Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-23 / 1720. szám
1952. február 23. ÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A KAMAT Az amerikai nagytőke meg- játsza a világ felé az “önzetlen jószivü” nagybácsi szerepét amely készséggel siet a bajba levő népek segítségére, nagy kamatmentes kölcsönökkel. Most nem a marshallizált országokról lesz szó, amelyek a kapitalistáit, az amerikai billiókkal felsegélyezték, talpraállították, de a nép maga keservesen nyögi az amerikai jószívűséget, amelynek a következménye, a munkanélküliség emelkedése, a drágaság növekedése, a szociális szolgálatok levágása, a fegyverkezés fokozása, vele együtt az adózás emelése volt. A marshallizált országokon kívül Truman 4 pontja alapján más országok is kaptak kölcsönöket, igy India, Irán, stb. és legutóbbi Izrael részére szavaztak meg 65 millió dolláros kamatmentes kölcsönt, amely kölcsön nagyon hasonlít az amerikai loan companyk “alacsony” kamatjához, amilyet ha valaki igénybe vesz, hát egész életén nyögheti ezt a könnyű és alacsony kamatú kölcsönt. Az Izraelnek adott kölcsön az ország függetlenségének a teljes feladását jelenti. A köl csőn első részletének folyósításakor az amerikai külügyi hivatal egy levelet irt Izrael amerikai követéhez, amelyben nyilatkozatot kér, hogy Izrael támogatni fogja a “szabad népek” közel-keleti programját, vagyis csatlakozik a tőkés hatalmak imperialista terveihez. A követ válaszában biztosította az amerikai kormányt, hogy teljes mértékben csatlakozik Amerika tervéhez, ezzel feladta eddigi semlegességi politikáját és nagyon hálátlannak mutatkozott a Szovjet Blockhoz, amely, amikor az élet-halál harcát vívta az arabokkal, amely országokat Anglia fegyverzett fel és Amerika megtiltotta, hogy innét fegyvereket szállítsanak Izraelnek, akkor oly segítséget nyújtott a Szovjet, amely lehetővé tette Izraelnek az arab államok támadásának visszaverését. Egy amerikai főbiztos lett-kinevezve, aki irányítja Izrael gazdasági politikáját, akinek nagyobb hatalma van, mint az izraeli parlamentnek, amelynek a határozatait megvétózhatja az amerikai főbiztos. Természetesen a főbiztos és a nagy személyzetének a fizetését, amerikai dollárban Izrael fizeti. Meg kellett változtatni a bevándorlási politikáját is Izraelnek. Eddig az volt az álláspontja, hogy minden zsidónak, ha ez az óhaja, joga van Izraelbe bevándorolni, amelynek költségeit, ha erre módja nincs a kormány fedezi a nemzetközileg gyűjtött pénzből. Ezt meg kellett változtatniok és most már csak egészséges, munkaképes egyének vándorolhatnak Izraelbe és megszorításokkal élnek a költségek fedezését illetőleg is. így az öreg vagy koncentrációs táborokban tönkretett zsidók, ott pusztulhatnak azokban a nyugati táborokban, mert ezeket egyetlen ország sem hajlandó befogadni. Elvi határozata volt Izraelnek, hogy azzal a Németországgal, amely 6 millió zsidót irtott ki, soha semmiféle összeköttetésbe nem lép, még “kártérítést se fogad el a gyilkosoktól’’. Ez a kiközösítés kellemetlen volt Nyugat-Németországban, melyben ma ismét a nácik dominálnak, amely Németország az amerikai tőkések kedvence, ezért kényszeritették Izrael kormányát, hogy tárgyalásokat kezdjen a német kormánnyal, amely tárgyalások Brüsszelben, a belga fővárosban már folyamatban is vannak. Ez a két utóbbi intézkedés, amelyet az amerikai főbiztos kényszeritett ki, óriási tüntetést váltott ki a vallásos