Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-02-09 / 1718. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 9. Váratlan menykő csapások nyal kötött szerződést az oro­szok felbontották, miután a vö­rösök kerültek egész Kínában kormányra, csak 24 szavazattal 12 ellenében fogadták el, de 25- en nem mertek szavazni. Ugyan­is azok nem mertek Amerika mellett sem szavazni, de azon hülye javaslat mellett sem, hogy ilyen csúfosan elzavart kor­mánnyal továbbra is fen kellett volna tartani a barátsági vi­szonyt, amint Amerika is teszi azt. Hát bizony ez mind várat­lan dolog volt és hálátlan azért a sok amerikai billiókért, amit ezen országoknak kifizettek. De hát nem mind arany ami fény­lik. A BÁNYÁSZOK BIZTONSÁ­GÁÉRT WASHINGTON — A United Mine Workers Union elnöke, John L. Lewis arra kérte a sze­nátus munkaügyi bizottságát, hogy hozzanak olyan törvényt, amely elrendeli azon bányák azonnali lezárását, amelyet az inspektorok veszélyesnek talál­nak. Lewis azt mondotta, hogy a világon mindenütt “borzalmas megüt közéssel” fogadták a Frankfort (111.) bányarobbanás hírét. A tulszigoru törvényeket egyesek azon indokolással ellen­zik, hogy a végrehajtás költsé­gei lezárnák a kisebb* társula­tok bányáit. Születéskorlátozás ellenzői Mrs. Brink persze azzal véde­kezett, hogy nem nézhette tétle­nül gyermekeinek éhezését, el­adta tehát a bútorokat, noha tudta, .hogy azzal törvénysér­tést követ el. Ezt az érvelést magáévá tette a “Saints and Sinners” nevű jótékonysági egyesület, letették az ezer dol­lár bailt Mrs. Brinkért és aztán ellátták a családot ennivalóval meg ruhával. Erre a családapa, Brink is előkerült, akit viszont a kiskorú gyerekek elhagyásá­ért fogott el a rendőrség. A “Szentek és Bűnözők” azonban megint beleavatkoztak a dolog­ba, ő érte is letették az ezer dol­lár biztosítékot és munkát sze­reztek neki. A “Szentek és Bűnözők” azt mondják, hogy itt tulajdonkép­pen azért büntetik ezt az ember­párt, mert olyan sok gyermekük van, holott itt még nem kötele­ző a szüléskorlátozás, noha az asszonyok legtöbbje gyakorolja, így aztán Malthus ide, Malthus oda, a Brick házaspár most már nyugodtabban várja a 16-ik gyereket, aki áprilisban esedé­kes, már csak azért is, mert az egyik rádió és televízió társulat is megígérte nekik, hogy a “Freedom Forum” programon szerepeltetik őket, ahol a gyer­mekszülés szabadságán kívül va­lamilyen szappant vagy cigaret­tát is hirdethetnek, amiért kap­nak majd annyi enni és inniva­lót, hogy kibírják még a 17-ik gyereket is. A VÉDELEMÉRT ba, ezt csak úgy tudja megva­lósítani, ha teljesen gondtalan megélhetést tud nekik biztosí­tani. Ezt a célt szolgálják a kollégiumok, ahol a diákok la­kást és ellátást, sőt még zseb­pénzt is kapnak és részesednek ingyenes orvosi kezelésbe is. Ez fájhat az uraknak, de az amerikai magyarok ha gondol­kodni tudnak, úgy csak hálásak lehetnek azért az uj rendszer­nek, hogy ma már a dolgozók gyermekeinek is, sőt csak nekik van meg igazán a mód arra, hogy tanulhassanak, ha arra meg van a hajlamuk. IPARI TANULÓK Negyedik vád: “A munkás utánpótlást az ipari tanulókat is lehetőleg kollégiumokban helye­zik el, hogy teljesen a rendszer szellemében nevelkedjenek.” Hát ez mi? Semmi esetre se az amire a “vád” céloz, ellen­ben tény az, hogy a hatalmas léptekben iparosodó Magyaror­szágnak, nagy szüksége van szakmunkásokra és erre a célra, külön tanműhelyeket tart fen, amelyben nevelik a jövő szak­munkásait, ahol