Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-02-16 / 1719. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 16. amelyet pedig nemzetközi bíró­ság kobzott el. Ez gyakorlatban nem csak azt jelenti, hogy az osztrák pa­rasztoknak vissza kell adniok a földet a herceg urnák, hanem ez egy precedens, amelyet jóvá­hagytak a tőkés rendszerű nagy­hatalmak is. Ennek alapján minden osztrák nagybirtokos, kinek a földjét elkobozták, visz- sza pörölheti a birtokát. Innét van a nagy öröm a ma­gyar mágnások, a román bojá­rok és a többi Népi Demokráci­ákból kiebrudalt urak között. Ök jól tudják, ha a reményeik valóra válnának, hogy az ame­rikai atombombán keresztül visszajutnának a régi uralmi helyzetbe, ott akadna bíróság, amely készséggel jelentené ki a földosztást törvénytelennek és a sok millió parasztot a meg­szálló nagyhatalmak jóváhagyá­sával lehetne kikergetni a fel­osztott földekről. Eddig ha még féltek is at­tól, hogy a szoc. demek és a Nagy Ferencek hazafelé való üzenetei, hogy a földosztás meg fog maradni a “felszabadulás” után is. Most már nyugodtak, mert tudják, hogy bizhatnak a legfelsőbb bíróságokban és fő­leg a nagyhatalmakban. Mi azt hisszük, hogy az öröm még korai, mert nem olyan biz­tos, hogy Amerika és főleg a szövetségesei, belemennek egy harmadik világháborúba és még bizonytalanabb az, hogy ez a háború úgy végződne, hogy az ezerholdasok visszatérhetnének a hatalomba, mert az ilyen Stal- helm féle döntések nagyon al­kalmasak arra, hogy megmu­tassák a dolgozóknak azt, hogy egy a tőkés hatalmak által ho­zott “felszabadulás” mit ad a népnek. Kétségtelen, hogy egy ilyen kísérlet ellen foggal, kö­römmel harcolna az utolsó csep vérükig. A magyar, román, tót, stb. dolgozók nem kérnek a Stal- helm-Krupp féle “demokráciá­ból”, de nem kérnek a “felsza­badítókból” sem. A koreai példa és az osztrák döntés elvette et­től a kedvüket még azoknak is, akik hittek az Amerika Hangja és a Free Európa propagandájá­nak. A Népi Demokráciák népei, maguk hajtották végre a fel- szabadulásukat oly sikerrel, hogy az egész kapitalista világ attól koldul. És ezen nem segit az atombomba sem, mert min­dennek, úgy az atombombának is két vége van és ha haszná­latba veszik, akkor nem hogy az ezerholdasok kerülnének vissza a hatalomba, hanem két­ségtelen, hogy a nyugat-európai kollégáik is ellennének irányítva Amerikába, amely az^ imperia­lista nagytőke jóvoltából, sze­mét lerakodó helye lett, a fel­szabadult ^népek által kirúgott parazitáknak. Valamikor a világ elnyomott népei, mint a szabadság szigeté­re tekintettek Amerikára. Ma viszont átvette a cári Oroszor­szág szerepét és a reakció min­den fajtája innét kap segítséget, hogy a rothadt uralmukat fen- tartsák, vagy ahol már az ösz- szeroppant, véren, könnyön ke­resztül visszaállítsák. Az első világháború után orosz földön dőlt meg a kapita­lizmus. A föld egyhatod része Vén róka — Churchil (Vi.) A tőkés rendszer poli­tikusai között legravaszabb és mondhatnánl? legügyesebb dip­lomata, Churchill. Nagyon sok tőkés politikus van, akik sze­retnének ezen jelzővel ellátva lenni, de még csak meg sem kö­zelítik a “vén rókát”. Vegyük például az amerikai kongresszus előtt tartott beszé­dét. Ezt a beszédet úgy mondta el, hogy az amerikai politikusok­nak szemük-szájuk elállt. Nem is kért pénzt, amelyet majdnem mindenki elvárt, hanem csak acélt és vért. Persze mint jó diplomata, nem olyan durván mondta, hogy ő amerikaidért akar, hanem csak kisebb ameri­kai csapatokat Egyiptomba, az angol érdekeltségeket megvéde­ni. Ez már