izraeli tömegekből, megostromolták a parlamentet, amelynek beverték az ablakait és több mint 100 sebesült lett a tüntetés áldozata, amelynek több mint fele rendőr volt. Izraelben komoly tényezők voltak a munkások uniói, amelyekben együtt voltak a jobb és baloldali szocialisták, kommunisták, cionisták és a különböző meggyőződésük dacára is, egységesek voltak a gazdasági érdekeik védelmében és most ennek az amerikai befolyás véget vetett. Az uniókban is megkezdődtek a frakció harcok, az ország ügyeibe való beleszólást megszüntették úgy, hogy már a uniók szétszakadásáról van szó. A baloldali szociálisták és kommunisták nem hajlandók alávetni magukat az amerikai gazdasági főbiztos határozatainak. Ami Izraelben végbemegy ugyan az történik mindazokban az országokban, amelyeket az amerikai tőkések “önzetlenül” segítenek. Az amerikai imperializmus nem fegyverrel hódítja meg az országokat, hanem kormányokat vesz meg dollárért, amelynek ellenében az ország függetlenségének teljes feladását követelik. Amerika függvénye lesz, amely ha nem paríroz, akkor megszüntetik a kölcsön folyósítását, mert ezeket a kölcsönöket nem egyszerre adják oda, hanem fokozatosan, hogy ezzel kényszerítsék a kormányokat a feltétlen engedelmességre. Ezen meg “kölcsönzött” kormányok az igazi csatlós kormányok, amelyek kényszer hűséggel szolgálják az amerikai és a nemzetközi nagytőke érdekeit, de maga a nép és ezt még a leg- reakciósabb újságírók is elismerik, mindenütt ellenszenvvel, gyűlölettel vannak az amerikai jótékony nagybácsival szemben és tisztán látják, hogy az a “segítség” szolgaságba, nyomorba és végül háborúba viszi az országot. Mint kuriózumot jegyezzünk meg, hogy ezt a megalázó feltételeket elfogadó kormányt, a jobboldali szociálisták dominálják, maga a miniszterelnök is “szocialista”. A KAPITALIZMUS MEGKERÜLÉSE A múlt héten foglalkoztunk a gyarmati és félgyarmati országok függetlenségi harcával, amelynek jelenleg tanúi vagyunk. Kimutattuk, hogy ezek a mozgalmak az elindulásnál, tisztán imperialista ellenesek, amelyben résztvesz az egész ország lakossága, de a harcok közben, vagy szükségszerüleg kiújulnak az osztályellentétek és a harc uj jelleget vesz fel, mely nem elégszik meg a politikai függetlenséggel, vagy látszat függetlenséggel, hanem gazdasági egyenlőségért indul harcba. Beszéltünk a gyarmati és a gyarmattartó burzsoázia megegyezéséről, a nincstelenek bőrére, valamint arról a jobboldali szocialista elméletről, hogy a gyarmati népek nem térhetnek át a gyarmati állapotból a szocializmus építésének az útjára, mert ott a kapitalista termelési rendszer nem alakult még ki, igy nem csak nincs kifejlett ipara és ennek folytán élenjáró ipari poreltáriátusa sem, tehát a kapitalizmus kifejlődése szükséges, amelyre nagyon alkalmas a gyarmati és a gyarmat tartó burzsoázia megegyezése, mert meggyorsítja a kapitalista termelési rendszer kifejlődését és ezzel a szocializmushoz szükséges ipari proletáriátus megteremtését. ígértük, hogy gyakorlati példával igazoljuk, hogy ez a fejlődés nem feltétlen szükséges és adott körülmények között, meg lehet kerülni a kapitalista termelési rendszer kifejlődését és egy feudális jellegű, gyarmati állapotból is meg lehet járni az átmenetet a szocialista termelési rendszerhez. AZ ELMÉLETEK BUKÁSA A történelemben gyakran tanúi vagyunk annak, hogy a szépen és logikusan felépített elméletek, amelyben egy életen keresztül