kiváló szakem­berek tanítják meg az ifjakat a szakmák fogásaira. Tény az, hogy nem csak a szakmai, de az általános" tudásuk emelésével is szakemberek foglalkoznak éspe­dig nem jámbor papszamarak­nak, hanem müveit, öntudatos embereknek igyekeznek nevelni. Ezek mellett a szakiskolák mel­lett, ott vannak az otthonok is, ahol a fiatalok teljes ellátásban és fizetésben is részesülnek. El kell ismernünk, hogy ez erősen különbözik a múlt “szabad vilá­ga”, boldog inas éveitől, amikor a 12 éves gyermek 3-4-5 évre inasnak szegődött el, amikor a mester ur “kollégiumában” ka­pott teljes ellátást. A hálószo­ba legtöbbször a műhely volt, ahol a ledobott szalmazsákon aludt a “szabad” ifjúmunkás. Az ellátás is kitűnő volt. Regge­lire egy darab kenyér, délre étel maradékok, vacsora megint egy darab kenyér, vagy 5 krajcár vacsorapénz. Ennek ellenében korlátlan munkaidő volt, lega­lább egy órával előbb kellett kezdenie mint a segédeknek, ezt megelőzőleg ki kellett pucolnia az egész család cipőit. Este munka után műhely takarítás, napközben pofozta a mester, a segéd, az asszony. Megtanult minden cseléd munkát, gyerek dajkálást, húzta a szerszámmal és anyaggal teli kocsit, csak a szakmát nem volt módja meg­tanulni. A tovább tanulásról is gondoskodtak a napi 10-12 órai munka után, hetenként kétszer esti iskolába kellett mennie és hogy túlsókat ne pihenjen, va­sárnap délelőtt is ott volt a he­lye. Persze a mindég éhes, min­dég álmos, kimerült fiatal gye­reknek se kedve, se képessége nem volt tanulni. A “régi jó világba’’ az inas volt a legjobban kizsákmányolt pária. Ingyen cselédje, háziszol­gája volt a mesterének. Ez a “jó világ” megszűnt. Ma a tanuló tényleg szakmát tanul. Egyenlő társa a tanítójának, tiszta szobában alszik, egészsé­ges és elegendő élelemmel van ellátva. Kellő idő van adva a ta­nulásra, szórakozásra, sportra és ha hajlama és akarata van, módja van arra is, hogy tovább---------------------------------i-----------------------------­(Vi.) Mint a felhőtlen égből jövő menykőcsapás, úgy érintet­te az amerikai diplomatákat az oroszok váratlan ajánlata, hogy az amerikaiak által éveken át követelt atombomba felülvizs­gálásba, ellenőrzésbe belemen­nek. Sőt követelték az Egyesült Nemzetektől. A másik ilyen menykőcsapás volt, szinte az amerikaiak által három éven át követelt, de az oroszok által ellenzett indítvány, hogy a fel­vételre folyamodott nemzeteket mind vegyék fel. Most, hogy az oroszok is ezt kérik, az ameri­kaiak feljajdultak és csalásról, csapdáról kiabálnak. Habár az albizottságokban temették el, minden ilyen megegyezésre biz­tató indítványt. Ugyanis a felvételre jelentke­zők között volt Magyar, Román, Bolgár, Mongolia országok mel­lett Libbia, Irán, Ausztria, Ne­pal, Olasz, Portugál, Ceylon or­szágok. Mivel a szocialista terv- gazdaságra tért országok felvé­telét Amerika minden eszközzel megakadályozta, úgy az oro­szok megakadályozták Amerika kedvenceinek felvételét. Most ezt úgy akarják megoldani, hogy az összes jelentkezőket felveszik. És csodák-csodája, elősfcör a UN életében az Egyesült Álla­mok vereséget szenvedett. A nagy többség elfogadta az oro­szok ajánlatát, amelyet a kez­detnél Amerika is pártolt, de ahogy az oroszok beleegyeztek, azonnal ellene támadt, de most az egyszer nem volt elég ideje a szavazatokat összegyűjteni, megvásárolni. Most már csak abban remény­kednek az amerikaiak, hogy a UN nagy-gyülésén eltudják buk­tatni az