azért is jellemző, mert az amerikai műkedvelő po­litikusok között sok van, akik nem tudják, hogy az ilyen ki­sebb csapatok megvédésére na­gyobb csapatok kellenek, ezek csak mint csalétkek szerepelnek. Ezt Mr. Churchill nagyon jól tudja, hogy az ilyen kisebb csa­patok csak szálláscsinálói az igazán számításba menő csapa­toknak. Churchill nem kért aranyat, tudta, hogy úgy sem kapott vol­na, meg sokkal sokkal kereseti anyag ma az acél és könnyen lehet belőle papírpénzt csinálni, ha elég lesz belőle. Mivel nem kért pénzt, igy kapott 300 mil­lió dollárt. Hátha még kért vol­na ? Erről már nagyon sok ame­rikai is beszélget. MÁR SEMMI SEM SEGÍT Mi tudjuk és a “vén róka” is tudja, hogy semmi sem segit. A 300 millió dollár, sőt még a 100 millió tonna acél sem fogja Angliát megmenteni a szétesés­től. Ezt azzal is bizonyítják, hogy a 300 millió dollárt legin­kább arra fogják felhasználni, hogy őfensége pompáját, vaká­cióját fedezzék abból. De az angol népnek, keveseb­bet szabad lesz enni, az utóbbi években megszokott ingyenes orvosi, fogászati kezelésekért is fizetni kell, valamint az élet­mentő orvosságokért. Szép las­san visszacsinálja a vén róka, amit á langymeleg munkáskor­mány adott a munkásoknak. Persze nem egyszerre, az fájna, és akkor Churchill nem volna diplomata. Ő úgy tudja az an­került ki a tőke uralma alól. A második világháború után már a föld és népeinek egy harma­da szabadult meg a kizsákmá­nyolástól, a másik harmada for­rongásba van, vívja a végső harcát a tőkés rendszer ellen. Ha megpróbálják a tőkések uralmuk és befektetéseik bizto­sítására a harmadik világhábo­rút, úgy kétségtelen, hogy ez a második harmad, Európai és Ázsia népei is győzedelmesked­ni fognak az elnyomóikon és el­indulnak a szocialista építés és béke utján. A Stalhelmok és Kruppok nem sokáig fogják él­vezni az Amerikától nyert úri életüket. goi munkásság fogait kihúzni, hogy észre sem veszik,, csak fi­zetni kell ezek után. Mert az öreg rókának az nem demokrá­cia, hogy a lordoknak fizetni kell orvosi kezelését, a munká­soknak meg nem. Angliának sok és igen nagy bajai vannak. Persze a legna­gyobb bajuk az arisztokrata banda, mely a királysággal jár, semmit sem tesz, de nagy jöve­delmet húz. A másik talán ép­pen olyan nagy nyavalyája, a tőkések, akik az amerikaiakkal egyesültek, de nagyon jövedel­mező területet veszítettek el In­dia, Burma és kisebb tartomá­nyok elszakadásával. De még a megmaradt területeket, piaco­kat, nyersanyag forrásokat is nagyon költségesen kell nekik védelmezni. A PIAC Az angolok évszázadokon ke­resztül kereskedelemből, készít­ményeik elhelyezéséből és kor­látlan nyersanyag könnyű be­szerzésével majdnem egyedül uralták Ázsia, Afrika piacait. Nem szólva arról, hogy Kanada, sőt a délamerikai országok is, majdnem kizárólag tőlük vásá­roltak. Mindennek végeszakadt, nem csak az amerikai országok­ban, hanem sok ázsiai, sőt afri­kai ' országban is elvesztették a piacot, az amerikaiak vették át. Ezen úgy akartak segíteni a vállalkozó szellemű angolok, hogy a szocialista tervgazdaság­ra tért országokkal, melyeknek nagyon is kellett volna az áru, próbáltak kereskedni. De ezt az amerikaiak tiltják el és azt is, hogy a hatalmas Kínával keres­kedjenek, sőt ami még meg­maradt az amerikaiak osztogat­ják a japánoknak és németek­nek. Amint emlékszünk, a válasz­tási korteskodás közben, a vén róka azt is kiabálta, hogy ha őt választják meg, akkor elmegy Stalinhoz, megegyezést keresni. Ezzel fenyegeti az amerikaia­kat is, vagy talán ez csak az amerikaiaknak szól és eszébe