hittünk, a gyakorlatban megbukik és csak a fanatikus, szektáriánus ember ragaszkodik egy bukott elmélethez, vagy pedig az, aki egy üyen bukott elmélettel igyekszik eltakarni az osztály árulását. így bukott meg az az elmélet is, hogy egy ország nem állhat fenn a kollektiv termelési alapján, ha a körülötte levő országok még a tőkés termelési rendszerben élnek, vagy hogy a szocialista termelési rendszerhez való átmenetet meg kell előznie a kapitalista rendszer kifejlődésének. Mind a két elméletet megcáfolta a Szovjetek, a Népi Demokráciák, Kina fennállása, illetve átmeneti állapota. Ezek igazolják, hogy a tőkés rendszer teljes kifejlődése nélkül is meglehet dönteni a kapitalista termelési rendszert, hiszen ezek egyikében sem volt kifejlett kapitalista rendszer. Az ipar csak kezdetleges volt, az ipari proletáriátus csak egy kis részét tette ki még a dolgozó tömegeknek is, mert azok többsége is földnélküli vagy egy-két hold földdel rendelkező parasztok voltak. Amikor a gyarmati kérdést tárgyaljuk, akkor már ezeket a félfeudális jellegű országokat sem lehet, bizonyító erejű példaképpen felhozni, mert hiszen ezek az országok, már egy magasabb fejlődésü termelési rendszerben éltek, amelyeknek már iparuk és ipari proletáriátusuk volt, már átmentek a nemzeti függetlenségi és a többé-kevés- bé a félfeudális állapoton is tul- voltak. A példánkat olyan ország népével igazoljuk, amelynek a termelési foka alacsonyabb volt, mint a mai gyarmati országok túlnyomó többségéé. Ezzel kívánjuk igazolni azt, hogy a munkásosztály felszabadulási harcára rendkívül fontos események a gyarmatok lázadása, mert egyrészt gyengítik a monopol kapitalizmust, másrészt meg van a lehetősége annak, hogy ezek a gyarmatok, a függetlenségük kivívásával egyidejűleg, vagy folytatólagosan, megszabadítják magukat az egész kizsákmányolási rendszertől, egyben elvesz az a félelem, hogy a tőkések ezeket ez elmaradt tömegeket használják fel az előrehaladott országok pro- letáriátusának leverésére. (Ma inkább az a veszély fenyeget, hogy az “előrehaladt” nyugati hatalmak verik le a gyarmatok szabadságharcát.) KÜLSŐ MONGÓLIA Ez az egymillió lakosú ország, amely az orosz Szibéria és Kina között fekszik, iskolapéldája annak, hogy egy elmaradt, nomád nép is eljuthat a szocialista termelési rendszer útjára anélkül, hogy szükséges volna átmennie a kapitalista termelési rendszeren, ha erre meg vannak a kedvező körülmények, főleg ha meg van a lehetősége annak, hogy egy a kollektiv termelési rendszer alapján levő ország, amely már előrehaladottabb, támogatja, segíti, ha kell megvédi. Külső Mongólia népe egy csomó fejedelem és rengeteg kolostor uralma alatt élt 1921-ig, amikor egyrészt a Szovjetekből kivert ellenforradalmi csapatok özönlötték el a területet. Zsarolták, rabolták a népet. Összefogtak és a Szovjet támogatásával kiverték az orosz ellenforradalmi bandákat éppen úgy, mint a kínai warlordokat, és erőt mutattak a japán imperialisták felé is. Ekkor alakult meg a Külső Mongolia Népi Kormányzata, amelyben résztvett az ország minden rétege. Amint ennek a győzelemnek a 30 éves évfordulóján Csobaljsan Marshall, a népi forradalmi pártnak a titkára beszámol, ebben az időben Mongolia a világ legelmaradottabb országa volt. A lakosság túlnyomó többségét kitevő aratok (pásztorok) nomád állattenyésztő gazdaságot folytattak. A hercegek, magasrangu lámák tartották a kezükben a hatal-