általuk előbb támoga­tott, de most már az oroszok ál­tal is elfogadott javaslatot, hogy a UN-be Amerikának nem tetsző országokat is bevegye­nek. De a mellényzsebben hordott szavazatokkal más ügyekben is baj van. Ugyanis, amikor a Chi- ang banda -javaslatát, melyet Amerika nagyon pártolt, hogy a megszökött Chiang kormány­képezze magát technikussá, mérnöké, az állam teljes gon­doskodásával. HUMANISTA ÁLMA Minden gondolkodó, ember­szerető ember álma volt, hogy az ifjúság megkapja azokat, amelyek ma a rendelkezésére ál­lanak, hogy a dolgozók gyerme­kei is gondnélkül, szülői meg­terhelés nélkül tanulhassanak. Ezekről álmodott Izsák ur is a szocialista, a. humanista és ma a lapja pont ezeket az ifjúságot mentő, védő intézményeket tá­madja. A háború uszításnak egy na­gyon szomorú jelensége, hogy az ilyen embereket is, mint Izsák Ignác belesodorja a gyűlölet hirdetők, az uj háborúért sóhaj­tozó, vérszagra gyülekező hié­nák közé. Nagyon, nagyon szo­morú az, ha valaki öregségére RIVERSIDE, CAL. — Cali­fornia állam Riverside megyé­jének meglehetősen sok baja van a “Brink” családdal, ame­lyet már csak a “Hard-luck Fa­mily” néven említenek. Az 50 éves James Brink és a 45 éves felesége, Jesse Pearl ugyanis nem hisznek a szüléskorlátozás­ban és eddig már 15 gyermekük született, de Mrs. Brink most állapotos a 16-ik gyerekkel. A baj persze abban áll, hogy Brink csak igen kis keresetű napszámos ember s manapság nem könnyű dolog eltartani eny- nyi gyereket. Ugylátszik, hogy Brink is belefáradt a dologba, — nem az apaságba, hanem a nagy család eltartásába — és azért magához véve két fiút, a 17 éves Dicket és a 13 éves Wil- liamot, felült ócska autójára és eltűnt. De becsületére legyen mondva, előbb odaadta feleségé­nek az előző heti kerestéről szó­ló 33 dolláros checket. De mindenki tudja, hogy ily nagy családnak 33 dollár nem sokáig tart, azért amikor elfo­gyott, Mrs. Brink kezdte elado­gatni a bútorokat azon házból, amelyet a bútorokkal együtt csak béreltek. Ez persze nem tetszett a ház tulajdonosának, feljelentette a sokgyerekes asz- szonyt, akit a rendőrség letar­tóztatott, ezzel aztán a nagy család, apa és anya nélkül ma­radt. egy hosszú élet után, tagadja meg azt, amiért küzdött, ami emberivé, nemessé tette az éle­tét. A mai hisztérikus helyzet elő­idézői azért is felelősek, amiért megölték ezekben az elméleti humanistákban azt, ami külön­bé tette őket a kartásainál. Végül e hosszú cikk végén azt kérem a tegnapi Izsáktól, hogy olvassa el a lapjában még egy­szer a fenti cikket, utána talán elgondolkodik, talán visszafor­dul, vagy legalább is elszégyen- li magát, a tegnapi énje előtt. (Lapzártakor érte sülünk, hogy az “Írás-Otthon” uj ke­zekbe került, a liberális Prockl- Pataky Jenő tulajdonába, aki az '“írás” fent kihangsúlyozott szelleme után reméljük az “Ott- j hon” reakciós agy-trösztjét isj lomtárba fogja helyezni.) Több érdeklődőnek itt vála­szolunk, hogy az ügyben még ezideig nem kaptunk értesítést arról, hogy a washingtoni bi­zottság, meghallgatva az ügy­véd előterjesztéseit meghozta-e döntését. Ismételjük, sem Mező­ségi munkástársnak, mégkevés- bé a lap olvasótáborának nem sürgős a döntés. Utólagosan Mezőségi munkás­társ védelmére az alábbi össze­gek jöttek be. Kedves írnre, Fairfield, Conn. 3.00; Aron Csont, Allen Park, Mich. 5.00; John Szilágyi, Cle­veland, Ohio 5.00. Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio •

Next

/
Oldalképek
Tartalom