sem volt soha azt megtenni. Azonban a piac hiánya, mely nélkül Anglia nem élhet, rá fog­ja kényszeríteni, hogy ha lat­szik, vagy nem, Oroszországgal és más szocialista útra tért or­szágokkal is kereskedjenek, Amerika akarata ellenére is. Ezen titkolt, leplezett fenye­getéssel jobban megijesztette az amerikai kormányt, mintha pénzt kért volna. így aztán kap pénzt is, meg acélt is. De még akkor is kell neki keresni a ke­leti piacot. Mert a pénz elfogy, az acélra meg vevő kell, miután átdolgozták szerszámgépekké, vagy munícióvá. Nem csoda, hogy az ilyen minden hájjal meg kent diplo­mata, mint a vén róka, úgy játszik az amerikai politikusok­kal, mint a macska az egérrel, nem is kér, mégis adnak neki mindent. De bármennyit kap js “Őfensége kormánya”, akkor is kényszerítve lesz a keleti orszá­gokkal kereskedni, mert amig a pénzt az adófizetőktől elve­szik és Angliának adják, az amerikai tőkések, de már piacot nem adnak nekik. Az nem az amerikai népé, hanem a trösz­töké. Sőt még azoknak is élet­kérdéssé vált, hogy ^a világpia­cot uralják, vagy jón a csőd, amint Angliát is fenyegeti a piac hiányában. TALÁLGATÁSOK A Churchill látogatásával kapcsolatosan sok mindenféle találgatások vannak forgalom­ban. Ezek között olyan jó gon- dolkozásu irót is találunk, mint Scott Nearing, aki azt hiszi, hogy Churchill akár szereti, akár nem, kényszerítve lesz ar­ra, hogy elmenjen Stalinhoz és igyekezzenek a szocialista orszá­gokkal nagyobb kereskedelmi szerződéseket kötni, ugyan ak­kor — az amerikaiak ellenére is — mindnagyobb szállításokat fognak juttatni Kínának is. Mindezt kitudta a vén róka ma­gyarázni, hogy mivel az ameri­kaiak elrabolták és más körül­mények között elvesztették a sok jó piacot, nekik életszükség­let, hogy kereskedjenek a keleti országokkal. Amig a Marshall tervezet és minden más amerikai segély, leginkább csak azt szolgálta, hogy az amerikaiak által meg­hódított piacot megtarthassák. Ugyan akkor ezeken keresztül akarták a szocialista tervgazda­ságra tért országokat is meg­fojtani, — amerikai parancsra — de az is visszafelé sült el és a tőkés rendszer betegedett be­le, mig á szocialista rendszer megerősödött. Igyekeznek ma­guk mindent kitermelni, amire szükségük van, függetlenítik magukat a tőkés rendszeren ma­radt országoktól. Meglehet, hogy a vén róka az utolsó szal­maszálhoz, a keleti piacokhoz is fog kapaszkodni, hogy meg­mentse egyideig az angol tőkés osztályt. “KOMMUNISTA” PARADI­CSOM WASHINGTON — United Press riport szerint szövetségi marshall Joe Harrison elkoboz­ta a Magyarországból az ameri­kai hadsereg részére importált 46,357 gallon paradicsomszószt. A paradicsomszósz elkobzásá­val kapcsolatban jelentékeny vi­ta merült fel. Az újságírók elő­ször is azt akarták tudni, miért importáltak az amerkai hadse­reg részére magyar paradcso- mot, holott a “kommunista” or­szágokkal megszakították a ke­reskedelmi összeköttetést s nem exportálhatnak nekik semmifé­le hadianyagot? A válasz sze­rint az export tilalom azt jelen­ti, hogy a “vasfüggöny” mögöt­ti országokba nem szabad szál­lítani semmiféle hadanyagot, de nem jelenti azt, hogy onnan ne lehessen vásárolni. De azonkívül a paradicsomszósz nem hadia­nyag, ha mindjárt a katonák részére rendelték is. És végül a marshall kijelen­tette, hogy az elkobzásnak igazi oka nem politikai, noha elismer­te, hogy a paradicsomszósz “vö­rös”, ami már elég ok arra, h°gy gyanús legyen. De azonkí­vül úgy hiszik, hogy romlott (decomposed) anyag is van ben­ne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom