Vi.) Dacára a sok imelyitő öndicséretnek, melyben az ame­rikai műkedvelő diplomaták si­kereit igyekeznek elkönyvelni, a lisboni konferencia éppen oly sikertelen volt, mint sok más ehez hasonló konferencia, ame­lyen keresztül az egész világot újabb fegyverkezés őrületébe akarják beugrasztani a nemzet­közi bankárok ügynökei. De alig ért haza Mr. Acheson, sőt a ’’big boss” Harriman még ha­za sem mert jönni, máris össze­omlott a francia hátvéd kor­mány. Ugyancsak nagyon megingott sőt egy olyan tisztitó hatással volt az angol munkáspártra, az angol társak támogatása is, mintha valami jó szélvihar se­perte volna el azt a nagy ködöt, mellyel részben Churchill, rész­ben az áruló munkásvezérek, Attlee, Morrison által megkötött egyezményeket kellett takarni az angol parlamentben. A tory Churchill szerint nem ő, hanem az állítólagos munkáspárti kor­mány egyezett bele, hogy Kina bombázásával egész Kínára ki­terjesszék a koreai háborút. “MIÉRT A TÚLZÁS?” Ezt kérdezi a detroiti Free Press vezércikkében, a lisboni konferencia sikereit illetőleg. Nem csak a Free Press, hanem nagyon sok más tőkéslap is meglátta és megemlíti, hogy mi­lyen csalódva érzik magukat a lisboni konferencia sikertelen­ségével. Ugyanis, már egy éve, hogy beígérték, hogy 1952 első felére legalább 60 divízió lesz Eisenhowernak készen. De az a sikernek feltüntetett lisboni konferencián is csak majd 1953- ra esetleg lesz készen ez a kö­vetelt 60 divízió. Persze az is attól függ, hogy milyen kormá­nyuk lesz a franciáknak és né­meteknek akkorra. A hatvan divízióban 12 néme­tet számítanak, amely még csak a papíron van. A francia és minden más országokbóli di­víziókat is csak akkor kapják, hogy ha azon országok kormá­nyai megszavaznak sok billiót, amelyekkel ezen követelt diví­ziókat felszerelhetnék. Ezen a kősziklán tört össze a francia kormány. Ezen törne össze a né­met kormány is, ha még pénzt is követelne az emberek mel­lett. A francia kormány 15 szá­zalékkal akarta az adót emelni, ami már a nagytöbbségnek nem teszett, nem csak az adóemelés, hanem az sem, hogy ilyen há­borús pazarlásra, felszerelésre, a fiatalság mundérba való búj­tatására kérték azt. A franciák azt is tudják, hogy még ezek te­tejére hazájukat tennék hadi- szintérré, mert még a vakpoliti­kusok is látják, hogy az ameri­kaiak, Spanyolországba számí­tanak menekülni, ha kitörne a harmadik világháború és onnan, meg Anglából, mindenféle mo­dern bombákkal szabaditgatnák fel a városokat, gyárakat úgy, hogy kó'-kövön nem maradna. A KISEBBSÉGI KORMÁNY A franciáknál leginkább az amerikaiak unszolására a leg­több szavazatot nyert Kommu­nista pártot kizárták a kor­mányból és helyette a négy ki­sebbségi pártból, az úgyneve­zett középutasok pártjaiból, szedték össze a kormányt, mely már tizenharmadszor megbu­kott. Most már arról beszélget­nek, hogy a jobboldali szélsősé- gi párt, De Gaulle alakítson kor­mányt, amelyet az amerikaiak már azért is szeretnének, mert De Gaulle beígérte, hogy elbán­na a vörösökkel. De ugyan ak­kor De Gaulle mint egy prima­donna, nem igen játszana bru- gós szerepet a németek mellett, még talán az amerikaiak mellett sem. De azt még az amerikaiak, de leginkább más európai országok politikusai is meglátják, hogy De Gaullenek a hatalomra jutta­tása, várható terror uralma, összesorakoztatná a szocialistá­kat, liberálisokat, a kommunis­tákkal, az önvédelem kényszere, ha már a józan ész nem is képes azokat egységfrontba vinni. A FŐTÁMASZPONT — A NÉMETEK Az amerikaiak tudják és min­dent megtesznek, hogy a néme­teket felfegyverezzék, mert csak azokban bíznának. Úgy hiszik, hogy Franciaország nem lesz képes megbízható katonaságot összeverbuválni. Az olaszok Ígé­rik, sőt az embereket tudnák is szállítani, de azok sem érnek többet, mint a szentelt viz. Csak a németekben, de leginkább a náci tisztek vezetésében bíznak, akiket remélnek megnyerni. De a német nép is lázad az újabb fegyverkezés és az azt követő háború ellen. Még a leg­butább német is tudja, hogy ha­zájuk lenne legnagyobb harcok színtere, sőt nem kívánják azon “felszabaditási” bombázásokat, amelyet az amerikaiak beígér­nek azon esetben, ha a vörösök elfoglalják Németországot. Ne­A BÉRMUNKÁS OLVASÓI ÉVKÖZI ÉRTEKEZLETÜKET Clevelandon, MÁRCIUS 30-án, vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel a Bérmunkás 8618 Buckeye Road-i iroda helyiségében tartják meg. A Bérmunkás olvasóit ezúttal meghívjuk erre a kon­ferenciára. Minden indítvány, panasz vagy a lap terjesztésére vo­natkozó ajánlatot kérünk posta fordultával beküldeni azok­tól, akik személyesen nem tudnak jelen lenni. Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSAGA. kik már elég volt a bombázá­sokból. Amig a német nép több­sége, még a polgári egyének is a háború és fegyverkezés ellen van, a bonni kormány, amely leginkább a katolikus papság által szállított politikusokból ke­rült ki, csak úgy reméli megvé­deni hatalmát, ha az amerikai, illetve a nemzetközi bankárok­kal szövetkezik. De akár tetszik az amerikai­aknak, meg a bonni kormány­nak, akár nem, a jövőben egész Németországban általános vá­lasztások lesznek. Úgy látszik, akkor már nem csak parlamen­ti, hanem az egységesítési szava­zásokat is meg kell tömi. Még az amerikai szakértők, álmodo­zók is úgy vélik, hogy akkor azok nyernek, akik nem akar­nak háborút, fegyverkezést és egyesülni akarnak a kelet né­metországiakkal. Ez viszont a szocialiták, balszárnyiaknak és a kommunistáknak adna nagy többséget. Most ezen amerikai barát bonni kormányban sem szavaztak meg egyetlen, centet sem a fegyverkezésre, sőt addig nem is akarnak arról beszélni, amig őket is mint egyenjogua- kat be nem veszik a bankárok egysérfrontjába, az Atlantic Szövetségbe. Ezt azonban sem az angolok, sem a franciák nem akarják. így még az amerikai lapok is beismerik, hogy a “lis­boni konferencia nem intézett el semmit sem”. és istentelen, Amerika csak a védelemre fegyverkezik, az ame­rikai nép csak a kommunista vezéreket gyűlöli, de nem a ve­zéreket követő népet. Nyilvánvaló, hogy az ilyen ál­lításokat érvekkel vagy példák­kal kellene bizonyítani. Mert az, hogy Truman enök mondotta, még nem elég bizonyíték. Végre is Truman igen sokszor mond olyan dolgokat, amiket itt, te­hát a saját országában is két­ségbe vonnak. Ki hiszi el példá­ul azon kijelentését, hogy az ál­lami hivatalokat már megtisztí­tották a korrupciótól? De nem hallgatnak rá még olyan ese­tekben sem, amikor valóban jó dolgot akar, ha mindjárt csak szavazatok nyerése céljából is, mint például faji megkülönböz­tetést büntető FEPA törvények vagy más népjóléti intézkedé­sek esetében. Hogyan képzelik tehát Tru­man, a tanácsadói és általában az amerikai “irányított” közvé­lemény, hogy idegen országok népei elhiszik Truman állításait minden/bizonyíték nélkül s siet­nek kormányaik .megdöntésére. FEJFÁJÁST OKOZ A TÖKÉ­LETES MUNKA Truman békeajánlata (Folytatás az 1-ső oldalról) földön. Az összes lapokban kö­zölt igen rövid beszéd lényeges része igy szólt: “Azt akarom, hogy ez a hajó ezt ismételje újból meg újból a Szovjet Union népének, meg a Vasfüggöny mögötti országok lakóinak: Az Egyesült Államok éjjel-nappal a világ békéjén dolgozik. Én, az Egyesült Álla­mok elnöke, szintén szivem mé­lyéből kívánom a békét. A Kremlin urai azonban az isten­telen, totalitär kommunizmus járma alá akarják öklözni (knuckle) a világ népét, azért a szabad országoknak önvédelem­re fel kell fegyverezni magukat.” ‘ A ti kormányotok az újság­jaik, rádióik utján az akarja ve­letek elhitetni, hogy az Egye­sült Államok ellenséges érzelmű veletek szemben, hogy háborút akar. De ez nem igaz! Tudjátok meg, hogy a mi célunk a béke, a barátság, — a háború borzal­mainak végetvetése. És bármi­lyen támadó politikát folytat­nak is ellenünk a kommunista vezérek, a mi sziveinkbe nem fészkelődik be a ti ellenetek irá­nyuló gyűlölet.” Nyilvánvaló, hogy ezen naiv kis beszéd célja a kollektiv ter­melésre áttért 'országok népei­nek izgatása kormányaik ellen. A beszéd naivsága abban mutat­kozik, hogy a csupa állításokat tartalmazó beszédében az indo­kolást szükségtelennek tartot­ták. BIZONYÍTÉKOT KÉRŐ állítások Truman ebben a pár mondat­ban ezen állításokat tette: Az Egyesült Államok éjjel-nappal a békén dolgozik, ő (Truman) is szívből kívánja n békét, a hábo­rút csak a Kremlin urai akar­ják, a szovjet uralom totalitär NEW YORK — “Vannak em­berek, akik minden munkáju­kat tökéletes módon akarják el­készíteni és amikor ez nem si­kerül nekik, akkor a saját mun­kájukkal való elégedetlenség he­ves fejfájást okoz nekik.” Ezt állítja Dr. Harold G. Wolff, a Cornell Egyetem orvos-tanára, aki a második világháború ve­teránjain végzett fizikai és lé­lektani vizsgálata után jutott erre a meglepő eredményre. Dr. Wolff azt mondja, hogy a tökéletességet követelő embe­reknél a hibák látása ingerült­séget kelt, mire a vér a fejbe tolul, kifesziti a fejben elágazó finom vérereket, ami aztán a fejfájás érzetét kelti. Ez az ér­zet leginkább jelentkezik akkor, ha a “perfekcionista” önmagát okolja azért, hogy a munkát nem tudta teljes tökélyre vinni. De jelentkezik akkor is, ha azt látja, hogy mások nem értéke­lik a munkáját, még akkor sem ha az tökéletes. Ez a fejfájás néha már mun­kaközben is jelentkezik, — mondja a tudós professzor, — más esetekben azonban csak a munka elvégzése után pár nap­pal. Az ily fejfájások ellen az egyetlen orvosság az, hogy az illető tudomásul veszi a fájda­lom okát s akkor képes önma­gát gyógyítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom